Síparadicsom

Vége szakad a hónapokon át tartó várakozásnak, hétvégén beköszönt a tél – a sportrajongók nézőpontjából. A hagyományos söldeni nyitányt megelőzően mi sem váltunk sémát, ezúttal is bő lére eresztve harangozzuk be a világbajnoki idényt. Vajon megragad-e a csúcson Lara Gut? Avagy sérülését követően végigdominálja az idényt Anna Veith (Fenninger)? Netán világraszólót blöffölt csak, s valójában a nagy kristálygömbért is hóra száll Lindsey Vonn? Esetleg Mikaela Shiffrin ragadja meg a kínálkozó alkalmat? Cikkünk végén a visszavonulókat búcsúztatjuk.

A pechvogel rálelt a négylevelű lóherére – Lara Gut a csúcsra ért. Összejöhet-e az ismétlés?

Nem volt oly régen, hogy össztűz zúdult a legnagyobb kristálygömbre a női mezőnyben. Egy sor több szakágban kipróbált klasszis versenyfutását hozták azok a telek. Ám azóta visszavonult Maria Riesch, Nicole Hosp, s mondhatni Tina Maze is. Hiányérzetünket tetézendő egy fájdalmasan rosszul időzített bukás nyomán Anna Fenninger is ki kényszerült hagyni a komplett idényt.

A svájci lapok joggal terjesztették a „most, vagy soha” hangulatot, valóban, keresve sem találhatott volna ennél nagyobb esélyt magának Lara Gut. A cserfes, öntörvényű, gyakorta hektikus lány lassanként felcseperedett. Pallérozódott idegrendszerrel, minden korábbinál atletikusabb testtel vetette magát a küzdelembe. Be-becsúsztak persze rosszabbul sikerült hétvégék, komolyabb rontások múlt szezonban is, de ugyan mi mást várhattunk volna egy Lindsey Vonn szorításában?

A titok nyitja fejlődő lesikló tudományában rejlett. A felszedett izomtömeg megtette hatását, technikájára is érezhetően ráálltak az edzői stábbal. (Jól is igazolt családi szövetkezetük, meg kell hagyni.) Ha nem vesszük ide azon lejtőket, ahol az amerikait ember meg nem foghatja, Lara emberesen megszorongatta a verhetetlenségi mítoszától megfosztott riválisát. Nemkülönben érvényes volt ez Szuper-G-re, de ami még ennél is sokkalta lényegesebb volt, az az óriás-műlesiklásban jelentkező formajavulás. Az óévben halmozott pontok tartották sokáig életben bajnoki esélyeit.

Tény, ami tény, a megfogyatkozott, s – mondjuk ki – meggyengült mezőny sem gátolta a ponthalmozást. A testi erejét a végletekig feszítő Vonnt aztán a hosszú szezonhajrá előtt elérte végzete, kidőlt a csatából. A húr elpattanásához nagyban kellett Gut szorongatása is.

Sokmilliós kérdés következik: Címvédőként mire lehet képes a svájci?

A szaporodó felkérések ellenére nem vitte el túlzottan a szereplési vágy, annak rendje és módja szerint hangolódott a télre. Felkészülését elkerülték a komolyabb problémák, állítólag mind technika, mind fizikum terén előreléptek. Háromszámos versenyzőként nem engedheti meg magának a többszöri nullázást. Stabilabb óriás-műlesiklással akár méltó kihívójává válhat Anna Fenningernek.

Nagy kérdés persze az is, mi motiválja jobban egy világbajnoki idény elején? Nyilatkozatai kétértelműnek tetszenek, regnáló VK- győztesként nyilván nem fütyülhet a duplázásra. Fenninger érkezte különleges motiváció számára.

A mérleg másik serpenyőjében viszont ott lapul minden svájci alpesi síző álma: világbajnokká lenni Sankt Moritzban! Márpedig Lara eleddig csak ezüst- és bronzérmeket gyűjtögetett világversenyekről, a legfényesebben csillogó medália még nem díszeleg ereklyetartójában.

Erősen kétségesnek tartjuk, hogy kritikus helyzetekben ne lebegne szeme előtt a hazai publikum buzdítása, egy hazai vb-arany bűvkörében márpedig alig-alig pislákol egynéhány VK- győzelem.

A VB mindenekelőtt! Hihetünk-e Lindsey Vonn-nak?

