szocsi_sieloA hétvégén elkezdődik a sporttörténelem legköltségesebb olimpiájának a megnyitója (a nyári játékokat is figyelembe véve), mely a Fekete-tenger partján található oroszországi üdülőhelyen, Szocsiban lesz! Ennek kapcsán csokorba gyűjtöttük az eddigi (szám szerint 21) téli olimpiák síugró versenyeinek végeredményeit, olimpiai bajnokait, sáncrekordjait és minden olyan fontosabb momentumait, ami említést érdemel, azaz meghatározó eseménye volt az adott olimpiának! Történeti összefoglalónk 1. része a kezdetektől, azaz 1924-től eleveníti föl az olimpiai eseményeket egészen 1964-ig.

 Olimpián részt venni mindig nagy dicsőség egy sportoló számára! Érmet, netalán aranyat szerezni pedig még nagyobb, amihez a tudás mellett olykor egy nagy adag szerencse is szükségeltetik, hogy az adott síugró neve örökre bevésődjön a sportalmanachba! Alighanem egy olimpiai bajnoki arany számít a legnagyobb trófeának (a Négysánc mellett) egy síugró karrierjében, hiszen nem könnyű megszerezni! Nehézségi fokuk nyilván abban rejlik, hogy míg a Négysáncnál 8 stabil ugrás kell a végső sikerhez, addig egy olimpiai serleg elhódításához 2 ugrás is elegendő, viszont előbbivel szemben itt csak négy évente van lehetőség a bizonyításra! Így adott esetben egy síugró, ha pl. már 18 évesen ki kerül az ötkarikás játékokra jóformán 5 alkalommal próbálkozhat visszavonulásáig, hogy a legnemesebb díjat bezsebelje, amire egy sportoló vágyhat!

Persze azért vannak kivételek is…

SKI NORDISCH - FIS Nordische WM 2013Noriaki Kasai, az elnyűhetetlen veterán

… hiszen Szocsiban (pontosabban Krasznaja Poljanán) Janne Ahonen 6., míg a korelnök, Noriaki Kasai (42. évével legidősebb az olimpián) 7. alkalommal vehetnek részt az olimpiákon (Kasai-é egyben rekord is!) és próbálhatják meg azt, ami eddig még nem sikerült nekik, azaz olimpiai bajnoki címet szerezni! Eddig csak csapatban voltak érmesek (Kasai egy, míg Ahonen 2 ezüstöt szerzett), egyéniben viszont nem jött össze nekik nem hogy az arany, de még egy érem sem! Kettejük közül Ahonen állt közelebb az aranyhoz, 2002-ben csupán hajszálon, azaz 1 tized ponton múlt, hogy csapatával olimpiai bajnokok legyenek! Most azonban itt a lehetőség (talán már az utolsó), hogy egyénileg vagy csapatban bizonyítsanak!

A sors kegyeltjei…

A téli olimpiák történetében túlnyomórészt azok juthattak hozzá a hőn áhított medálhoz, akik a legnagyobb esélyesei voltak az adott versenynek. De számos ellenpélda is akadt már az évtizedek során. Pl. Vladimir Belousov (1968), Wojciech Fortuna (1972) vagy csak hogy a jelenkort említsük, Lars Bystöl (2006) is „jókor volt jó helyen”, ettől függetlenül győzelmük jogossága egy cseppet sem megkérdőjelezendő! Hiába érkezik valaki toronymagas esélyesként az olimpiára, ha éppen külső tényezők befolyásolják úgy a versenyt, ami által borul az előzetesen beharangozott papírforma! Talán az olimpiák legszerencsésebbike a nevéből adódóan is az a lengyel Fortuna volt, aki Sapporóban első körös sáncrekordbeli (111 m.) ugrását (amit egy komolyabb széllöketnek köszönhetett) már egy jóval szerényebb (87,5 m.) követett. A teljes ismeretlenség homályából érkezett ugró aztán mégis olimpiai bajnoki címmel távozhatott elhalászva a nagyok (Kasaya, Steiner, Raska) orra elől az aranyat, hiszen csak egy tized ponttal bizonyult jobbnak a második helyezett Walter Steinernél, de a verseny annyira szoros volt, hogy a dobogóról szintén egy tized ponttal lecsúszó finn Kaeyhkótól is mindössze 7 tizedre volt! Fortuna mindenesetre bebizonyította azt, hogy olyan sportágban, mint a síugrás minden lehetséges, az esélyek pedig egyenlőek!

