Parádés versenyt hozott az óriás-műlesiklás, minek végén ráadásul újdonsült győztest avattunk Mathieu Faivre személyében. S hogy tényleg kifogástalan legyen a hangulat, tett róla Alexis Pinturault harmadik helyével, mi több, további két francia férkőzött még be a legjobb öt közé. A kakukktojás Marcel Hirscher, a lejtő egyik specialistája egy kivétellel minden gallt maga mögé utasított. Elmondható, eredményesen zárta ezt a hétvégét is az összetett szempontjából.

 

Két gyorsasági szám után óriás-műlesiklással ért véget a Beaver Creek helyére beugró Val d’Isére első hétvégéje (a másikat egy hét múlva rendezik). A nap esélyese a söldeni forma alapján Pinturault volt, ám a lejtő specialistájaként egyértelműen Marcel Hirschert tartjuk számon, aki anno itt aratta első győzelmét a Világkupában és 2009 óta további háromszor végzett élen.

Az olasz edző remek filozófiában tűzte ki a pálya nyomvonalát, a sízők lendületes csúszásait élmény volt nézni.

Ted Ligety (9.) nyitómenete nem volt az igazi, csak a legvégére kapta el a tempót, a legjobbaktól méretes hátrányt szedett össze. Felix Neureuther (14.) pattogósabb kezdés után a második letörésnél komoly késésbe keveredett, a célegyeneshez érve sebességét is vesztette. Sztrájkjából visszatérve Henrik Kristoffersen (13.) sem alkotott maradandót délelőtt, a pálya második szakaszán fél másodpercet kapott az amerikaitól.

Thomas Fanara (3.) egészen más dimenziót teremtett, a pályában rejlő (szinte) minden lehetőséget kiaknázott, a lehető legszűkebb íveket síelte megdöbbentő tisztasággal. 93 századnyi előnye önmagáért beszélt. A söldeni győztes Alexis Pinturault (6.) sem bírta tartani vele a lépést, sem tempóban, sem technikában. Marcel Hirscher (1.) persze annál inkább, szokott brutálisan agresszív stílusát látva igenis felvette a kesztyűt. Fölényes sízése 44 százados előnyt jelentett a célig. Ami ennél is lényegesebb, az a tény, hogy papíron legnagyobb riválisai már másodpercen túlról követték. Mathieu Faivre (2.) úgy száguldott végig a pályán, akár egy freerider, fent összeszedett előnyéből így sem maradt semmi. A lehető legkevesebb, egy századnyi hátránnyal azonban még talán jobban is járt.

Nem mentek jól a papíron legesélyesebb olaszok, Florian Eisath (25.) még valahogy kvalifikálta magát a második futamra, Roberto Nani (40.) gyöngélkedése azonban teljesen érthetetlen volt. Végig keresgélte a ritmust, de hiába, ezt a kanyarok időzítése bánta. Köztük Manuel Feller (8.) ment egy egészen vállalhatót, például okáért maga mögé utasította Ligetyt. Leif Kristian Haugen (21.) felejtésre ítéltetett menete után újabb osztrák volt soron, s ő sem adta alább. Philipp Schörghofer (7.) pörgős, kockázatvállaló menetébe csak a legvégén csúszott be néhány hiba. Ezzel együtt becsatlakozott az osztrák-francia párviadalba. Victor Muffat Jeandet (4.) negyedik franciaként sem okozott csalódást, 77 századnyi hátrányával életben tartotta dobogós reményeit. A ranglista legjobb 15 sízőjét Justin Murisier (17.) zárta, egy kelleténél tompább csúszással.

A hátralévők közül két olasz azért kitett magáért. Riccardo Tonetti (5.) csatlakozott az osztrák-francia bulihoz, akadt olyan szektor, ahol még Hirschernél is jobban ment, a végét már nem bírta úgy. Luca de Aliprandini (11.) mellett a svájci Gino Caviezel (10.) és a szlovén Žan Kranjec (12.) várhatta még előkelő pozícióból a folytatást. Kjetil Jansrud nem ért célba, így nem küzdhetett tovább a pontokért.

...........................................................................................................................

Nem meglepő módon jóval technikásabb nyomvonalat álmodott pályára az osztrákok edzője, így a feneketlen száguldás helyét ütemes cséplés vette át.

Két amerikai nyitotta a délutáni programot, Cochran-Siegle (22.) tapogatózása után jóval nagyobb tempót vállalt Chodounsky (27.). Vezetett is vastagon, más kérdés, hogy egy satufékkel egybekötött méretes térvesztéssel uszkve két másodpercet otthagyott a pályában. Loic Meillard (24.) megint inkább épített a biztonságra, megközelítette ugyan a kapukat, de a sebessége nem volt elégséges, a végén került a jenki mögé. Vele ellentétben nem volt sok veszítenivalója Manfred Mölggnek (25.), ment is, mint akit felhúztak. Fönt halmozott előnyét azonban ő is elvesztegette a végén, ehhez elég volt egyetlen késésben vett kapu. Tim Jitloff (18.) sem lehetett maradéktalanul elégedett, mert bár kitartott előnye a célig, a záró szakaszon beszedett 5 tizednyi veszteség nem ígért jelentős pozíciójavulást.

Röpke technikai szünet (kapuigazítás) után Florian Eisath (20.) köszörülte volna ki a csorbát, ám megint jött egy elmért kanyar, az a pár század, amivel Jitloff (18.) mögé szorult, kb. ott mehetett el. Erik Read (9.) nem védett semmit, tulajdonképpen kérdés nélkül verte az amerikai fogatot, beleértve az őt követő Tommy Fordot (14.). Haugen (17.) sem jelentett konkurenciát, sízéséből hiányzott a dinamika. A Kostelić-pótlék Filip Zubčić (13.) a végére lendült bele igazán, kár volt a sok pontatlanságért a fölső szakaszon. Sebaj, Read oldalán jókorát lépett előre a listán.