Az amerikaiak élő legendája szokásához híven persze nem köntörfalazott sokáig, kijelentette, számára a világbajnokság, majd az olimpia jelenti a legfőbb hajtóerőt.

Tény, az a Vonn, aki halmozza a Világkupás rekordokat, mindössze egyszeres világbajnoknak mondhatja magát, s olimpiákról sincs gazdag éremgyűjteménye. Fiatalabb már ő sem lesz, kedvenc számaiban is gyűlnek az ígéretes tehetségek, s a jelek szerint őt is megtalálta a sérülékenység, az eszetlen vagánykodásnak, a húr szakítópróbájának egy életre vége lett. Ilyenformán tehát maximálisan érthető Vonn nyilatkozata.

De!

Annemarie Moser-Pröll fennmaradt rekordjainak megdöntéséért muszáj ráfeküdnie a Világkupára, mivel elvileg Pjongcsang után befejezi pályafutását. Mi az, hogy motoszkál, konkrétan ég benne a kísértés, hogy minden idők egyik, ha nem a legkeményebb mezőnyében karrierje alkonyán még villantson egy nagyot.

Furcsa ilyet leírni, de a körülmények szerencsés összejátszása híján nem fogadnánk rá nagy összegben. Megkopott dominanciája lesiklásban, Szuper-G-ben rendre ki-kiversenyeket rendeznek, óriás-műlesiklásban pedig egyre ritkábban ér célt – ha egyáltalán rajthoz áll, brahis stílusa mindinkább sérülésveszélyes e számban.

Így még akár el is tudnánk hinni neki, hogy Ingemar Stenmark győzelmi rekordját megcélozva valóban csak a két gyors számra fog ráfeküdni idén.

Visszatérünk a régi kerékvágásba egy régi-új névvel?

Bár – egy nagyjából 6 hetes havon történő edzésblokkot követően – csak decemberben láthatjuk versenyezni, s nem lehetünk bizonyosak épp egy évvel ezelőtt, ugyanitt elszenvedett összetett térdsérülésének lehetséges pszichés hatásairól, aligha lövünk bakot, amikor kijelentjük: az Alpesi Sí Világkupa legnagyobb favoritját Anna Veithnek hívják! ...

Nos, a holtidény eseményeiben kevésbé járatos olvasóink előtt most magyarázatra szorulunk. Az újként csengő vezetéknév egy jól ismert klasszist takar. Anna Fenninger a rehabilitáció gondokkal teli hónapjai során összekötötte életét ex-hódeszkás barátjával, felvéve annak családnevét. Szokjunk hát hozzá!

Szóval mi is szól Anna Veith mellett?

Tudálékos magyarázatunk egyszerű és tömör: mert jelenleg messze ő a legsokrétűbb sízője a mezőnynek!

A szlalomon kívül minden szakágban a közvetlen elit tagja, mi több, nagy favoritja három kristálygömbnek, de ugyebár lesiklásban aratott győzelmei után sem lepődnénk meg nagyon. Képességek, s főként testi adottságok terén Lara Gut fölé emelkedik, míg egymás ellen küzdöttek, néhány kiugró hétvégét kivéve nem igazán tudta megszorongatja barátnőjét a svájci. Lindsey Vonn klasszisa pedig inkább a nagy világversenyeken érvényesülhet. A nagy bajnokok fejlődési görbéje, a tendencia legalábbis ezt sugallja. Egy-két lehetséges jelöltet persze felhozhatunk még, de mint érzékeltetni fogjuk, aligha ez a tél hozza meg számukra az áttörésüket. Mármint összetett pontverseny tekintetében.

Veith az osztrák alpesi sí üdvöskéje, a női szakág zászlóhajója. A közhelyeken túllépve szögezzük le, agyban és lélekben is elbírta eddig a nyomást. Az „eddig” szócska ingatagsága megfontolandó opció: súlyos sérülések után láttunk már olyat, hogy a klasszis akár akaratlanul is visszavesz keveset a kraftból. Gondolatmenetünk alapján már-már gyanús is lehet Veith kijelentése, hogy ti. minden álma megvédeni vb-címeit, ad absurdum diadalmaskodni tudjon lesiklásban (is).

Neki tényleg kell? Újabb emberes feladat Mikaela Shiffrin előtt

Ha a fiatalok körében keresnénk konkurenciát, mindenekelőtt az amerikaiak csodalányát kellene kiemelnünk. Meglepetésről persze szó nincsen esetében, elvégre a még mindig szemtelenül fruska leányzó gyakorlatilag mindent megnyert már pályafutása során – beleértve egy sor életkorbeli csúcs megdöntését.

