Nagy meccset vívott egymással a német és a norvég négyes a vegyescsapatok-versenyén, amely végül előbbi egy a tegnapihoz hasonlóan kiélezett végjátékot hozott, amelyben a főszerepet stílszerűen ismét Sevrein Freund és Rune Velta játszották. A nagy meccs kimenetele viszont fordított lett mint tegnap, azaz Németország nyerte az aranyérmet, a norvégok az ezüstöt, míg a bronzérmet a címvédő japán négyes szerezte meg.

Nem lehet igazán azt mondani, hogy a vegyescsapat-versenyek története túlságosan nagy múltra tekinthetne vissza a világbajnokságokon, hiszen ezt megelőzően egyetlenegy ilyet rendeztek csak a legutóbbi, predazzoi vébén, és maga a formátum sem sokkal régebbi ennél, viszont ahhoz, hogy ilyen versenyeket is rendeznek (bár az utóbbi időben azért nem túl sűrűn) azért elég sok köze van a világbajnokságnak. Tudniillik amikor kitalálták ezt a versenyszámot, akkor azt többek között azzal a céllal is tették, hogy a hölgyek számára is legyen még egy éremosztó szám a vébén, egy „teljes” női csapatversenyhez viszont még vékonynak ítélték a mezőnyt, így született ez a köztes megoldás, amelynek a megítélése sokszor a szurkolók között is változó, ugyanakkor tagadhatatlan, hogy mint azt ma is láthattuk, miután nem feltétlenül ugyanazok a nemzetek a legerősebbek a férfiaknál és a nőknél rendszerint igen változatos versenyeket hoz ez a formátum.

Az első sorozatot a lányokkal kezdtük, maga a kezdés pedig az osztrákoknak sikerült a legjobban, akik Daniela Iraschko-Stolz 95,5 méteres ugrásával az élen nyitottak, nyomukban az ebben a csoportban Sara Takanashi (96,5 m) által képviselt japánokkal, aki hosszabb ugrása ellenére a nagyobb szélkompenzációs levonás miatt maradt Iraschko mögött. Mögöttük a 3. helyet a világbajnok Carina Vogt (93,5 m) révén a németek foglalták el, míg a 4. helyen a norvégok nyitottak, akiknél kezdésnek Line Jahr 93,5 métert repült.

Ez a négyes pedig voltaképpen megbonthatatlannak bizonyult az egész verseny során, igaz a második csoportot követően, amikor már az első férfi ugrókon is túl voltunk, azért változott a sorrend, ugyanis Richard Freitag (93,5 m) révén a németek kerültek az első helyre, Anders Bardal (92,5 m) révén pedig a norvégok a másodikra, miközben Noriaki Kasai (90 m) és Michael Hayböck (83 m) is benne hagyott jócskán az első kísérletében, így a japánok csak a 3., az osztrákok pedig a 4. helyet foglalták el ekkor a sorban.

A harmadik csoport, és ismét a hölgyek voltak ezek után soron, a helyzet pedig ismét változott az élen, ugyanis Maren Lundby (95 m) jócskán túlugrotta Katharina Althaust (91 m), így a norvégok helyet cseréltek a németekkel a táblázaton. Ha helycsere nem is történt, azért az osztrákok is közelebb kerültek valamelyest a japánokhoz, miután Jacoqueline Seifriedsberger 96,5 méteres kísérletére Yuki Ito némi meglepetésre csak 88,5-el tudott válaszolni.

A negyedik csoport után a sorrend nem, csak a különbség változott a két éllovas csapat között Rune Velta és Severin Freund első csörtéje nyomán, lévén a német 97, míg norvég „csak” 95 métert repült, így a németek a szünetre 2,5 pontra közelítették meg a vezető norvégokat, vagyis még abszolút nyílt volt az aranycsata a második sorozat előtt. Mögöttük Taku Takeuchi (95 m) révén a japánok tartották a 3. helyüket az osztrákokkal szemben (Stefan Kraft 91 m), majd az 5. helyen egy jó hajrának köszönhetően nem sokkal lemaradva a szlovénok következtek, megelőzve az elsősorban a lányok által húzott amerikaiakat (mindenképp kiemelendő Sarah Henrickson 98,5 méteres ugrása, amely a leghosszabb volt az egész versenyen). A 7. helyen a franciák, nyolcadikként pedig az oroszok jutottak be még a második sorozatba, míg a 9-11. helyet elfoglaló olasz, finn és cseh csapatok számára egy sorozat után véget ért a küzdelem.

