Síparadicsom

A második verseny napon új győztest ünnepelhetett a sapporói közönség Roman Koudelka személyében, aki előző nap egy bronzéremmel nyitott, ma pedig két nagyon stabil és ponterős ugrást végrehajtva megszerezte pályafutása és szezonbeli 4. győzelmét a Világkupában. Őt Kamil Stoch követte a dobogón, aki az első körben beállította az aktuális sáncrekordot, mellyel elsőként fordult a fináléra. Harmadik helyen az elmúlt napi győztes, Peter Prevc végzett.

Az elmúlt évek egyik legjobb sapporói versenyét hozta a vasárnapi, mely nagyban az időjárási körülménynek is volt köszönhető. Míg a szombati versenyen leginkább az enyhe  hátszeles értékek uralkodtak, addig a tegnapi napon  jócskán kaptunk az ellenkezőjéből, mely ugyan hordoz magában veszélyt az ugrók testi épségét illetően, de azért ne felejtsük el még is csak akkor jó és élvezetes a síugrás, ha az ugrókat jelentős mértékben  támogatja a szél, hiszen nagy ugrásokért látogat ki  a néző a stadionba vagy éppen ül le a tv képernyője elé.

Nos, a tegnapi verseny elhalmozott bennünket nagy ugrásokkal, egy alkalommal pedig egy 9 éve fenn álló sáncrekordot sikerült majdnem megdöntenie a lengyelek ászának, Kamil Stochnak, aki 140 méteres ugrásával csatlakozott Roar Ljökelsöy és Andreas Kofler mellé, akik eddig a sáncrekordot tartották és tartják továbbra is immár hármas holtversenyben. Érdekes, de lehet párhuzamot vonni a Roar Ljökelsöy-féle 2006-os illetve Kamil Stoch tegnapi sáncrekordja között, hiszen mindketten az első körben érték el rekordjukat úgy, hogy mindketten kíváló zsűripontokat kaptak ugrásaikra, ami azt bizonyítja, hogy a Telemarkot is maradéktalanul végrehajtották, pedig ilyen távolság elérésekor a talaj fogás a legtöbb esetben nehezen  kivitelezhető, hiszen a talaj azon pontján már a meredek szakasz kezd kiegyenesedni, amit már igen nehezen lehet megfogni  a klasszikus Telemark stílussal. Hasonlóság van abban is, hogy második ugrásuk már nem sikerült olyan jól egyiküknek sem, mindketten 125,5 m.-ig repültek. A különbség „csak” annyi, hogy Ljökelsöy akkor nyerni tudott, míg Stoch a második helyen ért célba.

A nap hőse viszont nem Stoch lett, hanem a két kiegyensúlyozott ponterős ugrásokat bemutató Roman Koudelka, aki egyedüliként tudott a mezőnyben mindkét körben 130 m. feletti ugrást bemutatni, aminek gyümölcse egy újabb Vk győzelem lett. A cseh ugró első alkalommal nyert Japánban, beleértve a Kontinentális és FIS Kupa versenyeken való indulásait is. A szezon során már negyedszer állhatott föl a dobogó legmagasabb fokára, összeségében pedig 8. Vk érmét szerezte. Az idei szezonban nagyot fordult vele a világ, hiszen korábban 3 FIS Kupa győzelme mellett a legnagyobb dicsősége a 2007-ben megszerzett junior világbajnoki címe volt.

Tavaly ilyenkor még sérülés miatt nem tudott Sapporóba utazni, felépülése után viszont egyre inkább formába lendült olyannyira, hogy tavaly nyáron megszerezte első Grand Prix győzelmét is, majd a Vk idei szezonjában 6-szor is dobogóra került, abból négy versenyt megnyerve. Utoljára Engelbergben nyert, a sikeres főpróba után már már elsőszámú esélyesként számoltak vele a Négysáncversenyen, aztán valami megtorpant benne, nem jöttek az eredmények, minek következtében a Vk összetett dobogójáról is lecsúszott. Úgy tűnt, hogy ennyi volt benne, kipukkadt, aztán a sapporói kirándulása rácáfolt erre, mely a lehető legjobban alakult számára. Most pedig ha a jelenlegi formáját állandósítani tudja, akkor a közelgő, februárban sorra kerülő világbajnokságra ismét főesélyesként utazhat, remélhetőleg akkor már több sikerrel jár, mint a Négysáncon.

