Síparadicsom

A szezon egyetlen Európán kívüli helyszínére, a távoli Sapporóba utazott a Vk mezőnye, ahol a mai versenyen elsősorban a top10-es ugrók vitték a prímet! Közülük is a legjobb  teljesítményt a tavalyi sapporói győzelmét megismétlő Peter Prevc nyújtotta, aki a szezon során első alkalommal érezhette meg a győzelem ízét! Ezüstérmes helyen a zsinórban hatodszor is dobogós helyen végző Vk listavezető Stefan Kraft végzett, míg a dobogó harmadik fokára a csehek legjobb formában lévő versenyzője, Roman Koudelka ért föl!

Aligha ért váratlanul bárkit is a tv képernyője előtt ülve (már aki fogni tudta az Eurosport2 csatornáját) a néptelen , egykor szebb napokat is látott olimpiai stadion látványa, mindenesetre kissé illúzióromboló volt  az elmúlt Vk verseny helyszínével, a zakopanei Wielka Krokiew-vel összehasonlítani, ahol  - nem túlzás -  egy tűt sem lehetett volna leejteni annyian voltak! A top10-es ugrók közül a hiányzók listáját gyarapította többek között Gregor Schlierenzauer, Severin Freund, a gyógyulófélben lévő Simon Ammann és a Wislában csukló törést szenvedő Anders Bardal, de nem utazott el a norvégoktól Anders Jacobsen és Rune Velta sem, akik inkább a hamarosan sorra kerülő faluni világbajnokságra próbálnak minél jobb formába lendülni.

A szombat reggeli (CET idő szerinti) versenyen tovább folytatódott  a szlovének jó sorozata Sapporóban, hiszen  tavaly mindkét versenyt ők nyerték  (Prevc és  Damjan révén), sőt, a második versenyen csak szlovének uralták akkor a dobogót (Damjan, Prevc, Kranjec).  Most felemás érzésekkel vannak túl első versenyükön. Edzőjük, Goran Janus nem lehet maradéktalanul boldog, hiszen amellett, hogy a top5-ben végzett két versenyzője, az örömbe üröm is vegyült.    A tavalyi dobogósok közül ketten is csődöt mondtak a versenyen, futballnyelven szólva Robert Kranjec és Jernej Damjan is idő előtt mehetett zuhanyozni. Utóbbi teljesítménye a nap negatív szenzációja volt, hiszen Damjan minősített ugróként érkezett tavalyi sikerei színhelyére, melyet most egy kínos kiesés követett, a verseny legkisebb ugrásával megspékelve.

De ezt elvonatkoztatva a nap még is csak örömteli volt a szlovén csapat számára, erről pedig nem más, mint Peter Prevc és Jurij Tepes gondoskodott. Prevc tavalyi győzelme után ismét a dobogó legmagasabb fokára állhatott miután két 130 m. körüli ugrással utasította maga mögé a mezőnyt, többek között a Vk összetettben riválisként számon tartott osztrák duót, Stefan Kraftot és Michael Hayböcköt. A szlovén ugró első győzelmét szerezte a Vk szezon során, már csak ő volt az egyetlen a versenyt megelőzően a top10-es ugrók közül, aki még nem tudott versenyt nyerni az idei évadban, mellyel most így egy lélektani gátat szakított föl. A 2014/15-ös szezonban négyszer volt már a dobogón, 2-szer ezüst- és 2-szer bronzérmes helyen végzett, valamint további 8 alkalommal sikerült a top5-be kerülnie, így az eddigi 17 versenye alatt csak kétszer szorult ki a top10-ből (11., 12. hely), nagyon kiegyensúlyozott a teljesítménye, ami mindenképp bíztató a közelgő faluni világbajnokságra nézve!

Győzelmével beelőzte összetettben Hayböcköt és immár a listavezető Kraft nyomába eredt! Egyébként 1987 óta ez az első alkalom, hogy az év 7 különböző győztessel induljon (Jacobsen, Freitag, Hayböck, Freund, Kraft, Stoch és most Prevc). Ez is azt jelzi, hogy rendkívül kiegyensúlyozott a Vk mezőny, gyakorlatilag az összetett első 15 helyezettje bármikor, bárhol nyerhet versenyt, a pillanatnyi forma dönt csak az adott helyszínen. A szlovén csapat kellemes színfoltja volt még a versenyen az a Jurij Tepes is, aki bad mitterndorfi bronzérme óta egyre jobb formában versenyez, egy zakopanei 7. helyezést most egy top5-ös (5.) követett és ezután már remélhetőleg nem csak repülő versenyeken, hanem síugró versenyeken is csillogtatja majd tudását.