Az első sorozat eredménye

A második sorozat elején ismét változott a helyzet az élen miután Carina Vogt (92 m) 1,5 méterrel túlugrotta Line Jahrt (90,5 m) így a németek 2,3 ponttal a norvégok elé tudtak kerülni. Ezzel szemben a 3-4. helyen nem sok változás történt, miután Takanashi (93 m) és Irascko-Stolz (92,5 m) is hozták azt, amit tőlük várni lehetett, így csapataik között marad továbbra is a japán-osztrák sorrend.

A második csoportot követően a sorrend nem változott az első négy helyen, viszont miután Richard Freitag (jóllehet kedvezőbb körülmények között repülve) egy 92 méteres ugrással még egy kicsit el tudott lépni az Anders Bardal (89,5 m) által hozott norvégoktól, így a német előny összességében 7,4 pontosra hízott. Eközben a norvégok mögött már jó 15 pont lemaradásban lévő japánok bronzérme is egyre inkább körvonalazódott, miután Noriaki Kasai (88,5 m) ha nem is egy világraszóló ugrással, de kicsit azért csak felülmúlta Michael Hayböcköt (87,5 m), így két emberrel a vége előtt a japán csapatnak is már kényelmes 16,1 pontos előnye volt a sógorok előtt.

Következtek ezután a lányok, és következett a norvég csapatban Maren Lundby, aki egy 91,5 méteres ugrással gyakorlatilag eltüntette a norvégok hátrányát a németekkel szemben, pedig Katharina Althaus egyébként még messzebbre is ugrott (92,5 m), ám tette mindezt lényegesen kedvezőbb körülmények között, így a német előnyből mindössze 6 tized maradt a végjátékra, ami egy igencsak körömrágós finálét ígért. Eközben Yuki Ito (90,5 m) és Jacqueline Seifriedsberger (90 m) nagyjából tartotta a távolságot a japán és az osztrák együttes között, így itt helycserére már nem sok remény látszott, sőt az osztákoknak még inkább hátrafelé kellett inkább figyelnie, miután a versenyen az 5. helyet gyakorlatilag végig kisajátító szlovénok Spela Rogelj (92,5 m) ugrásával már csak 4,1 pontra voltak mögöttük.

Jöhetett tehát a finálé, amelyben félig-meddig a tegnapi egyéni verseny visszavágójaként, ismét Rune Velta és Severin Freund nézhetett egymással farkasszemet, azzal a különbséggel, hogy most persze a csapattársaik sorsa is a kezükben volt, na meg, hogy a sorrend is a fordítottja volt a tegnapinak, hiszen most előbb Velta volt soron, aki egy 95,5 méteres kísérlettel elég magasra helyezte a lécet az őt követő Freund (96 m) számára, aki viszont szintén felvette a kesztyűt, és fél métrrel még messzebb is ugrott, mint Velta, amivel Németországé lett ma az arany, míg a norvég csapatnak az ezüstérem jutott. A bronzérem sorsa ehhez késpest komolyabb izgalmak nélkül dőlt el, miután Taku Takeuchi egy 93,5 méteres ugrással biztosan hozta a japánoknak a 3. helyet, ami azért nem rossz, még ha ezúttal az igazán extra teljesítmény, ami egy fényesebb medáliához kellett volna hiányzott is a címvéső együttesből.

Stefan Kraft 95 méteres ugrásával, ha üggyel-bajjal is, de maguk mögött tartották az osztrákok a szlovénokat (Prevc 94,5 métert ugrott), így nem változott a sorrend a 4-5. helyen. A 6. helyre végül az oroszok futottak be, amihez kellett az is, hogy az amerikai csapat második embere, Nicholas Alexander bukott a második (a távolságot tekintve egyébként egyáltalán nem rossz, 90,5 méteres) ugrása végén, amivel alsó hangon 20 pontjuk veszett kárba, így a franciákat azért még megelőzve csak hetedikek lettek, ennél azonban nagyobb gond, hogy szegény Alexandert hordágyon kellett levinni, a látottak alapján (bár eddig erről hír nem érkezett) pedig felmerül egy komolyabb térdsérülés lehetősége is.

Részletes végeredmény

Összességében tehát a németek lehettek a legboldogabbak a mai napot követően, ráadásul már két aranynál tartanak a síugró számokat tekintve a világbajnokságon, amit akár még növelhetnek is, hiszen akár Freundnak, akár a csapatnak lesz még esélye a győzelemre a nagysáncon is. Mert hogy a kisebbik sánctól és egyúttal a hölgyektől is elbúcsúztunk ma este, de a jövő héten vár még a férfi mezőnyre két szám a nagyobbikon: egészen pontosan csütörtök este kerül majd sor az egyéni, míg zárószámként szombaton a csapatversenyre.

Kommentek: 0 komment

comments powered by Disqus

Követők

Síparadicsom bendzsi98 adammalysza repens GeoCucc McDave contador96 zbigniew gabesz19 Neuner 79 contador1996 realniku

Elérhetőségünk