Síparadicsom

Tizenkettedik győzelménél jár már ebben az idényben Peter Prevc, aki a kicsit visszafogottabban sikerült finn versenyek után ezúttal Almatyban tartott erődemonstrációt az ellenfeleknek, ezzel pedig kevés választja el attól, hogy matematikailag is biztos legyen az elsősége a Világkupában. A második helyet a szezon végére remek formába lendülő Michael Hayböck, a harmadikat Severin Freund szerezte meg.

Bizonyos értelemben sporttörténelmi verseny volt ma délután Almatyban, hiszen Kazahsztán a FIS „keleti nyitásának” eredményeként először adhat otthont a hétvégén VK-versenyeknek. Maga a sánc egyébként még a 2011-es Ázsia Játékokra épült, a legutolsó szabvány szerint, így aztán a körülményekben, ha a tavaszt idéző hőmérsékletet (napközben a legmelegebb órákban alulról súrolta a 20 fokot a hőmérő higanyszála) nem számítjuk sok kifogást nem találhatott senki sem. Legfeljebb az bánthatta kicsit a síugráskedvelő néző szemét, hogy a másfélmilliós városban úgy szemre néhány száz embert érdekelt csak annyira a verseny, hogy kilátogasson a helyszínre, hiába, a sportág itteni népszerűségén van még mit fejleszteni.

A világnak ebbe a részébe egyébként nem olyan magától értetődő a csapatoknak minden felszerelésükkel együtt áthurcolkodni, ezúttal főleg a japánok járták meg az utazást, ugyanis a frankfurti reptéren az átszállásnál elkeveredett a léceik egy része, így a pénteki selejtezőben Daiki Ito és Taku Takeuchi például kénytelenek voltak közös síléceket használni, Kasai pedig (prekvalisként megtehette) nem is indult, aztán szerencséjükre mára ezek a gondjaik rendeződtek.

Az első sorozatot szinte szélcsendben, a 11-es beülőből kezdték meg a versenyzők, innen érkezett a nap első K-pontot elérő ugrása is Jaka Hvala (125 m 21.) részéről, aki azonban sokáig nem örülhetett a vezetésnek, ugyanis Philipp Aschenwald (126 m 16.) nem sokkal később egy méterrel megelőzte.

A fiatal osztrákot Karl Geiger (129 m 12.) váltotta az élen, aki már a 13-as kapuból indult, őt pedig Jurij Tepes (130,5 m 6.) szorította le az első helyről, aki elsőként repülte át a 130 métert. Tepestől mindössze egy méterrel maradt el Manuel Fettner (129,5 m 11.) és jött be a pillanatnyi 2. helyre, majd Takeuchi (5.) következett, aki 132,5 méterrel a mezőny élére tudott állni. A kicsit kedvezőtlenebb körülmények ellenére Robert Kranjec (8.) is jól kezdett, 129,5 méterig jutott, amivel a 3. helyre jött be.

A következő nagyobb repülést Simon Ammanntól (9.) láttuk, aki 133 méterig vitorlázott, ám (talán már mondanunk sem kell) a pontozóbíróknál most sem szerepelt jól, így az addigi legnagyobb ugrás ellenére is csak a 4. volt a táblázaton. Koudelka (130,5 m 10.) is egészen jót ugrott ezek után, ám az érkezése neki is kicsit bizonytalan volt, így bár átugrotta a 130 métert, csak ötödiknek érkezett meg.

Az utolsó tízes csoportot nyitó Andreas Stjernen (22.) viszont csak 127 méterig jutott, így hasonlóan az őt követő Fannamelhez (130 m 14.) és Freitaghoz (128 m 18.), igazán nem tudott beleszólni az élen zajló küzdelembe. Nem voltak egyébként ezek rossz ugrások, azonban ma sokan tudtak hasonlót, így egy jó helyezéshez azért el kellett ugrani legalább egy-két méterrel az átlagtól, mint például ahogy Noriaki Kasai (7.) is tette, aki 132 métert repült, ezzel megérkezve a 3. helyre.

Daniel André Tande (3.) viszont még a japánt is jócskán túlszárnyalta 136,5 méteres kísérletével, nem is lehetett kérdés, hogy átveszi vele a vezetést. Stefan Kraft (17.) első ugrása ezzel szemben nem volt az igazi, egy messze nem tökéletes elugrást követően már 130 méternél landolt, így csak a középmezőnyből várhatta a folytatást, akárcsak Kenneth Gangnes (26.), aki 127 méterrel szintén elmaradt a várakozásoktól.