S hogy a verseny többi résztvevőjéről is szó essen pár mondat erejéig…

Az osztrákok továbbra is jó formában versenyeznek, ez természetesen elsősorban Stefan Kraftra és Michael Hayböckre értendő, akik végig versenyben voltak a győzelemért. Hayböck ha kicsit jobban összpontosít a végén ez meg is lehetett volna, de mindenképp győzelemre esélyesként indul  a másnapi versenyen, ha jelenlegi formája töretlen marad. Kraft viszont egyszerűen szárnyal Négysánc győzelme óta, hiszen azóta újabb  versenyt nyert Wislában és hatodik dobogós helyezését érte el zsinórban, aminek köszönhetően a sárga trikó büszke tulajdonosa lett. Az egyik legnagyobb érdeklődéssel várt ugró kétség kívül Noriaki Kasai volt, aki 42 évesen is top formában versenyez a szezon eleje óta  (az elmúlt évi Vk szezonról és a Szocsiban szerzett olimpiai ezüstérméről már nem is beszélve). Bár elvárás nem volt vele kapcsolatban, legfeljebb csak magával szemben, viszont 4 sapporói dobogós helyezése (2 ezüst, 2 bronz) alkalmával sem tudott itt nyerni az elmúlt 25 év alatt, amire most meg volt minden esélye. A japánok eddigi 62 megnyert Vk versenyéből 10 épp itt, Sapporóban született, az utolsó kettőt Daiki Ito szerezte még 2012-ben. A maroknyi japán szurkolótábor  legnagyobb bánatára sajnos Kasainak most sem jött össze a győzelem, de tegnapi teljesítménye alapján mindenképp dobogó esélyesként kell vele számolnunk a vasárnap hajnali (CET idő szerint) versenyen. Végül, de nem utolsó sorban említést érdemel a verseny harmadik helyezettje, Roman Koudelka is, aki engelbergi győzelme óta nem tudott dobogó közelébe jutni, most pedig finoman jelezte nem kell még őt leírni, van még benne annyi szufla, hogy partiban legyen továbbra is a legjobbakkal.

A pénteki tréninget és kvalifikációt a zsűri kénytelen volt másnapra halasztani, mivel a sánckörnyékén olyan nagy erejű szél fújt (olykor 7-8 m/s erőséggel) – sűrű havazás kiséretében -,  hogy teljesen esélytelen volt akár csak egy ugrást is végrehajtani a sáncról. Szombat reggel aztán normalizálódtak a körülmények, az egy körös tréninget a kvalifikáció követte, mely az elmúlt  évekhez képest jelentősebb létszámmal rajtolt el. A selejtezőt végül nem kis meglepetésre az osztrákok fiatal versenyzője, Manuel Poppinger nyerte meg, aki a legnagyobb ugrással (126 m.) bizonyult a legjobbnak. Ami szintén meglepetés volt (csak negatív értelemben), hogy a hazaiak két rutinos versenyzője  (Reruhi Shimizu, Shohhei Tochimoto)  kénytelen volt búcsúzni, nem jutottak be a bő fél órával később kezdődő versenyre. A prekvalisok közül Stefan Kraft érte el a leghosszabb távolságot, aki 135,5 m.-ig jutott el.

A selejtező részletes végeredménye:

http://data.fis-ski.com/pdf/2015/JP/3856/2015JP3856RLQ.pdf

A verseny első köre:

Az első kört szokásokhoz híven hazai ugrók kezdték nem sok sikerrel, majd az első valamirevaló ugrást a németek versenyzője, Karl Geiger tudta bemutatni, aki addig elsőként érte el a K-pontot (120 m.). Nem kellett sokat várni, hogy ennél hosszabb távolságot is lássunk, bár csupán két méterrel szállt messzebbre a selejtező győztes Manuel Poppinger, aki ezzel ha nagyon nem is tudott meglépni a mezőnytől, de a vezetéshez mindenképp elég volt. Az első komolyabb ugrást a norvégtól láthattuk, Kenneth Gangnes révén, aki  128 m.-ig repült, mellyel már ő vezetett.

Az időjárás eléggé változékony volt, aminek leginkább a japánok látták kárát, hiszen sorban az ötödik ugrójuk, Kento Sakuyama tudott csak addig  pontszerző ugrást végrehajtani. Viszont ahhoz képest, hogy a tréning leghosszabb ugrását érte el (134,5 m.) most csak 122 m.-ig szállt, amivel nem bízhatott túl jó helyezésben, mivel akkor is már csak az 5. helyre tudott bejönni. Nem járt jobban az egyre jobb formát mutató Tom Hilde sem, aki messze nem tudott olyan teljesítménnyel előrukkolni, mint az addig vezető honfitársa, csupán 119,5 m.-ig jutott, mellyel  épp csak bent maradt a következő körre is. Gangnesre leginkább a jelenleg második számú svájci, Gregor Deschwanden tudott veszéllyel lenni, de 126 m.-es ugrása mindössze 2 tizeddel rangsorolta őt a norvég mögé. Őt az egymást követő két osztrák, Manuel Fettner (122,5 m.) és Thomas Diethart (122 m.) sem tudta megelőzni,  legfeljebb csak megszorongatni, így továbbra is maradt az élen, míg sorra nem került csapattársa, Phillip Sjöen, aki 125 m.-es ugrása után csak a szélkompenzációnak köszönhette, hogy az élre kerülhetett. A sánc 2013-as győztese, Jan Matura már nem járt ilyen jól, hiszen  teljes szélcsendben is csak 116 m.-ig szállt, mellyel ugyan fináléba került, de vérmes reménye nem lehetett már, még egy top10-es helyezésre sem.

Jurij Tepes következett, aki nem rég osztrák földön csillogtatta sírepülő képességeit, ahol bronzérmes helyezését, Zakopanéban egy top10-es (7.) helyezéssel folytatta. Most sem okozott csalódást, hiszen  hasonló szélviszonyok között is 3 méterrel (128 m.) tovább tudott szállni Sjöennél, így 5 ponttal lépett meg a norvégtól. Ezután egy hazai kedvenc, Taku Takeuchi következett, aki nem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket, csak 123 m.-ig szállt, mellyel a középmezőnyben végzett. Az első igazi hidegzuhany a szlovéneket érte, hiszen Robert Kranjec mindössze egy 114 m.-es ugrással jelezte ő is ott van Sapporóban, de ez kevés volt a továbbjutáshoz. Piotr Zyla sem járt sokkal jobban, hiszen 115 m.-es távolságával éppen csak bent maradt a finalisták között, pedig a selejtezőben elért helyezése (4.) után ennél többre számított trénere, Lukasz Kruczek. Őt a 2012-es sapporói  győztes, Daiki Ito követte. Bár a csekély létszámú hazai közönség nagy reményeket fűzött most is teljesítményéhez, 118 m.-es ugrásával  csak a mezőny alsó harmadában végzett, nem tudott jelentős előnyt kovácsolni abból, hogy hazai sáncon ugorhatott.

Ezután a legutóbbi Vk győztes, a bokasérüléséből sikeresen felépülő Kamil Stoch következett, aki nem tudott most olyan kimagasló produkciót bemutatni, mint hazájában, 123 m.-es ugrása csak a 11. helyre rangsorolta. A Négysánc után poraiból föltámadó Markus Eisenbichler sem járt jól, hiszen csupán 115,5 m.-en fogott talajt, amivel hajszállal, de lecsúszott a második körről. Most mondhatnám, hogy a szlovéneket sújtotta legjobban az időnként kellemetlenül kavargó szél, de ez nem fedné a valóságot, hiszen a minősített versenyzőként induló Jernej Damjan az egész verseny legkisebb távolságát érte el a maga 87 m.-ével! A tavaly ilyenkor élete első győzelmét ünneplő szlovén ugró minimális szembeszélben sem tudta teljesíteni a tőle elvárhatót, gyatra ugrását csak magának köszönhette, hisz túl korán ugrott el a sáncról, mellyel óriási csalódást okozott szurkolóinak a versenyen! Richard Freitag is hamar kiszállt a versengésből, 118 m.-es ugrása után csak a 21. helyen végzett az első körben.

Őt az a Noriaki Kasai követte, aki joggal reménykedhetett abban, hogy végre megszerzi első győzelmét hazai sáncon (bár 4-szer végzett itt dobogón, de sosem tudott nyerni). Mellette szólt az is, hogy ilyen idősen (a maga 42 évével) még mindig partiban van a legjobbakkal és a tréning ugráson is ő bizonyult a legjobbnak. Bár 128 m.-ig repült, mellyel átvette a vezetést a sokáig élen álló Tepestől, de csupán két ponttal tudott „meglépni”,ami nem volt túl nagy előny annak tudatában, hogy a legjobbak még hátravoltak. Míg Anders Fannemel (125 m.) nem igazán, addig Roman Koudelka (127,5 m.) már egy ponton belül közelítette meg az éllovast. Már csak a top3 volt hátra. Elsőként az egyik legnagyobb favorit, Peter Prevc következett, aki tavaly mindkétszer a dobogón végzett, ráadásul az egyik versenyt meg is nyerte. Az addigi leghosszabb távolsággal (130 m.) vette át a vezetést Kasaitól. Michael Hayböck még erre is rátett egy lapáttal és 132 m.-es ugrásával (ami egyben az egész verseny leghosszabb távolsága is lett) beérte a szlovént és holtversenyben vezettek a versenyen. Stefan Kraft zárta a sort, aki 127,5 m.-ével a 4. helyre jött be, de nem volt nagy hátránya az éllovasokkal szemben, így ő is győzelmi eséllyel fordult a második körre.

Finálé:

A második körre a beülő maradt a 15-ösben, az ugrásokat az a Piotr Zyla kezdte, aki mindjárt egy 130 m.-es távolsággal feledtette korábbi betlijét, mellyel így jócskán javítva helyezésén a középmezőnyig (16.) küzdötte fel magát! Amennyire sikerült második ugrása a lengyel ugrónak, annyira nem Freitagnak, aki még alulmúlta előző ugrását is, csupán 117,5 m.-ig repült, mellyel több helyet is rontott. Daiki Ito viszont javított (125,5 m.), így Zylát megelőzve – ha nem is sokkal –  az élre került. Sokáig nem örülhetett a vezetésnek, mert őt rögtön Poppinger váltotta egy 127 m.-es ugrásnak köszönhetően, aki a végén pályafutása során másodszor ért be a top10-be (tavaly a Kulmon volt 8.). Takeuchin volt a sor, aki 124 m.-en tette le magát, mellyel ugyan nem vette át a vezetést, de neki is sikerült több pozíciót javítania első körös teljesítményén.

A verseny kellemes színfoltja volt  Vincent Descombes-Sevoie, aki szép ugrással (126 m.) utasította maga mögé a versenyen addig vezető Poppingert. A franciák elsőszámú ugrója végül az előkelő 9. helyen végzett, mely pályafutása legjobb eredménye (a Vk szezon elején szerzett klingenthali 12. helyezése volt eddig egyéni legjobbja). Néhány ugró sikertelen próbálkozása után Kamil Stoch próbált faragni riválisaival szembeni hátrányán, ami sikerült is, 127,5 m.-es ugrásával közel tíz ponttal vette át a vezetést a francia ugrótól. Az első kör legjobb tíz ugrója volt már csak hátra. Közülük elsőként az első körben remeklő Gangnes ugrott, aki második ugrását alaposan elrontotta (114 m.), így 9 helyet esett vissza. Neumayer (120 m.) és Sjöen (118,5 m.) sem tudott érdemben javítani helyezésén, így a 2-szeres olimpiai bajnok Stoch szépen araszolgatott előre, Fannemel tudott csak „ráijeszteni” mikor 127 m.-es távolságával pontszámban 4 tizedre megközelítette. Az első kör legjobb nem prekvalis  (top10-en kívüli) ugrója következett.  Jurij Tepes még egy méterrel túlszárnyalta (129 m.) első ugrását is, mellyel magabiztosan vette át a vezetést Stochtól. Koudelka jött le ezután a sáncról, aki a második kör addigi leghosszabb távolságával (130,5 m.) több mint 10 pontos fórral került az élre, egyúttal ismét megnyílt előtte az út, hogy hosszú idő után újból Vk dobogón végezzen.

Stefan Kraft következett, aki még ennél is messzebbre repült (131 m.), mellyel már ő volt az első. A hazaiak legjobban várt versenyzője, Kasai indult neki, hogy megpróbálja megszerezni első győzelmét a sáncon. 4 pont hátránya volt az éllovasokkal szemben, ami nem tűnt ledolgozhatatlannak, pláne egy olyan ugrónak, aki úgy ismeri a sáncot, mint a tenyerét. Kasai azonban kifogott egy kisebb hátszelet, ami nagyban befolyásolta, hogy csak 122,5 m.-ig repüljön. Ezzel pedig nem csak a győzelem, de a dobogós helyezés is elszállt, hiszen már csak a verseny elsőszámú esélyesei voltak hátra. 

Peter Prevc győzelmet érő ugrása:

Előbb Prevc jött le a sáncról, aki Krafthoz hasonlóan szintén 131 m.-ig repült és mivel volt is előnye az osztrákkal szemben, valamint nagyobb hátszélben repült, melyért több kompenzációt is kapott, így biztosan vette át a vezetést. Hayböcknek fel volt adva a lecke. A győzelemhez ennél nagyobb távolságra volt szüksége, ha nem akart szoros véghajrát a szlovén ellen.  Az osztrák ugró azonban nem tudott élni a lehetőséggel és 127 m.-es ugrása azt jelentette számára, hogy nem csak a győzelmet szalasztotta el, hanem a dobogós helyezést is, amivel így összetettben tovább nyílt az olló ő és szobatársa, Kraft között!

A dobogósok:

balról jobbra:  Stefan Kraft, Peter Prevc, Roman Koudelka

A verseny végeredménye  (top10):

Az összetett Vk állása (top10):

A Nemzetek Kupája állása: