2014-sochi-logo

Négy nap múlva az ünnepélyes megnyitóval hivatalosan is kezdetét veszi Szocsiban a XXII. téli olimpiai játékok versenysorozata. Mint azt világversenyek előtt megszokhattátok tőlünk, terjengős felvezetésekkel jelentkezik blogunk csaknem minden olyan sportágban, amikkel részletesen is foglalkozni fogunk az előttünk álló 16 nap alatt. Elsőként essék szó egyik vezető sportágunkról, az alpesi síelésről. Szólni fogunk a futamoknak otthont adó Roza Hutor nevű komplexumról, beszélni fogunk a legnagyobb esélyesekről, a lehetséges meglepetésemberekről, no és persze azokról is, akik sérülés miatt nem csatolhatnak sílécet Szocsiban.

A pálya: Roza Hutor (Роза Хутор), repens írása

A téli olimpia alpesi síversenyeinek otthont adó komplexum, a Roza Hutor (magyarul: Rózsabirtok) a Nyugati-Kaukázusban található, a fővonulat lábánál, Krasznaja Poljana település mellett. A település 40 km-re fekszik Szocsitól (helyesebben a Fekete-tengertől), sípályáit 2003 és 2011 között építették ki, mintegy 60 milliárd rubelt elnyelve ezzel. A lejtők tervezője az "alpesi sí Hermann Tilkéje", a svájci Bernhard Russi volt. Az alpesi sí mellett a hódeszka és a szabadstílusú szakágak számára is kialakítottak pályákat. Érdekesség, hogy a nyugati médiában kígyót-békát kapó oroszok a természetvédő világszervezettel, a WWF-fel együttműködve építették ki a síközpontot, ezzel ügyelve rá, hogy a lehető legkisebb ökológiai károkat okozzák.

A síterep legalacsonyabb pontját a Mzímta folyó völgye mentén találjuk, mintegy 560 méteren. A legmagasabbra vivő felvonó, a Kaukázus Expressz 2.320 méterre viszi fel a síelőket. A fő síterep, a Rózsa-fennsík valamivel 1000 méter feletti magasságon található, efelett mintegy 200 méterrel találjuk a Beszedkát, egy másik fontos állomást. A felvonó 1.600 méteren is rendelkezik egy megállóval, a síversenyek befutóterületét, a Rózsa Stadiont pedig a keleti részen, mintegy 940 méteres magasságon találjuk. A síközponthoz tíz szálloda épült, összesen 1.600 főnyi férőhellyel.

A hegyi olimpiai falú egyedülálló lesz abban az értelemben, hogy a szálláshelyek a versenyzésre használt lejtőkkel nagyjából megegyező magasságban kerültek berendezésre, minek következtében a sportolók akklimatizálódása könnyebbé válik. A mesterséges hótakaró adott, a szervezők arra az esetre is felkészültek, ha történetesen ínséges napok elé néznének Szocsi lakói, különleges hótakarókkal védik a pályákat. A próbaversenyek jól sikerültek, bármelyik sportágról is legyen szó, mi már csak abban bízunk, hogy az oroszok körében kevésbé népszerű alpesi síelés olimpiához méltó rajongótábort fog generálni a helyszínen.

A körülmények tehát adottak, a kérdés csak az, kinek hoz rózsás álmokat a Roza Hutor?

A hivatalos versenyprogram:

február 9. 11:00–13:00 8:00–10:00 férfi lesiklás
február 10. 11:30–12:30 8:00–9:30 női szuper-kombináció
15:00–16:00 12:00–13:00
február 12. 11:00–13:00 8:00–10:00 női lesiklás
február 14. 11:00–12:30 8:00–9:30 férfi szuper-kombináció
15:30–16:30 12:30–13:30
február 15. 11:00–13:00 8:00–10:00 női Szuper-G
február 16. 11:00–13:00 8:00–10:00 férfi Szuper-G
február 18. 11:00–13:00 8:00–10:00 női óriás-műlesiklás
14:30–16:00 11:30–13:00
február 19. 11:00–13:00 8:00–10:00 férfi óriás-műlesiklás
14:30–16:00 11:30–13:00
február 21. 16:45–18:00 13:45–15:00 női szlalom
20:15–21:15 17:15–18:15
február 22. 16:45–18:15 13:45–15:15 férfi szlalom
20:15–21:35 17:15–18:35

 

Kiszámíthatatlan királykategória – avagy nyer-e végre olimpiai aranyat a favorit? (Férfi lesiklás)

Bődületes közhely, de hát megint el kell sütnünk: a lesiklás az alpesi síelés tökélye, a kicsúcsosodása, a leginkább embert próbáló, mind emocionális, mind fizikális színtéren felülmúlhatatlan szakág. Gyakran mondogatjuk, hogy a korszakalkotó lesiklók száma igencsak véges, egy szűk csoportosulásról van szó, akiket alkalomadtán beérhetnek üldözőik, de legkésőbb visszavonulásukkor mégis csak a legnagyobbak panteonjába emeli őket a sportközvélemény. Ehhez képest rendszeresen le kell írnunk nagy világversenyek előtt, hogyhogy nem, épp ezeken a futamokon kerül sor arra a bizonyos meglepő fordulatra. Didier Cuche pályafutása jellemzően tükrözi, mennyire más egy mezei (legyen az Wengen, vagy Kitzbühel) Világkupa-futam, s mondjuk egy világbajnokság, pláne egy olimpia. Ahol a svájciak legendája nem sok sót evett meg.

De nemcsak ő. Messzire, egészen a 1988 Calgaryig kell visszanyúlnunk az időben, ha egy topfavorit álmának beteljesülését szeretnénk felidézni, akkor és ott Pirmin Zurbriggen győzedelmesedett lesiklásban. Azóta olyan Világkupában nyeretlen outsiderek aratták le a babért, mint az osztrák Patrick Ortlieb, az amerikai Tommy Moe, a francia Jean-Luc Crétier, vagy a honfitárs, Antoine Dénériaz. Na, jó, utóbbi állandó tagja volt az élmezőnynek, s Torino aranyérmese, Fritz Strobl se a nyeretlen kétéves kategória, azzal együtt sem, hogy a fogadóirodák, s a józanész is Stefan Eberharter győzelmét ígérte, de az osztrákok korszakos zsenije ötkarikás aranyérem nélkül maradt. Négy esztendeje pedig Didier Défago teremtett csodát Vancouverben. Kellőképp furcsa pálya a szocsi ahhoz, hogy valamelyik specialista meglepje a favoritokat.

A topfavorit: Aksel Lund Svindål

Két versenyt nyert idén, a negyedik helynél egyszer sem adta alább, stabilitása megkérdőjelezhetetlen. Mellette szól mentális kiegyensúlyozottsága, ő az a sportoló, aki még egy-egy félresikerült versenyszám után se rogy össze, képes újítani, legyen az világbajnokság, vagy olimpia. Fűti a visszavágás vágya, Vancouverben csupán 7 századdal szorult le az aranyéremről. Ellene szól a két klasszikuson tapasztalt kevésbé összeszedett sízése, amit például a Steilhangon művelt két hete, az méltatlan volt klasszisához.

A vetélytársak:

Mindenekelőtt Bode Miller, ki más?! Egy teljes szezont hagyott ki sérülés miatt és feltöltődés céljából, a szezon elején már itt-ott megmutatta zsenijét, ez januárra annyiban változott meg, hogy nemes egyszerűséggel önkívületi formába került. Hazardírozós stílusa győzelmet nem ért ugyan, de az olasz lejtőkön tapasztalt erőnléte, wengeni sebessége és kitzbüheli elmés rafinériája után nyugodt szívvel soroljuk az esélyesek körébe.

Másodsorban az alpesi nemzeteket kell kiemelnünk. Történelmi mélypontról állt fel a svájci lesiklás, azok után, hogy tavaly szimpla pontszerzésért rimánkodtak szurkolóik, mára Patrick Küng személyében adott egy stabil élversenyzőjük, s szintén veszélyesen őrült formába kezdett kerülni az utóbbi hetekben Carlo Janka és a címvédő Didier Défago. Osztrák oldalról joggal bíznak szemtelenül tehetséges fiataljaikban, mind Max Franz, mind Matthias Mayer részéről nem lenne igazán meglepetés az éremszerzés. Sőt, egyiküktől alapelvárás is.

Öt különböző olimpiai bajnok lesikló után dőreség lenne félvállról venni a franciákat. Adrien Théaux idén rendre ott volt a tűz közelében, gyakran néhány század, egy-egy elmért kanyarvétel fosztotta meg a dobogótól, győzelemtől. A másik jelöltről mindjárt hosszabban. Valószerűtlenül pazar idény után törvényszerű visszaesés jellemezte idén az olasz lesiklók teljesítményét, de csak, s kizárólag a dobogók, győzelmek számát tekintve. Peter Fill stílusának kiváltképp kedves Russi pályája, s Christof Innerhofer is szebbik arcát mutatta a próbaversenyen. 62 év után nyerhetnek ismét olimpiát az olasz lesiklók, Dominik Parisban aligha bízhatnak, sérülését nem igazán heverte ki, jelét sem látjuk egy lehetséges világszenzációnak. Utolsó jelöltjeink a kanadaiak, így többes számban. Erik Guay formája kérdőjeles az elmaradt St. Moritz-i lesiklás miatt, de minthogy egy vérbeli világverseny-specialistáról beszélünk esetében, nagyot nem lövünk mellé, ha ráfogadunk. Jan Hudec már nem egy vb-n vetkőzött ki magából, Manuel Osborne-Paradis stabilan hozza az élmezőny szintjét, s bármennyire erősnek hangzik, mi Benjamin Thomsenből is kinézzük a nagy alakítást, különösképp a két évvel ezelőtti szocsi VK- futamon elért második helye után.

Egy lehetséges meglepetésember: Johan Clarey

A történelem sokadszorra megismétli önmagát. A francia lesiklók híresek remek formaidőzítésükről, az olimpia hagyományosan az ő terepük. Ismét adott egy mindenki által elismert, magasan kvalifikált lesikló, akinek a győzelem még nem jött össze a Világkupában, gyakran a szerencse elpártolása miatt.

A legnagyobb hiányzó: Hannes Reichelt

Bombaformának örvendett Alternmarkt szülöttje, négy második helyet követően diadalmaskodott a kitzbüheli lesikláson, hét szűk esztendő után győzött hazai földön osztrák lesikló. Egy csapásra favorittá lépett elő a rutinja mellé kellő szerénységgel felvértezett sportoló. Két napra később aztán porckorongsérvet diagnosztizáltak orvosai, azonnali műtétre volt szükség, ami szertefoszlatta olimpiai éremről szőtt álmait. Idén már 34 esztendő Reichelt…

A síkirálynő hiányában német barátnője arathatja le a babért (Női lesiklás)

Ami a férfiaknál szóba került, azt a hölgyek kapcsán is leírhatjuk, nevezetesen több nagyágyú arany nélkül maradt az ötkarikás versenyeken. Kiemelhetnénk itt az elmúlt 20 évből Isolde Kostnert, Renata Götschlt és – persze csak lesiklói minőségében – Anja Pärsont. Ugyanakkor az urakkal ellentétben itt nem az outsiderek villongtak, jellemzően egy-egy rutinos versenyző örömsízését láthattuk olimpiákon. A fruskáknak nem termett babér. Na, jó, Katja Seizinger azért erős kivételt képez a szabályban…

A topfavorit: Maria Höfl-Riesch

Három győzelem, négy dobogó idei mérlege a Világkupában, apró megingásokkal, de összességében stabilan uralja a női lesikló mezőnyt. Fizikumával eddig sem volt gond, a „vonn-i korszak” megaláztatásai után újra megtanult győzni, januárra mentálisan is eljutott arra  a szintre, ami elengedhetetlenül szükséges egy kirobbanó olimpiai szerepléshez. Nyomni fogja vállát a teher, de ő sem olyasvalaki, akit ez különösképp hátráltatna. Riválisai legtöbbje olimpiai téren tapasztalatlan.

A vetélytársak:

A feltörekvő ifjú generáció követeli a sor elejére magát. Hármójuk közül talán Lara Gut tűnik a legesélytelenebbnek, e szakágban komoly hátrányként jelenik meg alacsony testmérete, egy-egy nagyobb hiba jobban visszaveti teljesítményét. Anna Fenningert a női alpesi síelők vezéregyéniségének kiáltotta ki az osztrák sajtó, fogós kérdés, miként birkózik meg a vele szembeni kissé talán túlzó elvárásokkal a salzburgi leányzó. Lesiklásban Tina Weirather emelhető ki elsőszámú ellenlábasként, négyszer állt dobogón idén, egyszer sem győzött, hallatlanul stabilan hozza magát, hol, ha nem az olimpián durranhat nagyot?

Meglepő magaslatokba szökkent idén Marianne Kaufmann-Abderhalden, a hórihorgas svájci eddig a középszert képviselte, e sorok írója is megrökönyödve írja őt az éremre esélyesek rovatba, márpedig ez nagyon is benne van a pakliban. Ausztriának akkor sem kell szörnyülködnie, ha Fenninger gyengébb napot fogna ki, az utánpótlás legújabb üdvöskéi, Cornelia Hütter és Nicole Schmidhofer képesek nagy eredményre, nem beszélve kétszeres világbajnoknőjükről, Elisabeth Görgl kezd régi fényében csillogni, könnyen lehet, hogy megint az év főversenyére időzítette csúcsformáját.

