Síparadicsom

Jóllehet persze a címben említett „menetelés”, mindössze két versenyre vonatkozik, hiszen ennyi csapatverseny volt eddig idén, de hát mégiscsak kettőből kettőt nyertek Freundék, ám itt Willingenben be kellett érniük a 2. hellyel, ugyanis a szlovénok, ha sokkal nem is, de annyival azért kiegyensúlyozottabbak voltak náluk, amennyivel a győzelemhez kellett. Az első helyért folyó versenybe az említett két csapaton kívül még a norvégoknak volt reális esélye beleszólni, ám végül Alexander Stöckl együttese be kellett, hogy érje a 3. hellyel.

Két kör kellett hozzá az első sorozatban, hogy a későbbiekben is meghatározó hármas kiemelkedjen a többiek közül. Mi több, a szlovén és a norvég csapat már nyitóemberek után ott volt az élen, hiszen Jurij Tepes (136 m) első ugrása messze a legjobb volt ebben a csoportban, de Tom Hilde kísérlete (129,5 m) is ott volt a jobbak között a németek viszont csak az 5. helyen álltak Markus Eisenbichler 123 méteres kísérletét követően, miután a lengyelek (Zyła 129,5 m) és a csehek (Janda 129,5 m) is befértek átmenetileg eléjük.

A második emberek után aztán a németek (Kraus 135,5 m) is felzárkóztak a másik két éllovas mögé, amivel kialakult az az élboly, amelyben ma a győzelemért folyó csata zajlott. A sorrend egyébként egyelőre nem változott az élen, miután Nejc Dezman (132,5 m) és Anders Jacobsen (137 m) is egy-egy jó ugrással tartotta meg csapata korábbi kedvező helyzetét.

Hanem a harmadik csoport után változott a kép, pedig amikor Damjan 143,5 méterig vitorlázott valószínűleg nem sokan gondoltuk volna, hogy ez nem lesz elég ahhoz, hogy a szlovénok megtartsák az első helyet, pedig így lett ugyanis norvég részről Anders Fannemel 151,5 métert repült, amivel még úgy is vezettek, hogy a telemarkot nem is tudta már megcsinálni a végén, illetve a németek is tovább zárkóztak, miután Richard Freitag egy rendkívül ponterős, 147,5 méteres ugrást tudott bemutatni.

Sőt, az első sorozat végén már vezettek is a házigazdák, miután Severin Freund (140 m) jelentősen túlugrotta a többieket, miközben Peter Prevc (135,5 m) ugyan valamit ledolgozott a szlovén hátrányból Rune Velta (131 m) ellenében, de az előzéshez ekkor ez még kevésnek bizonyult, így az első sorozat végén Németország, Norvégia, Szlovénia volt a sorrend az első három helyen, de miután a három csapat 11 ponton belül volt, még egyáltalán nem volt lefutott semmi sem.

A vezető hármas mögött már jócskán lemaradva a japánok fordultak a 4. helyen, míg az 5. helyen a Nemzetek Kupájában ugyan vezető, ám most igencsak visszafogottan versenyző osztrákok álltak, míg utánuk a lengyelek következtek volna, ám Kamil Stoch ruhája az ellenőrzésen szabálytalannak találtatott, így aztán csak három ugrójuk pontszáma számított az eredménybe, amivel az utolsó, 11. helyre csúsztak vissza, s természetszerűleg nem is folytathatták a 2. körben., ellentétben a cseh, az orosz és a kizárás eredményeként az olasz együttessel, akikre még várt egy forduló.

Az első sorozat eredménye

Ami az élbolyt illeti, a második sorozat hasonlóan kezdődött, mint az első, hiszen Jurij Tepes 137,5 méterig repülve a szlovénokat is az élre repítette, sőt, miután Eisenbichler (124 m)és Hilde (121 m) sem villogott különösebben még egy kis előnyt is kiépített a többiekkel szemben, hiszen a németek 17,5, a norvégok pedig 30,8 ponttal voltak ekkor lemaradva.

A helyzet pedig jelentősen a második emberek után sem változott, miután Nejc Dezman biztosan őrizte a szlovén előnyt egy 133,5 méteres ugrással. Ugyan német részről Kraus (131,5 m) tudott ezen valamit faragni (a kisebb távolságot kompenzálta, hogy kevesebbet vontak tőle a szél miatt), de a lényeg a németek 15,5 pontos lemaradása mellett sem változott, és a norvégok sem tudtak közelebb kerülni Jacobsen 133,5 méteres ugrásával.

Utolsó előtti emberként ráadásul Jernej Damjan (137 m) is jót ugrott a szlovénoknál, ellenben a németeknek sűrűsödtek a gondjaik, hiszen Richard Freitag másodjára csak 132,5 méterig jutott, így Anders Fannemel 140 méteres ugrása azt jelentette, hogy átmenetileg a norvégok kerültek az ezüstérmes pozícióba.

Ez viszont tényleg csak időleges volt, mert míg a németek befejező embere, Severin Freund másodjára is magabiztosan ugrott (145 m), addig Rune Velta (129,5 m), ugyan valószínűleg a befújó hátszél miatt is, de jelentősen elmaradt ettől, így a 2-3. helyen visszaállt a végére a német-norvég sorrend. A szlovénok győzelméhez ekkor viszont már nemigen férhetett kétség, hiszen Prevcnek akár egy K-pont körüli ugrás is elég lett volna a sikerhez, ráadásul ténylegesen ennél jóval messzebb, 144,5 méternél landolt, így egyértelmű volt, hogy ők nyerik a versenyt, ha az összképet nézzük, abszolút megérdemelten.

A dobogósok mögött viszont igencsak megmerevedtek a frontvonalak, ugyanis a japánok végül megtartották a 4. helyüket az osztrákokkal szemben, akiknek a mai gyengébb teljesítmény egyébként a Nemzetek Kupája elsőségbe került, ugyanis ebben az összevetésben a 2. helyükkel már ismét a németek vezetnek. Eközben a 6. cseheknek már „féltávnál” akkora volt a lemaradásuk a sógorokhoz képest, hogy tulajdonképpen már akkor borítékoltuk volna nekik ezt az eredményt, mint ahogy igazán az orosz és olasz csapat sem tudott sok újat mutatni az első körhöz képest, maradtak is a 7-8. helyen.

Végeredmény

Nemzetek kupája

A willingeni hétvégéből ezzel egyetlen versenynap van már csak hátra, vasárnap délután ugyanis még egy egyéni verseny van soron, ahol akár, ha Freund át tudja menteni a mai formáját, hazai győzelemnek is örülhet majd a közönség, persze ne gondoljuk, hogy a többiek feltett kézzel mennek majd fel a sáncra.