Kettős sikerével óriási lépést tett Severin Freund afelé, hogy két hét múlva Planicán ő emelhesse magasba a nagy kristálygömböt, hiszen hiába ért mindkét nap a dobogóra (egy 2. és egy 3. hellyel) a német elsőszámú üldözőjévé előlépő Peter Prevc is, 94 pontos hátrány mellett odahaza már egy komolyabb varázslatra, és persze Freund bizonyos fokú gyengélkedésére is szüksége lenne a fordításhoz. Ami a dobogós helyek további eloszlását illeti, szombaton a „lokálmatador” Rune Velta révén a hazaiak örülhettek a egy 3. helynek, míg ma Noriaki Kasai (2.) és egy holtversenynek köszönhetően Kamil Stoch (3.) fért még oda a német-szlovén páros mellé a pódiumra. Részletek alább, egy kis élménybeszámolóval fűszerezve…

 

Mert hogy abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a szombati versenynapot kint tölthettem a Holmenkollenen, a világ talán (remélem nem veszi zokon senki tőlem az elfogultságot) legszebb, de mindenképpen az egyik leghíresebb északi sí központjában, ahol a hétvége messze többről szól, mint a síugró VK aktuális fordulóiról, hiszen ilyenkor rendszerint a sífutók és az északi összetettezők is itt versenyeznek, mi több nekik ez egyben a szezonzáró hétvége is volt.

Szóval ha az ember viszonylag korán kimegy a sánchoz, akkor tulajdonképpen egy egésznapos programot kap a pénzéért, hiszen az északi összetettesek már délelőtt elkezdték a hagyományos Gundersen-verseny ugró sorozatait, ami a verőfényes napsütés mellett elsősorban (persze nem elvéve az ezzel foglalkozó kollégák kenyerét) Jason Lamy Chappuis szerepléséről marad emlékezetes, hiszen a visszavonuló klasszis búcsúversenyének ugrósorozatában remekül szerepelt és a honfitárs Maxime Laheurte mögött a 2. helyről várhatta a sífutást, más kérdés, hogy aztán a hátrébbról indulók szép lassan befogták mindkettejüket, s végül Akito Watabe nyert Johannes Rydzek és az „isten háta mögül” magát egészen a dobogóig előre küzdő Alessandro Pittin előtt.

Ezt követően nem sokkal rajtolt a nagy klasszikus, a férfi 50 km-es sífutóverseny mezőnye, ami egyébként errefelé sokkal inkább számít fő eseménynek, mint a síugrás, ennek megfelelően délután két óra tájban valóságos tömegek özönlötték el a sífutópálya környékét, és teremtettek remek hangulatot az arénában, s bizonyára azon kívül is, mert ahogy ezt később már a városban a helyiek elmesélték – a szerelésemet látva (az esti hidegre való tekintettel mindjárt két szurkolói sál is volt nálam) kérdezték, hogy merre jártam – hogy sokan nem is a stadionba mennek ilyenkor, hanem a pálya menti erdőben vernek sátrat, s némi sütögetéssel egybekötve nézik meg a versenyt, ami különösen egy ilyen gönyörű, már-már tavaszi napon, nem lehet egy rossz program. Az meg már csak a hab volt a tortán, hogy a végén a célegyenesben Sjur Roethe lehajrázta Dario Colognát ezzel otthon tartva a győzelmet.

A legvégét egyébként én már a sáncról néztem, ahonnét, ha elég magasan van az ember, ha messziről is, de jól rálátni a sífutó befutóra is, mert hogy közben már az ugrók is megkezdték az edzéseket, így ennyi kitekintés után most már ideje, hogy mi is rákanyarodjunk a fő szakágunkra.

Annál is inkább, mert ellentétben a másik két szakággal, itt még kifejezetten éles volt a küzdelem az összetettért is, hiszen a verseny előtt a vezető Severin Freund, Peter Prevc és Stefan Kraft alkotta triót kevesebb mint 50 pont választotta csak el egymástól, így még papíron mindannyian reális esélyeket dédelgethettek a végső győzelemmel kapcsolatban.

Az viszont már ez elmúlt versenyeken is látszott, hogy a hármasból a legjobb formával jelenleg Freund rendelkezik, aki ennek megfelelően mindjárt az első sorozatban magához ragadta a kezdeményezést, hiszen ő vezetett egy 132 méteres ugrásnak köszönhetően Kamil Stochot (131,5 m), Rune Veltat (128,5 m), Peter Prevcet (130 m) és a leghosszabb ugrást (134,5 m - igaz egyel magasabb beülőből) végrehajtva is csak az 5. helyen forduló Taku Takeuchi előtt.

