Most már csak órák kérdése, s kezdetét veszi a téli szezon legjobban várt sporteseménye – az északi síelésről tudósító kollégánkat nem kérdeztük meg erről –, a 43. Alpesi Sí Világbajnokság egyenesen Beaver Creekből. Amennyiben az előző hetek eseményei hű tükröt festettek az erőviszonyokról, szinte valamennyi számban kiélezett küzdelemre van kilátás, az esélyesek tábora a legtöbb esetben bővelkedő, s ami különösen örömteli, magyar szemszögből is kiemelt jelentőséggel bír ez a világverseny, különösen a jövő hét péntekje, a női lesiklás, amikor is Miklós Edit újból felírhatja nevét a magyar sport aranylapjaira. Statisztikai érdekességekkel kezdünk, majd a helyszín bemutatása után következnek az egyes versenyszámok kronológiai rendben. A végén pedig kitérünk a magyar csapat esélyeire.

 

A számok bűvöletében – Röpke statisztika, így kezdés gyanánt

68 nemzet mintegy 700 sportolója küzd az elkövetkező bő két hétben a 48 éremért.

12 ország rendezett eddig világbajnokságot alpesi síben, a megszokott helyszínek mellett akadt néhány meglepő házigazda is. A sportágban maradandót ez idáig nem alkotó lengyelek (Zakopane) néhány hónappal a világháború kirobbanása előtt járultak hozzá a német sísport dominanciájához, míg a chilei Portillo 1966-ban rendezett világversenyt, ahol a 8 számból hetet a franciák vittek.

Az elmúlt bő két évtized eredményei tükrében furcsának hat, hogy Norvégia egyetlenegyszer rendezhetett vb-t, akkor is az 1952-es oslói olimpia keretében. Hasonlóan megdöbbentő Kanada helyzete, a juharleveleseknek eddig 0, azaz nulla vb-rendezésük volt.

1931 óta íródik a világbajnokságok históriája, a svájci Mürrenben a két hagyományos számban vetélkedtek a hölgyek és urak. A lesiklás és szlalom mellett nem-hivatalos jelleggel rendeztek egy ún. „hosszú lesiklást” is, amit a hölgyek 10 perc alatt teljesítettek!

9-9 alkalommal sikeresen kandidált Ausztria és Svájc, e tekintetben ők a csúcstartók, a bűvös 10. VB-t a sógorok nagy bánatára Sankt Moritz rendezheti két év múlva – mégpedig a csúcsnak számító ötödik alkalommal.

A világbajnokságok története sokáig összefonódott a téli olimpiákéval, 1948 és 1980 közt összesen 8 alkalommal rendezték egyszerre a két világeseményt. A kétévenkénti rendszer egyébiránt a világháborút követően 1950-től került bevezetésre.

42 világbajnokság alatt 342 alkalommal hirdettek győztest (s eggyel többször bronzérmest), összesen 1027 darab érmet akasztottak a versenyzők nyakába. Na, jó, a csapatversenyeket számba véve valamivel több medáliára volt szükség.

A nemzetek rangsorában minden tekintetben Ausztria az éllovas, 267 érmük közül 86 aranyosan, 92 ezüstösen, 89 pedig bronzosan csillogott. Éremszámban rajtuk kívül nem meglepő módon az alpesi konkurencia, vagyis Svájc, Franciaország és Németország lépte át a 100-as határt.

19 nemzet sízőjéből avattak eddig bajnokot, érmet eddig 22 náció gyűjtött. A mindeddig nyeretlenek táborát gazdagítja Japán és Oroszország.

Zali Steggall szenzációszámba menő 1999-es sikerének hála Európa és Észak-Amerika után 3. kontinensként Ausztrália is feliratkozott a listára, Ázsia, Afrika és Dél-Amerika mindezidáig nyeretlen, utóbbi kettő érdemi eredményt sem bírt felmutatni.

A mindenkori éremtáblázat egyébként nem oly egyértelmű, a statisztikusok hozzáállásától függ ugyanis, miként értékelik a háború harmadik évében Cortinán rendezett világbajnokságot, ahol a náci Németország és a fasiszta Olaszországon kívül csupán a semleges Svájc és a csatlós észak- és közép-európai államok indulhattak. Az ottani eredményeket figyelembe véve egyetlen változás történne a listán, Itália – Norvégiát megelőzve – előrelépne a 6. helyre.

Idevágó érdekesség még Erik(a) Schinegger esete, aki lesiklásban győzött Portillóban, majd akiről egy hormonteszt kimutatta interszexualitását. Az azóta családapaként élő sportolót bizonyos kimutatások nem szerepeltetik a győztesek közt, de a hivatalos álláspont szerint a francia Marielle Goitschel mellett ő is aranyérmese a számnak.

Minden idők legeredményesebb világbajnoki szereplőjeként Christl Cranzot tisztelik a németek, a karrierje csúcsát a 30’-as években élő legenda 12 vb-aranyérem tulajdonosaként hagyott fel az élsporttal. (Ami az előbb említett 41’-es vb-n szerzett győzelmeivel 14-re emelkedett volna.) 15 (illetőleg 17) medáliája szintén csúcsnak számít.

Az erősebbik nem képviseletében Toni Sailer a csúcstartó, a 7-szeres világbajnok osztrák ráadásul két egymást követő vb alatt (1956 és 1958) ért el utolérhetetlennek tűnő rekordot. Medáliák tekintetében a norvégok büszkélkedhetnek, Kjetil André Aamodt összesen tucatnyi érme tulajdonosa, közte volt 5 arany, 4 ezüst és 3 bronz.

Mióta 5 szakágban mérik össze tudásukat a sportolók, illik kiemelni Anja Pärson alighanem még nagyon sokáig páratlan rekordját, a svédek zsenije valamennyi számban felért a csúcsra 2001 és 2007 közt.

 

Harmadszorra rendez Vail: A VB helyszínei

A 2015-ös FIS Alpesi Sí Világbajnokság helyszínének bemutatásakor legszerencsésebb talán igen távolról kezdeni a dolgot: Amerikában van.

