Síparadicsom

Bár szorongatták becsülettel, zsinórban harmadszorra győzött Alta Badián Marcel Hirscher. Az összetett pontversenyt újra vezető osztrák mögött a legutóbbi műlesiklást megnyerő Henrik Kristoffersen, valamint az első futamot követően még vezető Victor Muffat Jeandet állhatott fel a dobogóra. A szám világbajnoki és olimpiai címvédője, Ted Ligety halovány délelőtti menete után összekapta magát, felzárkózott a 4. helyre.

Túlzás nélkül állíthatjuk, karácsony előtt néhány nappal elérkeztünk a szezon első klasszikusához. A Gran Risa a versenynaptár legmeredekebb óriás-műlesikló pályája, egy lejtő, amin minden valamit magára adó szakági specialista győzni akar. Egy helyszín, ahol évről évre őrületes hangulat fogadja az indulókat.

A francia csapat edzője nem igazán bonyolult, ám felettébb szűken vehető nyomvonalat tűzött, akinek a konzervatív, keményebb kötésű óriás-műlesiklás a sajátja, csúnyán pórul járhatott délelőtt. S pórul is járt mind.

Victor Muffat Jeandet (1.) nyitányáról első körben csak az „élmezőnybe illő” jelzővel tudtuk illetni, megtorpanás nélküli menetét végül senki nem tudta felülmúlni. Thomas Fanara (13.) példának okáért kereken másfél másodperccel maradt el honfitársától, a Söldenben még remeklő specialista két kiesése után érezhetően visszafogottságra törekedett. Ahogy a szakági klasszisok közé emelkedett, kiemelkedő technikai képzettsége mellé bölcsességet is magára szedett Felix Neureuther (4.). Jelen esetben a fenti igazán meredek részt óvatosan síelte, másodpercen túli hátrányát a továbbiakban szépen leolvasztotta. A rock & rollt délutánra készítette elő.

Ted Ligety (10.) stílusától mi sem volt idegenebb, mint a délelőtti tűzés, ráadásul formája is mélypontra jutott, így esett ki a potenciális favoritok táborából. Konkrétan bántó távolságokból kanyarodott a kapukra, alig létesítve kontaktot bármelyikkel. Marcel Hirscher (2.) rezzenéstelen sízésével igazolta, bődületesen nagyon síelt a francia a lejtő tetején, más kérdés, később begyújtotta a rakétákat, 65-ről 5 századra csökkentve így elmaradását. Alexis Pinturault (6.) hátránya meghaladta a másodpercet, ezzel együtt sokkalta biztatóbban teljesített, mint idén bármikor. Henrik Kristoffersen (3.) zárta a világranglista legjobbjait, stílusos sízése gyakorlatilag felidézte Hirscherét, életben tartotta győzelmi reményeit.

A második legerősebb felső szektorral nyitott Philipp Schörghofer (8.), a középső letörésnél elkövetett megbillenés sokba fájt neki. Tim Jitloff (17.) se nagyon tudott mit kezdeni a vagányságot nem igazán díjazó pályával, Florian Eisath (9.) finomkodóbb stílusa persze remekül harmonizált vele. Roberto Nani (20.), s a rá jellemző vagányság sem kamatozódott ma. Leif Kristian Haugen (10.) hátrányából sokat faragott lent, így befért Ligety mellé holtversenyben. Fritz Dopfer (14.) idei gyöngélkedésének fényében egészen vállalhatót síelt ma, legalább a szép nyomvonalat illetően feltétlenül. Mathieu Faivre (6.) remeklése sem szakadt meg, ha az ugratókat jobban oldotta volna meg, befért volna a mezőnyből kiemelkedő hármas mellé negyediknek. Marcus Sandell (17.) a minél kisebb hátrány reményében túlzottan visszafogta magát, így nincs az a hazai pálya, ahonnan dobogó közelbe lehet kerülni.

