Óriási izgalmak közepette dőlt el az utolsóelőtti férfi szám aranyérme, Ted Ligety azok után nyert zsinórban harmadszorra az óriás-műlesiklás világbajnoka, hogy az első futamot követően még csupán az 5. helyet foglalta el. Igen, ám hátránya nem volt jelentős, amit egy parádés csúszással magától értetődő módon a maga javára is tudott fordítani. Hiába a Világkupán tapasztalt tündöklés, Marcel Hirscher részéről ezúttal válasz nélkül maradt ez a hatalmas kihívás, a dobogó második fokát azért természetesen kikövetelte magának az osztrák. A bronzérmes személye sem okozott igazán meglepetést, Alexis Pinturault révén a franciák eredménylistája bővült egy medáliával. Farkas Norbert egyetlen hellyel, de 2 másodperces különbséggel lemaradt a második futamról, a 61. helyen zárt.

Lassan vége a világbajnokságnak, a házigazda amerikaiak eleddig enyhe csalódást okoztak, éremtermésük meglehetősen szegényes, egy ezüst- és két bronz került csupán a vitrinbe. Elérkezett viszont a vb tán legjobban várt napja, az alpesi síelés alfájának tartott látványos szakág, az óriás-műlesiklás, aminek Ted Ligety azzal a nem titkolt céllal vágott neki, hogy középszerű Világkupa-idényének dacára harmadjára is megvédje világbajnoki címét. Riválisokban persze nem volt hiány.

Kereken százan indulhattak a főversenyen, s ahogy elérkeztünk a rövidebb, így valamicskét veszélytelenebb szakágak világába, úgy találunk egyre egzotikusabb országok sízőit a rajtlistákon. Egyebek mellett kirgiz, San marinói, libanoni, perui, indiai, üzbég és ciprusi résztvevő is akadt a versenyen. Úgy, hogy előző nap kvalifikációt is tartottak, amit a szlovénok gyorssízője, Klemen Kosi nyert a britek junior-világbajnokságokon edződő tehetségét, Jack Govert és a cseh Martin Vrablikot megelőzve.

A 110 indulót számoló selejtezőn, egyben pontszerző FIS- versenyen négy magyarért is szoríthattunk. Miután Samsal Dalibor visszalépett ettől a versenyszámtól is, kizárólag valódi magyar reménységek jutottak sízési lehetőséghez. Köztük legmagasabban Farkas Norbert (34-es rajtszám) volt jegyezve, két évvel ezelőtti 35. helyezettünk azonban kiesett futamában, így minimális reményt nyújtott a többieknek, ti. amennyiben TOP-30-ba kvalifikálnak, kiütik őt a főversenyen indulásról. Ehhez legközelebb Szőllős Barnabás (83-as rajtszám) állt, végül a 49. helyen végzett – közel 10 másodperces hátránnyal. Benedek Patrik (64-essel) az 54. (+11,5) helyen végzett, míg az eredetileg szlalomra nevezett Nagy Bence a második futam során tévesztett kaput. Így, hát a szabályok értelmében kiesése ellenére Norbi képviselhette a magyar színeke a főversenyen.

A selejtező részletes statisztikájáért kattints a linkre!

.......................................................................................................................................

Az első futam pályáját a német Albert Doppelhofer, a másodikét a francia David Chastan jelölte ki.

Nagy név nyitotta az első futamot, manapság már mégis túlzás lenne esélyesnek nevezni: az osztrákok legendája, Benjamin Raich kapta az 1-es rajtszámot. Az első célbaérő mégsem ő lett, eldobta egy ugrató a harmadik szektorban, és nem fért be a következő kapuba - utólag azt mondhatjuk: ha célbaér, nagy előnnyel nyerhette volna a futamot. Alexis Pinturault sokkal lassabban haladt, így is nagy bajba került ugyanott, ám ő legalább a célig eljutott (3.). Marcel Hirscher hasonlóan gyenge részidő után jól teljesítette a kritikus ugratót, így aztán két tizeddel át is vette a vezetést (1.). Nem volt ez se igazán jó menet... Thomas Fanara második franciaként tanulhatott volna Pinturault hibáiból, ám az ugratót ő is kicentizte, majd még mindig a legjobb részidővel az alján ki is esett. Fritz Dopfer a német pálya áldásaiból semmit nem érzett, felül hatalmas késésbe kerülve rögtön nagy hátrányt szedett be, és a folytatásban is csak szenvedett (16.). Tovább tart a pályatűzők átka ezen a VB-n?

