Azt hiszem, hogy ezúttal nem túlzok vele, ha azt mondom, hogy akár még a hollywoodi forgatókönyvírók is megirigyelhették volna ezt a versenyt, amely egészen az utolsó ugrásig magában hordozta a feszültséget, hiszen Peter Prevc nem csak a napi, hanem az összetett sikerért is ugorhatott a második sorozat végén, ám végül alulmaradt az ő szempontjából „túl nagyot” repülő Jurij Tepessel szemben, így hiába verte amúgy simán a mai napon csak a 7. helyig jutó Severin Freundot, az összetettben kialakuló pontegyenlőség a németnek kedvezett, aki 15 évvel Martin Schmitt sikere után nyert újra VK összetettet hazájának. A verseny 3. helyét egyébiránt Rune Velta szerezte meg, na de nézzük most már a részleteket!

 

Eljött hát a finálé napja Planicán, a vasárnap délelőtt, ami az esetek többségében az örömködésről és a közelgő tavaszról (ami ugye a síugróknál egyet jelent a jól megérdemelt vakációval) szól, hiszen általában mire idáig jutunk az összetett rendszerint már eldőlt, így marad a felhőtlen tavaszvárás.

De nem így idén! Severin Freundot és a pénteken nagyot zárkózó Peter Prevcet ugyanis 30 verseny után is mindössze 44 pont választotta el egymástól a táblázaton, így hosszú évek után ismét egy klasszikus „döntő” elé néztünk a zárónapon, ami mégiscsak a savát-borsát adja minden hasonló több hónapon keresztül tartó versenynek, mint a Világkupa-sorozat.

Az esélyesebb előzetesen inkább Freund volt, hiszen ez az előny azt jelentette, hogy a német számára legkedvezőtlenebb forgatókönyv esetén, azaz Prevc győzelme mellett is elég lett volna egy 3. helyezés az üdvösséghez, azaz megfordítva a dolgot a szlovénnak nem a saját kezében volt a sorsa, és egy jó eredmény mellett Freund gyengébb teljesítményében is bíznia kellett, de persze más dolog a matek papíron, és más az, amikor valóra kell váltani a számok által mutatott esélyeket.

Az idő ezúttal ugyan nem volt olyan gyönyörű, mint tegnap vagy tegnapelőtt, hiszen a szikrázó napsütés helyett erősen borult, kissé ködös idő fogadta a versenyzőket, cserébe viszont a szél ezúttal nem követelt magának komolyabb szerepet, így 10 óra magasságában a 8-as beülőből rendben nekikezdhettünk az első sorozatnak.

A VK-döntő sajátossága, hogy ilyenkor az első sorozatban is csak az összetettbeli legjobb 31 (igazából papíron csak 30, de az utolsó bejutó helyen éppen holtverseny volt) versenyző indulhat, vagyis lényegében az elitet láthattuk ma délelőtt, így nem meglepő módon sokat nem is kellett várnunk arra, hogy a srácok áttörjék a K-pontot, lévén ez már a harmadikként ugró Jarkko Määttänek (209 m 18.) megvolt, majd nem sokkal később Anders Jacobsen (204,5 m 22.) és Roman Koudelka (205,5 m 20.) is követték a példáját, igaz megelőzni csak Manuel Fettnernek (12.) sikerült a finn ugrót, annak ellenére is, hogy mint azt egy későbbi visszajátszásból láthattuk, az érkezésénél leoldott a kötése, de ennek ellenére azt osztrák nagyobb gond nélkül megfogta a landolást.

A vezetés viszont nem sokáig maradt nála, ugyanis érkezett a honfitárs Gregor Schlierenzauer (5.), aki 228,5 méterig repülve magabiztosan vette át az első helyet. Jót ugrott ezek után Robert Kranjec (214,5 m 13.) is, de igazán nagyot Kamil Stoch (2.) ugrása szólt, aki egészen 235 méterig tudott vitorlázni, amivel át is vette a vezetést. Nem sokkal ez után Michael Hayböcktől (9.) is láttunk egy jó ugrást, de a zsűritávolság (225 m) telibe ugrása csak a pillanatnyi 3. helyhez volt elegendő, illetve még Piotr Zyla (11.) és Daiki Ito (14.) ugrását illik említenünk, akik 222,5, valamint 207,5 métert tudtak repülni, amivel persze Stoch elsőségét azért nem fenyegették, így Kamil állt a mezőny elején továbbra is, amikor már csak a szakági VK tíz legjobbja volt fent a toronyban.