A lista bővíthető Tina Mazével, a mind jobb formába lendülő szlovén lány az átlagosnál technikásabb szocsi lejtőn szép eredményt érhet el. Biztató kezdés után visszaesőben az olaszok, a Fanchini- testvérpárban azonban mindig benne van a dobogó lehetősége, különösképp némi időjárási furcsasággal megtámogatva. Az idény kellemetlen meglepetését az amerikaiak szolgáltatták eddig, de senki ne dőljön be nekik, Stacey Cook és Julia Mancuso – talán ebben a sorrendben – igenis bele fognak szólni az élmenők küzdelmébe.

Egy lehetséges meglepetésember: Larisa Yurkiw

Nagyot mondok, nagyot koppanok, így kell ezt csinálni. Horrorisztikus esésből, csaknem két évet felölelő rehabilitáció után tért vissza Yurkiw a Világkupába, idei éve varázslatosra sikerült, egymást érik az erős pontszerző helyek, közte egy hetedik hellyel. Az embernek olyan érzése volt, hogy csak egy előnyösebb rajtszám, s kis szerencse választja el a bő élmezőnytől. Megismétlődhet Kerrin Lee-Gartner méribeli sikere, aki a juharlevelesek színeiben 1992-ben pár TOP10-helyezéssel a háta mögött fricskát mutatott a legnagyobbaknak minden idők egyik legkiélezettebb olimpiai versenyén. Az esélytelenek nyugalma erősítheti Larisa helyzetét.

A legnagyobb hiányzó: Lindsey Vonn

A világbajnoki címvédő Marion Rolland rajongóit nem megsértve ebbe a skatulyába bizony az amerikai klasszist kell helyeznünk. Vészjóslóan megtorpant az amerikai karrierje az előző szezonban. Pedig idény elején még arról ment a vita, hogy a női mezőnyt helyszíntől függetlenül leiskolázó kiválóság esetleg kipróbálhatná tudását a férfiak között is. Erre jött Tina Maze párját ritkító idénykezdete, s hirtelen változott a prioritás tárgya. Bukások sora edzéseken, súlyos sérülés a világbajnokságon. Fogadkozás szezon előtt, biztató edzéseredmények, felfelé ívelő forma éles bevetéseken. Majd rásérülés, töretlen akarat, vak lelkesedés, részleges szalagszakadással is irány az olimpia. A végén szerencsére a józanész győzedelmeskedett. Várjuk vissza, de van olyan érzésünk, már sosem lesz olyan, mint sérülése előtt volt.

lesiklásszocsi2014

Címvédésre ítéltetve? – Meg lehet-e verni a „szuper” norvégot?

Osztrák sugallatra hozták létre a nyolcvanas évek folyamán, férfi fronton mégis norvég hegemóniát hozott a technikai száguldás terepe, a szuperóriás-műlesiklás. Zsinórban negyedszer győzhet a skandináv ország sportolója Szuper-G-ben, a háromszoros olimpiai bajnok Kjetil André Aamodt után Svindål duplázhat Szocsiban.

A topfavorit: Aksel Lind Svindål

Alias Mr. Super-G. Négy versenyből kettőt nyert idén, egyen harmadikként zárt, száz pont fölött vezeti a szakági tabellát, amin az elmúlt három évben nem lehet letaszítani az élről. Az olimpiai alpesi síversenyeinek legnagyobb szenzációja lenne, ha nem ő nyerne.

A vetélytársak:

Anélkül, hogy repetitív jelleget öltenének soraim, lássuk, kik tréfálhatják meg a norvég óriást! Röviden szólva a svájciak, az osztrákok és Bode Miller. A helvétek hasonló összetételben állnak fel, mint a leggyorsabb szakágban, nyugati szomszédunknál ellenben némileg változott a kép. Mayer és Franz itt sem esélytelen a jó szereplésre, sőt, előbbi eredendően óriás-műlesikló, így egy kanyargósabb pálya akár malmára is hajthatja a vizet. A régi motoros Streitberger mellett az idén berobbant Striedinger okozhat még meglepetést. A hagyományos európai sínemzetek közül itt az olaszok tűnnek esélyesebbnek, Peter Fill technikai képzettsége hozhat valami fényeset a konyhára. Fokozottan figyelni kell a tengerentúli különítményre, Ted Ligety regnáló világbajnokként többet érdemel egy legyintésnél, még úgy is, hogy idén nem igazán alkotott maradandót gyors számokban. Nem úgy az idénre sokat javuló Travis Ganong, vagy a kanadai reményeket életben tartó Hudec. A lesiklók közt felsorolt nevek persze itt is állnak. Kjetil Jansrud két éve átállt a gyors számokra, vele is számolnunk kell.

Egy lehetséges meglepetésember: Travis Ganong

A szakág háromszoros amerikai bajnoka két észak-amerikai FIS- versenyen aratott győzelmével jelezte, áttörné azt a bizonyos határt idén. Magas rajtszámmal két erős pontszerzést hozott, majd Kitzbühelben hatodik helyen végzett. A teher nem az ő vállát nyomja, magabiztos, jó fizikumú és felfogású síző. Ideális fogadási alany.

Legnagyobb hiányzó: Hannes Reichelt

Lesikló eredményeit nem tudta hozni, egy dobogós helye azért jelezte, második számú szakágában is éremesélyesként lehetett volna számon tartani. Így nem maradt egyéb az osztrákoknak, mint a fiatalokba vetett hit.

Hatan viaskodnak az aranyért közel azonos eséllyel (Női Szuper-G)

A nők szuperóriás-műlesiklása hagyományosan kiélezett versenyeket szokott hozni az olimpiákon. Kiszámíthatatlanságban idén sem lesz hiány, alsó hangon is minimum hatan csapnak bele a küzdelembe egyenlő esélyekkel. Ha nem történik földindulás, német ajkú alpesi országok közt dőlhet el az érmek sorsa.

A topfavorit: Lara Gut

Nagyszerű szezonkezdet után némileg visszaesett, cortinai győzelmével viszont jelezte, sikeréhségét csak formája múlja felül. A pöttöm svájci lány nagyon ráérzett idén a tempósan kanyargós szakágra, síléceiről is csak szuperlatívuszokban tudott áradozni. Csalódásként élné meg, ha nem állhatna dobogón, de a közvéleménnyel együtt aranyéremben reménykedik. Első olimpiája ez, csípőműtétje után ki kényszerült hagyni a vancouveri játékokat, pedig akkoriban élte első virágzását. Javára mondhatjuk, a svájci reményeket többen táplálják meg rajta kívül.