Eme kisiskolás közlés után még néhány – szintén kisiskolás – földrajzi információt kell eszünkbe idéznünk. Európa és Amerika hasonló földrajzi szélességeken fekszik ugyan, éghajlatukban mégis vannak komoly különbségek. A mi szempontunkból a legfontosabb sajátság Észak-Amerika észak-déli nyitottsága, ami miatt nyáron a meleg, télen a hideg légtömegek akadálytalanul süvíthetnek előre. Nem csoda, hogy az amerikai helyszíneken olykor akár -30°C-os farkasordító hideg várta a síelőket. Mint ahogy az sem csoda a fentiek után, hogy folyton kiemelik az európai és az amerikai hó közti különbséget (a természet mellett persze a pálya előkészítése is benne van ebben) – bizony, az esélyeket ez a tényező alaposan megváltoztathatja.

Az USA és Kanada síelői mellett az észak-európaiak profitálhatnak talán belőle, a valódi alpesi sínemzetek számára viszont inkább hátráltató tényező lehet. A nagy távolság miatt Európából nézve szinte mellékes is, hol van Észak-Amerikán belül Beaver Creek és Vail. Nos, az Egyesült Államok Colorado államában, annak is majdhogynem közepén helyezkednek el, a szövetségi állam fővárosától, Denvertől nyugatra. A westernfilmekből oly jól ismert Vadnyugat szívében, a Sziklás-hegységben járunk. A helyszín 1989-ben adott otthont először az alpesi sí VB-nek (valamennyi versenyt Vailben rendezték), majd 1999-ben ismételhetett (ekkor már mindkét helyszín szerepet kapott). Az idei VB-t Cortina d'Ampezzo és Sankt Moritz ellenében kaparintotta meg – utóbbi miatt mondhatjuk: sajnos...

Vail: 1962-ben nyitották meg a Vail-hegység vonulatában a Vail Ski Resortot, amely az USA harmadik legnagyobb síközpontja. 21,40 km2-nyi területet foglal magába. Nagyjából 2.500 és 3.500 méteres magasságban járunk, vagy éppen ülünk a 31 felvonó valamelyikében. 193 sípályát építettek ki, több mint felük a gyakorlott síelők számára épült. Érdekesség, hogy más nagy amerikai síközpontokkal (pl. Aspennel) ellentétben Vailt a semmiből hozták létre. Ezen a környéken nem volt bányásztelepülés, csak a síközpont kiépítése után jött létre maga Vail település. A síközpont létrehozása Pete Seibert és Earl Eaton nevéhez fűződik, akik a második világháború alatt egységükkel ezen a lakatlan vidéken gyakorlatoztak. Vail névadója egy mérnök, Charles Vail, az ő nevéhez fűződik a településen végighúzódó főút megépítése.

Beaver Creek: Nem véletlen, hogy a VB másodlagos helyszínével, a csak a csapatversenynek otthont adó Vaillel kezdtük történetünket. Beaver Creek még Vailnél is fiatalabb, ám az alpesi síben annál nagyobb nevet vívott ki magának. A Vale-től pár kilométerre nyugatra fekvő Beaver Creek Resort megálmodója is Earl Eaton volt, a síközpont kialakítása azonban csak számos kudarc, félbemaradt építkezések (pl. Denver visszalépése az 1976-os téli olimpiától) után, az 1980-as évekre valósult meg. A Világkupa állandó helyszíne, a Birds of Prey lesiklása az észak-amerikai helyszínek közül mára a legismertebb eseménnyé vált. Magassága Vailhez hasonlóan 2.500-3.500 méter közötti, 150 sípályájának majdnem fele viszont "csak" közepes szintű. 25 sífelvonó gondoskodik a látogatók kényelméről. A mostani VB-re a férfiak lesiklólejtője, a Birds of Prey szomszédságában kiépítettek egy pályát a női mezőny számára is, ez a Raptor nevet kapta (Denver dinó kinek lesz a jó barátja?).

Női szeszély: nyolcan vannak a virtuális kalapban

(Női Szuper-G, II. 02. szombat)

Az évek óta megszokott menetrendet követve ezúttal is a hölgyek szuperóriás-műlesiklásával veszi kezdetét a világbajnokság. Egy olyan versennyel, melynek favoritjaként egyből rávágja mindenki Lindsey Vonnt, holott a napi forma alapján többesélyes küzdelemre van kilátás.

Élete többrendbeli mélypontjáról visszatért a csúcsra az amerikai, aki hazai havon bizonyítaná, 2009 után világversenyen sem remegnek meg lábai. Szinte hihetetlen, de minden idők legeredményesebb Világkupa- sízőnője két világbajnoki aranynál tart csupán, három ezüstérme mellé egy sor betli párosult. Mi tagadás, nagy teher nyomja vállát, az első héten tőle fogják várni az eredményeket elsősorban.

Konkurenciában nincs hiány, kezdve honfitársnőivel. Akik közül érdekes módon Julia Mancuso kullog a sor végén, már amennyiben decemberi és januári sízését vesszük alapul. Ami azért merész feltevés lenne, tekintetbe véve Julie karrierjét, ti. ő az a sportoló, aki a világversenyekre hegyezi formáját, s 2010 óta nem távozik sehonnan érem nélkül. A másik két amerikai lány erősségei lesiklásban kristályosodhatnak ki.

Bitangerős négyessel szállt repülőre az osztrák csapat. Anna Fenninger a szám olimpiai bajnoka, nagyon kiegyensúlyozottan szerepel idén, háromszor állt dobogón, amit rajta és Vonnon kívül senki más nem mondhatja el magáról. Az alapállás a következő: minél kanyargósabbra tűzik a pályát, úgy nőnek esélyei az aranyra. Aztán adott egy januárra megtáltosodott Elisabeth Görgl, a világbajnokságok másik specialistája, aztán Nicole Hosp, aki csúszásról csúszásra meggyőzőbben teljesít gyors számokban, beskatulyázhatjuk a meglepetésember kategóriába. S végezetül tegyünk említést Cornelia Hütterről, aki idén robbant be a világelitbe, története sokban hasonlít Fischbacherére, aki Vancouverben ugyebár aranyat szerzett ugyanebben a számban.