Amit a sors anno elvett egy svájci ugrótól (Steiner), azt többszörösen visszaadta egy másiknak…

ammann00003Simon Ammann, az olimpiai rekorder

A legtöbb egyéni olimpiai aranyérmet az a Simon Ammann szerezte, aki két olimpián (2002, ’10) is duplázni tudott, azaz normál- és nagysáncon is a legjobbnak bizonyult! Sikerével megelőzte Svájc legeredményesebb téli sportolóját, az alpesi síelő, Vreni Schneidert is, aki pályafutása során „csupán” 3 arany mellett egy-egy ezüstöt és bronzot nyert.

Az ötkarikás játékok legeredményesebb síugrója azonban mégsem ő, hanem a finn Matti Nykänen, aki olimpiai aranyakat tekintve szintén duplázott (1988-ban mindkét egyéni számot nyerte), sőt triplázott, hiszen ezen az olimpián csapatban is az élen végzett! Összeségében pedig 5 olimpiai éremnél nem szerzett nála senki többet! A „repülő” finn is 4-szeres olimpiai bajnok Ammannhoz hasonlóan (plusz egy ezüst még 1984-ből), annyi különbséggel, hogy egyik aranyát csapatban szerezte. Nykänen rekordbeli 5 olimpiai érmét most Ammann veszélyeztetheti, hiszen a svájci világklasszis ugró Szocsiban is az egyik legnagyobb favoritnak számít! Formaidőzítése kiválóan sikerült az olimpiára, ugyanis Vk összetettben jelenleg a Top5-ben van és 3 év szünet után ismét nyerni tudott Oberstdorfban, aminek köszönhetően Négysánc összetettben bronzérmet vehetett át. Legnagyobb sajnálatára azonban az éremkollekciója nem lehet teljes, hiszen már csak a Négysánc arany hiányzott, ami sokadik próbálkozásra sem sikerült neki!

A számok tükrében…

ermekA 2014-es Szocsi Téli Olimpia érmei

Az elmúlt 21 olimpia alatt 34 egyéni- és 7 csapatversenyt rendeztek, melyeken 49 olimpiai bajnokot avattak eddig (beleértve a csapatversenyek győzteseit is), összeségében pedig 127 olimpikon nyakába akasztottak valamilyen színű érmet.
Nemzeti vonatkozásban a norvégok viszik a prímet, hiszen 9 egyéni elsőségük van a finnek 8 aranyával szemben, csapatban viszont már ők a jobbak, hiszen kétszer nyertek, mint ahogy a németek és az osztrákok is. Legtöbb egyéni érmet a norvégok (26), míg csapat érmet az osztrákok (5) szerezték. Érdekes, hogy 1990-ig, Németország újraegyesítéséig csak a keletnémetek szereztek olimpiai érmeket (szám szerint 9-et), az egykori NSZK-ból viszont senkinek sem sikerült dobogós helyezést elérnie! A két északi nemzet (norvég, finn) együtt annyi olimpiai aranyat szerzett egyéniben (17), mint az összes többi!
A legfiatalabb olimpiai bajnok a finn Toni Nieminen, aki 1992-ben mindössze 16 év 9 hónaposan lett győztes egyéniben és csapatban egyaránt. A legidősebb pedig Kasai honfi- és egykori csapattársa, Masahiko Harada, ő 3 hónap híján 30 évesen lett bajnok a japán csapattal. Hát egyelőre ennyit a legekről, ennél több is kiderül majd az alábbi cikkből!

No, hát akkor lássuk hogyan is indult útjára az első olimpiai játékok a síugrás vonatkozásában, aztán természetesen az összes többi is sorra kerül a 2010-es vancouveri ötkarikás játékokkal bezáródóan. Az alábbi olimpiai történeti összefoglaló górcső alá veszi az eddig lebonyolított összes síugró versenyt és egyéni olimpiai bajnokait, valamint minden olyan körülményt, melyek az akkori síugrók olimpiai bajnoki aranyáig illetve dobogós helyezésükig vezettek!