A vetélytársak:

Szép számban akadnak ellenérdekeltek Gut megkoronázásában. A svájci csapattal készülő Tina Weirather három db dobogós helyezésnél tart idén, hallatlanul stabil, szép vetélkedés lesz még kettejük közt a kis kristálygömbért. Szintén veszélyezteti a svájci aranyérmet a jó barátnő, Anna Fenninger betonbiztosan hozta a dobogós, vagy ahhoz közeli eredményeket, kérdés, mire lehet jó a kiegyensúlyozottság Szocsiban. Honfitársai közül ki kell még emelnünk a cortinai első futamon győzedelmeskedő Elisabeth Görglt, vagy az egykori szlalomosból szép lassan mértékadó lesiklóvá avanzsáló Nicole Hospot, ha az esélyeseket szeretnénk sorolni.

A tengerentúli versenyek nem jöttek igazán össze sem Höfl-Riesch, sem Tina Maze szempontjából, de míg utóbbi két cortinai dobogóval javított helyzetén a szakágiban, addig a Szuper-G VK- címvédője részéről elmaradt az áttörés. Érdemes lesz még külön figyelni Kajsa Klingre, a svédek gyorsszám-specialistája igen magas rajtszámokkal kezdett, hat TOP10-helyezésének hála mára mindkét szakágban jelentősen előrelépett a ranglistán. Más kérdés, hogy januárra mintha kicsit elfogyott volna, jelenleg nem úgy fest, hogy érdemben beleszólhatna a nagyok csatájába. Amerikai részről a mind biztatóbb csúszásokat mutató Stacey Cook hozhat váratlan eredményt, esetlegesen még az olasz lányoknak adhatunk halovány esélyt.

Egy lehetséges meglepetésember: Julia Mancuso

Ki gondolta volna, hogy a számban három világbajnoki érmet begyűjtött, tavaly még a szakági kristálygömbért is harcoló amerikai közönségkedvencet Szocsi előtt az outsiderek közé kell sorolnunk. Márpedig idén a TOP20-helyezések sem sorjáztak magától értetődő módon Mancuso eredménylistájára, úgy tűnt, menthetetlenül gyenge évadot síel. Ekkor következett kedvenc lejtője, a cortinai Tofana, s Julia hirtelen megtáltosodott. Három tízen belüli eredménnyel sejtetni engedte, már megint az aktuális világversenyre hegyezi ki formáját. Ha földindulással nem is érne fel egy esetleges dobogó, a kiélezett élmezőnyt elnézve nagy pénzt azért nem tennénk rá. Mancusótól azért minden kitelik.

Legnagyobb hiányzó: Andrea Fischbacher

Vancouver bajnokának nem lesz alkalma címet védeni. Pedig megannyi lehetőséget kapott a vezetőségtől, aki tisztelte annyira korábbi eredményeit, hogy a végsőkig kivárt. A végén aztán győztek a tények, egyetlen TOP10-helyezéssel nem lehet olimpiai kerettagságot kiharcolni Ausztriában, Regina Sterz javára legyen mondva, ő legalább a húszon belüli eredményeket képes volt kellő stabilitással hozni. A népszerű „Fischi” számára cortinai esése csukta be a kaput. A nőknél tehát mindkét gyors számban új bajnokot fognak avatni.

 szupergszocsi2014

Szocsiban visszatérhet a csúcsra Ted Ligety? (Férfi óriás-műlesiklás)

Az alpesi síelés alfája az óriás-műlesiklás, mint rebesgetik szakmai körökben. S valóban, akár a gyors számok, akár a szlalom specialistáit nézzük, szinte mindegyikük előbb a technikás elegancia és a dúvad rizikóvállalás egyvelegét felvonultató szakágat tanulta meg síelni magas szinten, onnan már könnyebb váltani valamilyen irányba. Az olimpiai aranyérmesek listájának böngészése közben kiviláglik, az alpesi síelésben vitézkedő nemzetek mind ki tudtak állítani legalább egy bajnokot, az olasz, az osztrák és a svájci hagyományok kétségkívül kiemelkedőek. Egy kivétellel, ez pedig az USA, Bode Miller hazai havon megnyert ezüstérmén kívül még csak medáliát sem szorgoskodtak össze magasan kvalifikált sízőik. Az elmúlt évek dominanciájából kiindulva Szocsi előtt felettébb bizakodhatnak az amerikaiak.

A topfavorit: Ted Ligety

A szakág többszörösen koronázott istenkirálya jobb napjain másodperceket osztogat a világ legjobb óriás-műlesiklóinak, évek óta úgyszólván verhetetlen, vagy legalábbis megrendíthetetlen. Ehhez képest megdöbbenve tapasztalták szimpatizánsai, amint két tükörsima győzelmet követően valami megtört idoljukban, két kiesés (szökő évente sem volt jellemző rá) mellett Alta Badián alapos verésben részesítették a fiatalok. Talán remek kombinációs versenyei is közrejátszottak abban, hogy visszatérjen utánozhatatlan dinamikája, s Sankt Moritzban megint régi fényében ragyogjon, így mi sem tehetünk egyebet, minthogy elsőszámú favoritként kezeljük Szocsi előtt.

A vetélytársak:

Kivételek persze akadtak, a tendencia mindenesetre egyértelmű és világos, három óriás-műlesikló kiemelkedik idén is a mezőnyből. Ligety legfőbb ellenlábasai az olimpián is a szakági pontversenyt vezető Marcel Hirscher, és a hazárdjáték mestere, Alexis Pinturault lesznek. Előbbi dinamikában mintha fel kezdené venni a versenyt az amerikaival, első futamokban tapasztalt tartalékolása azonban könnyen visszaüthet ellene. A francia kapcsán épp ellentétes problémák merülnek fel, gyakran esztelenül bevállalós, máskor pedig berezel a nagy lehetőség kapujában. Márpedig egy olimpia mindig utánozhatatlan környezet, s amennyiben a francia lesiklók esetleg betliznének, egyből minden teher a jellemzően ingatag fiatalember vállára nehezedne.

Érdemes külön kitérni a németekre, akik egy olimpiád alatt elérték azt a nem kis bravúrt, hogy komolyabb szinten számba nem vehető óriás-műlesiklásuk mára három klasszist tudnak felmutatni. Felix Neureuther és Fritz Dopfer topformában, minden dörzsölt rutinnal felvértezve éremre törnek. A harmadikról pedig alább. Hiába a nagy hagyományok, komoly szenzációt keltene, ha bármelyik olasz Alberto Tomba örökébe tudna lépni Szocsiban. Davide Simoncelli fellángolásai általában nem a nagy világversenyekhez kötődnek, Manfred Mölggre inkább majd szlalomban lehet érmet várni, így furcsa módon két tapasztalatlan újoncra, De Aliprandini és Nani fiatalos lendületére építhetnek leginkább a taljánok.

