Nem hiszem, hogy előzetesen túl sokan fogadtak volna arra, hogy ma Anders Fannemel ünnepelhet győzelmet Titisee-Neustadtban, nem is annyira a norvég miatt, hanem elsősorban azért, mert volt ennek a mai versenynek egy sokkal nagyobb esélyese az elmúlt két versenyt megnyerő Severin Freund személyében, aki azonban hiába „ütötte ki” gyakorlatilag a teljes mezőnyt az első sorozatban, a technikai ellenőrzésen (szó szerint) könnyűnek találtatott, így kizárták a versenyből. A dobogó második fokára egyébiránt Kamil Stoch, a harmadikra Roman Koudelka állhatott fel, míg Stefan Kraft egy 5. hellyel őrizte meg elsőségét az összetett pontversenyben.

Nem volt igazán szerencséjük ma az időjárással a versenyzőknek Titisee-Neustadban, lévén a második versenynapon némi havazás és szél is „színesítette” a versenyt, amitől nyilván sokan eltekintettek volna. Annyira azért persze nem volt vészes a helyzet, hogy a verseny megrendezése veszélyben legyen, de az eredményekre jócskán befolyással volt ma a széljárás, ami a kisebb-nagyobb megszakítások mellett a kompenzációs pontok nagyobb szórásában is megmutatkozott.

Az első igazán szép ugrás az első sorozatban Junshiro Kobayashi (12.) nevéhez fűződött, aki az éppen viszonylag kedvező körülmények közepette 132,5 métert repült, amivel igen sokáig vezetett is, de nem sokkal maradt el tőle Manuel Fettner (131,5 m 13.) kísérlete sem, de kiemelhető még a sorozat elejéről Tom Hilde (129,5 m 21.) és Dmitriy Vassiliev (131,5 m 22.) ugrása is. Eméítést érdemel Taku Takeuchi (20.) kísérlete is, aki ugyan csak 120 méterig jutott, ám mindezt brutális hátszélben tette, amivel együtt mégis továbbjutást ért neki is ez a relatíve rövidebb ugrás is. Ennek nagyjából az ellentettje esett meg Matjaz Pungertarral (17.), aki hiába repült szembeszélben a legmesszebbre az addig leugró versenyzők közül, 134,5 méterrel is csak a 3. volt ekkor Kobayashi és Fettner mögött.

Nem sokkal később Piotr Zyla (16.) is 130,5 méterig jutott, ami a pillanatnyi 3. helyhez volt elegendő, ám érkezett utána Marinus Kraus (6.) is, aki 133 métert repülve már át tudta venni a vezetést Kobayashitól, igaz, Daiki Ito (4.) viszont rögvest vissza is vette ezt a japánoknak egy 135,5 méteres ugrásnak köszönhetően. Anders Jacobsen (14.) sem ugrott rosszat, ám a 131 méter azért ahhoz kevés volt, hogy átvehesse vele a vezetést, de azért mindenképpen jobb volt, mint az őt követő Markus Eisenbichler (124,5 m 24.) vagy Jernej Damjan (123,5 m 27.) ugrása, akik éppen csak, hogy bejutottak a 2. sorozatba. Ezt követően Rune Velta (15.) repült egy jó közepesnek számító 129,5 métert, majd immár a prekvalisok sorát megnyitva Richard Freitag (8.) következett, aki némiképp feledtetve a tegnapi gyenge teljesítményét ezúttal jót ugrott az első sorozatban, és 134 méterrel bejött a 3. helyre.

Kamil Stoch (9.) volt ezek után soron, akinek viszont különösképpen pechje volt a körülményekkel, miután éppen előtte volt szükség egy hosszabb kényszerszünetre, amihez képest végülis nem volt rossz a 130 méteres kísérlete, más kérdés, hogy pillanatnyilag ez csak a 4. helyre volt elegendő. A lengyel után Gregor Schliernzauer (130,5 m 7.) következett, aki fél méterrel messzebb repülve a 3. helyet foglalta el a sorban, majd Noriaki Kasai repült el 131,5 méterre, ami a hátszélre kapott pontokkal együtt elég volt neki ahhoz, hogy Itoval holtversenyben az 1. helyre jöjjön be a táblázaton.

Anders Fannemel (1.) viszont még nála is messzebb, 135,5 méternél landolt, amivel természetesen át is vette a vezetést, majd ezt követően Michael Hayböck (3.) sem ugrott rosszat, mi több 134,5 méterrel a 2. helyet foglalta el a norvég mögött. Nem maradt el ettől nagyon sokkal Roman Koudelka (11.) sem, ám cseh versenyző a 131,5 méteres kísérlete csak az üldözőbolyba sorolta őt az egyre szorosabbá váló élmezőnyben.

Ekkor következett a tegnapi győztes, és ma is komoly esélyekkel induló Severin Freund (DSQ), aki elsőre úgy tűnt, hogy meg is tud felelni a várakozásoknak, ugyanis a kifejezetten erős hátszél ellenére, mindenkit túlugrott az első sorozatban, és 137 méteres ugrásának köszönhetően jó tíz ponttal előzte volna meg Anders Fannemelt, ami igencsak komoly esélyessé tette volna a második sorozatot illetően. Igen ám, de a lécei a technikai ellenőrzésen hosszabbnak találtattak a kelleténél, pontosabban vélhetően inkább Freund volt könnyebb valamivel a szokásosnál (ehhez tudni kell, hogy a sílécek megengedett maximális hosszát egy erre vonatkozó táblázat szerint a versenyző magassága és testsúlya függvényében szabják meg), így végülis egyetlen tized kilogrammal kicsúszott a minimum súlyhatárból, ami ugyan ha belegondolunk, akkor alig több a semminél, de mégis a kizárását eredményezte.

