Érdekes versenyt hozott a lahti síugró hétvége záró napja, ugyanis Kamil Stoch tudott végül diadalmaskodni egy olyan elképesztő második ugrással, amire még az első sorozat után élen álló, egyébként remek formában lévő Severin Freundnak sem volt válasza, így a lengyel idei 5. győzelmét aratva vette vissza a sárga trikót Peter Prevctől, míg a dobogó harmadik fokára a kisebb hullámvölgyet követően talán végre magára találó Schlierenzauer állhatott fel.

Újabb versenynap, és egy újabb világkupa-forduló volt tehát soron Lahtiban vasárnap délután, ami a körülményeket illetően nagyjából hozta azt, amit eddig a hétvégén láttunk, hiszen akárcsak pénteken és szombaton ezúttal is a szembeszél volt az uralkodó. A versenyzők szerencséjére a csapadék mindebbe nem szólt bele, ugyan a verseny előtt rövid időre megérkező hóesés/havas eső a kvalifikációs sorozat végén adott némi okot az aggodalomra, végül leginkább csak a minősített ugrók egyébként is tét nélküli ugrásait befolyásolta kellemetlenül, a kezdésre szerencsére ez elállt, így miután a zsűri az ekkor még enyhe szelet látva kijelölte a 11-es beülőt, rendben nekivághattunk a küzdelemnek.

Egy-egy jó ugrást pedig már az első sorozat elején is láthattunk, az első 120 méter felettit Ville Larintotól (26.), aki 122,5 méterre repült, majd hamarosan csatlakozott hozzá Andreas Stjernen (123,5 m 28.) és Lauri Asikainen (124 m 18.) is, akik közül utóbbi a vezetést is át tudta venni hofitársától, aminek köszönhetően kifejezetten jól álltak a házigazdák így az elején. Nem sokkal ezután aztán Lukas Hlava (24.) is éppen 124 méternél landolt, majd Antonin Hajek (13.) még őt is jócskán túlszárnyalva 128 méterre vitorlázott, amivel egy pillanatra ő is az élre tudott állni. Azért csak egy pillanatra, mert Reruhi Shimizu (128,5 11.) egy fél méterrel még őt is túlugrotta, így hamar átvette a vezetést, a zsűri pedig látva, hogy már az elején nagyokat repülnek, mindjárt lejjebb is vitte a beülőt a 10-esbe.

Ezt követően Nejc Dezmantól (122,5 m 15.) jegyezhettünk fel egy jó ugrást, amivel be is jött a pillanatnyi harmadik helyre, majd valamivel később Andreas Kofler (9.) kavarta fel az állóvizet a 128,5 méteres kísérletével, amivel át is vette Shimizutól a vezetést. Ő sem maradt azonban sokáig a táblázat élén, ugyanis harmincadikként következett a hétvégén eddig remek formában ugró Anssi Koivuranta (130 m 4.), aki első ugrása végén már a zsűritávolságnál landolt, és természetesen át is vette a vezetést Koflertől, mögöttük pedig Shimizu, Hajek, Dezman volt a sorrend az első ötben.

Több sem kellett a zsűrinek, ismét rövidítettek egyet a nekifutón, azaz az utolsó 20 ugró már a 9-es beülőből indulhatott, ami a távolságokra természetesen kicsit rányomta a bélyegét, Michael Neumayer (16.) azonban egy 123 méteres ugrással így is ott volt a pillanatnyi 6. helyen, Michael Hayböck (7.) 126 méterrel pedig már a másodikon, alig néhány ponttal elmaradva Koivurantatól. Ezt a pozíciót ráadásul éppen egy honfitársa, Stefan Kraft (6.) tudta tőle elorozni, miután ugyancsak 126 métert repült, így egy kifejezetten erős versenye volt alakulóban az osztrákoknak, ráadásul ketten közülük ekkor még fent voltak a toronyban.

De előbb még Jernej Damjant (119,5 m 28.) figyelhettük, aki azonban ezúttal egy nem túl acélos ugrást bemutatva éppen csak, hogy bejutott a második körbe, majd Marinus Kraus (12.) következett, aki egy 125 méteres ugrással ott volt közvetlenül az üldözőbolyban. Őt pedig Thomas Diethart (5.) követte a sorban, aki 126,5 méteres kísérletével tovább erősítve az osztrák különítményt a 2. helyre jött be. Ellenben az utána következő Andreas Wellinger (119,5 m 17.), Simon Ammann (123 m 14.) valamint Anders Bardal (118 m 24.) ugrása sem volt ezúttal igazán kiemelkedő, így még mindig Koivuranta vezette a mezőnyt, amikor már csak a világkupa legjobb öt helyezettje volt hátra.

Közülük elsőként Gregor Schliernzauer (3.) érkezett, aki akárcsak pénteken, ismét remekül ugrott az első sorozatban, ugyanis egy 126 méteres kísérlettel át tudta venni a vezetést is, majd következett az a Noriaki Kasai (8.), aki egy kisebb térdsérülés következtében kihagyta mind a pénteki egyéni mind a szombati csapatversenyt, most azonban egy remekbeszabott 128 méteres repüléssel tért vissza, habár a talajfogása azért egyelőre érezhetően óvatos volt, így csak a 6. helyre tudott vele bejönni. Ezt követően érkezett az eddig ezen a héten százszázalékos Severin Freund (1.), aki ezúttal is rendesen odatette magát, ugyanis 131,5 méterig vitorlázva ismét elugrott egy kicsit a mezőnytől, lévén Schliernzauertől 8,1 ponttal vette át az első helyet. Egyedül Kamil Stoch (2.) volt az, aki ezt követően úgy-ahogy tartani tudta vele a lépést, és miután a lengyel 131 méterre repült, 3,2 ponttal Freund mögött, a második helyről várhatta a folytatást. A VK összetettet illetően pedig kiváltképp szép reményei lehettek, hiszen Peter Prevc (10.), aki mindössze 7 ponttal volt előtte a versenyt megelőzően, egy 126 méteres ugrással csak a 10. helyről várhatta a folytatást, bár tény,hogy a harmadik helytől lefelé igazán komoly pontkülönbségek nem voltak a mezőnyben, így még a szlovén versenye sem volt teljesen veszve, de a helyzeti előny pillanatnyilag Stochnál, na meg ami a versenyt illeti Freundnál volt.

Az első sorozat eredménye

Idő közben, amíg a két sorozat közötti szünet tartott kicsit elkezdett megerősödni, és ami ennél picit problémásabb, változékonyabbra fordulni a szél (bár tegyük hozzá rögtön, az egyébként hírhedten szeles Lahtihoz képest ezt a hétvégét elég olcsón megúsztuk), így a második sorozatot már eleve csak a 8-as beülőből kezdtük, bár a zsűri még ezt is hamar felülbírálta, miután Wolfgang Loitzl (18.) rögvest egy 127 méteres repüléssel nyitott, hamar vitték is le a 7-es kapuba a versenyzőket. Ez viszont azzal járt, hogy akinél viszont nem volt nagy szél, annak az így elérhető sebesség már egy kicsit kevés volt, így aztán láttunk is emiatt egy két rövidebb ugrást, meg ,persze ha a körülmények engedték, akkor hosszabbat is, mint például Jernej Damjantól (17.), aki 124 méterrel tudta letaszítani Loitzlt az első helyről. Nem sokkal később Anders Bardal (11.) aztán már tudott egy ennél sokkal nagyobbat is ugrani, ugyanis egy erősebb szembeszelet kihasználva 133,5 méterre vitorlázott, az más kérdés, hogy ilyen távolságnál már csak egy pároslábas érkezésre futotta tőle, amibe ráadásul kicsit bele is ült, és talán emiatt sem volt igazán kirobbanó az öröme az ugrás után, pedig ezzel együtt is biztosan vezetett.

Azt persze nemigen tudhatta előre a norvég, hogy ezt követően egy jóideig nem lesznek ilyen körülmények, így aztán (bár újabb beülő-módosítás már nem volt) sokáig nem nagyon tudták őt megelőzni az élen, bár egy-egy jobb ugrást azért így is feljegyezhettünk például Lauri Asikainentől (16.), aki 120 méterrel bejött a pillanatnyi 2. helyre, és nem ugrott rosszat Nejc Dezman (11.) sem, aki egy 126 méteres kísérlettel holtversenyben Bardallal be tudott jönni az első helyre. Őt követően egyébként Simon Ammann (122 m 14.) is egészen jól ugrott, bár a talajfogása ahogy az első körben, úgy most sem volt tökéletes, így sem ő, sem pedig a csak 117,5 méterig jutó Antonin Hajek (15.) nem tudták átvenni a vezetést, mint ahogy Marinus Kraus (13.) sem, bár ő a maga 123 méteres kísérletével már legalább közel járt Bardalékhoz. Így aztán, miután Reruhi Shimizu (27.) egy billegős ugrás végén már 108,5 méternél landolt már legrosszabb esetben a 11. helyet magáénak mondhatta az élen álló norvég-szlovén páros, lévén ekkor már csak a legjobb 10 ugró volt hátra a versenyből.

Az utolsó tízes csoport elején pedig mindjárt Peter Prevc (6.) ugorhatott, aki egy 130,5 méteres kísérlettel valamelyest javított is az összképen az első sorozat után, de végül összességében mégsem jelentett számára akkora előrelépést ez az ugrás, mint azt talán remélte. Andreas Kofler (5.) ugyanis, aki így hosszú idő után örülhetett ismét egy igazán előkelő helyezésnek, egy 129 méteres repüléssel rögtön meg tudta előzni, és bár Noriaki Kasait (125 m 9.) és Michael Hayböcköt (126,5 m) ezek után mindketten meg tudták előzni, hatan még mindig fent voltak a toronyban.

Közülük elsőként Stefan Kraft (4.) érkezett, aki egy 129,5 méteres ugrással át is tudta venni a vezetést, amit előbb Thomas Dietharttal (125,5 m 8.) majd a finn szurkolók kisebb bánatára Anssi Koivurantaval (123 m 10.) szemben is meg is tudott tartani, bár a finn védelmében azért tegyük hozzá, hogy egyrészt az utolsó tízesből nála mérték a legkisebb szembeszelet, másrészt az összkép, és a hazai csapat hétvégi teljesítménye régen látott bizakodásra adott okot a házigazdáknál.

Koivuranta után Schlierenzauer (3.) érkezett, aki ezúttal másodjára is egy remek ugrást tudott összerakni, és 130 méterig vitorlázva bebiztosította a maga számára a dobogós pozíciót. Kamil Stoch (1.) viszont még ezt is bőven felül tudta múlni, lévén fantasztikus ugrást kapott el, amellyel messze túlugrotta a zsűritávolságot, és 134,5 méternél landolt. Sőt, még a telemarkot is megcsinálta a végén, ami ennél a távolságnál rajta kívül másnak talán eszébe sem jutna, nem véletlen hogy a pontozóbírok is igen szépen, 19,5-es és 20-as stíluspontokkal jutalmazták érte. Fel volt tehát adva a lecke ezzel Freundnak (2.), akit Wener Schuster rögtön le is hozott a 7-es beülőbe, amiben ezúttal volt is némi logika, hiszen az egyáltalán nem volt biztos, hogy ha Freund hasonló távolságnál landol, mint a lengyel (ami ezek után már kellett is volna a győzelemhez), akkor ő is ilyen kivitelű érkezést tud bemutatni. Maradt tehát a játék a beülőkompenzációval, ami azonban végül nem volt elegendő a győzelemhez, ugyanis Freund másodjára „csak” 129,5 métert ugrott, így két egymást követő siker után be kellett hogy érje a második hellyel.

Ezzel pedig Stoch immár idei 5., karrierje során pedig a 12. sikerét ünnepelhette, bár eleinte azért volt még egy kis aggodalom a levegőben, ugyanis a történethez hozzá tartozik, hogy Kamil a talajfogást követően picit ráijesztett mindenkire azzal, ahogy odakapott a térdéhez, amit persze nem is lehetett nagyon csodálni, hiszen –hangsúlyozzuk – a 134,5 méter a talajfogás szempontjából már bőven nem „komfortzóna”, és bizony már a lejtő kicsit laposabb részére érkezve is komoly erőknek kell ellenállnia elsősorban a versenyzők térdének. Végülis azonban úgy tűnik, hogy bár a kétszeres olimpiai bajnok lengyel az ütés fájdalmát megérezte, nem történt komolyabb baj, így aztán az eredményhirdetésnél ismét a mosolygós Kamilt láthattuk, aki mai győzelmével visszaszerezte a sárga trikót, valamint egy 53 pontos, lélegzetvételnyi előnyt is kiépített Prevccel szemben.

Részletes eredmények

VK összetett

Nemzetek kupája

Persze ezzel együtt még mindig nincs vége a küzdelemnek, hiszen öt verseny még mindig hátra van az évadból, amelyek közül az elsőre már kedden sor kerül Kuopioban (sőt, a kvalifikációra már hétfőn este), úgyhogy sűrű napjai lesznek a síugróknak a jövő héten is, bár azt hiszem, mi nézők mindezt aligha kifogásoljuk.

A felhasznált képek forrása: skispringen.com

Kommentek: 0 komment

comments powered by Disqus

Követők

Síparadicsom bendzsi98 adammalysza repens GeoCucc McDave contador96 zbigniew gabesz19 Neuner 79 contador1996 realniku

Elérhetőségünk