Francia oldalról Pinturault mellett is akadnak esélyesek. Thomas Fanara régóta meglévő vehemenciájába némi észt is csempészett, mondhatni, megtanult végre célba érni, állandó szereplője az elitnek. Mi akkor sem lepődnénk meg nagyon, ha a junior-mezőny másik nagy talentuma, Mathieu Faivre okozna örömet a gall publikumnak. A világsztárok közül Aksel Lund Svindål szakági eredményei nem igazán meggyőzőek, az összetett pontversenyhez elengedhetetlen pontmennyiséget hozza, de ez egy olimpián kevésnek tűnik. Bode Miller szokásához híven két őrült menettel fog próbálkozni, nem zárható ki, hogy az esetlegesen betliző favoritokat megelőzve felérhet dobogó közelébe. Címvédőként nem feledkezhetünk meg Carlo Jankáról sem, formája ebben a számban is felfelé ível, éremszerzésre való esélye persze így is csekélyke .

Egy lehetséges meglepetésember: Stefan Luitz

Négy éve ezüstérmet szerzett – Faivre mögött – a junior-világbajnokságon, majd a felnőttek közt sem vallott szégyent, mára a szakág legjobbjai közt tartják számon, szemet gyönyörködtető stílusán mi is ámultunk. Másodjára állt Világkupa-dobogón Val d’Isére-ben, mind kiegyensúlyozottabb, bírja a rivaldafényt, ugyanakkor akad két rutinosabb honfitárs, akitől többet vár még a közvélemény. Láttunk már olyat, hogy ilyenkor jön el az alkalom az igazi berobbanásra.

A legnagyobb hiányzó: Massimiliano Blardone

S vele holtversenyben Cyprien Richard. A síléceket érintő szabályváltozások nagy kárvallottjai, másfél éve hiába keresik a megoldást, úgy fest, már soha nem lesznek képesek régi fényükben csillogni. Közös kettejükben még, hogy a feltörekvő fiatalság lendülete söpörte ki őket az olimpiai keretből, s ismerve a most még a junior-mezőnyben pallérozódó honfitársaikat, nem kell sokat várni visszavonulásukig. Meg sem tudták közelíteni a TOP10-et, semmi jelét nem mutatták annak, hogy kitörnének a gödörből, mellőzésük szakmailag sajnos megalapozott.

Valószerűtlen a címvédés, nincs egyértelmű favorit (Női óriás-műlesiklás)

Érdekes módon alig akadt olyan időszak az alpesi síelésben, amikor valaki egyértelmű esélyesként érkezett volna adott olimpiára óriás-műlesiklásban. Most sincs ez másként, mi több, miután december vége óta nem rendeztek Világkupa-versenyt a szakágban, az élmenők pedig nem nagyon mutatták magukat Európa Kupában, alighanem csak maguk az érintettek tudják kikövetkeztetni esélyeiket edzéseredményeikből. Mi azért teszünk egy bizonytalan lépést a tisztánlátás irányába…

A topfavorit: Jessica Lindell-Vikarby

Akár ki is hagyhattuk volna ezt a részt, nagyjából hatan teljesen egyenlő eséllyel várják a szocsi óriás-műlesiklást, a szám egyike lesz az olimpia legizgalmasabb alpesi síversenyeinek. Groteszk módon mégis azt a sízőt emeljük ki közülük, akiből a legkevésbé nézzük ki a győzelmet. Öt versenyen elért négy dobogója, százon felüli pontelőnye mégis tiszteletet parancsoló. Rutinos ellenfelei ingatagok idén, a többiek pedig még nagyon fiatalok, könnyen félresülhet lelkesedésük.

A vetélytársak:

Jellemzi a női óriás-műlesikló elit kiegyenlítettségét, hogy a pontversenyben szusszanásnyi előnyre szert tévő svéd mögött öten sorakoznak 10 pontos különbséggel. Sportfogadó legyen a talpán, aki meg tudja tippelni, hogy vajon a mindközül legstabilabb Maria Pietilä-Holmner ér csúcsra Szocsiban, netán az impozáns teljesítmény és az elszúrt verseny közt középutat nem ismerő Mikaela Shiffrin, vagy Lara Gut ünnepelhet az olimpián, esetleg az egy éve a szakágban még nem igazán számon tartott Tina Weirather okoz meglepetést, vagy valamelyik osztrák leányzó ír sporttörténelmet. (Ti. osztrák nő még nem nyert olimpiát GS-ben, ez az egyetlen lyukas szakága a sógoroknak.) Anna Fenninger győzött az utolsó versenyen Lienzben, azóta maximum edzéseredményekből tudjuk levonni halvány következtetéseket. Kathrin Zettel a kelleténél többet ront idén, egyébként sem mondható el róla a kötélidegzet. Tavaly agyonnyerte magát kedvenc szakágában, idén meg csak vergődik Tina Maze, egy szem dobogóját kivéve esik-kel, csodával határos lenne, ha Mauro Pini közreműködésével kikászálódna a kátyúból. Fekete lóként kell kezelnünk a címvédőt, Viktoria Rebensburg állítólag önbizalommal telve, jól sikerült edzésekkel a háta mögött érkezik Szocsiba, szó mi szó, az egyhónapos kihagyás nem igazán látszódott rajta Cortinán. Szintén oda kell figyelni Federica Brignonéra, fejben nagyon erős a kis olasz.

Egy lehetséges meglepetésember: Anémone Marmottan

Egy csapatban világbajnok másodhegedűsre tesszük voksunkat, aki könnyen főszereplővé léphet elő Szocsiban. Háromszor végzett idén a legjobb nyolc között, rá nem jellemző összeszedettséggel tette dolgát. Ha az esélyesebbek betliznek, benne érezzük azt az erőt, amivel surranó pályáról révbe lehet érni.

A legnagyobb hiányzó: Tessa Worley

A szám világbajnoknője meggyőző formába kezdett lendülni Karácsony közeledtével, Sankt Moritzban elért győzelme után pár nappal azonban térdszalag-szakadást szenvedett egy edzésen, kénytelen volt lemondani olimpiai álmairól. A franciákat még az ág is húzza idén női fronton, Rolland után másik esélyesük, kimondhatjuk, nagy aranyesélyük dőlt ki a sorból.