A szakág VK- címvédője győzelemmel kezdett, majd elkerülték a nagyobb eredmények, a sajtóval vívott szócsaták viszont ismét megszaporodtak. Lara Gutnak mindezek ellenére Szuper-G-ben nyílhat meg az esély arra, hogy schladmingi ezüstjét valami fényesebbre cserélje. A két Tina, Weirather és Maze joggal aspirálnak még a dobogó valamely fokára, a szlovénnak a sebességét, a liechtensteininek magabiztosságát kellene visszaszereznie ennek érdekében. Német részről Viktoria Rebensburg lehet nyerő, de a sötét lovak közé sorolhatjuk Kajsa Klinget, esetleg az olaszokat, kiemelten Nadia Fanchinit.

Ahol mindig benne van a szenzáció lehetősége

(Férfi Szuper-G, II. 03., szerda)

A férfiak szintúgy szuperóriás-műlesiklásban küzdenek először érmekért. Az elit a lesiklásban megszokott nevekből tevődik össze, mondhatnánk némi elnagyoltsággal. Árnyalatnyi különbségek persze tetten érhetők, az óriás-műlesiklásban is edződő résztvevők remekelnek a lesiklásnál jócskán kanyargósabb tempós pályákon. Tetejében ez az a szakág, ahol tán a legnagyobb szerep jut a tűzőmesternek. Sorsdöntő momentum a kijelölt tréner munkája, tudniillik milyen irányba viszi a pálya nyomvonalát: a csúszós részeket hangsúlyozza ki, avagy szélesre nyújtott kanyarokkal barázdálja azt?

Lényeg a lényeg, az alább leírt neveket itt is minden további nélkül az esélyesek közé sorolhatjuk. Két VK- sikerével itt is Kjetil Jansrud a favorit, ám messze nem olyan egyértelműen, mint a királykategóriában. Az olaszok hagyományosan sziporkáznak Szuper-G-ben, márpedig ha lehet, Dominik Parisnak idén még jobban fekszik ez a szám, de adott a 4 évvel ezelőtti aranyérmes Christof Innerhofer is, Peter Fill hiányában rajtuk állhat az olaszok becsülete.

Ígéretesnek tűnik az osztrák csapat, ha óvatoskodva akarnánk fogalmazni. Hármójuk dobogóra áll a Világkupában, köztük Matthias Mayer kétszer is elmondhatta magáról. Erősségük a sokrétűség, lesikló jellegű pályán Georg Streitberger és Otmar Striedinger, míg technikásabb pályán Hannes Reichelt alkothat maradandót. Nem mellékesen ez utóbbi győzött november végén ugyanazon a lejtőn.

Kevésbé tűnnek acélosnak, de nem szabad leírni a svájciakat, Défago, Janka és Feuz ráadásul többedszer bizonyította már, az alpesi síelés teljes palettáján képesek nagyszerű teljesítményére. Márpedig a Szuper-G egyfajta esszenciaként is felfogható. Szigorúan kanyarokkal agyonszabdalt pályán csatlakozhat a dobogóra várományos sereghez Alexis Pinturault. Francia részről itt várhatunk emlékezetest Adrien Théaux-tól, persze épp az előzőtől eltérő stílusú pályán. Amerikai részről vérmes reményekről nem számolhatunk be, a címvédő Ted Ligety elvétve gyűjtött csak pontot idén, Bode Miller aligha fog kockáztatni fő számai előtt néhány nappal, esetleg a világverseny-specialista Andrew Weibrecht okozhat meglepetést.

Merjünk nagyokat álmodni?

(Női lesiklás, II. 06. péntek)

Február 6., péntek, este 18:45. Attól a bizonyos Sankt Moritz-i versenytől fogva ez az időpont lebeg minden magyar sportszerető szeme előtt. Miklós Edit szenzációs Világkupa-dobogója óta meditálunk a kérdésen: Valóban érmes reményeink lehetnek egy alpesi sí világbajnokság rajtja előtt?

No, de maradjunk két lábbal a földön, latolgassuk előbb a világsztárok közti esélyeket! Előbb egy tükörsima TOP10-helyezés, majd két magabiztos győzelem, Cortinán pedig sporttörténelmi rekorddöntés, így fest egy visszatérés, ha azt Lindsey Vonn prezentálja a világnak. Topfavorit vitán felül, ám koránt sem annyira, mint volt például 2011-ben. Az őrületes sebesség, a néhol őrültséget súroló vagányság változatlanul része sízésének, úgy húz meg valószínűtlennek tűnő íveket, mint senki más. Ám valami mégis hiányzik belőle, tán a megfelelő koncentráltság. Sok a komoly rontás. Szerencséjére a Raptor vérbeli női lesikló pálya, mely fekszik csúszkálós stílusának, bőven lesz alkalma tojástartásban konzerválnia sebességét. Más megközelítésben: egy megingás, s oda a kötelező feladatként elkönyvelt világbajnoki cím. Márpedig az idei Vonnban a hiba mindig benne van.

Veszélyforrás pedig lesz bőven. Elsősorban az osztrákok, kik közül Fenninger élete lesikló szezonját síeli, Görgl januárra bombaformába lendült, Hütter pedig élvezheti és kihasználhatja a harmadik számú versenyző szerepéhez járuló valamennyi előnyt. Nem zárható ki egy újabb amerikai-német párharc lesiklásban, csak ezúttal nem Maria Riesch, hanem az óriás-műlesiklásból gyors számokra váltó Viktoria Rebensburg törhet borsot Vonn orrára.

Ne feledkezzünk el az egyik olimpiai bajnokról sem. Tina Maze ugyan az idénynyitó óta nem állt dobogón lesiklásban, az előkelő helyezések szépen sorjáztak, szellemileg pedig éppoly tiptop, mint volt két szezonnal ezelőtt. A másik szocsi aranyérmest, Dominique Gisint csúnya esése után ugyan beválogatták a nemzeti csapatba, de legfeljebb csak óriásban láthatjuk versenyezni a vb-n. Így Lara Gut és Fabienne Suter csatázhat előkelőbb helyekért svájci részről.

Vigyázó szemeinket vessük az olaszokra, Daniela Merighetti szokás szerint a semmiből felszívta magát januárra, Elena Fanchini pedig a ranglista élcsoportjába verekedte magát cortinai győzelmével. Weirather és Kling komolyabb szerepvállalása mellett éppúgy benne van a pakliban az amerikai tarolás lehetősége. Mancuso vb-mágiájáról már szóltunk, Stacey Cook több klasszissal jobban síel hazai havon, Laurenne Ross pedig jószerivel pályától függetlenül erősnek mondható idén. A kanadaiak Larisa Yurkiw révén reménykedhetnek egy csodás éremszerzésben. Három műtéttel a háta mögött nem kockáztatja karrierjét Marion Rolland, a regnáló lesikló bajnoknő Cortinán vágta be sérült térdét, eredményei egyébként is elmaradtak a várakozásoktól.

S ezek után jutottunk el Miklós Edithez. Beérett hosszú évek munkája, a székelyföldi lány magyar színekben háromszor már virított, egy olimpiai 7. hely, egy VK- 5. hely és a Világkupa- pódium után most jönne a nagy durranás, az igazi varázslat. Amit Edit egy éve beígért, tudniillik fel kívánja venni a kesztyűt a világelittel, s érmet szeretne szerezni világbajnokságon. Flow jelenleg minden, új szponzorok, növekvő figyelem irányába, túlzott elvárásokról azonban szó sincs. Úgy válthatja valóra álmának egy újabb darabját, hogy egy esetleges kudarc sem okozna felhördülést a sporttársadalom körében. Ideális élethelyzet ez egy hatalmas magyar sikerhez!

Mi szükségeltetik ehhez? Jó rajtszám, az időjárás kegyessége, s egy hibátlan csúszás. A vadócság adott, ritkán szokott Editnél az izgalom tetőfokára hágni, stílusától nem idegen a Raptor karakterisztikája, ráadásul a potenciális riválisok száma is csökkent a nemzetenkénti 4 induló miatt. Már persze ha szigorúan a TOP10 környéki helyezésekre szorítkozunk. Pontszerzéshez, illetőleg éremhez – lássuk be – a legjobbak hibája is kellene, de nyugalom, ez az alpesi síelés női szekciójában nem ördögtől való dolog.

Summa summarum, véssétek be naptárotokba: Február 6., péntek, este 18:45. Mindent bele, Edit!

(Edit további esélyeiről a magyarokkal foglalkozó fejezetben foglalkozunk.)

Nagy visszatérők, de a papírforma Jansrud sikerét mutatja

(Férfi lesiklás, II. 07., szombat) 

Jövő szombaton kerül sorra a vb világszerte leginkább várt száma, a férfiak lesiklása. A fogadóirodák álláspontja egybehangzónak látszik, az idén három Világkupa-győzelmet jegyző Kjetil Jansrudot tekintik a verseny favoritjának. Toronymagasan vezeti a szakágit, ráadásul épp a tengerentúli versenyeken tűnt ki remek csúszásaival, stílusához maximálisan passzolt novemberben Beaver Creek, miért is lenne ez másként? Aggasztó jelként említhetnénk a norvég viszonylagos formahanyatlását, ha a kitzbüheli sprintlesiklást nézzük, karácsony óta dobogón sem állt.

Habár a lassan 12 esztendeje nyeretlen, s sorozatban négy vb-n érem nélkül záró osztrák lesiklók fogadkozásai hangzatosan csengenek, Matthias Mayer kezdi közelíteni olimpiai bajnoki formáját, Hannes Reichelt pedig wengeni győztessé avanzsált hó közepén, Jansrud legnagyobb ellenfeleként alighanem mégis az amerikaiakat kell említenünk. Steven Nyman dobogóra tudott állni ugyanezen a lejtőn az idény kezdetén, azóta újból győzni tudott kedvenc lejtőjén, s bár eztán kimagasló eredmények nem kísérték útját, a szokott drámai visszaesés nem jelentkezett formájában. Jól is, meg rosszul is elsülhet az ifjonti hév Travis Ganong révén, de ha vagányságát némi rációval is megspékeli, 10 év elteltével újra bajnokot adhat az Egyesült Államok lesiklásban.

Annak idején épp az a Bode Miller vitte el a pálmát, aki krónikus sérüléséből egész konkrétan a vb-n fog visszatérni a versenypályákra, ha nem számítjuk a hivatalos edzéseket, s az előfutóként egyébként egész biztatóan megsíelt pályákat. A kétszeres világbajnok, címvédő Aksel Lund Svindal helyzete annyiban más, hogy a ő effektíve versenykörülmények közt még nem is síelt, de mint Bode, úgy az ő esetében is pofonegyszerű lett a helyi szövetség döntése: ha akarnak, hát induljanak.

Minekután a mezőny leginkább kiegyensúlyozott gyorssízőjéről van szó, Dominik Paris esélyeit sem szabad leírni, azzal együtt sem, hogy amerikai havon eleddig elkerülték az eredmények. De miért ne épp egy világbajnokságon törné meg a legyet, s így 53 év elteltével aranyat szállítana az olaszoknak Schladming ezüstérmese?! Rajta kívül nagyon érdemes lesz odafigyelni Christof Innerhoferre, aki hátbántalmait félig-meddig leküzdve látványos formajavuláson ment keresztül január folyamán.

A poklok legmélyéről helyreállt a svájci lesikló csapat renoméja, Beat Feuz kétszer, Carlo Janka egyszer dobogóig is vitte, de Didier Défago stabil szereplése is reményre ad okot Helvéciában, s akkor még nem beszéltünk az örökös sötét lóról, vagyis Patrick Küngről. A kanadai lesiklókra is kiemelt figyelem hárul világbajnokságok előtt. Más kérdés, problémahegyek sorjáznak előttük. 2009 és 2011 bajnoka nem csatol lécet februárban, John Kucera azóta visszavonult, Erik Guay pedig rejtélyes térdsérülése miatt egész télen a maródiak listáját bővíti. Manuel Osborne-Paradis speciel ott lesz, kérdés, milyen formában van kitzbüheli súlyos bukása után.

Kinek kell egy VB-cím? Olcsón adjuk!