Egyetlen még el nem ért célpont lebeghet szemei előtt, mégpedig a legnagyobb kristálygömb megkaparintása. Az összetett pontversenyben hagyományosan jól szoktak szerepelni azon klasszis szlalomosok, akik nem ijednek meg a száguldástól sem. Nos, Shiffrin épp e kategóriát erősíti.

A szlalomos mezőnyben jelenleg nincs potens ellenfele, mondhatni leginkább önmagán múlik, hányszor száz ponttal gazdagszik a legrövidebb számban. Emellé mára az elitet képviseli óriás-műlesiklásban is, pikáns párharcokra számíthatunk tehát közte és Veith, vagy épp Gut közt.

S hab a tortán, tavaly már Szuper-G-ben is kipróbálta magát, ami esetében azt jelentette, hogy rendszeres pontszerzéseinek hála legjobb 30-ba került az FIS ranglistáján, ergo ígéretes rajtszámokkal folytathatja felzárkózását. Tippünkre dobogóig viszi majd. Kombinációban sem lesz elveszve, s akkor még nem beszéltünk a parallelversenyekről.

Egyedül térdsérülése és egyéb bántalmai akaszthatják meg amúgy robbanásszerű fejlődésének újabb állomásában. Ambíció terén neki sem kell a szomszédba menni, mint emlékszünk rá, az első adandó alkalommal visszatért tavaly a Világkupába, hogy aztán éppúgy hülyére verje a szlalomos kompániát, mint tette azt sérülése előtt.

Egy szó, mint száz, parázs csörtékre készülhetünk, ha a nagy baj elkerüli kettejüket.

A többiek, avagy félrepattanhat a kristálygömb?

Első ízben került 1000 pont fölé, így nem múlhat el ez az előzetes sem Tina Weirather felemlegetése nélkül. Liechtenstein – amúgy a svájci csapat kötelékében készülő – büszkesége csak akkor versenghet igazán az összetettért, amennyiben stabilizálja magát a lesikló dobogón, továbbá meggyőző formát hoz óriás-műlesiklásban. Tendencia, egész télen képtelen a magas szintet tartani. Pontosabban azt a nívót, ami a VK- összetetthez elengedhetetlen. Szakági kristálygömb persze befigyelhet, de erről majd második cikkünkben.

Az osztrákok válogatottjában akad még egy gyémántocska. Cornelia Hütter meghatározó lesiklóvá nőtte ki magát, sokan már a Dorfmeister- Meissnitzer- Götschl triász továbbélését látják benne, persze Veith oldalán. Az előkelő összetett helyezést elősegítendő óriásban is gyakrabban fogjuk látni, a hírek szerint szépen ráfeküdt a technikai szakágra is.

A német alpesi síelés mélységeit éli mostanság, női vonalon feltétlenül. Viktoria Rebensburg emblematikus figuraként azért csak felért márciusban az összetett dobogóra. Nagyot lépett előre a lesiklók viszonylatában, óriásban régi önmagát idézte, apró szépséghiba, mindössze 2 ponttal bukta a kristálygömböt. Felkészülése nem volt épp problémamentes, jelenleg is maródi, így tőle átütőt nem várnánk. A világbajnokságon talán. Levi után egyébiránt rajthoz állhat.

Élete szezonját síelte előzőleg Federica Brignone. Az olaszok napsugármosolyú reménysége megszokott alapszámában, óriás-műlesiklásban nagyon kiegyensúlyozottan szerepelt, emellé Szuper-G-ben is a legjobbak közé keveredett. De ami a legtöbbet mondja el szerepléséről, az a tény, miszerint valamennyi szakágban pontot tudott szerezni a 2015/2016-os idényben. Leírhatjuk tehát, alakulóban egy összetett klasszis a milánói lány személyében.

Hátat fordítottak a versenyzésnek – A visszavonulók listája

A sort a legmegrendítőbben ható hírrel kezdjük. Larisa Yurkiw esetét nehéz érzelem nélkül közölni. Többedszeri súlyos térdsérüléséből felállva, a kanadai szövetség bármiféle támogatása nélkül (sőt…) nem elég, hogy sebészorvosát meglepve egyáltalán versenyezni tudott, vissza tudta küzdeni magát oda, ahol annak előtte sosem tartózkodott. A lesikló élmezőnybe. A szakági pontverseny végső dobogójára. Egy éven belül négyszer végzett dobogón, korábban erre sem volt példa. Csakhogy a sérülések nem múlt el nyomtalanul, a dicsőséges győzelmek hátterében pokoli fájdalmak kínozták, fájó döntése így már inkább érthető.

S hogy a kanadai alpesi síre lassan rátehessük az utolsó kenetet, a technikai szakágak juharleveles nagyágyúja is befejezte. Marie-Pier Préfontaine különösen óriás-műlesiklásban jeleskedett, négyszer végzett 10 közt e számban a Világkupa keretében, más egyebet nem tudunk elmondani róla, hacsak azt nem, hogy stabil pontszerzőnek számított. Nem bízott már az áttörés esélyében.

Befejezi egy másik többre hivatott óriás-műlesikló is. Anémone Marmottan nem is olyan régen még az elitcsoport tagjaként kapott sok-sok rivaldafényt, a 2013/2014-es köthető egy sor TOP10-helyezés, s karrierje egyetlen VK- dobogója. Szocsiban 8. helyen végzett egyéniben, s habár akkora fenenagy sportértékkel nem bír, jegyezzük fel, hogy a francia csapat tagjaként világbajnokságot nyert 5 éve. Mosolya kifejezetten hiányozni fog e poszt szerzőjének

Hasonló diszciplínákból ismeretes Barbara Wirth neve. A kétszeres német bajnokot még egészen sokra taksálták EK-s eredményei, a legjobbak közt azonban nem jött ki számára a lépés. Óriás-műlesiklóból mindinkább egyszámos szlalomossá vedlett, de ott is elmaradtak a kiugró eredmények, egy szem TOP-10-helyét Bormióban szerezte még két éve. Megjárt azért egy olimpiát, Szocsiban nem is vallott igazán szégyent. Gyaníthatóan a nagy álom valóra válása után elvesztette minden motivációját.

Az olasz nemzeti válogatott keretének három alapembere is a búcsú mellett döntött.

Hármójuk közül messze Daniela Merighetti a legnevesebb, ő tudhatta maga mögött a legszebb karriert. A bresciai születésű sportolónő legfőképp a két gyors számban villogott, habár élete első pódiumát még óriás-műlesiklásban szerezte, 22 éves korában. 228 ízben állt rajthoz a Világkupában, ez idő alatt hatszor állhatott dobogóra, ebből egyszer a legmagasabb fokára. Külön öröm számára, hogy hazai havon, Cortina d’Ampezzón tudta megtréfálni a mezőny klasszisait. Sérülésekkel tarkított, gyöngécske idények után elmondhatta legalább, hogy a csúcson tudta abbahagyni, elvégre 2015 januárja óta háromszor is TOP3-ban végzett az itáliai publikum előtt. Megjárt öt világbajnokságot és két olimpiát, a hőn áhított medáliához a számunkra is oly emlékezetes szocsi lesikláshoz állt a legközelebb, szűk két tizeddel csúszott le a 4. helyre.

Bármennyire is bízott benne a szakma, most már leírhatjuk, soha nem bírta átlépni nővérei árnyékát Sabrina Fanchini. Világversenyekig nem vitte, mindösszesen hétszer gyűjtött pontot a Világkupában, 2011-es lienzi 8. helyére lehetett a legbüszkébb. Az Európa Kupa-csapatba száműzték 3 évnyi nullázás után, ahonnan már nem volt számára visszaút.

Camilla Borsotti elsősorban az Európa Kupában hozott pár szép eredményt, ott Szuper-G-ben, míg a nemzeti bajnokságokon kombinációban (2x bajnok) tűnt fel a listák elején. Tizennéhány VK- pontszerzésének zömét is persze ez utóbbi szakágban jegyezte, azt sem az előző pár idényben.

Végezetül essék szó az osztrák lesikló csapat örökletes kiegészítő emberéről. 2013 nemzeti bajnoka, vagyis Stefanie Moser 2010 óta rendszeres résztvevője a Világkupának, de hiába jöttek a pontszerzések, aki hosszú évek alatt képtelen a 20.-30. helyek dimenziójából kilépni, azt Ausztriában bizony leírják. Ez Moser esetében előző idényben esett meg. A tiroli lány ezután házalt többek közt a Magyar Sí Szövetség portáján is, ám a sógorok nem bólintottak rá a „honváltásra”. Így nem maradt más, mint a távozás mezeje.