A vasárnap reggel  (helyi idő szerint) megrendezett selejtezőn 14 nemzet 62 ugrója vett részt, melyet a 15-ös beülőből bonyolítottak le. Az időjárási körülmények ekkor még ideálisak voltak, szélcsend körüli értékeket mutatott nagy átlagban a szélmérő. A selejtezőt a hazaiak egyik kedvence, Daiki Ito nyerte, aki a leghosszabb távolsággal (124,5 m.) bizonyult a legjobbnak. A második helyen Tom Hilde (121 m.), míg a harmadikon Jurij Tepes (120,5 m.) végzett. Bár nem voltak nagy hátszeles értékek, de annyi szelet sem kaptak maguk alá az ugrók, hogy nem hogy a zsűritávolság közelébe érjenek, hanem a K-pont elérése is erős kihívásnak tűnt számukra. Ezt mindenképp alátámasztja, hogy az 53 ugróból mindössze négyen tudták meg- vagy túlugrani a K-pontot. A minősített ugróknál persze már más volt a helyzet, közülük Kamil Stoch ugrott a legmesszebbre, aki 128 m.-es ugrással hangolt a szűk fél órával később rajtoló versenyre.

A selejtező végeredménye:

http://data.fis-ski.com/pdf/2015/JP/3858/2015JP3858RLQ.pdf

A verseny első köre:

A verseny a selejtezőhöz képest eggyel magasabb beülőből, a 16-osból indult el. Szerencsére minimális hátszeles értékek uralkodtak továbbra is, bíztató volt a későbbiekre nézve az egyre inkább megélénkülő szembeszél, ami előjele volt egy élvezetes, nagy ugrásokkal tarkított versenynek.

Az első K-pont feletti ugrásra egy kicsit várnia kellett még a szurkolóknak, de aztán a francia Ronan Lamy Chappuis beindította a „gépezetet”, 121 m.-ig repült, akit aztán rögtön Maciej Kot váltott az élen 122,5 m.-ével. Egy idő után csak Kenneth Gangnes volt rá vesszéllyel, de a norvég hiába ugrott egy méterrel messzebbre a lengyelnél, a nagyobb szembeszeles értékeknek köszönhetően több is volt a levonás nála, így csupán 4 tized ponttal szorult mögé.

Kezdett megélénkülni a szembeszél, amit rögtön a selejtezőn is remeklő Tom Hilde használt ki, őt kereken 130 m.-ig repítette, amivel jelentős előnyre tett szert, 13 ponttal került Kot elé. A szombati selejtező győztes, Manuel Poppinger is szépet ugrott (125,5 m.), de csak Kotot tudta megelőzni, Hildével szemben 10 pontos hátrányban volt. Kento Sakuyama sikertelen próbálkozása (122 m.) után a lengyelek fiatal tehetsége, Aleksander Zniszczol következett, akit  kedvező széljárás (0,63 m/s) segített abban, hogy elsőként landoljon a zsűritávolságon (HS134), aminek köszönhetően sikerült Hildétől átvennie a vezetést. Csapattársai, Dawid Kubacki (115,5 m.) és Jan Ziobro (117 m.) már nem jártak ilyen jól, bár nekik sem voltak rosszak a körülményeik (0,49 és  0,29 m/s), de mivel kissé alább hagyott náluk a szél a különbség  méterekben mutatkozott meg, így előbbi a kiesés sorsára jutott, míg utóbbi csak 2 tized pontnak köszönhette, hogy továbbjuthatott. Innentől kezdve lutrivá vált a verseny, hiszen csak az bízhatott jó eredményben (akár csak abban, hogy ki ne essen), hogy kit mennyire segít a szél.

Phillip Sjöent kedvezően segítette, mert 131 m.-es ugrásával is élre tudott kerülni, mindössze egy tized pont különbséggel előzte be a sokáig vezető Zniszczolt. A szombaton első top10-es helyezését (9.) ünneplő hosszú nevű Vincent Descombes-Sevoie következett, aki most sem okozott csalódást, 126,5 m.-es távolsága biztos pontszerzést jelentett neki, sőt, a középmezőnyből várhatta a folytatást a fináléban. Robert Kranjecet még az ág is sújtotta a versenyen, nem elég, hogy nincs formában, de pechjére hosszú idő után nála köszöntött be először egy hátszeles érték, amit nem tudott előnyére váltani, 108 m.-es ugrása most is a kiesést jelentette számára. Nem járt jobban a hazaiak egyik legjobbja, Taku Takeuchi sem, aki 116 m.-ével szintén idő előtt búcsúzott a versenytől. Ezután megint kedvezőbbre váltott az állandóan kavargó szél, elsőként Michael Neumayer (126,5 m.), majd Piotr Zyla (126 m.) is örülhetett, hogy kaptak elég felhajtóerőt, amivel a középmezőny biztos pontjai lehettek. A kedvező szél (0,5 m/s) ugyan maradt, de ez Matjaz Pungertar teljesítményén nem látszott, csupán 112 m.-ig repült, amivel csapattársa, Kranjec sorsára jutott. Ezután extra „üzemmódra” kapcsolt az időjárás és csak úgy szórta a jobbnál jobb feltételeket. A hazaiak legnagyobb örömére épp Daiki Ito használhatta ki ennek előnyét, mert 0,85 m/s-os szembeszélben az addigi leghosszabb távolságot (134,5 m.) érte el, amivel beelőzte Sjöent.

A szél nem csillapodott, sőt! Kamil Stoch következett, akinek ugrása előtt várnia kellett egy kicsit, mert olyan erős szembeszele volt, hogy a zsűri előbb a 14-esbe, majd ezt követően még eggyel lejjebb vitte a beülőt, majd csak ezután indulhatott el. Stochnál a szélmérő így is 1 m/s fölött mutatott értéket, ami előre vetítette annak lehetőségét, hogy itt akár sáncrekord is megdőlhet. A lengyelek legjobbja ilyen ziccert pedig nem szokott kihagyni, amit igazolt is hatalmas ugrásával. Messze a zsűritávolságon túl, a 140 m.-es jelen fogott talajt, méghozzá tökéletes telemarkkal, hiszen az 5 pontozóbíróból három is közel a maximumot adta ugrására. Bár a szélkompenzáció csökkentett pontjai számán, de ezt ellensúlyozta a kíváló zsűri pontszám és az ugrott távolság után kapott hatalmas pontok, így amellett, hogy beállította Roar Ljökelsöy (2006) és Andreas Kofler (2014) korábbi rekordjait brutál módon húzott el a mezőnytől, Itóra nem kevesebb, mint közel 20 pontos fórt mért, amivel bejelentkezett Zakopane után egy újabb győzelemért.

Kamil Stoch 140 m.-es ugrása:

Az őt követő Markus Eisenbichlernél is maradt a komoly szembeszél, bár valamelyest csökkent, a zsűri pedig nem kockáztatta a német ugró testi épségét, így további eggyel csökkentette a beülő számát (12-esbe hozták le). Eisenbichler 126 m.-ig repült, amivel Stoch és Ito után a harmadik helyre jött be. Az első verseny nagy vesztese, Jernej Damjan következett, aki Stochhoz hasonló szélértéknél mindössze csak 126,5 m.-re volt képes, amivel nem tudott beleszólni a „nagyok” dolgába, de legalább biztos pontszerzővé vált. Richard Freitag már kevesebb szélből gazdálkodhatott, ami meg is látszott ugrásán, csak 121 m.-en landolt. Ezután jött Noriaki Kasai, aki 0,77-es értékre csak 124 m.-es ugrást produkált, ez pedig kissé csalódás volt tőle, csak a top10 után ért be a tabellán. Anders Fannemel hasonló szélértéket viszont nagyon kihasznált, olyannyira, hogy 135 m.-es ugrása után Stoch mögé jött föl szorosan, 1,1 ponttal lemaradva, így biztossá vált, hogy a lengyel ugrónak dolgoznia kell még a sikerért.

Roman Koudelkánál már csillapodott a szél, de így is 133 m.-ig repült, ami ugyan kisebb távolság lett az éllovasoknál, de tőle nem is vontak olyan sok kompenzációt, Fannemel mögé ért be, de Stochtól is csak 2,7 pontra volt még ekkor. Kraft egyik nagy riválisa, Michael Hayböck következett, akinek már nem jutott olyan sok a jóból, ő csak 0,31 m/s-ra ugorhatott, ez pedig meg is látszott a métereken, mert 124 m.-es távolsága azt jelentette, hogy neki aznapra nem osztottak lapot, csak a biztosnak tűnő top10-es helyezésért küzdhetett tovább.

A szombati győztesnek, Peter Prevcnek már megint jó szele volt (0,72 m/s), aminek köszönhetően Fannemelhez hasonlóan 135 m.-ig repült, de a norvéggal szemben neki (mivel hajszájra azonos volt a szélértékük és az ugrott távolságuk is) csak az ugrására kapott kedvezőbb zsűripontoknak köszönhette, hogy a norvég elé került, Stochtól is csak mindössze 6 tized pontra. Már csak a sárga trikós Stefan Kraft maradt hátra, aki szintén jó körülmények közt ugorhatott, 133,5 m.-es ugrásával ugyan az 5. helyre jött csak be, de az éllovas Stochtól csak 4,4 pontra volt, ami nem tűnt ledolgozhatatlannak. Régen volt már ennyire izgalmas verseny Sapporóban, az első kör után végül öten bízhattak abban, hogy győzelemmel zárhatják a távol-keleti kiruccanást. Stoch és Kraft között 5 pont sem volt, viszont az osztrák ugró és az őt követő Ito között már 15 pont volt a különbség, így mindenképp  izgalmas véghajrá elé nézett a pár száz főből álló sapporói szurkolótábor.

Finálé:

A fináléban Nejc Dezman volt az első, aki K-ponton túli (120,5 m.) ugrása is 9 pozíció javulást jelentett számára. Őt csapattársa, Jurij Tepes sem tudta megelőzni, pedig valamivel messzebbre (122 m.) szállt, de mivel Dezman ugrása után a zsűri vissze vitte a beülőt a 15-ösbe, így Tepesnek nem csak a szél- hanem a beülő kompenzáció is csökkentett pontjai számán. A szél továbbra is kavargott, mire Stephan Leyhe-re került a sor azonban kedvezőbbre fordult, amit a német ki is használt, 130,5 m.-es ugrása után 11 pontos fórral vette át a vezetést Dezmantól. A zsűri ezután ismét csökkentett a beülőn, levitte újra a 13-asba, ami által Johann Andre Forfangnak 126 m.-es ugrása is elég volt a vezetéshez a kompenzációknak köszönhetően. Sokáig nem állt a paravánnál, mert Michael Neumayer (127,5 m.) ponterős ugrásával kissé meglépett a norvégtól.

Piotr Zyla is kifogott egy jó szelet, amivel 128,5 m.-ig tudott elvitorlázni, ez pedig hozzá segítette őt az aktuális vezetéshez. Richard Freitag másodjára már régi önmagát idézte, 127 m.-es ugrása viszont nem volt elég a vezetéshez, csak 3 tized ponton múlt. Descombes Sevoie-nak sikerült másodszor is stabil ugrást (126  m.) végrehajtania, amivel ugyan nem lett éllovas, de a végén elért 13. helyezése így is szép eredmény részéről. Hilde következett, akinek most nem volt olyan szerencséje, mint az első körben. Ugrásánál a szél alábbhagyott és csak 118 m.-ig repült, amivel kissé visszább esett a tabellán. Annak ellenére, hogy Kasai ugrásánál  a szembeszél tovább csillapodott elég messzire repült, 128 métert hozott ki magából, mellyel így is több mint 10 ponttal tudott elhúzni a mezőnytől. Ezután Damjan következett, aki 125 m.-es ugrásával biztosította magát a top10-ben.

Aleksander Zniszczol következett, aki 123 m.-ig repült, amivel az aktuális 3. helyre jött be. Sajnos ugrása után a zsűri szabálytalannak vélte a cipőjét, így a lengyel srácot egy komoly lehetőségtől fosztották meg egy jó eredmény elérésében, mivel kizárták a versenyből. Az Ellenörző Bizottság illetékesei a megengedettnél nagyobb cipőméret használatát hozták föl indokként. Aleksander a régi cipőjében ugrott, ami ezek szerint a használattól megnyúlhatott, így a banális döntés értelmében 30.-ként zárta a versenyt.  

Sjöen jött le ezután a sáncról, aki  tovább remekelt ezen a versenyen, másodjára is szép ugrást (128,5 m.) mutatott be, mellyel Kasai elé került, még ha csak 3 tizeddel is. Sjöen a versenyen elért 7. helyezésével élete legjobbját érte el (korábban 11. volt Engelbergben). Hayböcknek továbbra sem volt szerencséje a széllel, bár kedvezőnek tűnt az előzőnél mégis alulmúlta önmagát, csak 119 m.-re volt képes, mellyel maradt a top10 alján. Itora került a sor, aki 128 m.-ével sikeresen előzte be az addig vezető Sjöent, majd  jött a verseny izgalmasabb része, a győzelemre leginkább esélyes ötös fogat szereplése! Elsőként Kraft jött le, 128 m.-es ugrása után nem volt kérdés, hogy elég lesz-e ezzel Itót megelőznie, az már inkább kérdés volt, hogy ez mire lesz elég a riválisaival szemben.

Roman Koudelka 132 m.-es, győzelmet érő ugrása:

Roman Koudelka volt a következő a sorban, aki a második kör legponterősebb és leghosszabb (132 m.)  ugrását hajtotta végre, mellyel nem csak átvette a vezetést Krafttól, de közel 13 pontos előnyre is szert tett, amivel feladta a leckét a még hátralévő három ugrónak. Mintha a cseh ugró kezére játszott volna a sors, hiszen amint lejött ismét változtak a körülmények, a szembeszél csillapodott, ami már nem is változott a verseny végéig. Fannemelnél már csak 0,20 m/s volt a szélerősség, ami meg is látszott teljesítményén, mindössze 121 m.-ig repült, amivel nem hogy Koudelkát, de még Kraftot sem tudta megelőzni. Ekkor már biztossá vált, hogy a csehek ismét éremnek örülhetnek, már csak a színe volt kérdéses. Prevcnél tovább csökkent a szélérték, már csak 0,07 m/s volt, de a szlovén ugró próbált minél többet kihozni ugrásából, ami félig meddig sikerült is, de a 125 m.-es ugrása csak a dobogóra volt elég, a győzelemre már nem.

A végén már csak egy kérdés volt, cseh vagy lengyel győzelem születik-e a második napon. Kamil Stochot a szerencse a tenyerén hordozta az első körben mikor egy óriási szembeszél fent tartotta a sáncrekord vonaláig, viszont másodjára ő sem tudott mit kezdeni a gyenge széljárással, 125,5 m.-es ugrása csak arra volt elég, hogy Prevc elé kerüljön. A lengyelek ásza így sem panaszkodhatott, mert szezon eleji bokasérülése után (amiből úgy látszik tökéletesen felépült) kétszer is dobogós helyen tudott végezni (amiből egyet meg is nyert hazájában), így a régi jó formájában tündököl ismét. Koudelka pályafutása és szezonbeli 4. győzelemét aratta ezen a versenyen, mellyel megerősítette pozícióját összetettben (4. hely) és újra Négysánc előtti formájával rukkolt elő.

A verseny végeredménye (top10):

Az összetett Vk állása (top10):

A Nemzetek Kupája állása:

Rövidítés:  p.sz. (pontot szerző ugrók)