Összetett pontjaik okán eztán következett a két norvég kiválóság, s bizony mindkettőn érződött, egyre kevesebbet edzenek már óriásban. Kjetil Jansrud (37.) vélhetően egyenesen semmit, hamar elvesztette a ritmust a szakág egykori kiválósága, borzasztó késéséből képtelen volt visszatérni. Aksel Lund Svindal (24.) már egy fokkal épületesebb látványt nyújtott a szűk kapuk szorításában, el sem maradt a továbbjutás. Gino Caviezel (25.) középszerű menete után üde színfoltként Stefan Luitz (8.) került sorra, remek formában, átütő önbizalommal abszolválta a pályát. Más kérdés, hogyan bírja el idegekkel az újabb nagy esélyt?

Filip Zubčić személyében elérkeztünk az első kiesőhöz, egyszerűen túlfordult egy balosnál, képtelen volt már megfogni. Luca de Aliprandininál (46.) enyhe kéztörést mutattak ki az orvosban, hétfőn műtik, mégis bevállalta, kár volt. Maradt még a pályában, jól mutatta ezt Justin Murisier (12.), majd Christoph Nösig (15.) nem épp átlagos csúszása. Manuel Feller (22.) őrült tempóval kezdett, mint kiderült, kezelhetetlen kockázatot vállalt, így hiába vezetett már 3 tizeddel is fent, a legrosszabb helyen rontva visszazuhant a középmezőnybe. Manfred Mölgg (19.) megbízható továbbjutást síelt délelőtt, Steve Missillier is valami hasonlóval kísérletezett, míg át nem trappolt a stanglin. Szalagjai sérülhettek. Riccardo Tonetti (29.) 3 másodperces elmaradással éppen csak, a svájci Manuel Pleisch (41.) pedig nem került tovább a második futamba.

Harmincon túlról többen, irtó magas rajtszámmal folytathatták. Mindközül a norvég Rasmus Windingstad (34-essel a 16.) jutott a legtovább, a méltatlanul, de megérdemelten későn érkező Massimiliano Blardone (56-ossal a 21.) is kitett magáért. Német részről Dominik Schwaiger (46-ossal a 23.), aztán a szlovén Zan Kranjeć (43-assal a 26.), a kanadai Trevor Philp (44-essel a 27.), s végül a szintén szebb napokat is látott Cyprien Richard (36-ossal a 28.) folytathatta.

 ------------------------------------------------------------------------------------------------------

Elsőként az Egyesült Államok képviseletében Tommy Ford (31-essel a 12.) csúszhatott le a finn edző tűzésében készült pályán. Az új nyomvonal sokkalta izgalmasabb volt az előzőnél, s mint a vagány jenki menete igazolta, itt bizony nem a megfontoltság bizonyul előnyösnek. Bár magát a síelést nem láttuk, sokat elárul róla a tény, hogy 8 tizeddel mindenki másnál gyorsabban ért célba. Jó darabig a közelébe sem tudtak kerülni a többiek, Tonetti (24.) biztonsági menettel jelentkezett, Richard (26.) egyszerűen nem vállalt eleget, Philp (29.) jókorát rontott a pálya közepén. Kranjeć (20.) és Caviezel (21.) siklása ezek után üdítőleg hatott. Kiemelt fontossággal bírt ugyebár Svindal (28.) teljesítménye, de a grödeni hét láthatóan elfárasztotta a norvég óriást.

Schwaiger (19.) foglalta el a második helyet, s mint utóbb kiderült, legjobb VK- helyezését. Fellernél (30.) kapcsolódtunk be a délutáni programba, az osztrák lelkessége eszetlenségbe csapott át, látványosnak látványos, ahogy síelt, csak épp eredménnyel nem járt. Bravúros délelőtti után megint nem tette oda igazán magát Blardone (22.), a ranglistás helyek javulásához ezek az eredmények kevesek. Roberto Nani (11.) szakította meg Ford elsőségét, egyetlen századdal állt a lista élére, úgy, hogy a pálya nyitányán másodperc fölött is volt. Mölgg (15.) szép magas íveken, de nem elég gyorsan közlekedett, ugyanez a körülményesbe átmenő precizitás volt elmondható Sandell (16.) menetéről. A hazai tűzést tehát nem sikerült kihasználnia. Sok alkalma pedig nem lesz erre.