óriásszocsi2014

Párviadalukra készül a világ (Férfi szlalom)

Leszek olyan demagóg, s leírom: az utóbbi évek legszínvonalasabb műlesikló versenysorozatát rendezik idén a Világkupában. Két vezéregyéniség, egy sor önkívületi formában síelő specialista, egy felnőtté lett zseninövendék, s egy kritikán alul teljesítő Ivica Kostelić. Esélyeseknek se szeri, se száma, és akkor még nem beszéltünk a szlalomot annyira jellemző kiszámíthatatlanságra, a szinte semmiből olimpiát nyerő outsiderekre, gondoljunk csak Buraas, Vidal és Razzoli győzelmeire. Méltó zárása lesz az olimpia alpesi síversenyeinek!

Topfavorit: Marcel Hirscher

Vagy Felix Neureuther, vagy nem is tudjuk pontosan. Amikor úgy nézett ki, lépéselőnyre tehet szert az osztrákok vezérembere, jött egy kieséssel felérő rontás, és hirtelen minden megváltozott. Hét versenyen ezzel együtt ötször azért a dobogóra síelte magát az összetett kétszeres bajnoka. Egyre kisebb meggyőződéssel, de még mindig állítani merjük, hogy Hirscher sorsa saját kezében van. Nevezetesen egy szimplán erős és egy önkívületi menettel nem lehet őt legyőzni. Más kérdés, hogy ilyet Adelboden óta nem láttunk tőle. Profizmusát megsüvegelendő sem rejthetjük véka alá, a schladmingi fiaskó bizonyosan mélyen érintette lelkét, miközben a riválisoknak nemcsak a száma nőtt, hanem az önbizalmuk is.

A vetélytársak:

A konkurencia sikeréhes tehát. Elsőként a jóbarátot, a németek aduászát, Felix Neureuthert kell kiemelnünk. Húzódások miatt a vártnál szolidabban kezdte az idényt, januárra aztán nagyon belelendült, győzött Bormióban, majd Kitzbühelben, emellett két erős dobogót is fel tud vonultatni. Buzog önbizalomban, kutyául nehéz dolog dönteni kettejük közt. S akkor még ott van az idény nagy felfedezettje, az olimpiát megelőző utolsó szlalomot megnyerő Henrik Kristoffersen. Négyszer állt dobogón, úgy alkothat maradandót Szocsiban, hogy az esélyesség terhe igazán nem nyomja vállait.

Feltétlenül az éremre várományosok közé kell sorolnunk az olaszok részéről az élete telét síelő Patrick Thalert, a valamivel haloványabb, ám világversenyekre magát rendre összekapó Manfred Mölggöt, a szürke eminenciás Stefano Grosst, s persze nem illik megfeledkezni a címvédő Giuliano Razzoliról sem. Byggmark hiányában is atomerős a svéd válogatott: soha nem volt még ilyen összeszedett Mattias Hargin, a kvalitások André Myhrer mellett szólnak, s adott a veterán Markus Larsson is. Alexis Pinturault a végletek embere, őrült meneteiben éppúgy benne van az éremszerzés, mint a gyors kiesés, Fritz Dopfer idén inkább az erős középszert képviseli. Az osztrák reményeket táplálhatja még Mario Matt, a kétszeres világbajnok eddig csupán egyszer, Torinóban harcolta ki az indulási jogot, ott is korán búcsúzott, élete vélhetően utolsó esélyét igyekszik megragadni. Az osztrák csapat zászlóvivője titkon jutalomjátékként tekinthet az elkövetkező napokra, semmi olyat nem mutatott idén Benjamin Raich ahhoz, hogy komoly reményeket fűzzünk iránta. A svájciak titkos favoritja az a Luca Årni lehet, aki valószerűtlen magasságokba emelte január végére a helvét szlalomot. Végezetül essék azért szó Ivica Kostelićról is, ám a horvát formája olyan szinten pocsék, hogy még egy vállalható eredményre sem látunk különösebben nagy sanszot.

Egy lehetséges meglepetésember: Jean-Baptiste Grange

 2011 világbajnoka évek óta nyűglődik térdével, immár három esztendeje nyeretlen a Világkupában. Kiesett a megszokott ritmusból, odalett hírhedt kíméletlensége, úgy tűnt, már nem vezet vissza út az élre. Idén azonban pislákolni kezd az a hajdani szikra, gyakran ólálkodik az élmezőny követlen közelében, sőt néha-néha régi önmagát idéző futamokat is láthatunk tőle. A fő favoritok gyengélkedése és/vagy hibája meghozhatja a francia nagy napját az olimpia záróversenyén.

legnagyobb hiányzó: Manfred Pranger

Hosszú lejtmenetének egy újabb állomásához érkezett 2009 világbajnoka. 2007 óta nem nyert versenyt, három éve nem látott dobogót, tavaly pedig csak ellenfelei gyengélkedésének köszönhette, hogy rajthoz állhatott a schladmingi vb-n. Idén már a TOP-10 is elérhetetlen kategóriába került, egy pillanatig nem volt esélye az olimpiai kiküldetési szint elérésére. Közel a visszavonulás?

Generációváltás az olimpián is? (Női szlalom)

Ha az olimpiák történetét vizsgáljuk, szembeötlő az élmezőny sokszínűsége, négy évenkénti meredek cseréje, azzal együtt is, hogy adott korszak meghatározó szlalomosai azért nem maradtak érem, aranyérem nélkül. Ezt a mondatot alaposan át kell értékelnünk, ha minden idők számszerűleg - is - legjobb női szlalomosa nem állhat fel a dobogó legtetejére Szocsiban.

Topfavorit: Mikaela Shiffrin

Jószerivel Trofeo Topolinón aratott győzelmei óta nyomon követjük a mindig csupán 19 esztendős amerikai leányzó pályafutását. Alig múlt 15, s már debütált a Világkupában, 16 és fél évesen dobogóra állt Lienzben, mind magasabbra szökkent a ranglistán. A tavalyi év már kétségkívül róla szólt, ötször győzött, ebből az egyik világbajnoki aranyéremre jogosította. Idén arról is megbizonyosodhattunk, hogy Marlies Schild ellenében sem remegnek meg lábai. Ha idegileg nem is mindig olyan stabil, mint egy éve, dinamizmusa változatlanul a legnagyobbakat idézi. Kijelenthető, elsősorban őt kell legyőznie annak, aki bajnok szeretne lenni Szocsiban.

A vetélytársak:

Első számú riválisként a "generációk csatája" amerikaias szalagcím nyomán haladva naná, hogy Marlies Schildet kell leírnunk. Részben kihagyott előző szezonja idén még egyszer igazán összeszedte magát. Megelőzte VK- győzelmek tekintetében az örökranglistán Vreni Schneidert, s ha bárkinek kétségei lettek volna efelől, 33 évesen is felveszi a kesztyűt a fiatalsággal. Januári szereplése már hagyott némi kívánnivalót maga után, a főpróba azonban szépen sikerült, alig maradt le a győzelemről. A dominancia megkopott és/vagy az újak megerősödtek, most már nem csak rajta múlik, hogy folytatódik-e a sorminta: Torino bronz, Vancouver ezüst, Szocsi...

