Síparadicsom

A Négysánc harmadik állomásán is túl jutva a legfontosabb kérdésre, miszerint ki nyerheti az összetettet szinte nagy bizonyossággal választ is kaptunk, hiszen óriási csatát folytatott egymással a verseny két kiemelkedő teljesítményt nyújtó versenyzője, Richard Freitag és Stefan Kraft. Előbbi kissé meglepő módon rajt-cél győzelmet szerzett egy 12 éves német átkot megtörve, míg egy újabb ezüsttel gazdagodó Stefan Kraft nagy riválisait jelentősen maga mögött hagyva bejelentkezett a Négysánc aranyért, amivel tovább gyarapíthatja az osztrákok arany kollekcióját. Harmadik helyen a szezonban immár másodszor is holtversenyben végző Simon Ammann és Noriaki Kasai végzett.

Az innsbrucki verseny az elmúlt néhány év egyik legizgalmasabb Négysánc  versenyét hozta tegnap, hiszen volt itt minden, mint a búcsúban:  izgalom, dráma, hatalmas ugrások, többek közt sáncrekordokkal megspékelve és mind ez történt úgy, hogy csak ritkán kellett megszakítani a versenyt a szél miatt, ami az elmúlt évek innsbrucki versenyeit látva kellemes és örömteli dolog volt, hiszen a Bergisel a Vk sáncai közül az egyik legszelesebb helyszínnek tudható be. 2008-ban például egyetlen egy ugrást sem tudtak végrehajtani a sáncon (a tréning- és próbaugrásokat is beleértve) és  a Négysáncversenyek történetében első alkalommal lett a turné 3 sánc verseny (még ha a bischofshofeni helyszínen pótolták is az elmaradt innsbrucki versenyt)!

Na de visszatérve a versenyre. Nyilvánvalóan az innsbrucki állomás az a Négysánc helyszínek közül, ahol az esélyek már körvonalazódni látszanak a végső győztes személyét illetően. A telt házas verseny előtt három, de Jacobsen garmischi  győzelme után leginkább négy esélyessé kiáltották ki a bukmékerek a Négysánc összetett címre legnagyobb sansszal pályázó favoritok számát. A tegnapi verseny csattanós választ adott arra, akik azt hitték Peter Prevc révén (aki Garmischban közel  1 pontra megközelítette az éllovas Kraftot) véget érhet az osztrákok egyeduralma a Négysánc győzelmi széria  tekintetében! Nos, Stefan Kraftnak nagyon kijött a lépés a verseny első körében, hiszen egy kedvező széljárást kihasználva óriási sáncrekordot produkált, melyet az elmúlt 13 évben (mikor 2002-ben sziporkázó Négysánc bajnok, Sven Hannawald állított föl 134,5 m.-rel) senkinek  sem sikerült! Most pedig Kraft nem csak hogy e távolságot megközelítette, hanem jelentősen túl is haladta és meg sem állt a 137 m.-es jelzésig, ahol ugyan telemark nélkül, de gond nélkül letette magát az újabb Négysánc sikerre éhes, túlnyomórészt osztrák publikum előtt!

Kraft szempontjából az elért távolságon túl már csak az ugrására kapott tetemes pontszáma volt az, aminek igazán örülhetett, hiszen összes riválisa csak egyik ugrását tudta maradéktalanul abszolválni. Peter Prevc, aki leginkább volt rá veszéllyel első ugrását (123 m.) most mondhatnám elrontotta, de ez nem fedné teljesen a valóságot, hiszen a tréning- és próbaugrások alkalmával még ennél is gyengébbet ugrott, egyszerűen ez a sáncprofil nem igazán jön be neki. A másik rivális, a jó barát Michael Hayböck pedig Prevccel ellentétben végig uralta a mezőnyt a próbaugrásokon, a versenyen ellenfelül kifogó Schlierenzauerrel szemben pedig nem túl jól sikerült ugrással csak lucky looserként ment tovább. Anders Jacobsen pedig első körös ugrása után (ami sáncrekordot közelített) alaposan ráijesztett az osztrákokra, hiszen úgy látszott, hogy a norvég klasszis átmenti garmischi formáját erre a versenyre is és jelentősen tud faragni ismét Krafttal szembeni komoly hátrányán. A fináléban aztán minden másképp alakult.

A lényeg, hogy most Kraft bischofshofeni ugrásai előtt ott áll egy nagyon komoly lehetőség kapujában, hogy pályafutása eddigi legjobb eredményét érje el és Thomas Diethart után egy újabb osztrák fiatal tehetség hódítsa el a Négysánc trófeát! Erre nem más jogosíthatja föl őt, mint hogy tetemes előnnyel várhatja a finálét, hiszen az összetettben őt követő Hayböckkel  23-, míg az immár harmadik helyre visszaeső Prevccel szemben majdnem 30 pontos (!) előnye van, amit ha nem ront el zsebben érezheti a Négysánc győzelemért járó fődíjat, a 20 ezer eurós csekket is!

A nap másik hőse, az innsbrucki verseny győztese, Richard Freitag volt, aki rajt-cél győzelmet aratott. Messze a legjobb stíluspontokkal nyerte a versenyt, hiszen mindkét körben a legmagasabb pontszámmal (57,5 ; 58,0) jutalmazta ugrásait a zsűri, a második körben egy 20-ast is kapott (minő véletlen épp a német bírótól). A Vk szezonban immár második győzelmét számlálhatja (Engelbergben is nyert) és ha a Négysánc  rajtot behúzott kézifékkel is kezdte most ismét bebizonyította, hogy a Vk szezon során vele is számolni kell, még ha egy kissé későn is kezdte a „rakétákat begyújtani”.  A németek vezetőedzője, Werner Schuster  rendkívül elégedett lehet nem csak Richarddal, hanem a Négysáncot szintén gyengén kezdő Severin Freunddal is, akinek ugrásai lényegesen jobban sikerültek, mint az előző két versenyen, végül a 8. helyen végzett. Freitag ráadásul egy 12 éves német átkot is megtört győzelmével, hiszen utoljára német versenyző 2002  dec. 29.-én nyert a Négysánc valamely állomásán. Akkor épp a Négysánc nyitóversenyét győzelemmel kezdő Sven Hannawald tudott nyerni, azóta viszont egyetlen honfitársa sem, legalább is ez idáig! Azóta eltelt 12 év és Freitag kereken 50 verseny elteltével tudott újból német győzelmet hozni a német szurkolók, csapattársai és vezetőedzője, Werner Schuster legnagyobb örömére!

Bár a verseny leginkább Kraftról és Freitagról szólt, de érdemes megemlíteni a két bronzérmest, Simon Ammannt és Noriaki Kasait is, akik holtversenyben végeztek a dobogó legalsó fokán. Ami leginkább érdekes, hogy a szezon elején, Kuusamóban már álltak együtt a dobogón, még pedig annak legmagasabb fokán, a sors pedig úgy látszik valamilyen szintén ismétli önmagát. Dicséretre méltó Ammann küzdeni akarása, magas színvonalú teljesítménye annak ellenére is, hogy számára nincs már tétje a Négysáncnak, melynek fődíja egyedüliként hiányzik még éremgyűjteményéből. Ugyanez elmondható Kasairól is, aki élete teljében, a Vk szezon legidősebb versenyzőjeként fiatalokat meghazudtoló kondícióval, technikával éri el kimagasló eredményeit, a szezon során immár harmadik Vk érmét!

A verseny legnagyobb vesztese (Rune Velta mellett) az a Peter Prevc volt, aki próbaugrásai alapján nem tűnt ugyan éremesélyesnek Innsbruckban, de sajnos a tét rányomta bélyegét aznapi teljesítményére, aki most már közel 30 ponttal leszakadva az éllovas Krafttól azon izgulhat, hogy legalább dobogón végezhessen összetettben, hiszen a tegnapi gyengébb teljesítményének köszönhetően a nyakán lohol 10 ponton belül Kasai, de Freitag és Jacobsen is bízhat még egy összetett éremben!

Érdekes amúgy, de eddig azok nyertek a Négysánc első három állomásán, akik előzetesen nem voltak az összetettre legfőbb esélyesként kikiáltva (Kraft, Jacobsen, Freitag). A Négysáncra sárga trikóval érkező Anders Fannemel, a tőle akkor mindössze 1 ponttal lemaradó Roman Koudelka, de  a németek legnagyobb reménysége, Severin Freund sem tudott kiemelkedő teljesítményt nyújtani az eddigi versenyeken. Peter Prevc mellett Simon Ammann lehetett volna partiban a végső győzelemért, ha utóbbi nem jár szerencsétlenül az oberstdorfi versenyen, hiszen azóta csak dobogós helyezéseket ér el.

