Annak ellenére, hogy az első sorozat után még hátrányban volt, egy jó második ugrásnak köszönhetően Carina Vogt nyerte a hölgyek versenyét Falunban Yuki Itot, és az első sorozat után még biztosan vezető Daniela Irascko-Stolzot megelőzve. Mögöttük az a Sara Takanashi lett a negyedeik, aki így Szocsi után egy újabb világversenyen csúszott le éppen a dobogóról, míg a címvédő, ám a 2013-as győzelme óta egy komolyabb sérülést átvészelő Sarah Hendrickson a 6. helyen végzett.

Negyedik alkalommal rendeznek a hölgyek számára is síugróversenyt az északisí világbajnokságokon, amiből nem nehéz kiszámolni, hogy az elsőre 2009-ben, Liberecben került sor, amikor is Lindsey Van nyerte a sporttörténelminek számító aranyérmet. Két évvel később Osloban Daniela Iraschko-Stolz, 2013-ba, azaz legutóbb pedig Sarah Hendrickson nyert, vagyis eddig három versenyen három különböző győztest avattunk. Előzetesen viszont bőven volt esély arra, hogy ez a sorozat megszakadjon, hiszen az egyik legnagyobb esélyes ezúttal is a VK-t egy versennyel a vége előtt viszonylag kényelmes előnnyel vezető Iraschko-Stolz volt, természetesen amellett a Sara Takanashi mellett, akinek bár nincs idén annyira kimagasló éve, mint tavaly, azért még mindig a favoritok közé sorolhattuk, és nyilván fűtötte őt is bizonyítási vágy, hogy némiképp revansot vegyen a sorson, amiért tavaly Szocsiban toronymagas favoritként lecsúszott az éremről, s ha már szocsi Carina Vogtról sem feledkezhettünk meg természetesen az esélyeket illetően, hiszen akárcsak az ötkarikás játékokon, most is bőven esélyesnek látszott ő is egy esetleges éremre.

A világbajnokságok története során először magyar résztvevője is volt a női versenynek Vörös Virág személyében, aki a selejtezőben egy 57 méteres ugrással a 34. helyen végezve a versenyre már nem jutott be, de persze nem is igazán ez volt nála a cél, hanem sokkal inkább a tapasztalatszerzés, annál is inkább, hiszen Virág volt most mezőny legfiatalabb ugrója, így reméljük, hogy bőven lesz még lehetősége megmutatni magát a legjobbak között.

Hanem most már nézzük tényleg a mai versenyt, amivel kapcsolatban mindenképpen örömteli volt, hogy annak ellenére, hogy az edzéseken sokszor volt probléma a széllel, ez a verseny estéjén nem okozott komolyabb fejfájást a zsűrinek, így a 25-ös beülőből rendben nekikezdhettünk az első sorozatnak. Az első nagyobb ugrást Tara Geraghty-Moatstól jegyezhettük fel (22.), aki elsőként érte el a mezőnyből a 85 métert, ám csakhamar át kellett hogy adja a pillanatnyi elsőséget Julia Kykkänennek (85 m 21.), aki bár nem jutott messzebb, a stíluspontjai kicsivel az amerikai riválisa fölé helyezték. Nem sokkal ezt követően Juila Clairtől (10.) láthattunk a következő igazán remek ugrást, a francia hölgy ugyanis már csaknem a K-pontnál járt a 89 méteres kísérletével, amivel simán vezetett is, míg nem aztán a kvalifikációt is megnyerő Taylor Henrich (3.) felül nem múlta egy 90,5 méteres ugrásnak köszönhetően. Ezzel aztán viszonylag hosszabb időre „érinthetetlen” maradt a kanadai az élen, bár egy-egy jobb ugrást azért így is láthattunk közben, példának okáért Irina Avvakumovatól (11.), aki 87,5 méterrel a 3. helyet foglalta el Henrich és Clair mögött, amikor már csak a tíz minősített ugró volt hátra az első sorozatból.