Az élmezőny alapemberéből dobogóhalmozó, majd Kranjszka Gorán győztessé avanzsált Frida Hansdotter, kötelekből készült idegrendszere bearanyozhatja a svédek napját az olimpia vége felé. Meggyőződésünk, nem az aktuális forma, az önkívületi verseny ér győzelmet Szocsiban. A svédek keretének erősségéről mindent elmond, hogy az élmenőként jegyzett Therese Borssén épp a fiataloktól való félelmében csatolta le léceit. Honfitársai közül Maria Pietilä-Holmner visszatért a szűken vett élvonalba, Eklund és Swenn-Larsson pedig január végére kerültek remek formába.

Osztrákok közül bármelyik szlalomosuk felférhet dobogóra: Bernadette Schild idén végre beváltotta tehetségét, Kirchgasser - F1-es szakzsargonnal élve - versenytempójával semmi gond, de a megbízhatóság nem az igazi, Zettel túlzottan hektikus, átesett a ló túloldalára, ettől még ő is révbe érhet.  (Megjegyzendő, hogy kimagasló edzéseredmények és jó kombinációs szereplésével Hosp kivívhatja bármelyikük helyett az indulási jogot.) Marie-Michéle Gagnon kiegyensúlyozottságáról mindent elmond, hogy úgy áll a szakági tabella negyedik helyén, hogy egyetlen egyszer sem zárt dobogós helyen. Címvédőként meg kell emlékeznünk Maria Höfl-Rieschről, mi azért erősen meglepődnénk, ha akár csak érmet szerezne egykor volt kedvenc számában. Ha szláv szlalomos hagyomány, Tina Maze helyett az utóbbi időben felfejlődő Sárka Štráchovában látunk esélyt. A fiatalságot svájci részről Wendy Holdener, norvég oldalról Nina Løseth képviselheti még a legjobbak közt.

Egy lehetséges meglepetésember: Nastasia Noens

Nem semmi fejlődésen ment keresztül január végére a csinos francia lány. Teljes ismeretlenségből került brutális formába néhány hét elteltével. Egy dobogó és egy negyedik hely a Világkupában, nem mellékesen három ezüstérem az Európa Kupa keretében. Jellemzően egy gyengébben sikerült, biztonsági menet után pirít oda a többieknek, ez a fejlemény teszi még veszélyesebbé: nincs más hátra, mint két ütőképes csúszás, s bármi megtörténhet. Teljes lelki nyugalomban síelhet, tőle nem alapelvárás az érem.

A legnagyobb hiányzó: Manuela Mölgg

Ha igazán meghatározó szlalomossá nem is nőtte ki magát soha, talentuma megkérdőjelezhetetlen. Szerencsével világ életében hadilábon állt, vagy amint alkalma nyílt győzni, rendre túlzott izgalom lett úrrá rajta, két ütőképes menetre nem emlékszünk tőle. Sorozatos sérülései miatt sodródott hátra a ranglistán, a feltörekvő ifjúsággal nem bírt lépést tartani, jelenleg ott tartunk, hogy hatvanon túli rajtszámmal kell égetnie magát. Így jutott odáig, hogy szóba nem került neve kerethirdetéskor.

Update: Természetesen az előző télen élete szezonját síelő, felkészülése során peches sérülést szenvedő Veronika Vélez-Zuzulovát is hiányoljuk.

szlalomszocsi2014

Uralkodóból mostohagyerek - kiszámíthatatlan szuper-kombináció (repens)

Az alpesi sí lényegét hosszú időn át a kombinációs versenyek fejezték ki. Ez volt az, ami számított, hisz egységes sportágként kezelve mind a gyors, mind a lassú szakágakat, ez jelezte, ki is a legjobb alpesi síző. A világ azonban változik, és a kombináció szempontjából mindenképp hátrányára. Összetett Világkupát nyerhet valaki úgy, hogy kvázi nem tud lesiklani vagy épp szlalomozni. Idén először valódi, hagyományos kombinációs verseny nélkül maradtunk, hisz a kitzbüheli Hahnenkammrennent is szuper-kombinációval csúfolták meg. Egyre hangosabbak azon vélemények, hogy az ősi szakág már-már kínossá váló hattyúdalát látjuk csak napjainkban. A szocsi olimpián azonban még biztosan lesz kombinációs versengés, persze, ugyanúgy, mint 2010-ben, szuper-kombináció formájában. Esélyesekről beszélni értelmetlen, hisz a Világkupában az uraknak csak két versenyt tartottak a "szakágban" (amelyért szakági kristálygömb sem jár), Kitzbühel mellett Wengenben próbálhatták ki magukat. Ted Ligety és Alexis Pinturault holtversenyben szerezte meg a mit sem érő szakági elsőséget, de két versenyből aligha érdemes messzemenő következtetéseket levonni.

Topfavorit: Alexis Pinturault

Persze, nyilván akad, aki rögtön rávágja: nem ő, hanem valamelyik amerikai. Végignézve azonban nemcsak a két szakági Vk-versenyt, de általánosságban az utóbbi hetek versenyeit, aligha lehet kétséges, hogy a forrófejű francia brutális formába lendült egy kisebb hullámvölgy után. Gyors számokban a technikai sízők közül aligha versenghet vele bárki is, és ha hatalmas hiba nélkül végigmegy a szlalomon, akkor meg is fogja őrizni a hozott előnyt. Az egyedüli kérdés, hogy végigmegy-e...

A vetélytársak:

Elsőként persze illik megemlíteni a szakági versengés társgyőztesét, Ted Ligety-t. Az amerikai igazán imponálóan készült Szocsira, ám az, hogy óriás-műlesiklásban magára talált, a kombináció szempontjából nem jelent olyan sokat. Papíron mind a gyors, mind a technikai számban lassabb Pinturault-nál, cserében viszont jóval megbízhatóbb - ez pedig kifizetődhet.

Másodikként pedig az olimpiai címvédőt, Bode Millert kell megemlíteni. Az esélye, és egyben a fő problémája ugyanaz, mint Pinturault-nak: a túlzott bevállalósság. Benne van, hogy 2 másodperces előnnyel nyeri a versenyt Szocsiban, de az is benne van, hogy már az első futamon kiesik. Az pedig rendkívül nagy valószínűséggel van benne, hogy a szlalomon nem jut el a célig... Ha mégis, akkor viszont könnyedén címet védhet.

