Marcel Hirscher megtalálta formáját és így világbajnoki címet ünnepelhet óriás-műlesiklásban Sankt Moritzban. A második helyet honfitársa, Roland Leitinger szerezte meg bődületes második futammal, míg Leif Kristian Haugen egy nagyszerű és egy hibákkal teli futammal is a dobogó harmadik helyét tudta megkaparintani. Az első futam után még dobogós Schörghofer végül az 5., míg Pinturault a 7. helyen zérta a versenyt.

 

 

A férfiak lassú számaihoz érkezett a Sankt Moritz-i világbajnokság programja. A versenyt előzetesen mindenki Marcel Hirscher és Alexis Pinturault párharcának újabb felvonása miatt várta, amihez a tűzők személye is asszisztált: az első futamot francia, míg a másodikat osztrák edző tűzhette. Az időjárás is viszonylag kegyes volt: délelőtt napsütéses idő várt a mezőnyre, bár maga a pálya folyamatosan árnyékban volt, míg délutánra megérkezett a Kelet-Alpokba jósolt havazás.

A versenyen elsőként Victor Muffat-Jeandet (13.) síelhetett, és egy komoly térvesztés miatt került később a középmezőnybe. Felix Neureuthernek (21.) ismét háta miatt akadnak nehézségei, ami síelésén is meglátszott; úgy ment, mintha tojáshéjakon síelne. Mathieu Faivre (8.) idén az egyetlen, aki a két esélyes mellett versenyt tudott nyerni, ennek megfelelően pedig jól is kezdett, viszont fontos tizedeket hagyott ott egy váratlan fékezésben. Henrik Kristoffersen (5.) ma még különösebb eredménykényszer nélkül síelhetett, és egy visszafogottabb alsó szakaszt leszámítva kiválóan is teljesített.

Philipp Schörghofer (2.) a pálya elejét nagyon megfontoltan kezdte, de a pálya alján láthatóan ritmust váltott és két tizedes hátrányát ugyanekkora előnyre fordította Kristoffersennel szemben. A két esélyes közül Marcel Hirscher (1.) jöhetett előbb és egy rendkívül agresszív menettel jelezte kritikusainak, hogy még messze nem szabad leírni őt. A nagy ellenfél ennyire nem kezdett bevállalósan, de Pinturault (3.) a pálya alján szépen tudta tartani addigi 35 százados hátrányát.
Matts Olsson (4.) a legutóbbi versenyen élete első dobogójának örülhetett, ez pedig láthatóan kellő önbizalommal vértezte fel, komoly rontás nélküli menetével épp csak lemaradt a dobogóról. Florian Eisath (11.) is idén szerezte első dobogóját, viszont első futamából a szép ívek mellől a jó tempó hiányzott. André Myhrer (40.) rendkívül zaklatott futama során sokszor méterekkel kerülte el a kapukat, nem egyszer a kiesést kockáztatva. Žan Kranjec nagyobb hátránnyal kezdett majd egy szektor után kibillent az egyensúlyából és kiesett. Stefan Luitz (14.) kritikus kapuknál veszített teret, ami miatt folyamatosan nőtt a hátránya. Ezzel szemben Leif Kristian Haugen (7.) igen összeszedett menetet produkált és csak a meredek szakaszon maradt alul valamelyest ellenfeleivel szemben. Manuel Feller (33.) stílusában rendre benne van a hiba, viszont ezúttal az a lehengerlő tempó is hiányzott.

Justin Murisier (12.) nem ment rosszul, de lécei több helyen szétcsúsztak és egy-egy nagyobb fékezés is növelte hátrányát. Manfred Mölgg (20.) meglehetősen lassan kezdett, mindössze a pálya végi bujkálósabb szakaszon tudta tartani a lépést az élmezőnnyel. Carlo Janka (16.) volt már a szakág világ- és olimpiai bajnoka, de tudása mára megkopott a gyors számok miatt. Aleksander Åmodt Kilde kezdte a legjobban a felső szakaszt, de nem tudta kontrollálni a tempót és kiesett. Steve Missilier (23.) az olimpia óta először indulhat világversenyen, és egy nagy fékezést sajnálhat a legjobban, ami után sokat kellett visszagyorsulnia. Filip Zubčić (10.) komoly hiba nélkül, jó tempóban tudott haladni, ennek megfelelően másodpercen belül maradt Hirscherhez képest, majd Riccardo Tonetti (9.) pár századdal még a horvátnál is jobbnak bizonyult.

Kiemelendő Roland Leitinger (6.), aki papíron a legesélytelenebb osztrákként hatodik helyével megőrizte esélyét egy esetleges dobogóra, a pálya elején még nagy meccsben volt Hirscherrel. A hazaiak két versenyzője magukhoz képest jól szerepeltek, Gino Caviezel (18.) és Loïc Meillard (24.) is hozni tudták a tőlük elvárt szintet. Erik Read (28.) ellenben szenzációsan síelt, viszont egy nagy hiba keresztbe tett a rendkívüli eredménynek. Elhullottak viszont az amerikaiak: Ted Ligety egészségügyi okok miatt eleve nem védhette meg címlt, Tommy Ford és Tim Jitloff pedig egyaránt kiestek, egyedül David Chodounskynak sikerült a célba érés.

Harmincon felüli rajtszámmal került a legjobb harmincba Simon Maurberger (19.), aki De Aliprandini sérülése miatt került az olasz csapatba; a holland Maarten Meiners (25.), Andreas Žampa (25.), Phil Brown (27.), Bjørnar Neteland (28.) és a negyedik amerikai, Ryan Cochran-Siegel (30.). Hazánakt Szőllős Benjamin képviselte a versenyen, és az első szektorban kevesebb, mint két másodperc volt a hátránya Hirscherrel szemben, ami akár a legjobb 60 közé is elegendő lehetett volna, de a második szektorban sajnsok búcsúzott a versenytől.

A második futam rajtja nem megszokott okok miatt csúszott fél órát: az idei világbajnokságon megszokhattuk már, hogy a svájci légierő bemutató gépei, az ún. Patrouille Suisse elhúz a célterület felett, ezúttal a mutatvány majdnem tragédiába torkollt. Az egyik gép elszakította a pálya feletti pókkamera kábelét, maga a kamera a hóba zuhant, viszont az aláhulló vezetékek a kábelek alatt húzódó ülőliftre estek, ami miatt a versenyzőket épp a rajtba szállító felvonót pár percre le kellett állítani. Szerencsére sem a nézőknek, a versenyzőknek és a gép pilótájának sem esett baja.

A második futam alapidejét Bryan Cochran-Siegel (25.) síelhette, de ezt hamar feledtette Erik Read (23.) aki ezúttal hozta az elvárt sízést, ami komoly előrelépést eredményezett. Nem bírt a kanadaival a kisebbet rontó Neteland (26.), és a kicsúszása után továbbsíző Andreas Žampa (34.) sem; Phil Brown és a holland Meiners és a bukfencező Samu Torsti pedig búcsúzni kényszerültek. A hazaiak hangját az igen bevállalós Loïc Meillard (21.) hozta meg, aki átvehette a vezetést, még ha csak rövid időre is: Steve Missilier (18.) nagyon precíz menettel állt az élre.

Felix Neureuther (16.) menetére felerősödött a havazás, de ez nem befolyásolta menetét. A csapatverseny meghúzta hátát, így minden bizonnyal hatalmas önbizalomlöketet jelent számára a műlesiklás előtt, hogy sikerült megvernie Missilier-t. Manfred Mölgg (20.) sem jött rosszul, de a francia és a német idejével nem tudta felvenni a versenyt. Simon Maurberger (24.) dekoncentrált sízéssel csúszott hátrébb. A hazai közönség üdvrivalgása újabb svájcit repített az élre: Gino Caviezel (15.) szép menettel került az élre, de Meillardhoz hasonlóan ő sem örülhetett sokáig; David Chodounsky (11.) hamar tovább faragta az addigi legjobb időt, ráadásul viszonylag sokkal a szoros mezőnyben. Első svájciként Carlo Janka (22.) nem tudta átvenni a vezetést, még honfitársa, Meillard is megelőzte.

Linus Straßer (12.) a vezetést nem tudta átvenni, de korrekt menete a számára gyengébbik számban így is kiválónak mondható, nem így a honfitársa és szakági specialista Stefan Luitz (14.) számára, aki több megbillenést is bemutatott, és eredményével sem lehet egyáltalán elégedett. Victor Muffat-Jeandet (13.) sokáig konkurált az amerikai idejével, de épp a végére fogyott el az előny. Justin Murisier (8.) tovább tudta fokozni a svájciak eddigi (magukhoz képest) remek szereplését és egy nagyon precíz menettel állhatott az élre. Ellenben Florian Eisath (17.), akitől több késést is láthattunk, így végül sokat csúszott hátra, ugyanúgy, ahogy az igen bizonytalan és kapkodó Filip Zubčić (19.) is. Riccardo Tonetti (10) hozott előnyével sokáig jól tudott sáfárkodni, végül épp a célban került kisebb hátrányba Murisiuer-vel szemben.

A reklámszünet utáni legjobb nyolcast Mathieu Faivre (9.) menete nyitotta, akinek idején egy nagyobb rontás sem látszott meg, a végső hátrány viszont szemre kevésbé látható faktorokból adott. Leif Kristian Haugen (3.) rendkívül sok hibával, de nagyszerű tempóval oldotta meg a pályát, amivel átvehette a vezetést, viszont ez esélyt adott a többieknek. Roland Leitinger (2.) precízebb menete rendkívül kifizetődő volt, ráadásul a pálya második felén még sebességben is rá tudott kapcsolni, így majdnem fél másodpercet vert Haugenre, ezzel az osztrák egyértelműen a dobogót vette célba.

Henrik Kristoffersen (4.) nem is tudott konkurálni az osztrák menetével, de végül honfitársával szemben is alulmaradt pá tizeddel. Matts Olsson (6.) egy komolyabb rontást bánhat igazán, bár valószínűleg anélkül is csak a két norvégot előzhette volna meg. Alexis Pinturault-n (7.) nem érződött a magabiztosság, ráadásul azt az eszeveszett bevállalósságot sem lehetett felfedezni, így a pálya második felén már kapuról kapura kapta a súlyos századokat. Ezzel már biztos volt a biztos osztrák arany!

Philipp Schörghofer (5.) nagyszerűen kezdett, látszott, hogy a győzelmet szeretné, nem az érmet. A pálya második, könnyebb felén viszont ő sem merte úgy csúsztatni léceit, így a két norvég mögé szorult. Hirschernek (1.) így fél másodperces előnyt kellett megőrizni a honfitárssal szemben. A pálya elején növelte előnyét, ami jó kiindulási alapnak számított, viszont a harmadik szektorban ő is négy tizedet eladott, de megmaradt előnyét már be tudta vinni a célba! Ezzel Marcel Hirscher frappáns választ adott az osztrák bulvársajtó csapatverseny utáni támadásaira. A sógorok örömét pedig tovább fokozhatja, hogy Roland Leitinger révén kettős győzelemnek örülhettek. Leif Kristian Haugen pedig még mindig nem tud két épkézláb menetet egymás után felmutatni, ennek ellenére is képes volt dobogós helyet szerezni.

Marcel Hirscher érdemeit hosszasan lehet sorolni: 2012 óta már ötszörös összetett győztes (a hatodik pedig már szintén úton van), emellé hat szakági címet tudhat magának. A 2010-es szezontól kezdve hozta a győzelmeket világkupában, de kezdetben hektikus „mindent vagy semmit” szemléletű sízéseiről vált ismertté, aminek árnyéka még első összetett győzelméig elkísérte. Ezután viszont a mezőny talán legstabilabb versenyzőjévé vált, mára alig akad verseny, ahol kiesne és dobogós helyezéseket ezzel együtt is tucatjára szállít. 43 világkupa győzelmével az örökranglistán 5., az aktívak közül pedig a legsikeresebb ebben az összevetésben (csak olyan nevek vannak előtte, mint Marc Girardelli, Alberto Tomba, Hermann Maier és Ingemar Stenmark). Szakágait tekintve technikai síző: jóformán csak óriásban és szlalomban áll rajthoz, bár szuper-G-ben és alpesi összetettben is többször ért már el figyelemre méltó eredményt.

Ami a világversenyeket illeti, óriásban aratott győzelmével immár ötszörös világbajnok: Schladmingban műlesiklásban, míg Beaver Creekben szuper-kombinációban bizonyult a világ legjobbjának (óriásban mindkétszer ezüstöt szerzett Ted Ligety mögött), és mindkét helyszínen csapatban is a dobogó tetején állhatott. A műlesiklás aranyát két éve vezető helyről bukta el a második futamban, míg hétfőn Luca Ärni bizonyult nála jobbnak egy századdal alpesi összetettben. Utóbbihoz jött egy várakozáson aluli szuper-G indulás, ahol kiszorította a keretből Romed Baumannt, majd pedig a keddi igen halvány csapatverseny, ami után az osztrák sajtó rettentően kikezdte. Erre adott ma frappáns választ győzelmével.

Ami az olimpiákat illeti, még messze nem ilyen eredményes. Vancouverből (vagyis inkább Whistlerből) még nem tudott érmet hozni, míg Szocsiban az órisban két erős közepes futammal csak negyedik lett, majd műlesiklásban egy nagyon elrontott első futam után (csak kilencedik lett) végül az ezüstig menetelt, de Mario Mattot már nem tudta legyőzni az olimpiai bajnoki címért.

A második helyet megszerző Roland Leitinger az osztrák új generáció egyik feltörekvő tagja, bár már lassan 26 éves. 2011-ben debütált a világkupában, de ezzel párhuzamosan még mindig versenyez az Európa-kupában, mivel az első vonalban csak óriásban indul. Európa-kupán volt már összetett 3. Világkupa eredményei ennél jóval szerényebbek, kétszer szerepelt eddig a legjobb 10-ben, mindkétszer a 2016-os szezon elején, legjobbja egy 6. hely Söldenből. Világbajnokságon pedig most indult először pályafutása során.

Leif Kristian Haugen idén tölti be 30. életévét és már 2010 óta versenyez a világkupában, ráadásul már negyedik világbajnokságán szerepel. Stílusa elég bevállalós, általában két hibátlan menetet nem szokott teljesíteni. Legerősebb száma egyértelműen az óriás-műlesiklás, de legjobb eredménye két 4. hely, egy idén a kitzbüheli műlesiklásról, a másik pedig az Alta Badia-i parallel óriásról. Óriás-műlesiklásban az eddigi legjobb eredménye egy adelbodeni 5. hely még 2014-ből.

Kommentek: 0 komment

comments powered by Disqus

Követők

Síparadicsom bendzsi98 adammalysza repens GeoCucc McDave contador96 zbigniew gabesz19 Neuner 79 contador1996 realniku

Elérhetőségünk