Közülük elsőként Andreas Stjernen (15.) érkezett, akinek azonban a 211,5 kísérlete inkább csak a jó közepesek közé számított már ekkor, és nagyjából ezt mondhattuk el Michael Neumayer (206,5 m 21.) és Johann André Forfang (210 m 17.) kísérletét követően is. Nem így Rune Velta (3.) esetében, aki 230,5 méterig vitorlázva bejött Stoch mögé másodiknak, és az őt követő Stefan Kraft (6.) sem ugrott rosszat, hiszen 229,5 méternél landolt, más kérdés, hogy a szoros élmezőnyben ez is csak a 4. helyhez volt elegendő.

Fannemel (8.) következett ezután, aki 226 méterrel ott volt szorosan az élcsoport mögötti közvetlen üldözőbolyban, majd Jurij Tepes (4.) volt soron, aki elsőre 230,5 méterig vitorlázott, amivel a 3. helyre jött be a sorban a még mindig vezető Stoch és Velta mögé. A nap két főszereplője előtt már csak Noriaki Kasai (10.) volt ekkor hátra, a veterán japán pedig egy 223,5 méteres ugrással adta meg az alaphangot a mindent eldöntő csatához, ami egyébként nem volt rossz, de csak a 8. helyre volt egyelőre elegendő.

Jöhetett tehát Peter Prevc (1.), akinek nagyon kellett a mai győzelem, hiszen a reális forgatókönyveket figyelembe véve igazán ez adhatott neki valós sanszot az összetett-sikerre, lengtek is hát a szlovén zászlók az arénában, Prevc pedig elsőre repült is egy hatalmasat, egészen pontosan 236,5 métert, amivel annak rendje és módja szerint oda is állt a mezőny élére.

Ezzel a labda immár Severin Freund (7.) térfelén pattogott, akin ezzel egyre nőtt a nyomás, hiszen tudta, hogy ha Prevc nyer, neki legalább a dobogó kell a sikerhez. Nos, ettől elsőre messze volt a német, hiszen bár nem ugrott rosszat (222,5 m) mégis öten is befértek közé és a vezető Prevc közé a táblázaton, azaz egy sorozat után virtuálisan Prevc állt már az összetett élén is, de még nem volt vége, hiszen Freund hátránya a 3. helyen álló Veltával szemben csak 8,3 pont volt, ami egy extra ugrással még bőven ledolgozhatónak látszott, és Prevc sem lépett el pontszámban nagyon a többiektől, így minden jel arra mutatott,, hogy az utolsó ugrásig izgalmas lehet majd a második sorozat.

Az első sorozat eredménye

Az a második sorozat, amelynek az eleje, akárhogy is nézzük egyfajta vihar előtti csendnek tetszett a nagy finálé előtt, de azért nem tehetjük meg, hogy legalább nem említjük meg Jarkko Määttä (213 m 14.), Robi Kranjec (214,5 m 13.), Daiki Ito (217,5 m 12.), na meg persze Piotr Zyla (220,5 10.) kísérletét, amivel egyébként a lengyel vezetett is az utolsó tízes csoport előtt, de hát ezúttal érthető okokból, mindenki a végére volt igazán kíváncsi.

Az első sorozat legjobbjainak sorát a 10. helyezett Kasai (8.) nyitotta, aki 229,5 méterre repülve át is vette a vezetést, de az őt követő Michael Hayböck (6.) még ezt is túlszárnyalta a 232 méteres ugrásával, amivel gyorsan meg is előzte a 214-nél landoló Anders Fannemelt (11.), aki után már Severin Freund ugrása volt soron.

Érdekes volt menet közben nézni a két rivális, Prevc és Freund arcát, mert hogy a rendező jó érzékkel előszeretettel vágott be egy-két közelit a gondolataikba merülő bajnokesélyesekről, akik közül ezen a ponton inkább Freund (7.) lehetett gondterheltebb, hiszen az irányítás ekkor már nem az ő kezében volt, ráadásul a második ugrása (226 m) sem volt igazán átütő, igaz rossz sem, de pillanatnyilag csak a 2. helyre tudott vele beférni Hayböck mögé, és ekkor mintha a német ugróba is belehasított volna a gondolat, hogy lehet, hogy itt a vége, lévén még hatan fent voltak a toronyban.

De nem volt vége, hiszen bár Stefan Kraft (4.) ugyan még átvette a vezetést egy 229,5 méteres ugrással, amivel hátrébb tolta egyel Freundot is, az őt követő Gregor Schlierenzauer (9.) csak 218 méterig jutott, amivel csak az 5. helyre jött be, ami azt jelentette, hogy Freund legrosszabb esetben már 7. volt, ami azért volt fontos, mert így Prevcnek mindenképpen kellett a győzelem az összetett megnyeréséhez.