A második sorozatban aztán az üldözők közül – ahogy az összetettben is – Prevc bizonyult Freund legkomolyabb kihívójának, miután 138 méterig vitorlázott, ezzel komoly kihívás elé állítva a 2,9 pontos előnyből gazdálkodó németet, aki végül azért, ha ezúttal csak békanyálon is, de egy 135,5 méteres ugrással 3 tizedet megőrzött a fórból, így Kuopio és Trondheim után sorozatban a harmadik győzelmét ünnepelhette. A dobogó harmadik fokára pedig Rune Velta állhatott fel, aki egy 135,5 méteres második kísérlettel ugyan Prevcet maga elé volt kénytelen engedni, ám Kamil Stoch (123,5 m 5.) kisebb visszaesését kihasználva mégis megtartotta a „bronzérmes” pozíciót, így a hazai színek is képviseltettek a díjátodón. Velta és Stoch közé a 4. helyre egyébként Noriaki Kasai fért be (131,5 és 133,5 m), az első hatot pedig Piotr Zyla (131 és 128,5 m) tette teljessé két ugyancsak stabil ugrást bemutatva, míg mögötte Markus Eisenbichler, Taku Takeuchi és Johann André Forfang osztozott a 7-9. helyeken, s csak ezután következett Stefan Kraft (127 és 126,5 m), akivel kapcsolatban az volt az ember érzése, hogy egy kicsit olyan, mint a bokszoló, akiben úgymond „benne volt még az ütés”, hiszen emlékezhetünk, hogy csütörtökön Trondheimben a repülés közben csődöt mondó kötése miatt csaknem bukás lett a kaland vége győzelem helyett, s talán nem járunk messze a valóságtól, ha némi összefüggést vélünk felfedezni az akkori incidens és mostani visszafogott szereplés között.

Persze akárhogy is, az összetettben ez mindenképpen sokba került az osztráknak, hiszen míg az ekkor 1543 pontos Freund Prevccel (1489 pont) szemben csak minimálisan növelte az előnyét, Kraft (1423 pont) lemaradása már három versennyel a vége előtt 120 pontra rúgott.

Részletes eredmények

Ilyen előjelekkel jöhetett tehát a második verseny (immár ismét a tévéből), ahol – bár lehet ezt csak az eltérő perspektíva mondatja velem – talán még a tegnapinál is kicsit nagyobb szerepet követelt magának a szél, ami egyébként ezen a sáncon mondhatni megszokott, hiszen maga a Holmenkollen körülbelül olyan része Oslónak, mint Budapestnek a II. vagy a XII. kerület hegyesebb vidékei, (és egyébként a központból a sánchoz járó metró is inkább a mi fogaskerekűnkre emlékeztet ahogy kanyarog a domboldalban). Szóval a lényeg, hogy igencsak ki van téve az aréna a szélnek, így aztán a változékony körülményekkel szinte mindig számolni kell, ami viszont a szerencse óhatatlanul is bejátszó szerepe mellett mindennél jobban felértékeli azt, ha valaki úgymond biztos lábbal tud két „elég jót” ugrani.

Ilyen tekintetben pedig Freund újabb győzelme tulajdonképpen valahol várható is volt, hiszen hiába nem ugrott egyik sorozatban sem igazán extrát, a maga 132 és 128 méteres kísérlete ezúttal bőven elég volt ahhoz, hogy maga mögé utasítsa a riválisokat, akik közül ráadásul a legközelebb az összetett szempontjából nem veszélyes Noriaki Kasai (128,5/128,5 m) került hozzá, míg Peter Prevc ugyan mentett egy nagyot, miután az első körös 121,5 méterére (ami ekkor a 17. helyre volt jó) ugrott egy 134,5-et, amivel egészen a dobogóig jutott előre végső soron megint csak a német írhatott több pontot a mai versenyen is. A dobogó harmadik fokán egyébként a szlovén a hasonló utat (egy 124 méteres kísérlet és a 11. helyezés után tört előre egy 134 méteres repüléssel) bejáró Kamil Stochhal osztozott, majd a tegnapihoz képest egy kicsit jobban, ám az összetett szempontjából még mindig nem „elég jól” teljesítő Stefan Kraft következett az 5. helyen egy 130 és egy 126,5 méteres ugrásnak köszönhetően. Ami pedig a továbbiakat illeti, a 6. helyen Anders Bardal, a 7-en Anders Jacobsen végzett, majd Piotr Zyla, Roman Koudelka és Klemens Muranka zárta a sort, már ami a legjobb tízet illeti.

Mindezek után az összetettben a helyzet úgy fest, hogy nagyon Freundnak áll a zászló, aki 94 pontos, azaz majd’ egy győzelemnyi előnnyel utazhat Planicára, ami két fordulóval a vége előtt egy igen komoly előny, s bár még ugyan nem egy elképzelhetetlen forgatókönyv az sem, hogy Prevc a hazai sánc adta lendületet meglovagolva valahogy fordítani tud, már neki sem csak a saját kezében van a sorsa, és akkor a 175 pontos hátrányban lévő Kraftról nem is beszéltünk, akinek ezen a ponton legfeljebb matematikai esélyei maradtak a végső győzelemre.

Részletes eredmények

VK összetett

Nemzetek kupája

Egyébként adott esetben az is lehet, hogy Freund már pénteken, azaz az első versenynapon bebiztosítja a sikert, amihez annyi kell, hogy legalább 6 pontot verjen még Prevcre, illetve 100 egységen kívül tartsa Kraftot, amire azért van némi, nem is kicsi esély, bár a szlovén drukkerek abban azért még joggal reménykedhetnek, hogy Prevc esetleg el tudja majd vinni legalább vasárnapig a végső döntést, ott pedig, mint tudjuk, már bármi lehet. Meg hát akárhogy is, mégiscsak Planica következik, egy újabb legendás helyszín egy újjáépített sánccal, szokás szerint a tavasszal és a közelgő „vakációval” a levegőben. 

Hát kívánhatunk még mást egy emlékezetes fináléhoz?

Kommentek: 0 komment

comments powered by Disqus

Követők

Síparadicsom bendzsi98 adammalysza repens GeoCucc McDave contador96 zbigniew gabesz19 Neuner 79 contador1996 realniku

Elérhetőségünk