Hosszú idő után újabb fölényes csúszást láthattunk, nem túl véletlen módon megint amerikaitól. Tim Jitloff (7.) valósággal sziporkázott a haladósabb nyomvonalon, patent ugrásokkal kombinálva 34 százados előnyt épített ki magának. Windingstad (27.) kicsit biztonságira vette a figurát, utána jöhetett a reklámszünet.

Mennyit is tud jelenteni maga a pálya nyomvonala, azt Nösig (25.) is ékesen bizonyította. A felső részen nem engedte eléggé léceit, majd utána folyton duplázta hátrányát. Itt már kockázatvállalással lehet csak sikert elérni, amire Dopfer (17.) sem volt képes, túl sok élt használt a meredeken, egyszerűen nincs meg az előző idényekben tapasztalt lehengerlő tempója. A csúcsról döbbenetes mélységekbe süllyedt Fanarát (18.) speciel még ő is elverte, a francia vállalt kicsit rizikót, a pálya közepén aztán visszavett belőle. Murisier (14.) alsó része mondhatni példaértékű volt, kár volt a rettenetesen dadogós felsőért.

Idejekorán következhetett Ted Ligety (4.), az utolsóelőtti letörésnél megtorpant, ezt leszámítva délután topformáját hozta, fél másodperccel állt a lista élére. Haugen (23.) menete ennek fényében kiábrándítóan hatott, eltűnt a mezőnyben a rőt norvég. Eisath (13.) szép, de nem valami gyors menettel esélytelen volt bármire.

Az újabb reklámszünet után Stefan Luitz (10.) hatalmasat küzdött a stílusának annyira nem fekvő pályával, dicséretére legyen mondva, ő legalább nem zuhant hátra a messzeségbe. Alexis Pinturault (6.) összekapta magát végre-valahára, Sölden utána újra pontot szerzett a Világkupában. S ha nincs az az egyetlen mélyen vett kapu a célra fordítóban, gyaníthatóan élre állt volna. Így azonban 9 századdal csak az aktuális harmadik hely jutott neki pillanatokon belül, Mathieu Faivre (5.) ugyanis a lehető legkisebb különbséggel elébe furakodott. A fiatal francia sehol nem rontott szemre, szépen összerakott pályát síelt.

Philipp Schörghofer (9.) nem jelentett veszélyt erre a hármasra, a kritikus pontoknál rendre késésbe keveredett. Felix Neureuthert (8.) még sikeresen kiszurkolta Ligety, a szemre tetszetős, szűk kapuvételeket csak a legvégén váltotta agresszív sízés. Henrik Kristoffersen (2.) ellenben izomból odatette magát, hozta Ligety részidőit, 1,16-os előnyével bizony hatalmas nyomást fejtett ki a hátralévő két riválisra. Marcel Hirschert (1.) ez persze nem izgatta különösebben, parádés felső szakasszal megtriplázta előnyét, hogy aztán beleférjen a valamivel visszafogottabb záró rész. Victor Muffat Jeandet (3.) alaposan belekezdett ugyan, alig 1 tizeddel maradt el az osztráktól, a pálya közepétől kezdve aztán mintha kicsit a biztonságra törekedett volna. Akárhogyan is játszódott ez le a fejében, a dobogó aljára simán odaért.

 A verseny statisztikáját a linkre kattintással érhetitek el!

Harmincharmadik sikerét aratta tehát a Világkupában Marcel Hirscher, vagyis egy győzelem választja el csak Benjamin Raich mutatójától, ami amúgy minden idők 6. legjobb eredménye a férfiaknál. Egy hatodik és egy harmadik hely után újabbat lépett előre Henrik Kristoffersen, ez a norvég reménység 14. dobogója már a Világkupában. Victor Muffat Jeandet négynél tart, zsinórban harmadszorra végzett a TOP3-ban. A szakágit egy futamgyőzelmet meghaladó előnnyel, az összetett 20 ponttal vezeti Hirscher.

A hosszú hétvége még korántsem ért véget ezzel, holnap parallel-óriás-műlesiklást rendeznek Alta Badián, majd kedden szlalomoznak a fiúk Madonna di Campiglión.