Ammann tegnapi bronzérmével  78. Vk érmét szerezte, mellyel az örökranglistán feljött a 4. helyre. A svájci ugró garmischi ezüstérme után „lépett meg” két kíváló síugrótól, Matti Nykänentől és Thomas Morgensterntől, akik 76 db. érmet versenyeztek össze karrierjük során. Ammannnál csak hárman értek el több Vk dobogós helyezést:  Janne Ahonen (108), Adam Malysz (92) és Gregor Schlierenzauer (88).

Innsbruckban eddig leggyakrabban a finnek nyertek, 14-szer, őket az osztrákok követik 13 győzelemmel. 2013-ban  Gregor Schlierenzauer nyert Innsbruckban, mellyel akkor beérték  a finneket ebben a vonatkozásban. Tavaly viszont visszavették a vezetést a finnek, mivel hatalmas meglepetésre Anssi Koivuranta nyert az időjárás miatt egykörösre redukálódott versenyen. 16 évvel ezelőtt volt az utolsó alkalom, hogy valaki úgy nyert Négysáncversenyt, hogy egyetlen versenyt sem tudott megnyerni a négyből (1988/99-ben Janne Ahonen nyert verseny győzelmek nélkül). Erre a bravúrra most (ha minimálisan is)  Michael Hayböcknek van esélye, ha Bischofshofenben csapattársa, Stefan Kraft elrontaná (vagy ne adj isten bukná) valamelyik ugrását.

Még mielőtt a verseny kronológiai jellegű összefoglalására sor kerülne egy finn érdekeltségű szomorú hír látott napvilágot szombat reggel, miszerint péntek éjszaka életének 61. évében elhunyt a finnek egykori olimpiai bajnok síugrója, Jouko Törmänen, aki a ’80-as lake placidi ötkarikás játékokon szerzett aranyérmet. Ugyan ebben az évben, az összetett Vk első szezonjában nyerte élete egyetlen Vk versenyét  Falunban  (Puikkonen és Kogler előtt). 1988-tól a finn Sí Szövetség alelnöke volt, valamint a FIS Síugró Bizottság elnöke is volt éveken át. A vasárnapi versenyen Walter Hofer, a FIS verseny igazgatója fekete szalaggal a karján emlékezett meg a finn legendáról. R.I.P.  Íme olimpiai aranyat érő ugrása videó felvételen:

 https://www.youtube.com/watch?v=Z3WTM5K6T-8

Egy botrányszagú hír is borzolta a kedélyeket az innsbrucki verseny előtt, miszerint az egyik svájci bulvárlap (Blick) csalást gyanít a Négysáncversenyen, szerintük egyes nemzetek tisztességtelen eszközökhöz folyamodtak a siker érdekében, a síugró öltönyök és fehérneműk használatát illetően.

Anders Jacobsen a nagy botrányt kavaró ominózus hosszú ujjú öltönyben

A vád a svájci táborból kelt szárnyra, akik úgy gondolják Simon Ammann ugrását követő  Anders Jacobsen csalt a győzelem reményében. Szerintük a norvég ugró tiltott formában használta a ruházatát, az öltöny karrésze hosszabb volt a megengedettnél, mellyel így plusz felületet nyert repülése közben. Szerencséjére nem zárták ki, mivel Sepp Gratzer és segédei nem vették észre az ellenőrzésen, hogy az öltöny ujjának hossza tovább ér a kelleténél. Jacobsen mindenesetre megúszta egy figyelmeztetéssel, amit a FIS-től kapott. Továbbá vádolják az osztrákokat is, ők állítólag tilos módon egyrészes fehérneműt használtak, ezáltal számukra kedvezően javítva a felhajtóerőt. Az osztrákok reagáltak erre, szerintük teljesen megalapozatlan a svájciak állítása, ők ugyanolyan fehérneműt használnak, mint az összes többi nemzet. Hogy ezeknek az eseteknek lesz a későbbiek folyamán valamilyen visszhangja még nem tudni, de ha a svájciak nem hagyják annyiban, akkor könnyen bíróság elé kerülhet az ügy!