Az ifjú kanadai egyre önfeledtebben nevetett a reklámfelület előtt, Kilde (19.) alibiző sízésétől sem kellett tartania, majd meglepő módon Carlo Janka is hamar elszállt. Két mélyről vett kanyarral kiírta magát a versenyből, még mielőtt egy túlcsúszás után a pontszerzők közül is. Roppant szoros küzdelem alakult ki a középmezőnyben, így mondhatni nulláról indulva kellett valamit alakítani a sízőknek. André Myhrernek (23.) sem jött össze, már az első szektorban elbukta minden hozott előnyét, s a folytatásban sem bírta felvenni a pálya ritmusát. Murisier (15.) sem tett másként, pedig érdemének legyen tudva, minden követ megmozgatott, hogy fordítson a negatív spirálon. Leitinger – már csak hazafias kötelességből is – odatette magát, de a pálya feléig sem tartott ki. Késésbe került, menthetetlenné vált helyzete.

A reklámszünet után sem történt változás a vezető helyen, Sandell (26.) egy rosszul időzített kanyarvétellel hamar sutba dobta esélyeit, utána már hiába kozmetikázott valamit menetén. Idejekorán láthattuk viszont Felix Neureuthert (16.) . A helyzetet önmaga is tarthatatlannak érezhette, alaposan nekidurálta magát. Sokra nem ment vele, belső síje rendre megdadogott a kulcspillanatokban, súlypontja sem volt helyén. Összességében felejtős napot zárt. Henrik Kristoffersen (8.) kompaktabb menetet produkált, egy keveset megtartott hozott előnyéből. Az átlagon felüli jelzőnél dicsérőbbet azért nem írnánk róla.

A szlovén síbarátok el vannak kényeztetve ezekben a napokban, Žan Kranjec sem akart lemaradni. Túl sokat vállalt, ez előbb sok-sok apró hibában, majd egy komolyabb ritmustévesztésben, végül kiesésben nyilvánult meg. Luca de Aliprandini (6.) a legmeredekebb szakaszon volt leginkább elemében, bő 2 tizedet pakolt hozott előnyére. Újabb svájci reménység, Gino Caviezel (21.) próbálkozott, valami hasonlóval, mint az előtte induló. A bökkenő, hogy jóval több hibával tette (hónaljkanyar, mi egyéb), jócskán visszaesett. Ted Ligety (11.) nem volt tényező a mai napon. Hamar elbukta délelőtti fórját, s minden kísérlete, mely a tempó fokozását érintettel, kudarcot vallott.

De Aliprandini, Kristoffersen, Read dobogóval vonultunk tehát az utolsóm szünetre.

Manuel Feller (12.) szitkozódva érkezett a célba, egy-két csúnya túlsodródással távolabb került céljaitól. Végül Ligety mögé ért be a listán Philipp Schörghofer (7.) végig tudta síelni a vállalt tempóban a pályát, szoros párharcban maradt csak alul az éllovas olasszal szemben.

Alexis Pinturault (3.) a legkisebb bizonytalanság nélkül ment önkívületi tempót, a hazai nézősereg őrjöngése közepette csapott célba – másodpercen túli előny birtokában. Kár volt azért a délelőttért, ez megint a söldeni dupla futamot idézte.

A francia sormintát Riccardo Tonetti (10.) szakította meg. Nagy sebességet vállalt, de közel sem tudta olyan eleganciával végigsíelni a pályát, mint tette ezt a francia. Ahogy haladt lefelé, úgy nyílt mind nagyobbra az olló, jó páran beelőzték. Victor Muffat Jeandet (5.) sem tudott mit kezdeni honfitársával, a második helyre viszont simán befért, egy-két túlfordulással együttvéve is. Thomas Fanara (4.) már komolyabb nyomásnak tette ki őt, ám egy megcsapott kapu és egy akrobatikus mozdulattal kivédett túlcsúszással elbukta az elsőséget.

Mathieu Faivre (1.) előnye ugyebár túllépte már a másodpercet, neki aztán végképp nagyot kellett hibáznia a visszalépéshez. Nem tette meg ezt a szívességet, sőt a délután legjobb futama is neve mellé került. Négy francia vezette tehát a versenyt, de az ász még fent várakozott a rajtállásban. Marcel Hirscher (2.) persze mindent beleadott, de befigyelt néhány necces kapuvétel, apró rontás, s ez ma nem fért bele. Nagyjából fél másodperces időkülönbséggel egy francia megelőzte az Összetett Világkupa ötszörös győztesét.

A verseny részletes statisztikáját a linkre kattintással érhetitek el.

Mathieu Faivre számára 2016 hozta meg az áttörést a felnőtteknél. A hat éve junior-világbajnokságot nyert nizzai fiatalembernek így a dobogó mindegyik fokára sikerült egyszer felállnia. Hatalmas tehetség, képességeit az erős házon belüli konkurencia csak még jobban erősíteni fogja. Marcel Hirscher 94 dobogónál jár már, szakágiban zárkózott, összetettben pedig ismét vezet, 80 pont előnnyel. 38. pódiumával, ha holtversenyben is, de őrzi vezető helyét a szakági tabellán Alexis Pinturault.

Javításra lesz módja, egy hét múlva változatlan helyszínen folytatódik a Világkupa, szombaton óriás-műlesiklás, vasárnap szlalom szerepel a programban.

Kommentek: 0 komment

comments powered by Disqus

Követők

Síparadicsom bendzsi98 adammalysza repens GeoCucc McDave contador96 zbigniew gabesz19 Neuner 79 contador1996 realniku

Elérhetőségünk