Közülük elsőként a címvédő Sarah Hendrickson (8.) érkezett, aki tulajdonképpen nem is ugrott igazán kiemelkedőt a maga 87 méterével, persze ebben közrejátszott az is, hogy balszerencséjére éppen nála mérték a legerősebb hátszelet az első körben, amit a kompenzáció révén valamelyest persze azért visszakapott pontokban, de így is csak a 2. helyre tudott bejönni. Honfitársa, Nita Englund (16.) viszont nem foghatta igazán a szélre, hogy „csak” 86,5 méterig jutott, ami ekkor a pillanatnyi 6. helyre volt jó, nem így Jacqueline Seifriedsberger (89 6.) kísérlete, aki Hendricksont megelőzve a 2. helyre jött be. Ezt követően Maja Vtic (12.) 87,5 métert repült, ami amolyan jó közepesnek számított az eddigiekhez képest, Eva Pinkelnig (5.) viszont már újfent egy szebb ugrást mutatott be, és 89 méterrel be is jött pillanatnyi másodiknak.

Yuki Ito (4.) következett, aki ugyancsak 89 méternél landolt, ám a szebb stíluspontjainak köszönhetően átmenetileg az övé lett a 2. hely, Spela Rogelj (87 m 7.) viszont Hendricksonhoz hasonlóan egy erősebb hátszelet kifogva valamelyest elmaradt ettől, így ő ha a pontokat tekintve nem is nagyon lemaradva, de a helyezését nézve egy kicsit hátrébb következett a sorban.

A három legnagyobb esélyes volt már csak fent a toronyban, akik közül Carina Vogt (1.) érkezett elsőként, és egy 91,5 méteres ugrással mindjárt át is vette Henrichtől a vezetést. Ezzel szemben Sara Takanashi (9.) csak 90 méterig jutott, ami még ugyan rendben lett volna, ám a talajfogásba igencsak beleguggolt, amiért a bírák csak 16-16,5-ekkel jutalmazták, ami egészen a pillanatnyi 8. helyre vetette vissza. Ilyen gondjai viszont Iraschko-Stolznak egyelőre nem voltak, ugyanis egy kifejezetten magabiztos ugrást végrehajtva, az eddigi leghosszabb távolsággal, 92,5 méterrel vette át a vezetést 3,7 ponttal Vogt, és 8,4-el Henrich előtt, amivel igencsak közel került pályafutása második aranyérméhez.

Az első sorozat eredménye

A második sorozatot az eddigiekhez képest egyel fentebbről, a 26-os beülőből indítottuk, amivel a távolságok is javultak egy kicsit az első körhöz képest. Az első igazán szép ugrást ismét Geraghty-Moatsnak (18.) köszöhettük, aki 87,5 métert repült és természetesen vezetett is vele, de Katharina Althaus (88 m 17.) azért viszonylag hamar elorozta tőle az elsőséget, akit viszont honfitársa, Juliane Seyfarth (14.) váltotta az élen, aki kereken 90 méterrel elsőként ugrotta meg a K-pontot a második körben. Maren Lundby (14.) ezt követően éppen Seyfarth mögé zárkózott fel a 2. helyre egy 88 méteres ugrással, Nita Englund (88,5 m 12.) fél méterrel messzebb repülve viszont már meg is tudta előzni a németet a táblázaton. A honfitárs, Jessica Jerome (10.) viszont őt is túlszárnyalta a maga 90,5 méteres kísérletével, ami egészen az utolsó tízes csoportig az etalon maradt, miután ezt követően sem Chaiara Hölzl (87,5 m 16.), sem Maja Vtic (88,5 13.), sem Irina Avvakumova (88,5 m 11.) nem tudta őt megelőzni.

Mi több Julia Calir (21.) sem, aki némi csalódást okozva csak 83,5 méterig jutott, amivel jelentősen visszacsúszott az első körös 10. helyéhez képest, ellenben Sara Takanashi (4.) még bőven reménykedhetett a javításban, hiszen másodjára már egy sokkal szebb ugrást mutatott be, mint elsőre, mi több 93 méterrel egyenesen az övé volt az addigi leghosszabb ugrás is. Ez persze azt jelentette, hogy pillanatnyilag biztosan vezetett, sőt némi reménye talán még a dobogóra is lehetett, hiszen a 3. Henrichig bezárólag egyáltalán nem volt senkinek sem ledolgozhatatlannak látszó előnye vele szemben.

Így például Sarah Hendricksont (6.) rögtön meg is előzte, aki ennek ellenére egyáltalán nem tűnt csalódottnak a 91 méteres ugrását követően, amivel egyébiránt ő is javított a végén két pozíciót, ellentétben mondjuk Spela Rogeljel (10.), aki 88,5 méterrel kicsit visszacsúszott az első sorozatos eredményéhez képest. Jacqueline Seifriedsberger (7.) következett ezek után, aki 90,5 métert repülve a 3. helyet tudta elfoglalni a táblázaton, míg honfitársa, Eva Pinkelnig (8.) éppen mögé érkezett meg egy 89,5 méteres ugrásnak köszönhetően.

Hanem Yuki Ito (2.) kifjezetten szárnyalt a második sorozatban, mi több, Takanashihoz hasonlóan ő is 93 méternél landolt, amit ráadásul még a női mezőnyben kimondottan magasnak számító 18-18,5-es stíluspontokkal is megfejelt, így nem lehetett kérdés, hogy övé a pillanatnyi első hely. Ez pedig néhány pillanattal később már egy biztos dobogót ért a japánnak, miután Taylor Henrich (5.) csak 91 méterig jutott, ráadásul jócskán bele is guggolt a talajfogásba, így csak a 3. helyre tudott bejönni. Ezzel szemben Carina Vogt (92,5 m 1.) másodjára is egy kifejezetten jó ugrást rakott össze, ami bár fél méterrel elmaradt Ito kísérletétől az első körből hozott előnye elég volt ahhoz, hogy az élre jöjjön be vele. Hátra volt még viszont Iraschko-Stolz (89 m 3.), akinek a valamivel több, mint 3 pontos előnye mellett körülbelül egy 91 méteres ugrás is elég lett volna a sikerhez, amitől viszont némiképpen váratlanul két méterrel elmaradt az osztrák klasszis, aki így végül be kellett hogy érje a bronzéremmel, ami azt jelentette hogy akárcsak az olimpián, ismét Carina Vogtot koronáztuk bajnokká!

Vogt egyébként ezzel lassan egyfajta „világverseny-specialistának” vallhatja magát, hiszen annak ellenére ő a a női mezőny legeredményesebbje ebben a tekintetben, hogy a világkupában azért vannak nála eredményesebb versenyzők, ellenben úgy néz ki, hogy a nyomást kifejezetten jól bírja, ami, mint a példa is mutatja, ilyen helyzetben szó szerint aranyat érhet. Egyébként az ezüstérmes Yuki Ito sem lehet egyáltalán elégedetlen az ezüstéremmel, hiszen neki is fontos mérföldkő lehet ez a pályafutásában, hogy mást nem mondjuk tulajdonképpen az első alkalom, amikor úgy igazán ki tudott törni az utóbbi időszakban sikert sikerre halmozó (ám világversenyen most is érem nélkül maradó) Takanashi árnyékából. Csalódottabb, már ha egy harmadik hely erre okot ad, így legfeljebb egy kicsit Iraschko-Stolz lehet, akinek ma egyértelműen „benne lett volna a lábában” az aranyérem is, ami szép megkoronázása lehetett volna az idei szezonnak, így viszont alighanem a Holmankollenre marad a pezsgőzés az osztrákoknál, hiszen a világkupa azért ezzel együtt meglepetés lenne, ha végül nem az ő kezébe kerülne.

Részletes eredmények

Ez volt tehát az első éremosztó szám a világbajnokságon, amelyet szombaton mindjárt követ egy újabb, hiszen délután 16:30-tól a férfiak is megvívnak az aranyéremért a normálsáncon, vasárnap pedig mindekét nem képviselőinek jelenése lesz a faluni arénában, hiszen aznap egy vegyescsapat-versennyel zárul a normálsáncos program.

Kommentek: 0 komment

comments powered by Disqus

Követők

Síparadicsom bendzsi98 adammalysza repens GeoCucc McDave contador96 zbigniew gabesz19 Neuner 79 contador1996 realniku

Elérhetőségünk