A selejtezőn 77 nemzet 19 ugrója vett részt  (ketten, Ammann és Schlierenzauer éltek távolmaradási jogukkal), melyet a 11-es beülőből bonyolítottak le. A kvalifikációt az előző nap mindkét tréninget nyerő Michael Hayböck nyerte, aki a legmesszebbre is repült (128 m.).  A második helyen szobatársa, Stefan Kraft végzett, míg a harmadik pozíciót –a  legjobb nem kiemelt ugróként -  Richard Freitag szerezte meg. Meglepetésre a Négysánc összetettre is esélyes Peter Prevc csak a 33. helyen végzett. Hasonlóan nagy meglepetés volt, hogy a másnapi versenyre nem jutott be Taku Takeuchi (114 m.), akinek mind ehhez csak 9 tized pont hiányzott. A maródiak listáját szaporítja a nevesebb ugrók közül továbbá Markus Eisenbichler is, aki a Négysánc kezdetére teljesen kipukkadt, eddig egyetlen  árva pontot sem szerzett!

Párbajok végeredménye:

A telt házas (22.500 néző) verseny előtt előzetesen 6-8 m/s-os szelet vártak, ami szerencsére nem jött be, de a szélviszonyok így is időnként szélsőségesek voltak a verseny folyamán. Az első ugró Robert Kranjec volt, aki 116 m.-es távolsággal nyitotta meg a Négysánc  3. versenyét. Ellenfele, Ronan L. Chappuis papíron verhető volt, ám a francia ugró (117 m.) csupán hosszabb ugrásának köszönhetően ejtette ki a szlovént, így rögtön meglepetéssel indult a verseny! A szlovének presztizsén Nejc Dezman javított, aki 122 m.-es ugrásával biztosan juttatta magát tovább Kento Sakuyamával (116,5 m.) szemben. Ezután hazai párharc következett, két egykori Négysánc győztes került egymással szembe, kik közül a tavalyi győztes, Thomas Diethart (117 m.) ment tovább egy nem túl acélos ugrással, Andreas Kofler pechjére rosszabb körülmények közt ugrott és csak 110 m.-ig repült, amivel kiesett. Pedig Kofler összetettben jó pozícióban állt (5. helyen) a verseny előtt, így ezzel viszont semmi esélye nem maradt a továbbiakban egy jó összetett eredmény elérésére.

Michael Neumayer következett, aki miután ellökte magát a beülőtől egy pillanatra megbillent, mint kiderült indulása előtt megpróbálta még leellenőrizni a kötését, de közben elindult, szerencsére ez nem zavarta meg a koncentrációban, mivel 123 m.-es ugrásával is sikerült tovább lépnie a következő körbe Junshiro Kobayashival (117,5 m.) szemben. Dimitri Vassiliev az addigi leghosszabb távolsággal (126,5 m.) rukkolt elő, amit szokás szerint telemark nélkül tudott csak megfogni. Ellenfele, Anders Bardal viszont elkéste ugrását (115,5 m.), így az orosz ugrónak még az is belefért a továbbjutáshoz, hogy a zsűri nagyon alacsony pontszámmal jutalmazza ugrását. Bardal ennek ellenére tovább lépett a következő körbe lucky looserként. Állandósult a hátszél a versenyen, s mielőtt a szlovének fiatal ugrója, Rok Justin (113 m.) le jöhetett volna a sáncról a zsűri változtatott a beülőn, a 9-esből a 10-esbe vitte föl. Ez jót tett a versenynek, hiszen a finn Jarkko Määttä elugrása után elég magas szögben tudta támadni a levegőt, a telemarkja is szép volt, így gond nélkül jutott tovább.

Ezután egy leendő (?) illetve egy korábbi Négysánc győztes következett. Peter Prevc korai ugrása annak volt betudható, hogy a kvalin nem igazán remekelt. A versenyen bár jobban teljesített (123 m.) és Jakub Jandát (111,5 m.) is kiejtette ettől függetlenül nem  lehetett felhőtlenül boldog, mivel riválisai zsűri távolság (HS130) körüli ugrásokkal tesztelték a sáncot az elmúlt nap folyamán és ez attól nagyon messze volt. Jernej Damjan garmischi fellépése gyengén sikerült, akkor kiesett. Most, ha nem is magabiztosan (114,5 m.), de tovább jutott Sami Niemi (107 m.) ellen. A hazaiaktól Manuel Fettner (120 m.) jött és korábbi sikertelenségei után most jobb szélkompenzációs pontjaival lépett tovább a norvég Phillip Sjöennel (120 m.) szemben. Megerősödött a szembeszél, melyet a német versenyeket kissé tompán kezdő Severin Freund alaposan ki is használt, hiszen a zsűri távolságot túl ugorva (131 m.) több mint 30 ponttal verte a nyári GP-n remeklő norvég Daniel A. Tandét (115 m.) és közel 10 ponttal vette át a vezetést az addig élen álló Vassilievtől.