I. Téli Olimpia  (1924 – Chamonix /FRA/)

[youtube http://www.youtube.com/watch?v=zaWB-qCJVfg&w=600&h=430]

Az első Téli Olimpia megnyitója - Chamonix 1924

Bár a műkorcsolya és a jégkorong a londoni és antwerpeni nyári olimpiai játékokon egyaránt szerepelt versenyszámként, a téli sportok űzését azok szezonja szabályozta. 1921-ben a NOB lausanne-i gyűlésén a téli sportok egységesítésére érkezett javaslat, ezért egy megállapodás értelmében 1924 jan. 25.-én a festői Mont Blanc lábánál, a francia Chamonix-ban rendezték meg a "Téli Sportok Hetét". Chamonix olimpiáját a Francia Olimpiai Bizottság rendezte meg, a várost a NOB jelölte ki, mint az első Téli Olimpiai Játékok házigazdáját! 1925-ben a NOB döntést hozott, miszerint minden 4 évben megrendezik a téli olimpiai játékokat függetlenül a nyári társától és a "Téli Sportok Hetét"  a továbbiakban az I. Téli Olimpiai Játékok-ként említik!

A síugróversenyen 10 ezer néző előtt a norvég Jacob Tullin Thams diadalmaskodott, aki mindkétszer azonos távolságot (49 m.) elérve lett az első olimpiai bajnok! Thams egyike volt azon kevés sportolóknak, aki téli-nyári olimpiai játékokon egyaránt érmet tudott szerezni, 1936-ban ezüstérmes lett vitorlázásban a norvég hajó tagjaként! A dobogón honfitársai, Narve Bonna és Thorleif Haug végeztek.

Rögtön az első téli olimpiához azonban egy érdekes sztori is fűződik, kinek főszereplője a norvég származású amerikai ugró, Anders Haugen…,

ifAnders Haugen fiatalon és idősen, a megkésett olimpiai bronzéremmel

…aki a versenyen csak 4. lett annak ellenére, hogy a legnagyobb ugrás (50 m.) az övé volt! Haugen ugyanis jóval megelőzve a korát nem egyenes háttal ugrott, ahogy mindenki más, hanem a léchez előre hajolva, ahogy most már mindenki! Azonban ezt nem értékelték a bírók, akik lepontozták technikáját. Haugen így lett 4. a sí számok nagy sztárja, a norvég Thorleif Haug mögött! Haugen már 86 éves volt, amikor 1974-ben Norvégiában megünnepelték az első téli olimpiai játékok 50 éves évfordulóját. Egy norvég sportstatisztikus ekkor döntő hibára bukkant: a 3.-nak kihirdetett Haug pontszámait rosszul adták össze és valójában 18,000 helyett 17,821-gyel végzett, vagyis csak 4. lett a 17,916-ot szerző Haugen mögött! A NOB elismerte a hibát és 1974 szept. 12.-én Oslóban átvehette a neki jogosan járó bronzot az 1934-ben elhunyt Haug lányától, Anna Maria Magnussentől (lásd fönn a képen)! Anders Haugen még tíz évet élhetett olimpiai érmesként, 96 évesen (!) hunyt el 1984 ápr. 14.-én! Így ezzel ő az egyetlen amerikai a mai napig, aki olimpiai érmet tudott szerezni síugrásban! Az olimpia legnagyobb sztárja éppen a norvég Thorleif Haug északi összetettes versenyző volt, aki 3 aranyat is szerzett sífutásban!

II. Téli Olimpia  (1928 – St. Moritz /SUI/)

[youtube http://www.youtube.com/watch?v=pHEaidFCDQs&w=600&h=430]

A st.-moritzi téli olimpia megnyitója - 1928

1928-ban St. Moritz volt a házigazdája a II. Téli Olimpiai Játékoknak! Az első olimpia hatalmas siker volt, így a st. moritzi játékokon már 84%-kal növekedett a résztvevők száma, 25 nemzetből 464 sportoló indult! A síugrószám hőse az a norvég Alf Andersen volt, aki 60 és 64 m.-es ugrásaival nyerte a második ízben kiírt olimpiát, mögötte 2. helyen a híres Ruud-testvérek (Birger, Sigmund, Asbjörn) legidősebbike, Sigmund végzett, míg a bronzot az első nem norvég ugró, a csehszlovák Rudolf Purkert szerezte meg! A Ruud-testvérek egyébként a "kongsbergi fiúk"-ként váltak híressé akkoriban, ugrásaik stílusával, versenyeken elért nagy távolságaikkal hívták fel magukra a figyelmet!

Sigmund Ruud 1930-ban fejezte be aktív pályafutását, majd sok éven át dolgozott a FIS-ben a Síugró Bizottság tagjaként, nyugdíjazása után egy múzeumot alapított szülővárosában, Kongsbergben, mely a Ruud-testvérek síeléssel kapcsolatos érmeit, díjait mutatja be.

III. Téli Olimpia  (1932 – Lake Placid /USA/)

1932-től kezdődött el öccse, Birger korszaka!

SKI JUMPING-BIRGER RUUDBirger Ruud, a 30-as, 40-es évek legjobb síugrója

Abban az időben 10 éven át ő volt a legjobb síugró a világon, a "hegyek királyá"-nak is nevezték, mindig egy "K"-betűvel (K, mint Kongsberg, ahol született) belevarrt sapkában versenyzett szép stílusban és mindig nagyon messzire ugrott!

De nem csak ő, hanem bátyja, Sigmund is, aki 1929-ben Zakopanéban világbajnoki címet szerzett! A 30-as, 40-es években Birger volt szinte minden síugró példaképe a világ minden tájáról! Ő volt az első síugró, aki karkörzéseket végzett a levegőben, 2 vagy 3 természetes mozgást végzett a kezével és miután elérte a repülés felső határát előre mozgatta őket. Ezzel a stílussal - melyet később "fecske"-stílusnak neveztek - nyert Birger Ruud a '32-es lake placid-i olimpián 66,5 és 69 m.-es ugrásokkal nehéz körülmények között, ugyanis megolvadt havon, latyakon landoltak az ugrók! Első alkalommal történt, hogy azonos nemzetiségűek végeztek a dobogón, hiszen az ezüst- és bronzérmet is honfitársai, Hans Beck és Kaare Wahlberg gyűjtötte be.

Ezen az olimpián debütált egyébként a lengyel síugrósport egyik legnagyobb alakja, Stanislaw Marusarz is, aki akkor 19 évesen a 17. helyen végzett!

IV. Téli Olimpia  (1936 – Garmisch-Partenkirchen /GER/)

[youtube http://www.youtube.com/watch?v=hn-rzQhxo5Y&w=600&h=430]

Miután a Világszövetség békét kötött Németországgal, az I. Világháború agresszorával, a NOB megbízta a 4. Téli Olimpiai Játékok megrendezésével, melyre 1936-ban Garmisch-Partenkirchenben került sor (ugyanebben az évben Németország rendezhette a nyári olimpiai játékokat is Berlinben)! Ezen az olimpián égett először az olimpiai láng hasonlóan a nyári játékokhoz! Az olimpiát személyesen Adolf Hitler nyitotta meg, melyet a nácik egyfajta propagandaként használtak föl. Ennek is köszönhető, hogy az eseményeket mintegy félmillióan tekintették meg! A síugróversenyen Birger Ruud megvédte címét 75 és 74,5 m.-es ugrásaival nem kevesebb, mint 106 ezer fizető néző előtt, ami rekord volt abban az időben! A svéd Sven Erikssont (akinek 76 m.-es ugrása sáncrekord lett) és honfitársát, Reidar Andersent előzte meg a versenyen, Marusarz pedig az 5. lett, egészen 2010-ig a második legjobb lengyel teljesítményt nyújtva ezzel Wojciech Fortuna mögött, aki később olimpiai bajnok lett! A legnagyobb szenzációt viszont az jelentette, hogy Birger egy másik olimpiai számban, lesíklásban is aranyat nyert!

V. Téli Olimpia  (1948 – St. Moritz /SUI/)

220px-Petter_Hugsted_at_Nels_Nelsen_HillPetter Hugstedt, aki legyőzte korának legjobbját, Birger Ruud-ot

A síugrás a kezdetektől szerepelt a Téli Olimpia programjában, a nyárihoz hasonlóan 4 évente rendezték, ez alól kivételt csak a II. Világháború kitörése miatti időszak képzett, 1940-ben és '44-ben ugyanis elmaradt az olimpia! 1940-ben a téli olimpia kijelölt helyszíne Sapporo volt, de az 1937-ben kitört japán-kínai háború miatt elvették tőlük a rendezési jogot, melyet ismét a ’36-os olimpia rendezőjének, Garmisch-Partenkirchennek ítéltek oda. A II. Világháború kitörése miatt értelemszerűen nem csak a német helyszínt, hanem a ’44-es olimpiáét is törölték, melyet Cortina d’Ampezzóban rendeztek volna.

 1943-ban Birger Ruud börtönbe került náciellenes érzelmei miatt, majd 6 hónap múlva sikerült onnan kiszabadulnia! Miután a II. Világháború befejeződött 1948-ban újból megrendezték a Téli Olimpiai Játékokat! A színhely az a St. Moritz volt, ahol 20 évvel korábban már rendeztek olimpiát! A Norvég Sí szövetség kezdetben nem vette figyelembe a csapat összeállításnál Birgert, mivel megsérült, de a svájci olimpiai szervezők meghívását elfogadva részt vett az olimpia megnyitóján, mint csapatvezető. A 3-szoros olimpiai bajnok (síugrásban 2-szer, lesíklásban egyszer) norvég ikon nem bírta ki, hogy ne kössön lécet a lábára, s ugorjon. Szinte minden előkészület nélkül ugrott és így is - több mint 20 évvel (!) az első megnyert olimpiai bajnoki címe után 37 évesen - ezüstérmet szerzett honfitársa, Petter Hugstedt mögött csupán 1,5 pontos hátránnyal lemaradva! A dobogó 3. fokára is norvég került, Thorleif Schjelderup személyében. Birger volt az olimpiák történetének legeredményesebb norvég síugrója, aki emellett 3-szoros világbajnoknak (1931, '35, '37) és 2-szeres Holmenkollen-síbajnoknak (1934, '39) is vallhatta magát!

VI. Téli Olimpia  (1952 – Oslo /NOR/)

378683634bergmannArnfinn Bergmann, aki a síugrás „szentélyében”, a Holmenkollenen lett olimpiai bajnok

A következő színhely Oslo volt, mely az első és egyetlen olyan Téli Olimpia volt, ahol egy ország fővárosa kapta a rendezés jogát, mellesleg a II. Világháború óta először indulhatott el a német és japán csapat! Az olimpiai lángot a Telemark megyei Morgedalból hozták, ahonnan a síugrás úttörője, Sondre Nordheim is származott! 1952 feb. 22.-én több mint 100 ezer néző előtt zajlott a verseny a Holmenkollen sí stadionban! Ez alkalommal a norvégok síugró bajnoka, Birger nem indult az olimpián, mert eltörött a kulcscsontja! A létesítmény K-pontja 71 m.-en volt. Bár a leghosszabb távolságot a norvég Torbjörn Falkanger érte el 68 m.-es ugrásával, ennek ellenére honfitársa, Arnfinn Bergmann lett az olimpiai bajnok a két ugrás összesítése alapján!

Arnfinn Bergmann ugrása, mely olimpiai aranyat ért:

[youtube http://www.youtube.com/watch?v=bQJjibBzqFk&w=600&h=430]

Ő az egyike azon síugróknak, akik más sportágban is jeleskedtek, az 1947/48-as szezonban norvég bajnok volt a Freidig FK labdarugócsapatával (Björn Wirkola még az, aki szintén norvég bajnok, valamint kupagyőztes volt a Rosenborg futballcsapatával 1971 és '74 között)! Falkanger végül a második, míg egy svéd ugró, Karl Holmström lett a harmadik az olimpián.

VII. Téli Olimpia  (1956 – Cortina d’Ampezzo /ITA/)

Antti Hyvarinen in Action on His SkisAntti Hyvärinen, az első nem norvég olimpiai bajnok

Az olimpiákon 1952-ig csak norvégok nyertek, talán nem véletlen, hiszen maga a sportág is tőlük származik! Ezen időszak után a norvégok elsöprő erőfölényét a finnek törték meg, akik a síugrás stílusán változtattak, fokozatosan csökkentették a kéz munkáját a levegőben, így 1956-ban Cortina dAmpezzóban Antti Hyvärinen 81 és 84 m.-es ugrásaival (ez utóbbi sáncrekord is lett egyben) megnyerte az olimpiát!

A dobogó alacsonyabb fokaira honfitársa, Aulis Kallakorpi és a keletnémet Harry Glass állhatott föl, így először fordult elő, hogy a síugrás "feltalálói" nem szereztek érmet az olimpián, legjobb helyezésük is egy 9. hely volt, így elsöprő vereséget szenvedtek! A lengyel Stanislaw Marusarz 43 évesen 5. olimpiáján (!) vett részt úgy, hogy a II. Világháború miatt törölt 1940 és '44-es olimpia kimaradt! Abban az időben ő szerepelt legtöbbször a téli olimpiákon, a lengyelek nemzeti hőse lett!

 Lásd. Marusarzról szóló cikket:  http://siparadicsom.blog.hu/2013/06/18/100_eve_szuletett_zakopane_siugro_legendaja_stanislaw_marusarz

VIII. Téli Olimpia  (1960 – Squaw Valley /USA/)

33mu0031Helmut Recknagel, az első közép-európai olimpiai bajnok

Az 50-es évek végén nagy áttörés történt a síugrásban, ugyanis a kiváló skandináv, majd osztrák és svájci atléták mellett kitűntek a keleti blokk sportolói is, csatlakozott hozzájuk Szovjetunió, Csehszlovákia, Lengyelország és különösen a keletnémet síugrók! Köztük volt a legjobb, Helmut Recknagel, akit a sajtó egyszerűen csak a "thüringiai sas"-nak nevezett! Gyönyörűen, elegánsan, technikailag kiválóan ugrott és ami a legfontosabb: a legmesszebbre! Az elugrás pillanatában a kezét végig a teste mellé szorította, amíg el nem érte a csúcspontot, aztán a landolás közeledtével előre húzta azt. Az 1960-as squaw valley-i olimpián Recknagel volt az első, aki 93,5 (sáncrekord!) és 84,5 m.-es ugrásaival először tudta elorozni az olimpiai aranyat skandináv ugrók elől! Recknagel a közös Németországnak érte el ezt az eredményt, pedig az 1959/60-as Négysáncversenyre (amelyet Ausztria és Bajorország rendezett) nem kapott NSZK-s vízumot. A thüringiai fiatalember olimpiai aranya mellett világbajnoknak és 3-szoros Négysáncverseny győztesnek is vallhatja magát. Ő volt az első nem norvég, aki versenyt nyert a Holmenkollenen 1957-ben. Ezen az olimpián sem tudott érmet szerezni norvég ugró, a finn Niilo Halonen és az osztrák Otto Leodolter örülhetett az ezüst- illetve bronzérmeknek.

IX. Téli Olimpia  (1964 – Innsbruck /AUT/)

sieger64 kankkonen és enganA két vetélytárs olimpiai bajnok, Veikko Kankkonen (bal szélen) és Toralf Engan (jobb szélen)

1964-ben a következő olimpiai állomás Innsbruck volt, melyen a FIS először vezette be, hogy két különböző méretű (K70 és K90) sáncon is megmérettessenek a síugrósport kiválóságai! Ez az olimpia ismét a két skandináv nagyhatalom csatározásáról szólt, ezenbelül is a finn Veikko Kankkonen és a norvég Toralf Engan párharcáról!

A finn ugró középsáncon (80 és 79 m.-rel) nem talált legyőzőre, s lett olimpiai bajnok két norvégot, Engant és Torgeir Brandtzaeget megelőzve. Kankkonen normálsáncon is remekelt, s bár a verseny legnagyobb ugrását mutatta be (95,5 m.), ami egyben sáncrekord is lett, a landolás bizonytalan volt, így alacsonyabb stíluspontjainak köszönhetően be kellett érnie az ezüsttel a revansot vevő norvég Engannel szemben, aki 93,5 és 90,5 m.-es ugrásaival lett olimpiai bajnok! A bronzérmet ezen a sáncon is Brandtzaeg gyűjtötte be.

[youtube http://www.youtube.com/watch?v=T7KTTMxwCdg&w=600&h=430]

Részlet az innsbrucki versenyből

Olimpia történeti összefoglalónk második része hamarosan következik, akkor majd az 1964-től 2010-ig terjedő időszakkal foglalkozunk!

Kommentek: 0 komment

comments powered by Disqus

Követők

Síparadicsom bendzsi98 adammalysza repens GeoCucc McDave contador96 zbigniew gabesz19 Neuner 79 contador1996 realniku

Elérhetőségünk