Majd mindig az esélyesek között említhetjük kombinációban Thomas Mermillod Blondint is - a francia azonban valójában mindig csak a dobogó alsóbb fokaira pályázik reális eséllyel, az ő esélye mások kiesése lehet. Múltja alapján akár esélyes lehetne még Carlo Janka is, de nagy csodának kellene történnie, hogy régi önmagát idézze. A gyorssízők közül talán Christof Innerhofer az, aki nagy versenyeken mindig össze tudja szedni magát a szlalomra is. Sandro Viletta pedig a technikai sízők közül az, aki leginkább képes lehet egy jó első futamra, ám a svájci épp a technikai szakágakban süllyedt nagyon mélyre az utóbbi időben. Az osztrákok persze örök esélyesek (ezúttal talán kevésbé, de egy dobogó bennük van), nagy kérdés, végül kit fognak elindítani ebben a szakágban - az bizonyos, egyik sízőjüknek sem ez lesz a legfontosabb... A sort pedig még hosszan lehetne folytatni, egyszerűen nincs elég verseny a szakágban, hogy kirajzolódjanak az erőviszonyok.

Egy lehetséges meglepetésember: Natko Zrnčić-Dim

Talán a vetélytársak közt is meg lehetett volna említeni a horvátok mostanra már-már elsőszámúvá előlépő (vagy inkább helyben maradó) sízőjét. Tulajdonképpen ő az egyetlen igazi kombinációs specialistája a mezőnynek, abban az értelemben, hogy ezen a szakágon kívül máshol még a pontszerző zónába se fér be. Itt viszont? Részese volt a horvát sporttörténelemnek, mikor Kostelić mögött ezüstöt szerzett Banszkóban, és nagynevű honfitársával ellentétben ő stabilan hozza a saját, kétségkívül szerényebb szintjét. Kicsit talán ő is visszaesett, valójában már esélye sincs a pontszerzésre más szakágakban (kedvenc lejtőjén, Wengenben azért ment egy második futamot szlalomban, ám elrontotta), a kombinációban viszont még mindig odaérhet az élmezőnybe - Wengenben oda is ért a dobogóra. Zrnčić-Dimnél a gyorssízés számít rengeteget, ha ott elfogadható eredményt ér el, szlalomban egy futamra nagyon össze tudja szedni magát.

A legnagyobb hiányzó: Ivica Kostelić

Morbid dolog ebbe a kategóriába besorolni valakit, aki valójában ott lesz, sőt, épp ebbe a szakágba kapaszkodik, reménykedve egy jó eredményben. A valódi Ivica Kostelić azonban idény eleje óta hiányzik. Nem tudni, mi a baj forrása: talán egy titkolt sérülés, talán egy hozzá nem illő felszerelés, ám az kétségtelen, hogy a horvát klasszis mintha elfelejtett volna síelni. Az elmúlt években úgy tekinthettünk a szocsi szuper-kombinációra, mint arra a számra, ahol Ivica toronymagas eséyesként végre behúzza az olimpiai bajnoki címet - csoda lenne, ha így történne. Gyors számokban épp csak lassult egy kicsit, a korábban általa uralt szlalomban viszont nemcsak másodperceket lassult, de bizonytalanabbá is vált. Cáfoljon ránk, bizonyítsa be, hogy nem szolgált rá erre a címkére!

Ahol a legnagyobb esély nyílhat a címvédésre (Női szuper-kombináció, repens)

Topfavorit: Maria Höfl-Riesch

A favorit címet leginkább az elmúlt évekre visszatekintve lehet kiosztani az azóta "Höflösödött" Maria Rieschnek. Egyetlen Világkupa-verseny alapján a jelenlegi erőviszonyokra tippelni se lehet, ám az biztos, hogy a német hölgy mind a gyors, mind a lassú szakágakban évek óta stabilan ott van az élmezőnyben. Márpedig a kombinációs győzelemhez épp ez az, ami kell.

A vetélytársak:

Elsőként persze illik megemlíteni az egyetlen idei szuper-kombinációs verseny győztesét, a kanadai Marie-Michelle Gagnont. Ami ellene szól, az a "rutintalanság" - na, persze nem a szó szoros értelmében vett rutin hiányzik, ám a mostani altenmarkti győzelem volt az első, és eddig egyetlen győzelme a Világkupában. Mint mindig mindenütt az alpesi síben, itt is esélyesek az osztrákok. Nicole Hosp az, akiben leginkább bízhatnak, aki éveken át tartó hullámvölgye során félig-meddig átképezte magát gyorssízővé - a szlalomban pedig magához képest megkopott tudása is még mindig az élbolyba emeli. Kérdéses, persze, ki vállalja majd az indulást a sógorok közül ebben a szakágban, de voltaképpen mindegy: akár Fenninger, akár Görgl, akár a fiatalok, valamennyien képesek lehetnek minimum a dobogóra odaérni. Tavaly még elsőszámú esélyes lett volna, idei szenvedése azonban alaposan lecsökkentette Tina Maze esélyeit. A szlovének klasszisa másrészt viszont jelenlegi formájában talán épp ebben a szakágban bízhat leginkább. Ha az első futamban kellően lemaradnak a szlalomosok, elméletileg akár Weirather, Mancuso vagy épp Gut előtt is ott lehetne az esély, bár ez a forgatókönyv nem túl valószínű.

Egy lehetséges meglepetésember: Sara Hector

Tulajdonképp egyszerűbb lett volna bedobni 30 nevet egy kalapba, és kihúzni egyet. Az egyetlen dolog, ami a svéd fiatal mellett szól, az az altenmarkti verseny 5. helye. Óriás-műlesiklóként a gyors számokkal gond nélkül elboldogul, a szlalomban pedig Altenmarkton övé volt a leggyorsabb menet. Az elméleti lehetőség tehát fennáll...

A legnagyobb hiányzó: Lindsey Vonn

A gyorssízők közül talán Vonn lett volna az egyedüli, akiről feltehető, hogy akkora előnyt zsebeljen be az első futamban, amit aztán meg tud őrizni szlalomban. Igaz, ami igaz, ez a feltételezés eleve a minimum 2 évvel korábbi Vonnt feltételezné, azt azért igen erős túlzás lenne állítani, hogy biztos kombinációs éremesélyt szalaszt el a sérülése miatt.

kombinációszocsi2014

* A nemlétező Világkupa éllovasai/győztesei, mint szó volt róla: Ted Ligety és Alexis Pinturault, nem pedig a táblán szereplő Svindål.

Kommentek: 0 komment

comments powered by Disqus

Követők

Síparadicsom bendzsi98 adammalysza repens GeoCucc McDave contador96 zbigniew gabesz19 Neuner 79 contador1996 realniku

Elérhetőségünk