Szerencsére a kedvező széljárás megmaradt, aminek következtében a  garmischi győztes, Anders Jacobsen is hatalmasat repült (immár szabályos öltözetben), csupán egy méterre volt (133,5 m.) a sáncrekordtól és átvette a vezetést a német ugrótól. Ellenfelének, a bolgár Zografskinak (113 m.) esélye sem volt. Kamil Stoch következett a sorban, aki bár valamivel kisebbet ugrott (127 m.), mint pl. Freund, de pontszámban csak pártizeddel szorult a német ugró mögé. Daniel Wenig volt a párbaj ellenfele, aki csak 117,5 m.-ig szállt, így meg volt az első (és egyetlen) német kieső a versenyen.  

A verseny egyetlen osztrák-német párharca következett. Manuel Poppinger látszólag nagyon örült 124,5 m.-es ugrásának, de öröme nem sokáig tartott, mert ellenfele, Marinus Kraus kisebb ugrással (123 m.) is jobbnak bizonyult nála  a kevesebb levonásoknak köszönhetően. Ismét nagyobb ugrásoknak örülhetett a telt házas innsbrucki közönség Daiki Ito gyengébbre sikerült ugrása után (120 m.), hiszen Piotr Zyla 130,5 m.-ével feljött a második helyre Jacobsen mögé.  A norvégok ifjú reménysége, Johann A. Forfang is kifogott egy jó szelet a levegőben, mellyel 131,5 m.-ig vitorlázott. Ellenfele, Aleksander Zniszczol (124,5 m.) sem teljesített rosszul, sőt, lucky looserként ő is tovább ment. Honfitársa, Dawid Kubacki is szépet ugrott (125 m.), de ő is norvég ellenfelével (Anders Fannemel, 126 m.) szemben maradt alul, de szerencsés vesztesként ő is tovább jutott.

Az egész mezőny legidősebb ugrójának, Noriaki Kasainak nem okozott gondot  cseh ellenfelénél (Jan Matura, 121,5 m.) messzebbre repülnie, 128,5 m.-en fogott talajt, amivel átvette a vezetést Jacobsentől mindössze 6 tized pont fórral. Matura is a fináléba került lucky looserként.  Ezután elkezdett kavarogni a szél, a hátszeles értékek érvényesültek inkább. Az első Vk versenyén debütáló Clemens Aigner az egész verseny legkisebb távolságával (104,5 m.) hívta föl magára a figyelmet. Pechjére párbaj ellenfelének, Lauri Asikainennek sem sikerült jól az ugrása (112,5 m.), így utólag duplán bosszankodhatott rontott ugrásán. A finn ugró így igen gyenge ugrással is simán tovább mehetett.

Komolyabb hátszél miatt kellett várniuk a soron következő párosnak, kik közül a garmischi versenyen remeklő (top5-ben végző) Rune Velta itta meg a levét, hiszen Boyarintsev 114 m.-es ugrását sem tudta túl ugrani (112 m.), így a verseny első és egyetlen igazán komoly meglepetése született a norvég ugró kiesésével. Roman Koudelkának (124 m.) nem okozott gondot a tavalyi innsbrucki győztes, Anssi Koivuranta (115,5 m.) kiejtése. Az utolsó három párosítás volt már csak hátra és addigra egy csapásra megváltoztak az időjárási körülmények, hiszen az amerikai ugró (N. Fairall, 119 m.) után az a Richard Freitag következett, aki Freunddal együtt csúnyán leszerepelt hazai sáncaikon. A német ugró alacsonyabb beülőből (8-as) akkorát ugrott (133,5 m.), mint Jacobsen, mellyel nem csak hogy átvette a vezetést Kasaitól, hanem tetemes előnyre is sikerült szert tennie, nem kevesebb, mint 10 ponttal került az élre!