Ted Ligety talán túlzottan is óvatosra vette a figurát, így is belehibázott az alján, a végén egyetlen századdal Pinturaulttól is kikapott (5.). A német pályával Felix Neureuther se ment igazán sokra, igaz, így is holtversenyben ért be Pinturaultval (3.). Az élbolyból senkinek se sikerült igazán jó futamot síelnie. Victor Muffat-Jeandet gyenge menettel csak a formán kívüli Dopfert tudta megelőzni (10.). Tim Jitloff az amerikai közönség nagy örömére az aljáig a legjobbakkal küzdött, igaz, ott belassult, és 6 tizedre nőtt a hátránya (7.). Marcus Sandell hasonló részidők után még jobban elrontotta a végét, kerek egy másodpercnél állt meg a hátrány (11.).

A franciák utolsó sízője, Mathieu Faivre meglepő módon szintén nem vett tudomást a kritikus ugratóról, így a kiesők táborát gyarapította. Roberto Nani menete is aláhúzta, hogy bőven maradt még a pályában, 4 tizednél is többel vezetett középen, az alján viszont belehibázott, így csak pár századdal Neureutherék elé sorolt be (2.). A norvégeknek nem igazán jött össze ez a futam: Leif Kristian Haugen elfogadató hátránnyal a harmadik szektorban kaput tévesztett, Henrik Kristoffersen pedig a pálya második felében 8 tizedes hátrányt szedett be (9.). Carlo Janka se örülhetett: gyenge kezdés után kitartó munkával másodperc fölé küzdötte magát (14.).

A reklámszünet után a harmadik németen, Stefan Luitzon volt a sor, aki csúnyán vett ugratóval rontotta el szépen induló futamát (15.). Matts Olsson négy tizedes hátrányról indult neki a pálya második felének, de ő se őrzött meg elég sebességet, fél másodperc hátrány lett a vége (6.). Davide Simoncelli az elejétől küzdött a kapukkal, másodperc feletti hátrány lett a vége (12.). Philip Schörghofer is négy tizedes előnyről indult lefelé féltávtól, nála a lejtmenet még meredekebbnek bizonyult, kétharmad másodperc lett a vége (8.). Az újabb, egyben utolsó osztrák, Christoph Nösig hasonló iramban érkezett, ám a pálya alján látványos elcsúszást produkált.

Florian Eisath már az elején is lassabb volt, a mezőny végével küzdött (18.). Gino Caviezel stabilan őrizte utolsó helyét már az első szektortól kezdve, a svájciak ezzel gyakorlatilag ki is szálltak a versenyből (19.). Az újabb reklámszünetet Giovanni Borsotti menete követte, akinek nem sikerült bizonyítania, hogy joggal vehette át Blardone helyét az olasz csapatban (25.). André Myhrer is küzdött volna egy jót a mezőny végével, ám a szokottnál egy kapuval később ő is búcsúzott. A horvát Filip Zubčić se kezdett jól, de aztán feljebb kapcsolt, egy-két hibával együtt is sokkal jobb lett az előtte vánszorgóknál (13.).

A finn Samu Torsti is bemutatta a négy tizedes előnyt féltávnál, ám ennek hatalmas késés volt az ára az ugratónál, rengeteget veszített vele (20.). A svájciak futamát záró Elia Zurbriggen (24.) és Justin Murisier (29.) közül előbbi a vánzorgók, utóbbi az ugratónál hibázók táborát gyarapította, Murisier járt rosszabbul. A kanadai Dustin Cook se tudott most nagy meglepetést okozni, a középmezőnyre viszont egy óvatos menet is elégnek bizonyult (17.). A szlovén Žan Kranjec gyorsan lezárta az első 30-at, mindenkinél előbb sikerült kiesnie.

Magasabb rajtszámmal befért a top-30-ba a maradék három amerikai, Tommy Ford (21.), Brennan Rubie (22.) és David Chodounsky (28.), két kanadai, Trevor Philp (26.) és Phil Brown (27.), a cseh Kryštof Krýzl (23.) és végül a svéd Calle Lindh (30.).