Michael Hayböck (2.) viszont nem okozott csalódást, 138 méterig repülve biztosan előzte meg Tandét, így pillanatnyilag övé volt a vezetés. Freund (4.) következett, aki 135 méterrel ugyancsak jó helyzetből várhatta a folytatást. A sorozatot természetesen Peter Prevc (1.) zárta, aki a remek edzésugrásokat követően (hogy mást ne mondjunk, a próbakörben 145 méterrel sáncrekodot ugrott) ismét remekelt, 141 méterrel kereken 9 pontos előnnyel vezetett „féltávnál” Hayböck előtt.

Az első sorozat eredménye

A második sorozatra aztán változtak a szélviszonyok, az este beálltával ugyanis fokozatosan elkezdett erősödni a hátszél. Eleinte ez még nem volt jelentős, így a zsűri a második kört is ugyanabból a 13-as beülőből engedte el, mint ami mellett az elsőt befejeztük, az első ugrások után csak a 26. helyen álló Kenneth Gangnes (8.) pedig innen repült 128 métert, ami utóbb igencsak értékesnek bizonyult.

A szél ugyanis egyre csak erősödött, így a zsűri hiába vitte feljebb a beülőt előbb a 15-ös, majd a 17-es kapuba, Gangnes ugrását nem sikerült megközelíteni a többieknek, így tíz ugró után is a norvég vezetett nyomában Poppinggerrel (123,5 m 14.) és Wankkal (124 m 18.).

A szél pedig csak nem akart alábbhagyni, olyannyira, hogy Vincent Descombes Sevoie (12.) már bőven kétszámjegyű kompenzációt kapott, így jött be végül 127 méterrel legalább másodiknak, ám a folytatás már (a szélkorridor-szabályok miatt) a 19-es beülőből következett Stefan Krafttal (11.), aki 129,5 méterrel ugyancsak a 2. helyre fért be. Ez pedig a lehetőségekhez képest egyáltalán nem volt rossz ugrás, ugyanis az utána érkezők igencsak megszenvedtek azzal, hogy egyáltalán a közelébe kerüljenek, még Fannemel (127 m 13.), illetve a már a 20-as beülőből induló Geiger (126,5 m 17.) és Fettner (126 m 16.) kísérlete említhető a jobbak között, a status quot azonban egyikük sem tudta felülírni, így bár már csak tízen maradtak fent a toronyban, még mindig Gangnes állhatott a reklámfal előtt.

A legjobbak csoportját Roman Koudelka (9.) nyitotta, aki azonban 128 méterrel még mindig csak a 2. helyet tudta megcsípni Gangnes mögött, aki mögött Ammann (22.) is jócskán elmaradt 126,5 méteres 2. kísérletével. A norvégot végül aztán Kranjecnek (5.) sikerült megelőznie egy 133 méteres ugrásnak köszönhetően, amivel még reménykedhetett is néhány helyezésnyi előrelépésben. Ehhez elsőként Kasai (128,5 m 10.) közepes második ugrása kellett, majd az, hogy Jurij Tepes (6.) 132,5 méteres ugrása ellenére összesítésben kereken két ponttal elmaradjon mögötte. Sőt, Takeuchi (7.) is csak a pillanatnyi 3. helyre tudott bejönni 129,5 méterrel, így Kranjec királyságának végül Freund (3.) vetett véget, aki 135 méterrel csaknem 10 ponttal vette át tőle a vezetést.

Csakhamar pedig dobogón is érezhette már magát a német, ugyanis Tande (4.) másodjára csak 129 méterig jutott, így csak másodiknak tudott bejönni. Hayböcknek (2.) viszont volt annyi fórja, hogy egy 133 méteres kísérlettel már át tudja venni a vezetést, más kérdés, hogy Prevcra (1.) így különösebben nem jelentett fenyegetést, már csak azért sem, mert a szlovén a második sorozatban is kimagaslott a mezőnyből, és egy 137,5 méteres ugrással kereken 28 ponttal nyerte meg a versenyt.

Részletes eredmények

VK összetett

Nemzetek kupája

Az összetettre nézve mindez azt jelentette, hogy Freundhoz képest 599 pontra növelte előnyét, így holnap akár már matematikailag is VK-győztes lehet. Ehhez mindössze annyi kellene, hogy pontszerző helyen Freund előtt végezzen, így legalább 600 pont előny birtokában, 6 versennyel a vége előtt már valóban senki nem előzhetné meg. Emellett pedig egy másik rekordra is hajthat az éllovas, hiszen mai győzelmével már csak egyetlen sikerre van Schlierenzauer 13 egy szezonban aratott győzelemről szóló rekordjától. Hogy aztán összejön-e az holnap 13 órától kiderül.