(Férfi szuper-kombináció, II.08., vasárnap)

Lassacskán hozzászokik az ember, hogy az előzetes esélylatolgatásoknál egy szakág mindig kiszámíthatatlan - egyszerűen azért, mert szinte nem is létezik, csak olimpiákra, VB-kre lép ki tetszhalott állapotából. A kombinációról van szó természetesen, melynek helyzetén a FIS erre az idényre is mindössze egyetlen, igen gyerekes intézkedéssel próbált javítani: a Világkupa-sorozatban átnevezték szuper-kombinációról alpesi összetettre a versenyeket. Versenyek alatt értsd: mind a kettőt, amelyet az urak számára kiírtak, ebből az egyik a kitzbüheli hagyományokat lábbal tipró szuper-kombi volt... Ugye, mindenki átérzi a fejlődést?

Favoritról beszélni így persze lehetetlen, esélyesekről beszélni is csak akkor lehet igazán, ha meglátjuk a második, azaz a műlesikló-futam pályáját. Az első, lesiklófutam ugyanis általában nem sok mindenről szokott dönteni (egy-két szlalomos persze elszállhat rajta), szinte minden azon múlik, mennyire lesz kisiskolás vagy épp bonyolult a szlalom nyomvonala.

Egy egyszerű szlalom esetén mindenképp ki kell emelni Carlo Janka esélyeit, de számos, épp csak elfogadhatóan szlalomozó gyorssíző is képbe kerülhet. Az olaszok hagyományosan ilyenek, Dominik Parisra vagy épp Christof Innerhoferre is odafigyelhetünk. Kjetil Jansrud is tud jó tempót menni, csak a célbaérési esélyeire nem mernénk fogadni szlalomban. Furcsamód ebben a csoportban kell megemlíteni a mostanra egyértelműen gyorssízővé váló cseh Ondřej Bankot is. Nagy kár, hogy cserében szinte elfelejtett szlalomozni. A hazai reményeket Ted Ligety táplálhatná, ha nem lenne élete talán legpocsékabb formájában - így maradt nekik a halovány esély, hogy Bode Miller elindul, és végig is megy szlalomban.

A másik verzió, a nehéz műlesiklás leginkább Alexis Pinturault favorittá válását segítheti - a forrófejű franciában azonban mindig benne van a kiesés. Igaz, a galloknak vannak még titkos ászaik, Victor Muffat-Jeandet például elképesztő idényt fut. Az osztrákoknak valódi esélyt csak a szlalom előtérbe kerülése jelenthet, ekkor is igen haloványat - kérdés, hogy Benni Raich megpróbál-e élni egyetlen valódi esélyével ezen a vélhetően utolsó VB-jén. Marcel Hirscherből nehezen nézzük ki, hogy egy VB-n bevállalná a kombinációs lesiklást, veszélyeztetve ezzel a folytatásban a technikai számokat. Ha már nagy öregeknél járunk, meg kell persze említeni Ivica Kostelićet is, ám formáját elnézve nála is csak a múlt a dicsfényes. No és - bármennyire is beismerten kedvencünk - nem tudjuk feledni, hogy Szocsiban ő is ütött egy szöget eme szakág koporsójába... Zárásként Alekszandr Horosilov nevét kell kiemelni - ha az egykor kombinációban rendszeresen feltűnő orosz ráhajt a VB-címre, egyből ő is ott lesz az esélyesek között. Múltja alapján jobb gyorssíelő akármelyik szlalomosnál.

Felsoroltunk tehát rengeteg nevet - kis részét annak, akiknek lehet esélye a dobogóra, vagy akár győzelemre. Nem lepődnénk meg azonban, ha más nevek kerülnének elő - és nem lepődnénk meg azon sem, ha a felsoroltak közül sokan el sem indulnának kombinációban. Ebben a szakágban ugyanis az esélyesek köre első lépésben akkor változik egy nagyot, amikor hivatalossá válik a nevezési lista...

Mazétől ezt csak mázlival vehetik el?

(Női szuper-kombináció, II.09., hétfő)

A szuper-kombináció a nőknél éppoly hányatott sorsú szakág, mint a férfiaknál, sőt: a hölgyek az idei Világkupában egyetlen "alpesi összetettet" sem teljesíthettek. Talán majd a VB után Banszkóban rendeznek egyet. Esélylatolgatásunk így látszólag még inkább elméleti síkra terelődik, mint az uraknál. Mégis más a helyzet!

A hölgyeknél ugyanis van olyan síző, aki mind a gyors számokban, mind a szlalomban a közvetlen élmezőny tagja. Méghozzá egyetlen ilyen síző van, a szlovén Tina Maze. Riesch visszavonult, Vonn már csak a gyors számokra koncentrál, nem maradt ellenfele. Kell még tovább beszélni erről a szakágról? Persze, hogy kell! Maze jó formában van, de nem élete formájában, lesiklásban és szlalomban is jó néhány ember megelőzheti. A hölgyek mezőnyében pedig kisebbek a különbségek, és sokan vannak olyanok, akik jó lesiklóként is tudnak elfogadható szlalomot, illetve jó szlalomosként elfogadható lesiklást produkálni.

Ha a gyors szám kerül előtérbe, még mindig ott lehet a favoritok között Lindsey Vonn. A házigazdák viszont jobbára csak benne bízhatnak: Julia Mancuso univerzális síelőből általánosan középszerűvé vált ebben az idényben, Mikaela Shiffrin pedig Hirscher-hasonmás: szinte kizárt, hogy bevállaljon egy lesiklást. Az osztrákok közül Anna Fenninger és Elisabeth Görgl inkább a lesiklásában, Kathrin Zettel a szlalomjában bízhat. A svájciak alighanem az egyszerű szlalompályáért szurkolnak, ekkor leginkább Lara Gutnak lehet esélye.

A fenti névsorhoz persze itt is hozzá kell tenni, mindazt, amit a férfiaknál írtunk. Külön kiemelve: a hölgyeknél még csak apró fogódzónk sincs az aktuális kombinációs formáról - ki tudja, hátha valaki titkon erre a számra készült egész idényben?

