Síparadicsom

Szoros versenyben a normálsáncon is bajnoki címet szerző Stefan Kraft nyerte a férfiak nagysánc egyéni versenyét a lahti északisí VB-n. Az ezüstérem a kisebbik sánchoz hasonlóan ismét Andreas Wellingerhez került, míg a bronzot némi meglepetésre Piotr Zyła szerezte meg, megszerzve ezzel az első lengyel érmet Lahtiban.

Ideálisnak ugyan nem voltak mondhatók az időjárási viszonyok ma kora este Lahtiban, hiszen láthatóan volt szél a sáncon, ugyanakkor szerencsénkre ez végig azon a határon belül maradt, ami még nem zavarta a versenyt. Az első sorozatot a 9-es beülőből kezdte a mezőny, aminél meg is maradt a zsűri a végéig.

A versenyen az első nagyobb ugrást Dmitriy Vassilievtől (23.) láttuk, aki 13. indulóként 120 méterre szállt, ezzel a tegnapi kvalifikációt meglepetésre megnyerő Antti Aaltot (31.) leszorítva az élről, aki végül 115 méterrel éppen lemaradt a második sorozatról. Bejutott viszont Hazai részről Ville Larinto (118 m 26.), a nagy öreg Ahonen (115 m 27.) és bár éppen csak de Jarkko Määttä (116 m 30.) is, így végülis három honfitársukért szurkolhattak a finnek a második sorozatban is.

Persze ahogy haladtunk előre a versenyben és érkeztek a nagyobb nevek, fokozatosan mások vették át a főszerepet. Elsőként a normálsáncon is remeklő Johann Andre Forfangtól (127 m 8.) láttunk a zsűritávolságot (ez itt 130 méter) megközelítő ugrást, amivel magasan át is vette a vezetést. Ezek után Ammanntól (14.) érkezett a következő jobb kísérlet, aki 122,5 méterrel bejött másodiknak, majd Takeuchi (17.) ugrott 122-t, amivel harmadik volt ekkor a sorban.

Ezután Anders Fannemeltől (10.) láttunk egy 123,5 méteres ugrást, amivel bejött másodiknak, majd Stephan Leyhe (9.) repült 125 métert, amivel éppen Fannemelt tolta hátrébb a rangsorban. Dawid Kubacki (5.) ugyanakkor 128,5 méterrel már meg tudta előzni Forfangot, ám nem állt sokáig az élen a lengyel ugró, ugyanis Andreas Stjernen (3.) 129,5 méterig repült, és átvette tőle a vezetést. Freitag (121 m 15.) ugrása ehhez képest felejthető volt, nem így Piotr Zyłaé (6.) 127,5 méterrel ugyan csak harmadik volt ekkor, de csak minimális volt a hátránya a vezető Stjernenhez képest.

Ebbe az egyre szorosabbá váló élbolyba érkezett meg Peter Prevc (7.) is, aki 128 méterrel ugyancsak megőrzött még valamit az érmes reményekből a második sorozatra. Eisenbichler (11.) ugyanakkor 125,5 méterrel csak a 8. helyre tudott megérkezni, így legalább akkora, ha nem nagyobb bravúrban bízhatott csak, mint amit a normálsáncon végrehajtott a második körben, ha bele akart még szólni a dobogós helyek kérdésébe. Ezután Fettner (21.) ugrott 118, majd Hayböck (16.) 121,5 métert, amivel igazán egyik osztrák sem volt veszélyes az elejére, nem így a remek formában levő Andreas Wellinger (2.), aki hátszélben ugrott 127,5 métert, ami a szélkompenzációval együtt elég volt ahhoz, hogy bejöjjön az élre.

Maciej Kot (12.) következett ezután, akinek a 123,5 méteres ugrása azonban csak az üldözőbolyba sorolta őt, és Tande (18.) sem lehetett igazán elégedett az első kísérlete után, ugyanis csak 121,5 méterig jutott. Következett viszont a normálsáncot megnyerő Stefan Kraft (1.), aki az első sorozatban ugyanúgy 127,5 méternél landolt, mint Wellinger, kettejük között a stíluspontok döntötték 9 tizeddel az osztrák javára a mérleg nyelvét, így Kraft neve mellett az egyes szám jelent meg az eredményjelzőn. A VK-t vezető Kamil Stoch (4.) ugrása azonban még hátra volt az első sorozatból, aki hogy-hogy nem szintén 127,5 métert repült, ám miután ez az ugrás egy kicsit billegősebb volt, illetve a szélre is kevesebb pontot kapott, csak a 4. helyre jött be a lengyel, ám mindössze 2,9 pontos hátránnyal minden esélye megvolt még, hogy a vezető Kraft-Wellinger-Stjernen hármast támadhassa az érmekért.

Az első sorozat eredménye

Ez persze még odébb volt, hiszen a második sorozat elején nem Krafték voltak még a főszereplők, hanem mondjuk Manuel Fettner (18.), aki egy 122,5 méteres ugrással vezetett az első 10 ugrót követően Jernej Damjant (120 m 21.) és a hazaiak közül végül a legjobb helyen végző Janne Ahonent (116 m 23.)

Fettnertől Tande (10.) vette át a vezetést egy hatalmas ugrással (129,5 m), ami kellett is a norvégnak, hiszen a 18. helyről próbált felzárkózni az elejébe. Valami hasonlóban reménykedhetett Michael Hayböck (11.) is, aki ugyancsak nagyobbat tudott javítani a második körben, ám 128 méterrel végüls csak a pillanatnyi 2. helyet foglalta el Tande mögött. Ez a felállás pedig egy rövid ideig meg is maradt az elején, hiszen az utánuk érkezők nemigen tudtak megbirkózni a német és az osztrák pontszámával, így például Simon Ammann (14.), hiába ugrott másodszorra is egészen jót, 125,5 méterrel csak a 3. helyet tudta elfoglalni.

Maciej Kot (6.) aztán egy 126,5 méteres kísérlettel az első sorozatból hozott előnyével együtt már be tudott jönni az élre, a vezetést pedig az övé volt az utolsó tízes csoport kezdete előtt is, ugyanis Eisenbichlernek (13.) ma nem sikerült a második sorozatos bravúr és csak 123,5 métert ugrott, amivel a 4. helyre jött be.

A 10. helyről Anders Fannemel (5.) érkezett, aki 127 méterrel át is tudta venni a vezetést. Ráadásul őt követően Leyhe (117,5 m 16.) és Forfang (122,5 m 12.) is rontottak ez első körhöz képest, sőt Peter Prevc (9.) is csak a pillanatnyi 3. helyhez elegendő 124,5 méternél landolt, így a hornindali ugró fokozatosan lépegetett előre a ranglistán.

Jött viszont Piotr Zyła (3.), aki 131 méterrel az egész verseny leghosszabb ugrását mutatta be, csaknem 8 ponttal átvéve ezzel az első helyet. Ehhez képest az utána következő másik két lengyel, Dawid Kubacki (123 m 8.), és amire talán kevesebben számítottak, Kamil Stoch (124,5 m 7.) második kísérlete sem sikerült igazán jól (Kamil a normálsánc után is a második ugrást kárhoztatta az elmaradt éremért), így a fehér-vörösök érmes reményeit továbbra is Zyła képviselte.

Ezek a remények ezen a ponton nem is voltak olyan halványak, hiszen mindössze hárman voltak már csak hátra, és bár Stjernen (4.) is kitett magáért a maga 129 méteres ugrásával, 6 tizeddel elmaradt Zylatól a végelszámolásnál, aki így már biztosan legalább bronzérmes volt. Ráadásul ezek után Andreas Wellinger (2.) is ugyanúgy 129 métert ugrott, mint Stjernen, ám miután neki kicsit nagyobb előnye volt az első körből, illetve a szélkompenzáció is jobban kedvezett neki, végülis bejött a legrosszabb esetben már ezüstérmet jelentő első helyre. Ezzel már csak Kraft (1.) ugrása volt hátra a versenyből, aki ismét odatette magát, ezzel együtt 127,5 méterrel igencsak izgulnia kellett, hogy meg tudja-e tartani az első körben megszerzett vezetést. Végül azonban a szélkompenzáció és a stíluspontok az ő javára döntöttek, így a normálsánc után a nagysáncon is Stefan Kraft lett a bajnok!

Hivatalos végeredmény

A 23 éves osztrák ugró ezzel az ötödik lett a sportág történetében, aki egy VB-n mindkét egyéni számot meg tudta nyerni, amivel olyan nevekhez csatlakozott, mint Björn Wirkola (1966), Garij Napalkov (1970), Hans-Georg Achenbach (1974), és Adam Małysz (2003). Ha mindehhez hozzávesszük az olimpián duplázókat, akkor persze már nyolcfősre bővül az elit társaság, hiszen Matti Nykänen (1988), Simon Ammann (2002, 2010) és Kamil Stoch (2014) az ötkarikás játékokon mutattak be hasonló bravúrt.

Kraft ezzel vitathatatlanul pályafutása csúcsára ért Lahtiban, ami nem jelenti azt, hogy a szezon ne tartogathatna még számára további sikereket, hiszen a VK-ban még bőven ledolgozható hátránnyal jelenleg a második helyen áll Stoch mögött, és a formáját látva bizony kemény feladat lesz őt megállítani. Persze addig még Lahtiban is lesz síugróverseny, hiszen szombaton rendezik a nagysáncos csapatversenyt, amelyen az egyéni eredményeket látva alighanem ismét izgalmas küzdelem várható az érmekért.

A felhasznált képek forrása: zimbio.com