Annak ellenére, hogy az elején még akkora szél volt, hogy még azzal kapcsolatban is szkeptikusak voltunk, hogy egyáltalán lehet-e ugrani, végül két remek versenyt hozott a zakopanei hétvége a síugró világkupában. Szombaton az olimpiai bajnok német csapat aratott nagy küzdelem után egy újabb győzelmet, és bár előzetesen talán csak az igazán fanatikus szurkolók bíztak benne, a vasárnap is egy olimpiai bajnokról szólt, ugyanis Kamil Stoch sérülését követően hazai pályán tért vissza a síugró világ tetejére.

Zakopaneval kapcsolatban alighanem legtöbbünknek – pláne akinek személyesen is volt esetleg hozzá szerencséje – a fergeteges hangulat jut eszünkbe, amit az ugróikért megőrülő lengyel szurkolók évről évre csinálnak a versenyeken. Kiváltképpen most, hogy tavaly Kamil Stoch két olimpiai aranyérmével csak a Małysz-érához hasonlítható magasságokban van a sportág népszerűsége, amit már egyébként a jegyeladásokon is jól lehetett látni, ugyanis lényegében már karácsony előtt biztos volt, hogy telt ház, azaz körülbelül 22 ezer szurkoló lesz majd jelen mindkét versenynapon.

Mindez pedig azért is figyelemre méltó, mert hát valljuk meg őszintén, a szezon eleje kifejezetten rosszul sikerült a fehér-vörös együttesnek, hiszen a bokasérülés miatt távol levő Stoch hiányában a többiek nem sok vizet tudtak zavarni. Aztán a Négysáncversenyre már visszatért Kamil, de egy-egy biztató ugrása ellenére még látszott rajta, hogy nem az igazi a formája.

Na de majd odahaza, gondolhatták a lengyelek, amely várakozás azonban néhány nappal ezelőtt Wisłaban még nem igazolódott be, hiszen bár a pontszerzők számában (7-en kerültek a legjobb 30 közé) már látszott némi előrelépés, az igazán látványos sikerek egyelőre még várattak magukra.

A hétvége programja szombaton egy csapatversennyel kezdődött meg azok után, hogy a péntekre tervezett kvalifikációt és az edzéseket úgy ahogy van elfújta a szél, sőt szombat dél körül még a csapatverseny megrendezhetőségével kapcsolatban is voltak kétségeink. Aztán viszont végül amikorra kellett, lecsillapodott a szél, és rendben megkezdődhetett a verseny.

Az első sorozat után nagyon úgy nézett ki, hogy a vezető németek (Neumayer 120 m, Kraus 120 m, Freitag 130,5 m, Freund 128 m) mellett a fej-fej mellett a 2-3. helyen álló norvég (Forfang 121,5 m, Velta 117,5 m, Jacobsen 122 m, Fannemel 130 m) és osztrák (Hayböck 128 m, Schlierenzauer 118,5 m, Diethart 117 m, Kraft 126 m) csapat küzdhet majd a dobogós helyekért, hiszen hozzájuk képest a 4. helyen álló szlovénok (Tepes 117,5 m, Dezman 119,5 m, Damjan 120,5 m, Prevc 129 m) hátránya már 12, az 5. lengyeleké (Zyła 116 m, Zniszczoł 123,5 m, Kubacki 111 m, Stoch 130,5 m) pedig 21 pont körül volt.

A második sorozatban aztán egy ideig az osztrákok ugrottak az élre, miután első két emberük, Michael Hayböck (123 m) és Gregor Schlierenzauer (131,5 m) is felülmúlta német riválisát (Neumayer 119,5 m, Kraus 122,5 m), sőt két ember után még a norvégok is megelőzték Werner Schuster együttesét, miután Forfang 123 métert, Velta pedig 126,5-et ugrott másodjára.

A németek két igazán erős embere azonban még csak most következett, és miután Richard Freitag 132,5 méteres repülésére Diethart (124,5 m) és Jacobsen (127 m) sem tudtak érdemben válaszolni vissza is vették a vezetést az utolsó emberek előtt. Ebben a csoportban egyébként Jernej Damjan (136,5 m) repült a legmesszebbre, amivel a „surranópályán” fel is hozta az addig jobbára a vezető trió hátát néző szlovénokat (Tepes 122 m, Dezman 119 m) a dobogó közelébe.

Ahhoz azonban hogy az utolsó pillanatban fel is érjenek a pódiumra már Anders Fannemel pechje is kellett, aki egy jókora hátszelet kifogva már 117 méternél földet ért, így Peter Prevc 129 méteres kísérletével a norvég és a szlovén csapat helyet cserélt a 3-4. helyen. A győzelmet illetően ekkora izgalom már nem volt, hiszen az osztrákoknál Stefan Kraft 126 méteres ugrása arra ugyan jó volt, hogy az „ezüstöt” ne kelljen félteniük, arra már nem, hogy a remek formában levő Severin Freundnak fejfájást okozzon, aki így 133,5 méteres ugrással könnyedén biztosította be a németek újabb csapatverseny győzelmét (idén a mérlegük kettőből kettő), amivel egy kicsit még meg is erősítették a vezetésüket a nemzetek kupájában. Egyébként talán érdemes idefűzni, hogy a győzelemért járó 30 ezer svájci frankot a Bischofshofenben nagyot bukó, és gerincsérülése miatt még hosszas rehabilitációra kényszerülő Nicholas Fairall javára ajánlották fel Freitagék, nemes gesztus, annyi szent.