A presztízs kötelez

(Csapatverseny, II. 10., kedd)

2005 óta szerepel a világbajnokságok programján a csapatverseny. Az azóta több szabályváltozáson átesett versenyforma nem tartozik a kiemelten fontos számok közé, de egyfelől az éremtáblázaton lesz lenyomata az ottani eredményeknek, másfelől a hagyományos sínemzetek már csak presztízsből is odateszik magukat. No, nem mindig a legerősebb csapatokkal képviseltetik magukat, de a lista tartalékosnak semmiképpen nem mondható, akármelyik világeseményt is nézzük.

Komolyabb esélylatolgatásba persze dőreség lenne bonyolódni, a csapatok névsorát ugyanis a versenynapig ködfátyol borítja, sőt a névsorból sem következik sok minden, két tartalékversenyzőt ugyanis rendre neveznek a legnagyobbak. A parallel szlalomos lebonyolítás az erős technikai csapattal érkező nemzeteknek kedvez. A papírforma elvileg a kétszeres bajnok Ausztria sikerét ígérné, de az elmúlt három vb-n érmes svéd válogatott megnehezítheti dolgukat. A németek esélyeit a Maria Riesch visszavonulásával erőteljesen meggyöngült női vonal teszi kétségessé, míg a franciáknál jelentős visszaesés mutatkozik. De egy úgymond buliversenyen bármi előfordulhat. Még az is, hogy az eleddig érmet sem szerző olaszok meglepik a világot, vagy esetleg az, hogy Svájc sem távozik üres kézzel.

Osztrák hengertől a teljes betliig minden benne van a kalapban

(Női óriás-műlesiklás, II. 12., csütörtök)

Érdekes helyzetbe került az egyszeri blogger, amikor esélyt szeretne latolgatni egy olyan versenyszám esetén, melyben december vége óta nem rendeztek Világkupa-versenyt. Márpedig a női óriás-műlesiklásban ez a nagy helyzet. Minthogy két EK- viadalon túl hivatalos eredmények sem állnak rendelkezésünkre, s ott sem állt rajthoz a teljes élmezőny, az edzésmunkába pedig nem látunk be, muszáj az óév végi formát alapul vennünk.

Eszerint az osztrák szurkolók lehetnek a leginkább bizakodóak, elvégre három aranyesélyes sízővel érkeznek a tengerentúlra. Eva-Maria Brem vezeti a szakági Világkupát, ami három dobogó, közte egy győzelem mellett magától értetődő dolog. Hihetetlen módon ez lesz a 27 esztendős tiroli sportoló első világversenye, a rutin ilyetén hiánya mindenképp ellene szól. Anna Fenningernek ilyen nehézséggel nem kell szembe néznie, ha minden a tervek szerint alakul, két-három éremmel a birtokában jutalomjátékként is felfoghatja ezt a versenyt. Az EK- versenyek alapján Kathrin Zettel remek formába lendült óriásban, nála mindig kérdés, hogyan bírja el fejben az esélyesség terhét. Rá akkor fogadnánk, ha 3.-4. helyről várná a második felvonást.

Miközben soroljuk itt a jobbnál jobb osztrák sízőket, érdemes belegondolni a tarolás inverzébe is, tudniillik abba, hogy terített betlit mutatnak be a sógorok. Márpedig ez is benne van a pakliban, látva a konkurenciát. Elsősorban az olimpiai bajnokot, Tina Maze végtelenül stabilan hozza idén az eredményeket, dobogóból, s győzelemből ugyan csak egy jutott, de ő tipikusan az a sportoló, aki akkor hasít nagyot, amikor a leginkább kell. Mikaela Shiffrinnel is muszáj lesz számolni az éremesélyesek közt. Ütős kis csapattal érkezik Amerikába Svédország, a két ünnep között Kühtaion élete első VK- sikerét szerző Sara Hector éppúgy meglepheti a sógorokat, mint a halovány idényt síző Maria Pietilä-Holmner, illetve Jessica Lindell-Vikarby. Az olaszok érmes reményeit a kissé hebrencs Federica Brignone, vagy a világversenyeken rendre nagyot alkotó Nadia Fanchini éltetheti. A franciák legnagyobb bánatára a címvédéstől alighanem eltekinthetünk, Tessa Worley rémes szezont produkált, a megbízható TOP10-emberük, Anémone Marmottan is esik-kel, így nem kizárt, hogy jobb híján Adéline Baud-ban lehet minden bizodalmuk a galloknak.

Trónfosztás közeleg? Ted Ligety triplázása veszélybe került

(Férfi óriás-műlesiklás, II. 13., péntek)

Kétszeres világbajnoki címvédőként tér vissza hazájába Ted Ligety, a szám olimpiai bajnokának és ötszörös VK- győztesének idei éve azonban messze nem olyan acélos, mint azt megszokhattuk tőle. Dinamikában is sokat vesztett tavalyhoz mérten, de mindez semmi ahhoz képest, amennyi síelési hibát vétett idén. Egyetlen érv szól mellette, de az fajsúlyosnak látszik: Beaver Creeken aratta szezonbeli egyetlen győzelmét, ráadásul nem kis fölénnyel. Imádja a lejtőt, rászabták a szervezők. De egy ennyire bizonytalan évadban a hazai pálya inkább hátrányként szolgálhat.

Marcel Hirscher energikus óriás-műlesiklásán meglátszik a felkészülés során magára pakolt 10 kilónyi izomréteg. Képtelen dobogón kívül zárt, utóbbi három versenyét behúzta ellentmondás nem tűrve, ő a favorit, bár a lázas megbetegedés nem jött jól nála, csak egy későbbi géppel kelhetett útnak Amerika felé.

Oda kell figyelni a franciákra, elsősorban persze az olimpiai bronzérmes Alexis Pinturault-ra, aki anno november végén a leginkább megközelítette Ligetyt. Ha koncentráltsága a helyén lesz, karrierje első felnőtt vb-érmét szerezheti. Thomas Fanara technikai képzettsége sokat nyomhat a latba, de nem ördögtől való gondolat fogadni az év felfedezettjére, Victor Muffat Jeandet-ra. Mint a gallok Mathieu Faivre, úgy a németek Stefan Luitz révén vesztettek ígéretes fiatal reménységet, de Felix Neureuther és Fritz Dopfer is feltétlenül besorolható a dobogóra esélyesek táborába, habár mindkettejük esetében inkább a szlalomot emelnénk ki fő számként. Minden bizonnyal utolsó vb-jén csatol lécet Benjamin Raich, s mi tagadás, idei eredményei fényében nem zárható ki egy dicsőséges hattyúdal. Hagyományosan erősek óriásban az olaszok, no de nem mostanság. Esetleg Roberto Nani kaphat el egy jó svungot, de az éremszerzéshez hatalmas bravúr kéne tőle. Eleve generációváltás zajlik a szakágban, David Simoncelli még csak-csak beverekedte magát a nemzeti csapatba, Massimiliano Blardone, valamint Cyprien Richard viszont kénytelen lesz TV-n keresztül követni a versenyeket.

Elbírja-e az irdatlan nyomást Mikaela Shiffrin?

(Női szlalom, II. 14., szombat)

A női versenyek zárásaként szlalomban osztanak érmeket. A nézői szempontból leginkább barát versenyformát vélhetően megtelt lelátók előtt rendezik szombaton, abban a reményben, hogy utoljára felcsendülhessen az amerikai himnusz. Ami egyet jelentene azzal, hogy Janica Kostelić után 10 évvel ismét duplázni tudjon valaki műlesiklásban.

Jelesül Mikaela Shiffrin, a 20. életévét márciusban betöltő ifjú zseni lassan 3 éve verhetetlen a Világkupában, nyert Schladmingban, majd Szocsiban, s most újra csúcsokat döntögetne. A mindezidáig meredeken felfelé ívelő pályafutás idén apró döccenőkhöz ért. Ritkán jönnek azok a verhetetlen menetek, a komolyabb megingások viszont szinte mindennapossá váltak. Nem véletlen, hogy Shiffrin felhagyott eredeti tervével, hogy Szuper-G-ben is kipróbálja magát, inkább fokozottan ráfeküdt a műlesikló edzésekre, minek eredményeként utolsó három versenyén dobogóra állt, köztük kettőt megnyert.

A szakági VK-t Frida Hansdotter vezeti – elsősorban fergeteges kiegyensúlyozottságának hála. A vb főpróbáján versenyt nyert Flachaun, joggal bizakodik a remek svéd szlalomos sikerek folytatásában. A sötét ló szerepében tetszeleg Maria Pietilä-Holmner, mellette a rutin szól. Életében először szerezne érmet világversenyen szlalomban Tina Maze, reményei megalapozottak, elvégre épp ezen számban teljesít legmeggyőzőbben idén. Veszélyesen erős az osztrák konkurencia, Kathrin Zettel, Nicole Hosp és Michaela Kirchgasser hármasa mögött már szép évek állnak, a 4. indulóról a helyszíni edzések fényében döntenek, Thalmann és Bernadette Schild között dől el a kérdés. Éppúgy benne van a pakliban két osztrák a dobogón, mint egy csúnya blama lehetősége.

Visszatalált a sikerhez vezető útra Šárka Strachová, 5 év után dobogón állt a Világkupában, csak úgy sorjáznak a TOP10-helyezések. A kanadai határ közelsége pluszmotivációval töltheti el Marie-Michéle Gagnont, de ha össze tudna rakni két erős menetet, Resi Stiegler is megörvendeztetheti a hazai nézőket. Törnek előre a fiatalok, norvég részről Nina Løseth, a svájciaknál Wendy Holdener és Michelle Gisin okozhat komoly meglepetéseket.

Miklós Edit körül forog a világ, de utat kezdenek törni maguknak a fiatalok

(Magyar indulók és esélyek)

Igazi magyaros történet, ami a Magyar Sí Szövetség háza táján történik. Nyilatkozatoknak se szeri, se száma, de míg honlapukon ott díszeleg az utazók névsora, plusz néhány portálra átküldték a listát, épp a leginkább illetékes szereplők, a versenyzők és edzőik nem kaptak semmiféle hivatalos tájékoztatást. (Szombat estéről beszélünk, azóta akár még változhatott is a helyzet…) Szerencsére akad néhány bennfentes kapcsolatunk, kiknek köszönhetően mondhatni átlátunk a bozótoson.

Mivel szövetségünk költségvetésének jelentős részét az FIS- től kapja, a sportág népszerűsítésének jegyében maximális létszámmal képviseltetjük magunkat a tengerentúlon.

(Az alábbiakban minden versenyzőnknél feltűntetjük FIS-pontjaik számát. Ez az érték - nagy vonalakban - a világ legjobbjától mért aktuális távolságot jelenti szakáganként, természetszerűleg itt a minél kisebb szám az örvendetesebb. A valós esélyeket hűen tükrőzik ezek a számok.)

Kezdjük az illendőség jegyében a hölgyekkel! Miklós Edit a csapat motorja, szlalom kivételével valamennyi számban indulni fog. Lesiklásbeli esélyeiről már szóltunk, a ranglista 22. helyezettjeként (5,05 FIS-pont) megalapozottan vérmes reményekkel utazik Beaver Creekbe. Önbizalmát már kedden megalapozhatja, elvégre hiába áll csupán a ranglista 82. helyén Szuper-G-ben (49 FIS-pont), a nemzetenkénti 4-4 induló miatt egészen jó rajtszámmal indulhat. Egy TOP-15-ös eredménnyel megalapozhatja jó kedvünket, szerencsés esetben, s nem utolsósorban egy kevésbé kanyargós pályán lehet ennél jobb is.

Alpesi összetettben sem rosszak kilátásaink, habár Edit műlesikló tudása finoman szólva nem az igazi, ütős első futammal és a körülmények szerencsés összejátszása esetén (ti. hullani fognak a nagyok, akár a legyek), befigyelhet egy TOP20-környéki helyezés. Edit számára az óriás-műlesiklással zárul a világbajnokság, s mivel ebben a számban nagy ritkán indul versenyeken, mindössze 582. a ranglistán, itt csak a becsületes helytállás lehet a cél. Konkrétan az, hogy az egzotikus országok képviselőit maga mögött tartsa. A szokott kiesési ráta mellett ez egy vállalható helyezésben realizálódhat. De a lényegi kérdések úgyis az első héten dőlnek el.

Harmadik világbajnokságán indul kétszeres olimpikonunk Berecz Anna. A két technikai számban lesz alkalma bizonyítani, esélyeit nehéz behatárolnunk. Egyrészről mind szlalomban, mind óriásban 40 feletti pontjai vannak a ranglistán, ami akár mérsékelt reményekkel is eltölthetne minket, ám idei eredményeiből kiindulva aligha lehet élete formájában. Különféle FIS- és egyetemi versenyeken január eleje óta indulgatott, általában 100 pont környéki eredménnyel zárt, igaz, utolsó két versenyén, Red Riveren jóval biztatóbban teljesített.

Edit és Anna mellett még ketten képviselik hazánkat óriás-műlesiklásban. Csima Réka (138 FIS-pont) elindult két éve Schladmingban is, ott a 78. helyen végzett. Eigler Patrícia (189 FIS-pont) épp kilépett a serdülő korból, idén debütál a magyar csapatban. Rájuk, és a szlalomban induló Berecz Réka (174 FIS-pont), Csima Laura (180 FIS-pont) és Maróty Mónika (253 FIS-pont) hármasra ugyanúgy érvényes, hogy teljesen amatőr felkészüléssel, vagyis pár hetes hón töltött időszakkal a hátuk mögött igyekeznek majd leküzdeni saját határaikat.

r nem ide tartozik, de azért említsük meg ezen a ponton reményteljes serdülőkorú versenyzőpalántáinkat. Ha a vezetés is úgy kívánja, s a további honosítások helyett rájuk is hárul némi figyelem, s anyagi támogatás, szép jövő előtt állhat például Szőllős Noa, Tóth Zita és Hozmann Szonja.


A férfiaknál azért sokkal kecsegtetőbb a jelen, becsülettel állják a sarat fiataljaink. Még mielőtt rájuk térnénk, tegyünk említést horvát sztárunkról. Samsal Dalibor (64. a ranglistán, 9 FIS-pont) a két technikai számban áll rajthoz. Bár pontjai megengednék, nem indul a gyors szakágakban, mivel érdekes módon nem is edzett rájuk. Ahhoz képest, mennyi pénzt invesztál felkészülésébe a szövetség, egy laza legyintéssel elintézték a kérdést, pedig ha valahol, az egyfutamos számokban mód nyílhat egy-két vállhalhatóbb eredmény elérésére. Óriás-műlesiklásban kvalifikálnia kell, szlalomban viszont főfutamos. Amennyiben végre sikeresen teljesítene két futamot, akár a TOP-30 környékére is beérhetne. Ám idei versenyein ez mindösszesen háromszor adatott meg számára, egy EK-futamon pontszerzőként (21.), míg két január közepi FIS- versenyen egyformán másodikként végzett, utóbbin egyetlen századdal maradt el Roberto Nanitól. Tehát a tempója nem olyan rossz, de hát ilyen magas kiesési százalék mellett felesleges túl nagyokat álmodni.

Gyönyörű hajrával nagy bravúrt hajtott végre Kékesi Márton, beverekedte magát 80 pont alá, így egyedüli magyarként rajthoz állhat Szuper-G-ben. Utolsók közt fog indulni, de nagyon kemény, bátor síző hírében áll, ki fogja hozni a tőle telhető maximumot futamából, mérget vehetünk rá.

Technikai számokban idén utoljára kvalifikációs futamokat rendeznek, a főfutamban 60 síző indulhat automatikusan, ehhez csatlakozik 25 a selejtezőből. A helyezés nem feltétlenül mérvadó, amennyiben ugyanis egy adott országból egyetlen induló sem jutna tovább, például a legjobb magyart feltétlenül továbbsorolják. A főfutam tehát 100 fölötti indulóval kezdődik, de a második futamban csak az első 60 folytatja.

Óriás-műlesiklásban a papírforma kettős magyar továbbjutást valószínűsít, Dalibor (28 pont) mellett Farkas Norbertnek (41 pont) is helye lenne a legjobb huszonöt közt. Olimpikonunk két éve egy komoly rontással együtt is 35. helyen zárt a főfutamban, s bár idén nincs ihletett formában, sok munka van benne, immáron nem Armin Brunner, hanem Raif Cristian edző oldalán, akivel a kazah csapat kötelékében dolgozott sokat Hausban.  A főfutamban Dalibortól 30 környéki, míg Norbitól 40-45 közti helyezés az elvárás.

Benedek Patrik (92 pont, junior-vb 58. kombinációban) és Szőllős Benjamin (128 pont, EYOF-28. helyezett idén) egy osztrák sí gimnázium tanulói, 97’-es, illetve 98’-as születésűek. Becsülettel felkészültek, élvezik a kihívásokat, egyre jobb eredményekkel jelentkeztek. Talán még kicsit nagy a kabát nekik, de pontszámukból kiérződik, van bennük spiritusz. Profik edzésben és hozzáállásban, nagyon jót tenne a szövetségnek, ha nem Daliborra költenék a pénzt, hanem ezekre az emberekre. A pénz viszont nagy úr, ennek tudható be, hogy az eredményei okán amúgy masszívan harmadik Kékesi Marci nem indulhat óriásban.

Szlalomban Dalibor egyenes ágon a főfutam résztvevője, a következő a rangsorban Farkas lenne, ám ő pénzügyi okok miatt nem indul. Helyette adott Kékesi Marci pár tizeddel rosszabb pontokkal, nagy bravúrral nem zárható ki a 25-be kerülés, vagyis egy elméleti főfutam, s egy ott elérhető 50 környéki helyezés sem.

A kvalifikáción rajthoz áll még a rutinos Szepesi Bertold (47 pont), s két fiatal, Szőllős Barnabás (45 pont, a tavalyi junior-vb 60. helyezettje) és Nagy Bence (97). Barnabás és Bence is nagyon jókat megy az idén, ők is mindketten a szép jövőt mutathatják. Kvalifikációs továbbjutásuk persze jelenleg még álomnak látszik.

Kommentek: 0 komment

comments powered by Disqus

Követők

Síparadicsom bendzsi98 adammalysza repens GeoCucc McDave contador96 zbigniew gabesz19 Neuner 79 contador1996 realniku

Elérhetőségünk