Előbb azonban még Jurij Tepes (1.) következett, aki miközben mindenki számolgatott, csaknem kirepült a stadionból. Na jó, 244 méternél azért ő is földet ért, ráadásul a pontozóbírók kicsit talán nagyvonalúan benyomták neki mindannyian a 20 pontot, így toronymagasan átvette a vezetést. Nem is tudta őt megelőzni sem az őt követő Rune Velta (3. 226,5 m), sem Kamil Stoch (225,5 m 5.), és bizony így még az összetettért küzdő honfitárs, Prevc számára is elég magasan volt a léc, ha nyerni akart, márpedig, mint említettük erre mindenképp szüksége lett volna a kristálygömb elhódításához.

Hiába tombolt ugyanis a helyszínen több tízezer szlovén szurkoló, Prevcet (2.) ők sem tudták még néhány méterrel tovább repíteni. Mert hát sok nem hiányzott a 233,5 méterig sikló Peronak az üdvösséghez, ugyanis mindössze 2,8 ponttal szorult Tepes mögé. Így bár ismét kettős hazai győzelem született, az eufória ezúttal nem volt egészen olyan, mint tegnap vagy tegnapelőtt, lévén az összetettre nézve ez azt jelentette, hogy Freund és Prevc egyaránt 1729 ponttal végzett a pontverseny élén, mivel azonban kristálygömbből csak egy van, erre az esetre a szabályok annak kedveznek, aki több győzelmet szerzett a szezon során. Márpedig ebből Freundnak 9 volt, míg Prevcnek csak 3, így végül a néhány perce még magába roskadó Freundot ölelgethették a többiek, hiszen azok után, hogy tavaly sírepülésben, idén pedig nagysáncon is világbajnok lett, az eredményhirdetésen a nagy kristálygömböt is magasba emelhette.

Összességében egyébként, bár nagyon békanyálon lett meg, de abszolút megérdemelt a német győzelme, s különösen a szezon második fele volt tőle igen impresszív, amivel lényegében megalapozta ezt a mostani sikert, s ha hozzávesszük, hogy a két sapporói versenyt kihagyta (jóllehet erre nem kötelezte senki), illetve Titisee-Neustadban is otthagyott legalább egy 80 pontot, egy apróbb malőrnek köszönhetően, ami miatt kizárták, holott toronymagasan vezetett az első kör után, akkor a formák alapján méltán nevezhetjük őt az idei mezőny legjobbjának.

Ezzel együtt Prevc győzelme sem lett volna egyáltalán érdemtelen, hiszen az évad során talán egyedüliként tudott rendkívül stabilan ott lenni végig az élmezőnyben, ami ha így folytatja, akkor mondjuk jövőre talán egy kicsivel több szerencsével két második hely után elhozhatja számára a sikert az összetett VK-ban is, mert hogy sírepülésben sikerült a fordítás, így a tavalyi évad után ismét Prevcnél talált gazdára a kis kristálygömb.

Az már pénteken eldőlt, hogy az összetett VK 3. helyét Stefan Kraft szerzi majd meg, aki egyébként voltaképpen egészen addig a szerencsétlen trondheimi versenyig ott volt a kristálygömbért folyó csatában, amikor a levegőben leoldó kötése miatt nem hogy győzni nem tudott, de még örülhetett, hogy megúszta bukás nélkül, ezzel együtt az első olyan évében, amikor igazán az élmezőnyhöz lehetett sorolni őt egy Négysáncversennyel a zsákban azt hiszem nem panaszkodhat ő sem az idei szezonjára.

Végezetül szóljunk röviden a nemzetek kupájáról, amelyben a németek ha veszítettek is valamit a norvégok elleni előnyükből, de megtartották az elsőséget, így Werner Schuster legénysége 13 év után ünnepelhetett ismét győzelmet ebben a szakágban.

Freund és Prevc között a több győzelem döntött.

Részletes eredmények

VK összetett

Sírepülő VK

Nemzetek kupája

Ezzel pedig így a szezon végén most már tényleg csak a búcsú maradt, azzal együtt, hogy terveink szerint a cikkek sora még nem ért véget a Síparadicsom Blogon, ugyanis a közeljövőben egy évadösszefoglaló poszttal még mindenképpen jelentkezünk!

Kommentek: 0 komment

comments powered by Disqus

Követők

Síparadicsom bendzsi98 adammalysza repens GeoCucc McDave contador96 zbigniew gabesz19 Neuner 79 contador1996 realniku

Elérhetőségünk