Az egyik legizgalmasabb párbaj (Ammann-Kraft) következett ezután, bár az nem volt kérdés, hogy mindketten tovább mennek-e. Simon Ammann 132 m.-ig repült és a ritka kivételek egyike volt, amikor sikerült telemarkot is csinálnia. Az innsbrucki közönség kitartó buzdítására Stefan Kraft megadta a verseny alaphangulatát, hiszen akkorát ugrott, hogy érkezése már nem a még biztonságot nyújtó lejtős részen történt, hanem már a kifutózóna egyenes szakaszán, amit még szerencsésen meg tudott fogni. Természetesen telemarknak semmi jelét nem lehetett felfedezni, de az borítékolható volt már előre, hogy a múlt homályába merül Sven Hannawald 2002 óta tartó sáncrekordja (134,5 m.)! Amikor a digitális eredményjelző kiírta a távolságot újabb üdvrivalgás zúdult föl a Bergisel stadionban. Kraft 2,5 m.-rel szárnyalta túl a régit és így 137 m.-re írta át a 13 éves rekordot! Telemark hiányában sejthető volt az alacsony zsűri pontszám, de még így is beérte az addig vezető Freitagot, immár holtversenyben vezettek utcahosszal a mezőny előtt. 

 Az osztrákok két ugrója volt még hátra, először a kvalit kihagyó Gregor Schlierenzauer, aki 127 m.-ig repült, mellyel biztosan jutott tovább azzal a Michael Hayböckkel együtt, aki a tréning- és selejtezőbeli ugrásai alapján a legjobb volt az innsbrucki hétvégén és sokadik lehetősége adódott arra, hogy egy hatalmas ugrással élete első Vk győzelmének kapujában álljon. Meglepő módon nagy ugrás (ekkor még) elmaradt, csupán szerencsés vesztesként ment tovább a fináléba a 7. legjobb eredménnyel és ami a legaggasztóbb volt számára újabb 12 (összeségében akkor már 20) pontos hátrányba került az összetett éllovas, Stefan Krafttal szemben! Mindenesetre izgalmas versenyt igért a döntő kör!

A verseny második körét eggyel magasabb beülőből kezdték (a 9-esből). Az első ugrást a szerencsének is köszönhető Boyarintsev kezdte , aki Velta bakija (és pechje) után juthatott tovább, de jobb  teljesítményre (114,5 m.) most sem volt képes. Az első K-pont fölötti ugrást Diethart mutatta be, aki 121 m.-es ugrásával javított pár pozíciót. Őt hasonló távolsággal (121,5 m.) váltotta az élen az a Manuel Fettner, aki a szezon során ezen a versenyen talált magára először. A németek üdvöskéje, Stephan Leyhe (120,5 m.) volt a következő a sorban, aki átlagos ugrásával is tudott javítani, így már ő vezetett.  Az egész verseny legnagyobb szembeszelét (1,65 m/s) fogta ki a finn Määttä, de ehhez képest mindössze 124 m.-es távolságot ért el, amihez komoly pontlevonás is dukált, így nem tudott érdemben előrébb jutni.

Majd jött az első körét rontó Prevc, akinek jutott még a jóból, 1 m/s fölötti erejű szél egészen messzire repítette, 131,5 m.-en landolt, mellyel átvette a vezetést és néhány pozíciót tudott nyerni vele, de az összetett  megnyerése már szinte elérhetetlen távolságba került tőle. Fannemel viszont nagyon elrontotta az ugrását (112,5 m.), mert szinte szélcsendben sem tudta megismételni első körös ugrását, így pedig nem kevesebb, mint 11 helyezést zuhant vissza, ami már az összetett Vk-ban is komolyan érintette. Az őt követő Koudelka viszont hasonló értékek mellett 125,5 m.-ig szállt, ami már elég volt ahhoz, hogy a sokáig vezető Prevcet megelőzze.  A norvégok egyik fiatalja, Johann A. Forfang is jól teljesített, bár 126 m.-es ugrásával csak Prevc mögé tudott bejönni. Az utolsó 10 ugró volt már csak hátra és joggal reménykedhetett mindenki egyre nagyobb távolságokban. Elsőként Stoch jött le a sáncról, aki másodjára rávert még pár métert első körös ugrására, 130 m.-en fogott talajt, amivel már ő került az élre. Az őt követő Freund (126,5 m.) és Zyla (123,5 m.) sem tudott javítani, ők az összetett Vk címvédő mögé kerültek a pontszámokat illetően.

Michael Hayböck ugrásának komoly tétje volt, hiszen az első kör végén igen nagy hátrányba került Krafttal szemben, így mindent egy lapra tett fel, hogy még esélye legyen a nagy hátrányból faragnia. Szerencséjére a szél is kedvezően játszott a kezére, mert egy 1 m/s fölötti értékre ugorhatott és szállt, csak szállt, míg földet nem ért messze a zsűri távolságon túl. Egy métert még rávert  Kraft hatalmas első körös ugrására is és 138 m.-es ugrását csak üggyel-bajjal tudta csak megfogni, de a keze így is érintette a havat, melynek köszönhetően hiába ugrott nem hivatalos sáncrekordot komoly pontlevonással sújtották a bírók, valamint a szélkompenzáció is csökkentette pontjai számát. A vezetést ugyan átvette Stochtól, de magas pontszámban nem bízhatott. Következett Schlierenzauer és 129,5 m.-en landolt, amivel sikerült Hayböck elé kerülnie. Jacobsennek nem sikerült megismételnie kíváló ugrását, amit az első körben produkált. Most csak 124 m.-re futotta, mellyel néhány helyezést rontott. Ammann viszont javított (130,5 m.), mellyel átvette a vezetést az osztráktól.

Hárman voltak már csak hátra mikor Kasai indult neki és 132 m.-es ugrását követően az eredményjelző tizedre pontosan hozta ki őt Ammann-nal, így az már bizonyosságot nyert, hogy Kuusamo után ismét holtversenyben állhatnak föl együtt a dobogóra, minek Ammann szemmel láthatóan nagyon örült, Kasai nyakába ugorva nyilvánította ki határtalan örömét.

Már csak az a két ugró maradt hátra, akik a legnagyobb eséllyel pályáztak a győzelemre az első kör végén. Először Freitag ugrott, akinek 132 m.-es ugrását és annak stílusát a verseny legmagasabb pontszámával (58,0) honorálta a zsűri, 15 pontos fórral vette át a vezetést a Kasai-Ammann duótól.

Már csak a hazai közönség legnagyobb érdeklődéssel várt ugrója, Stefan Kraft  volt hátra, aki új sáncrekorddal a háta mögött próbálta a német ugrót maga mögé utasítani, ami végül nem sikerült. Kraft 127 m.-ig repült, második lett, mely most szinte felért egy győzelemmel, mivel hatalmas előnyre tett szert riválisaival szemben az utolsó verseny előtt. Ha otthonában, Bischofshofenben (ahol 2013-ban élete első Vk érmét szerezte) nem hibázik, akkor meg lehet számára a hőn áhított siker! Kraft az összetett Vk-ban mostani ezüstérmével följött szorosan Hayböck mögé a második helyre, így ennél szebben nem is alakulhatott volna számára eddig a turné sorozat!

Folyt. köv. jan. 6.-án 16.30 órai kezdettel.

Richard Freitag:   „Nagyon boldog vagyok és érzelmileg nagyon megérintett, hogy ma itt most minden sikerült! Hihetetlen érzés ennyi ember előtt versenyezni, leírhatatlan látvány volt ebben a katlanban a tömeget látni föntről. Mindkét ugrásommal nagyon elégedett voltam, remekül alakult minden. Aztán amikor nyilvánvalóvá vált, hogy nyertem érzelmileg kitörtem, nagyon örültem! Megpróbáltam minden tőlem telhetőt megtenni, hogy Sven Hannawald nyomaiba érjek. Nagyon megtisztelő volt számomra, hogy együtt emlegetnek vele! Szeretném azt olvasni holnap az újságokban, hogy:  Igeeen, meg van!!  Csodálatos légkör volt az innsbrucki katlanban! A bischofshofeni sánc nagy kihívást jelent számomra. Az egy pompás sánc, nem könnyű ott jól ugrani, de nem lehetetlen!”

A dobogósok:

Egyéni verseny végeredménye:

Négysánc összetett állása:

Összetett Vk állása:

Nemzetek Kupája állása: