Síparadicsom

A kavargó szél igencsak kiszámíthatatlanná tette a trondheimi síugró világkupa-futamot, amelyen így az a Peter Prevc nyert, aki mostanában a „legbiztosabb” lábakkal rendelkezik a mezőnyben, így a nehéz körülmények között is tudott két jót ugrani. A 2. helyet Stefan Kraft szerezte meg, míg a dobogó fokára egy sáncrekord-beállítást követően Noriaki Kasai állhatott fel.

A ködbe veszett oslói verseny után Trondheimben próbáltak szerencsét a versenyzők, egy – sokszor bebizonyosodott már – igencsak trükkös sáncon, hiszen a jellemzően változékony szélnek köszönhetően korábbi években már nem egyszer hozott kisebb-nagyobb meglepetéseket az itteni verseny. Így alakult most is, pedig abszolút értelemben véve tulajdonképpen olyan iszonyú nagy szél nem is fújt, az a kicsi viszont erősen kavargott, olyannyira, hogy sokszor még a kompenzációs adatok sem adták vissza rendesen a tényleges körülményeket.

Egy szó mint száz, a jó ugrás mellett ezúttal egy kis szerencse is kellett a sikerhez, ami Andraz Pograjcnak (27.) mindjárt az elején megvolt, hiszen – mint később kiderült – jó időben ugorva 125 méterig jutott, amivel bekerült a 2. sorozatba. Tőle Karl Geiger (14.) tuta átvenni az elsőséget egy 122 méteres ugrással és jónéhány pluszponttal, köszönhetően annak, hogy ekkora jellemzően inkáb hátszél fújt, aminek nyomán egyébként a zsűri is változtatott a beülőn, és a kezdeti 13-as helyett a mezőny nagy része már a 15-ös kapuból érkezhetett.

Innen indult Andrzej Stękała (8.) is, aki 131 méterrel a vezetést is át tudta venni, majd rögtön utána megérkezett mellé/mögé csapattársa, Dawid Kubacki (9.) is, aki 131,5 méternél landolt. Sokáig viszont nem tartott a kettős lengyel vezetés sem, ugyanis érkezett Jurij Tepes (4.), aki viszonylag nagyobb hátszélben repült 130 métert, így be tudott jönni az élre, és ugyancsak a kompenzációs pontok repítették a 2. helyre Taku Takeuchit (5.), aki 130,5 métert ugrott.

A következő jó ugrás Joachim Haueré (6.) volt, aki a megenyhülő szelet kihasználva 133 métert repült, így sem tudta azonban átvenni a vezetést. Kevésbé látványos, ellenben igencsak értékes volt viszont Daiki Ito (7.) kísérlete, aki jókora hátszélben volt kénytelen próbálkozni, ám így is eljutott 125 méterig, amivel a pillanatnyi 4. hely volt az övé és versenyben maradt még a jó helyezésekért.

Ehhez persze kellett az is, hogy az időjárás a hátralevő ugrók jó részét se fogadja igazán kegyeibe, amiről mondjuk Roman Koudelka (124 m 32.) vagy Anders Fannemel (121 m 34.) biztosan tudnának is mesélni, hiszen egyikük sem jutott be a második sorozatba. Noriaki Kasai (10.) egy 127 méteres ugrással ugyanakkor igen, majd Daniel André Tande (2.) ugrott jókor jól, és repült el 137 méterig, amivel természetesen a vezetést is átvette. Domen Prevc (124 m 28.) és Richard Freitag (125 m 19.) nem jártak ekkora sikerrel, ellenben Stefan Kraft (135 m 3.) már újra tudott egy nagyot ugrani, be is jött a pillanatnyi 2. helyre.

Ezt követően Michael Hayböck (11.) egy 130,5 méteres ugrással tartotta életben az esélyeit egy jó eredményre, Johann André Forfang (120,5 m 30.) viszont a sokat ígérő edzésteljesítményt nem tudta jó eredményre váltani, jókora hátszélben repülve, éppenhogy megcsípte az utolsó továbbjutó helyet,

Igazán előkelő helyről Gangnes (125 m 16,) és Freund (127 m 21.) sem várhatták a folytatást, bár nekik a továbbjutás azért „csont nélkül” megvolt. Peter Prevc (1.) ugyanakkor mit sem zavartatva magát a körülményektől még egy aránylag nagyobb hátszélre is 135 métert tudott ugrani, amivel megérdemelten vezetett az első sorozat után.

Az első sorozat eredménye

Az időjárást illetően a 2. sorozatra sem változott érdemben az ábra, így továbbra is maradt némi szerencsefaktor a küzdelemben. A zsűri egyelőre nem változhatott, így Forfang (18.) ugyanúgy a 15-ös beülőből próbálkozhatott, mint első nekifutásra, ezúttal valamivel több sikerrel, hiszen 129 méterig jutott, amivel a mezőny hátsó régiójának egy jó részét maga mögé tudta utasítani. Az elsőségtől Severin Freund (10.) ugrását követően volt kénytelen megválni, a német ugyanis 130 métert repült, így volt az első tíz ugró után, más kérdés, hogy mind az ő, mind Forfang hátránya akkora volt, hogy azt azért sejteni lehetett, hogy az igazán előkelő helyekért nemigen lesznek versenyben.