Farkas Norbert 77-es rajtszámmal próbált szerencsét. Egy birtokunkba jutott felvétel szerint menetében most nem követett el akkora hibát, mint két éve, de a dinamika is hiányzott sízéséből. A célba érkezők közül abban a pillanatban senkit nem előzött meg, 61. helyen végzett, tehát egyetlen pozíció választotta el a második futamtól, igaz, az épp bejutó kazah Igor Zakurdajevtől majd’ 2 másodperccel maradt el. Az egzotikus országok indulóit azért maga mögé utasította, végső soron az 53. helyen fejezte be a versenyt.

.......................................................................................................................................

Calle Lindh avatta fel a lehetőségekhez mérten egészen technikásra szabott francia tűzésű pályát. Zaklatott sízéssel, komoly térvesztéseit egészen az utolsó kritikus kanyarig valahogy rendre megúszta, ott ugyanakkor úgy rámászott a kék kapura, hogy már képtelen volt pályán maradni. A svájciak tehetség fiatalja, Murisier (30.) menete is igen távol volt az eszményitől, majdnem ugyanott eldobta ő is, valahogy talpon maradt ugyan, de sokat elmond időveszteségéről, hogy az egyébként szlalomosként számon tartott Chodounsky (29.) másfeles hátrányból is fordítani tudott vele szemben a végén. No, az amerikai sem jutott egy szemernyivel sem előrébb, a semmiből érkező kanadai úthenger őt is elkotorta az útból. Phil Brown (22.) révén végre valódi óriás-műlesiklást is láthattunk, a honfitársát is bő 6 tizeddel verő Trevor Philp (18.) célba érkezésével joggal őrültek meg szinte a kanadai szurkolók. Borsotti (24.) folyamatos késésekkel döcögött le a pályán, egy újabb svájci ifjú, Elia Zurbriggen (27.) sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, többször lekerült az ideális ívről. A csehek képviseletében Krýzl (23.) magabiztos kezdés után hirtelen dinamikáját vesztette.

Fergeteges hangulatot varázsoltak az amerikai szurkolók már az elején, majd’ felrobbant a lelátó, pedig még csak kiegészítő embereik síeltek. Brennan Rubie (26.) sansztalan volt bármi kiugró eredményre, másodpercen kívüli hátránnyal esett célba, Tommy Fordnak (19.) bár akadtak problémái, legalább annyit elmondhatott magáról, hogy véget vetett a kettős kanadai vezetésnek. Sami Torsti (21.) megfogta léceit a kényes részeken, időkülönbségén látszódott, Gino Caviezel (25.) pedig igazolta nem a svájci fiatalok napja lesz a mai. Az első átütő csúszást némi meglepetésre az olaszok örök szürke embere, Florian Eisath (8.) szolgáltatta, agresszív, ugyanakkor koncentrált menetét látva felmerült bennünk, csaknem egy régi szép időkből érkező Blardone cserélt mezt a dél-tirolival? De nem, Eisathot jó darabig meg sem tudták közelíteni. Dustin Cook (12.) pedig igazolta, nem volt annyira kicsúszott eredmény a szuperóriás-műlesikló ezüst, valóban jó formának örvend a kanadai. Kár, amiért a lehető legrosszabb helyen, az egyetlen laposabb rész előtt billent meg. Fritz Dopfer (15.) kritikán aluli napot fogott ki, láthatóan túlgörcsölte a dolgot.

A reklámszünet után Stefan Luitz (20.) keserítette tovább a németeket, tegyük hozzá azért gyorsan, sérülése után szó szerint összevarrva, kevés éles bevetéssel a háta mögött érkezett Amerikába a fiatal német. Carlo Janka (11.) a pálya középső részén új erőre kapott, majd ő is a legrosszabbkor vesztett teret. Filip Zubčić (16.) mondhatni nem viselte jól a rá rakodó terhet, már a rajtnál gondjai akadtak, majd tette ugyan dolgát becsülettel, de nem mindig találta meg az arany középutat keménykedés és óvatoskodás közt. Davide Simoncelli (17.) életképes kezdés után csúnya ívek sorát mutatta be, a hóval való kontakt sem működött, eltűnt a középmezőnyben. Marcus Sandell (14.) sem tudott csodát tenni, több necces kapuvétellel a pillanatnyi dobogóról is lekerült. Victor Muffat-Jeandet (7.) valósággal magára döntötte a pályát, hatalmas tempóban, no meg sok hibával, de végre előnnyel ért a célba. Henrik Kristoffersen (13.) komoly hátrányt szedett össze, kellemetlenebb hír, maga sem értette, hol és miért.

Az újabb reklámszünet Philipp Schörghofer (10.) tesztelte a pálya állapotát, mely roncsolódott becsülettel, de mély vágások azért nem jelentkeztek rajta a majd’ 10 fokos enyhe napos időben sem. Az osztrák néhol túl közel került a kapukhoz, valahogy túl erőlködősre sikerült menete. Tim Jitloff (9.) hozta vagány formáját, a célba azért lehajtott fejjel érkezett, kár volt azért a pár túlfordulásért. Matts Olsson (5.) előtt váratlan esély kínálkozott, amivel mondhatni élni is tudott. Két életképes menetet nagyon régen láttunk a svédtől, pár megingással együtt is tisztes előnnyel élre tudott állni.

No, nem sokáig tartózkodott ott, érkezett ugyanis rögtön Ted Ligety (1.). Az amerikai fenomén előhúzta – idei formáját tekintve a semmiből – ellenállhatatlan sízését. Páratlan kanyarsebességgel húzta magasról az íveket, egy apró megtorpanás ugyan mintha befigyelt volna középen, de az 1,23-as előny jelezte, feladta a leckét a többieknek. S hogy mennyire, jól jelezte Alexis Pinturault (3.) 88 századnyi hátránya, pedig a francia egy komolyabb rontást kivéve alapvetően nem jött rosszul. Felix Neureuther (4.) is becsülettel tette dolgát, a 2. szektorban például még konkurált is az éllovassal, ám végül másodpercen kívülre került. Roberto Nani (6.) egyetlen szektorig bírta a lépést tartani, túlugrott a bukkanón, de egyébként is több helyütt hiányzott a ritmus sízéséből. A jövő embere ezzel együtt vitán felül! Marcel Hirscher (2.) persze a jelennek élt, igyekezett felvenni a ritmust, őrült menettel az utolsó időmérési pontig kitartott előnye, a végére viszont akkora sebességet hozott magával Ligety, amit a bombaformában lévő osztrák sem tudott felüllicitálni, 45 századdal szorult a második helyre.

A verseny természetesen ezzel még nem ért véget, harmincan várakoztak még a rajtállásban. Közülük azonban csak a kanadai Erik Readnek (28.) adatott meg a TOP-30-ba kerülés, egy nem is akármilyen idővel lépett kicsit előre. A selejtezőt nyerő Klemen Kosi 33.-ként zárt. Összesen 52-en értek célba.

A verseny részletes statisztikáját a linkre kattintással érhetitek el! 

Az óriás-műlesiklás történetének első háromszoros világbajnokát tisztelhetjük mostantól Ted Ligetyben. A magyar felmenőkkel is rendelkező utahi sportoló kedvenc lejtőjén a lehető legjobbkor idézte fel az elmúlt esztendők verhetetlen sízését. Összességében ez már az ötödik világbajnoki aranya, érmekből pedig eddig hetet gyűjtött pályafutása során. Ha egyszer a visszavonulás mellett dönt, túlzás nélkül legendaként akaszthatja szögre sícipőit.

Na, persze Marcel Hirschernek sincs oka csalódottságra, két aranyérme mellé begyűjtött most egy ezüstöt, főszáma pedig még hátravan, szlalomban papíron csak saját maga verheti meg. Alexis Pinturault pedig végre révbe ért vb-n is, első érmét akasztották nyakába, s nem mellékesen Adrien Théaux Szuper-G-s bronza után második érmét szerezte a franciáknak.

Kommentek: 0 komment

comments powered by Disqus

Követők

Síparadicsom bendzsi98 adammalysza repens GeoCucc McDave contador96 zbigniew gabesz19 Neuner 79 contador1996 realniku

Elérhetőségünk