Ami pedig a további helyezéseket illeti, a lengyelek az első körhöz hasonlóan a végén is az 5. helyen zártak, mögöttük pedig a japánok, a csehek és az oroszok következtek a 6-8. helyen.

Eredmények

Ha a beszámolóknak hihetünk, a szombat este (nyilván az itteni sztenderdhez képest) csendesen telt a városban, hiszen bár a lengyel csapat 5. helye megint csak jelzett némi előrelépést, de még mindig nem volt egy igazán világraszóló siker, ellenben egy vasárnapi jó szereplésben egyre inkább kezdhettek reménykedni a szurkolók, hiszen az egyéni teljesítményeket nézve Stoch egyike volt azoknak, akik kiemelkedtek a mezőnyből, és a két ugrásra kapott pontokat összegezve is csak Freund volt jobb nála.

Vasárnap aztán ködös idő köszöntött Zakopanera, cserébe viszonylag enyhe szembeszél fújt, így a látási viszonyokat leszámítva ideálishoz közeli körülmények fogadták a versenyzőket. Még a verseny előtt a péntekről elhalasztott kvalifikáció volt soron, ami csak tovább növelhette a helyiek étvágyát, hiszen Stoch majdhogynem kiütötte az ellenfeleket a 131,5 méteres ugrásával, egyedül a két német, Freitag (131,5 m) és Freund (134 m) tudták csak megközelíteni, illetve túlszárnyalni az ugrását, de minősítettként ők ugyebár a kvali eredményébe már nem számítottak bele, így egy kis sikert máris bezsebelhettek a lengyelek.

Jöhetett tehát a verseny, amelyen az első igazán jó ugrást Tom Hilde (19.) mutatta be, aki 122,5 méter ugrott, majd Ilmir Hazetdinovtól (124,5 m 18.) és Jurij Tepestől (125,5 m 11.) is feljegyezhettünk egy-egy jó ugrást, amivel egymást váltották az első helyen. Nem sokkal később Taku Takeuchi (13.) is eljutott 125 méterig, amivel a pillanatnyi 2. helyre tudott bejönni, de a helyi publikum ekkor már Kamil Stoch (1.) ugrására hangolt, aki a versenyen is a legjobb formáját mutatta, hiszen 134 métert repült és toronymagasan át is vette a vezetést. Eddig tehát minden jól alakult a hazaiaknak, de még persze ekkor még csak visszafogottan örülhettek, hiszen az igazi riválisok csak a sorozat végén következtek, így azt még egyelőre nem lehetett megmondani, hogy pontosan mire is lesz ez az ugrás elég.

Az mindenesetre sokatmondó volt, hogy nagyon sokáig még csak a közelébe sem tudott kerülni senki Stoch ugrásának, hiába ugrott például Piotr Zyła (124 m 16.), Matjaz Pungertar (124 m 17.) vagy Anders Jacobsen (125 m 9.) is – hogy a jobbakat említsük – 125 méter közelében, inkább csak az üldözőbolyt tették szorosabbá. Hasonlóképpen járt a már a minősített ugrók sorát nyitó Jernej Damjan (124,5 m 10.) is, de az eddigi biztató ugrásai ellenére nem jutott messzebb Richard Freitag (123 m 14.) sem, és Gregor Schlierenzauer (125,5 m 12.) ugrása sem volt igazán kimagasló. Noriaki Kasai (8.) aztán már egy kicsit messzebb jutott, de a 128 méteres kísérlete is csak a 2. helyhez volt elegendő, akárcsak Anders Fannemel (6.) 129 méteres ugrása, és ebben a tartományban landolt Roman Koudelka (128 m 7.) is, és jött be vele a pillanatnyi 3. pozícióba.

Következett viszont Severin Freund (131 m) (4.), aki az eddigiek alapján talán a legnagyobb esélyesnek látszott a győzelemre, és valóban, másodikként a versenyen ő is 130 méter fölé tudott kerülni, de még mindig csak a 2. helyre fért be 5,2 ponttal elmaradva Stochtól. Peter Prevc (3.) aztán még egy métert rátett Freund ugrására, ám a 131-hez hasonlóan a 132 is kevesebbnek bizonyult (pontszámokat tekintve is), mint Stoch 134 méteres kísérlete.

Ezek után Michael Hayböck (5.) volt soron, aki 131,5 méternél landolt ám egy picit több levonást kapott a szélre mint kicsit előbb Freund, ezért csak a pillanatnyi 4. helyre jött be, így már csak a VK-éllovas Stefan Kraft (2.) foszthatta volna meg a „Ząbi rakétát” az első helytől, amihez egyébként nem is hiányzott sok, hiszen 133 méterig jutott, összességében azonban 2,5 ponttal neki is kevesebbje volt a neve mellett mint a lengyelek elsőszámú kedvencének.