Ezek után a 20. helyről érkező Manuel Poppinger (134 m 16.) is nagyot repült, más kérdés, hogy ő ezt szembeszélben tette, így összesítésben maradt Freund mögött, akárcsak a többiek egészen Kenneth Gangnesig (8.), aki ugyancsak egy kis szembeszelet kihasználva tudott 137 métert repülni, ami már elég volt a pillanatnyi vezetéshez. Legközelebb Andreas Wank (9.) járt hasonló magasságokban, ugyanis egészen 136,5 méterig vitorlázott, igaz a végén csak egy pároslábas érkezésre futotta, így csak a 2. helyre tudott megérkezni. Hayböck (4.) viszont 134 méterrel már át tudta venni a vezetést, majd Noriaki Kasai (3.) immár a 14-es beülőből az utolsó 10-es csoportot nyitotta, nem is akárhogy, hiszen kihasználva az éppen kedvező körülményeket egy egészen pazar repülést mutatott be, és 143 méterrel beállította Hayböck (hivatalos) sáncrekordját. Ezzel természetesen átvette a vezetést és megvoltak még az esélyei egy kiugró eredményre, annál is inkább, mert a szél továbbra is erősen változékony volt.

Bár Dawid Kubacki (13.), aki már csak a 13-as kapuból indulhatott, összességében még szembeszélben repülhetett, de igazán nem tudta kihasználni, hiszen csak 127 méterig jutott, így a végelszámolásnál kicsúszott a legjobb 10 közül. Nem így Stękała (127,5 m 6.), aki a kicsivel nehezebb szélviszonyok ellenére fél méterrel messzebb jutott, amivel a 3. helyre érkezett meg, bebiztosítva ezzel legalább a 10. helyet, ami már mindképpen karrierje legjobbját jelentette.

Daiki Ito (5.) következett, aki viszonylag jó szélben jutott el 131 méterig, ezzel éppen Stękała elé érkezett meg a sorban, majd Hauer (11.) volt soron, aki viszont 126,5 méterig jutva kihasználatlanul hagyta az esélyt egy nagy eredményre. Persze így is jobban járt, mint szegény Taku Takeuchi (23.), akit némi várakoztatás után olyan hátszélben engedtek el, ami mellett gyakorlatilag esélye sem volt. 107,5 méterig jutott mindössze, így jelentősen visszacsúszott a rangsorban. Hasonlóan járt sajnos Jurij Tepes (15.) is, aki ugyancsak nagy hátszelet kapott, így 117 méterig tudott csak elevickélni, ami számára is az egyszámjegyű helyezéstől való búcsút jelentette.

Stefan Kraft (2.) ellenben kicsit szerencsésebb volt, na meg persze az ugrása is a helyén volt, hiszen 131,5 méterig jutott, ami Kasai megelőzéséhez is elégnek bizonyult. Az őt követő Tande (7.) viszont megint csak peches volt, és 117,5 méterig jutott csak, bár a kiemelkedő első ugrása miatt ő legalább a pillanatnyi a 6. helyen meg tudott kapaszkodni. Ezzel már csak az idősebbik Prevc (1.) volt hátra, akit ugyancsak megvárattak egy kicsit, mire végülis lejöhetett, ha nem is ideális, de legalább nem „túl rossz” körülmények közepette. Ennyi pedig neki már elég volt ahhoz, hogy 132 méterig repüljön, amivel jócskán túlugrotta a zöld vonalat, így igazán izgulnia nem kellett a pontjai miatt, hiszen egyértelmű volt, idén kilencedik alkalommal is övé a győzelem.

A riválisok botladozása avagy balszerencséje miatt ráadásul ez a siker igencsak jól fizetett neki, hiszen Freunddal szemben ezzel több, mint 400 pontos már az előnye, és hiába van még hátra papíron 14 forduló, egyre inkább hajlunk afelé, hogy azt mondjuk, ez bizony lassan kezd már végleg eldőlni.

Részletes eredmények

VK összetett

Nemzetek kupája

A következő futamokat Vikersundban rendezik, mindjárt hármat is, hiszen végül a vasárnap elmaradt oslói versenyt is itt pótolják be, méghozzá úgy, hogy a pénteki selejtező helyett is versenyt rendeznek, ahol így majd minden benevezett ugró elindulhat, majd szombaton és vasárnap az eredetileg tervezett menetrend szerint bonyolítják le a két újabb egyéni viadalt.

A tavalyi futamokra a legtöbb olvasónk alighanem jól emlékszik, hiszen nyugodtan mondhatjuk, korszakos világcsúcsok születtek előbb Peter Prevc 250, majd Anders Fannemel 251,5 méteres ugrása révén, ráadásul „bónusznak” ott volt még Dmitriy Vassiliev 254 méteres repülése is, mint a világ valaha volt leghosszabb (nem megállt) ugrása.

Minden szezonban persze rekordok nem dőlhetnek, ám ha idén esetleg újabb csúcs nélkül maradnánk, hatalmas repülésekben és remek versenyekben idén is joggal bízhatunk.