Így viszont, miután az első kör végén sem Peter Prevc (130 m 9.), sem Stefan Kraft (133,5 m 2.) nem repült ki nagyon a stadionból hirtelen igencsak nyílttá vált a küzdelem a győzelemért, hiszen Fannemelhez képest még a 12. Kobayashi is 10 ponton belül volt, azaz egy jobb ugrással még sokak számára elérhető közelségben volt a dobogó.

Az első sorozat eredménye

Főleg annak fényében, hogy az időjárás változékonysága nem sokat változott a második sorozatra sem, amit egyébként az első körhöz képest egyel feljebbről, a 14-es beülőből indított útjára a zsűri. A sorozat elején többen is tudtak jól élni a második eséllyel, ám talán közülük is kiemelkedik Az első körben peches Takeuchi (14.), aki most egy jobb szelet kifogva 137 méterig tudott vitorlázni, amivel jónéhány helyet tudott előre lépni, akárcsak a 131,5-ig jutó Markus Eisenbichler (15.) és a 134-ig repülő Damjan (16.), de ide sorolhatjuk a 30-ról a 20. helyre előretörő Gregor Deschwandent (130 m 20.) és a 29-ről a 21. pozícióba jutó Klemes Murankat (129 m 21.) is.

A vezető Takeuchit egyébiránt Rune Velta (6.) váltotta le az élen, aki másodjára 139 métert repült, ami az addigi legnagyobb távolságnak számított, de kiemelhetjük Anders Jacobsen (131 m 12.) és Michael Neumayer (130 m 13.) teljesítményét is, akik ha nem is ilyen mértékben, de ugyancsak tudtak egy kicsit javítani a helyzetükön. Veltat aztán végülis Roman Koudelka (3.) szorította le az első helyről, aki 140,5 métert tudott ugrani, ami – bár ekkor még tízen hátra voltak – a legvégére egészen a dobogóig repítette. Pedig, az utolsó tízes csoport nyitányaként Kamil Stoch (2.) némi szélkompenzációs segédlettel egy 137,5 méteres ugrással még megelőzte a cseh ugrót, ám ezt követően hiába következett sorrendben Prevc (135,5 m 7.), Freitag (133 m 8.), Schliernzauer (134,5 m 10.), Kraus (118,5 m 22.), Ito (134 m 4.), Kasai (127,5 m 11.) és Hayböck (131 m 9.), megelőzni a vezető cseh-lengyel párost megelőzni egyiküknek sem sikerült. Sőt, ez még a második helyről érkező Stefan Kraftnak (5.) sem sikerült, aki 132 méterrel csak a pillanatnyi 4. helyre jött be, viszont ami az ő szempontjából nem mindegy, hogy azért így is befért legfőbb összetettbeli üldözője Peter Prevc elé, akivel szemben így egy kicsit tovább tudta növelni az előnyét.

Így viszont már igencsak dörzsölhették a lengyel szurkolók a tenyerüket, hiszen mindössze Anders Fannemelt (1.) kellett volna már csak valahogy „leimádkozni a levegőből”, ahhoz. hogy győzelmet ünnepelhessenek, akin viszont – már ha volt ilyen egyáltalán – nem fogott a lengyel ráolvasás, sőt 143,5 méterrel a verseny messze leghosszabb ugrásával zárta a versenyt, ami még úgy is kényelmesen elég volt neki a győzelemhez, hogy a talajfogása messze volt a tökéletestől. Érdekes lett volna persze megnézni, hogy esetlegesen mit tudott volna kezdeni egy ilyen ugrással Freund, ám mindez már nem számít, és legfőképpen mit sem von le Fannemel érdemeiből, aki talán lehet azt mondani, hogy némiképp váratlanul Nizhny Tagil után pályafutása és egyben szezonbeli második győzelmét aratta, egyszersmind azért emlékeztetve mindenkit arra, hogy bár a formája alapján még a mai kizárással együtt is nagy esélyesként utazhat majd Freund a világbajonkságra, bizony nagyonis sokesélyesnek ígérkezik az érmekért zajló csata.

Végeredmény

VK összetett

Nemzetek kupája

Mert hát bizony, most már azért sokak célkeresztjében a világbajnokság van elsősorban, még úgy is, hogy a jövő hétvégén még lesz még előtte egy sírepülő-hétvége Vikersundban, ami persze akár önmagában is megérhet egy misét, főleg – ha mint azt a norvég szervezők minden évben remélik – a körülmények a világcsúcs ostromlását is megengednék. Az lenne csak ám a felvezetés a nagy világverseny előtt!

Kommentek: 0 komment

comments powered by Disqus

Követők

Síparadicsom bendzsi98 adammalysza repens GeoCucc McDave contador96 zbigniew gabesz19 Neuner 79 contador1996 realniku

Elérhetőségünk