Megvolt tehát „féltávnál” a vezetés a hazaiaknak, akik előtt felcsillant annak a reménye hogy 3 év után esetleg ismét győzelmet ünnepelhetnek a Wielka Krokiewen, más kérdés, hogy nem volt azért még egyáltalán lefutva a verseny, hiszen Hayböcckel bezárólag az első 5 helyezett között nem voltak igazán nagy különbségek, és még az osztrák hátránya is csak 5,6 pont volt az éllovashoz képest.

Az első sorozat eredménye

A második kört az elsőhöz hasonlóan a 8-as beülőből indítottuk, az eddigiekhez képest viszonylag csendesen, hiszen eleinte kevés nagy ugrást láthattunk, talán Daiki Ito (18.) 122,5 méteres kísérletét lehet kiemelni az elejéről, amivel egy darabig a japán vezetett is, mígnem Hilde (16.) le nem váltotta egy 121,5 méteres kísérlettel. A norvégtól Markus Eisenbichler (120,5 m 14.) vette át a vezetést, akit honfitársa, Richard Freitag (121 m 13.) váltott az élen, más kérdés, hogy ezzel együtt igazán elégedett nem lehetett a teljesítményével, hiszen jelentős erőlepésben nemigen bízhatott.

Ennek megfelelően Taku Takeuchi (121 m 12.) hamar át is vette az első helyet, ám még őt is bőven túlszárnyalta Jurij Tepes (7.), aki úgy is eljutott 125 méterig, hogy egy minimális hátszél is befújt neki. Meg is tudta tartani az elsőséget az utolsó tízes csoport első néhány tagjával szemben, így például a honfitárs Damjan (122 m 10.), de Jacobsen (122 m 11.), Kasai (124 m 9.) és Koudelka (126 m 8.) is hiába ostromolták az első helyen álló szlovén pontszámát.

A második sorozatban elsőként 130 méter fölé kerülő Anders Fannemel (132,5 m 6.) viszont már át tudta venni az elsőséget, nem is kevéssel, más kérdés, hogy az előtte álló ötösfogathoz képest neki azért viszonylag nagyobb lemaradása volt, így Michael Hayböck (132 m 5.) még egy hajszállal rövidebb ugrással is simán meg tudta őt előzni. Az osztrákot viszont közvetlenül ezután Freund (3.) előzte meg egy 133 méteres repülésnek köszönhetően, amivel a német fel tudott ugrani a dobogóra is, miután Prevc (4.) másodjára csak 130,5 méterig jutott. A sárga trikót viselő Stefan Kraft (2.) viszont egy fél méterrel még Freudot is túlugrotta, és 133,5 méterrel egyszersmind Stoch (1.) számára is magasra helyezte a lécet, akinek így másodjára is kimagaslót kellett ugrania a győzelemhez.

A lengyel pedig becsületére legyen mondva oda is tette magát, hiszen másodjára 133 méternél landolt, ami ugyan fél méterrel rövidebb volt, mint az osztrák ugrása, viszont cserébe nála egy kicsit kisebb levonás volt a szél miatt, és persze volt még némi előnye is az első körből. Így aztán a szurkolók legnagyobb örömére megszerezte azt a győzelmet, ami a bokasérüléssel járó tortúrát követően talán még nála is csak az álmok kategóriájába tartozott, bizonyítva ezzel, hogy még mindig oda tud érni a csúcsra, s ha az összetettben már a kiahgyás miatt nem is maradt komoly esélye, a világbajnokságon Falunban jó egy hónap múlva ő is versenyben lehet majd az érmekért. S hogy a számokat se feledjük a mai volt Kamil páyafutása 14. győzelme, amiből a harmadikat aratta Zakopaneban, az idei szezonban pedig természetesen az elsőt.

Íme a győzelmetérő ugrás:

Részletes eredmények

VK összetett

Nemzetek kupája

Egyébként a dobogón Kraft sem tűnt szomorúnak, és ha számol egy kicsit, akkor pedig végképp nem lehet, hiszen a rá nem veszélyes Stochot leszámítva mindenkivel szemben növelni tudta előnyét az összetettben, ami immár 78 pont Hayböck előtt, Freund és Prevc pedig 113, illetve 124 ponttal van tőle elmaradva.

Az említett négyes egyébként így durván a szezon felénél kicsit elszakadni látszik a többiektől, más kérdés, hogy Sapporo ebben a tekintetben megint megkeverheti egy kicsit a kártyákat függően attól, hogy az éllovasok közül ki vállalja majd a japán kirándulást. Na de az már, egy másik történet lesz.

Kommentek: 0 komment

comments powered by Disqus

Követők

Síparadicsom bendzsi98 adammalysza repens GeoCucc McDave contador96 zbigniew gabesz19 Neuner 79 contador1996 realniku

Elérhetőségünk