Síparadicsom

Kedden kora este a kuopioi állomással folytatódott a síugrók világkupa sorozata, amelyen akárcsak vasárnap Lahtiban, ismét Kamil Stoch tudott diadalmaskodni Severin Freundot valamint Anders Bardalt megelőzve. Stoch legfőbb összetettbeli riválisa, Peter Prevc ezúttal a 4. helyen végzett, így a lengyelek olimpiai és világbajnoka egy nagy lépéssel közelebb került a nagy kristálygömbhöz is.

Nem indult igazán jól a program a kuopioi síugró napokon (versenyhétvégének ugye nemigen mondhatjuk) ugyanis hétfőn az erős havazás miatt csak egyetlen edzéssorozat megrendezésére futotta, az utána esedékes kvalifikációt pedig eltolták közvetlenül a verseny elé. Bár ha másra nem, arra azért jó volt mindez, hogy a versenyzőknek is volt egy lazább napjuk a nagy északi menetelés közepette, mert amúgy a múlt keddi faluni selejtező óta mindössze egyetlen „szabadnapjuk” volt, egyébként minden nap vagy egy selejtező vagy egy verseny okán jelenésük volt a sáncokon.

Maga a verseny aztán már szerencsére sokkal jobb időben zajlott, mint ami az azt megelőző napon fogadta a mezőnyt, így aztán a 15-ös beülőből rendben elkezdődhetett az első sorozat. Méghozzá nem is akárhogyan, ugyanis az ötödikként induló Ville Larinto (3.), aki egyébként a finnek legutolsó itteni győzelmét jegyzi még 2010-ből, egy kivételesen jó szembeszelet meglovagolva 129 métert repült, amit egy jóideig nem is tudott megközelíteni senki, bár később ugyan Jakub Janda (122 m 8.), a selejtezőt megnyerő Gregor Deschwanden (120,5 m 15) és Anssi Koivuranta (121,5 m 16.) is túlugrották a K-pontot, 30 ugrót követően Larinto még így is utcahossznyi különbséggel vezette a mezőnyt.

Viszont ekkor sajnos nem csak a szép repülésekkel kellet foglalkoznunk, ugyanis idő közben Yuta Watase (117,5 m 47.) jobb lába a talajfogásnál kicsúszott, esés közben pedig beütötte a fejét, és igaz ugyan, hogy ha segítséggel is, de saját lábán tudta elhagyni a kifutót, a hírek szerint agyrázkódást szenvedett.

A szokásos technikai szünetet követően aztán Andreas Koflertől (13.) is láthattunk egy egészen jó repülést, aminek végén 124,5 méternél landolt, ám mindehhez nála is viszonylag erős szembeszél társult, így csak a pillanatnyi 3. helyre jött be vele, amit éppen egyik honfitársa, Michael Hayböck (11.) vett el tőle, miután kvázi szélcsendben egy 121,5 méteres ugrást mutatott be. Ugyanekkorát ugrott valamivel később Jernej Damjan is (121,5 m 14.), azonban a kicsivel gyengébb stíluspontjai miatt csak az 5. helyre jött be vele.

Ezek után már a legjobbak, azaz a selejtező 10 kiemelt versenyzője következett, akik közül elsőként az a Stefan Kraft (10.) ugrott, aki az edzéseken kifejezetten érezte ezt a sáncot, most azonban ő is csak 121,5 métert repült, ami az enyhe hátszél miatt a kompenzációval együtt azért jó volt a 3. helyre, de Larintora még mindig nem volt igazán veszélyes. Az őt követő Andreas Wellinger (9.) aztán már ismét némi szembeszélben repülhetett, amelyet ő egy 123 méteres ugrásra tudott váltani, amivel a változatosság kedvéért ő is a pillanatnyi 3. pozíciót foglalta el, majd Thomas Diethart (123 m 12.) következett, aki hiába repült ugyanekkorát, a szoros mezőnyben csak a 6. helyet foglalta el. Simon Ammann (5.) ellenben egészen 125 méterig vitorlázott, ami annak ellenére a 2. helyet jelentette számára, hogy ezúttal sem tudott tiszta telemarkot csinálni, de nem sokáig állt ebben a pozícióban, ugyanis rögvest érkezett Anders Bardal (4.), aki a hátszele ellenére is 123 métert tudott ugrani, amivel ő már 2 pontra járt csak Larintotól, aki még mindig tartotta magát az élen.

Öt versenyző volt ekkor már csak hátra az első sorozatból, kezdve az utóbbi napokban egyre biztatóbb formát mutató Gregor Schliernzauerrel (17.), aki azonban elsőre nem ugrott igazán jót, így csak a középmezőnyből várhatta a folytatást. Schlieri után Noriaki Kasai (7.) mutatott be egy 123 méteres ugrást, amivel a pillanatnyi 4. helyet foglalta el a táblázaton, majd következett a mostanában kifejezetten szárnyakat kapó Severin Freund (2.), aki egy 127 méteres repüléssel a kompenzációs pontokat is segítségül hívva végre átvette a vezetést, és egyszersmind ismét ott volt a győzelemre esélyes versenyzők között.

Persze az első sorozatnak még nem volt vége, hiszen hátra volt még a VK-győzelemért nagy csatát vívó Peter Prevc és Kamil Stoch, akik között a lahti versenyt követően 53 pont volt a differencia a lengyel klasszis javára. Ennek megfelelően kettejük közül előbb Prevc (5.) kapta meg a rajtjelet, aki nem ugrott ugyan rosszat, de igazán jót sem, hiszen egy 123,5 méteres kísérlettel mindössze a 4. helyre jött be, holtversenyben Ammannal. Stoch (1.) előtt tehát ismét adódott egy lehetőség arra, hogy ellépjen egy kicsit legfőbb riválisától, amit nem is volt rest kihasználni, és az enyhe hátszél ellenére 126,5 méterig jutva „féltávnál” el is foglalta az első pozíciót, igaz, az előnye mindössze 1,1 pont volt Freund, és 3,5 a meglepetésember Larinto előtt. Prevccel szemben már nagyobb, kereken 9 pont volt a lengyel előnye, de miután a VK-pontok a helyezésre járnak, a szlovénnak is bőven volt még lehetősége javítani a helyzetén.

Az első sorozat eredménye

Izgalommal várhattuk tehát a második sorozatot, amelynek legelején persze még messze nem Stochék játszották a főszerepet. A zsűri egyébként a szünet után egy beülővel feljebb vitte a versenyzőket (16-os), aminek köszönhetően már ez elején is láttunk egy-egy hosszabb repülést, amelyek közül elsősorban Maciej Kot (124,5 m 15), Marinus Kraus (125,5 m 16.) és Lauri Asikainen (123 m 17.) kíséreltét lehet kiemelni, amellyel ők vezették a mezőnyt az első tízes csoportot követően.

Kottól aztán az a Schlierenzauer (125 m 10.) vette át a vezetést, aki az első sorozatot követően csak a 17. helyen állt, másodjára azonban már egy sokkal ponterősebb kísérlete volt, miután a hátszél ellenére is 125 méterig jutott. Őt követően Annsi Koivurantatól (13.) láthattunk egy 123 méteres ugrást, amivel a 2. helyre tudott bejönni Schlieri mögé, majd Deschwanden (14.) következett, aki 121,5 méterrel kicsit mindkettejüktől elmaradt és csak a 3. helyre jött be. Nem járt több szerencsével Damjan (114 m 23.) sem, és Kofler (12.) sem tudta még elorozni honfitársától a vezetést, azok után, hogy második kísérletével csak 122,5 méterig jutott. Az őt követő Thomas Diethartnak (30/DSQ) aztán már úgy tűnt, hogy sikerül az élre állni, ugyanis egy 124,5 méteres ugrással két tizeddel megelőzte Schlierenzauert, utóbb azonban a technikai ellenőrzésen a síugrócipőjének nem megfelelősége miatt elvették ezt a kísérletét és visszasorolták a 30. helyre. Egy másik osztráknak, nevezetesen Michael Hayböcknek (6.) azonban immár szabályosan is sikerült átvennie a vezetést, nem is kevéssel, hiszen 128,5 méterre, azaz a zsűritávolság fölé repült. Ennek megfelelően az utolsó tíz ugró előtt le is vitte a zsűri a beülőt a 15-ösbe, így innen érkezett Stefan Kraft (9.) is, aki egy 122,5 méteres kísérlettel a 2. helyre jött be, amivel pillanatnyilag (ha még Diethartot is ide számoljuk) öt osztrák állt az élen, az más kérdés, hogy azért kilencen még hátra voltak a versenyből.

Az osztrák különítmény után Andreas Wellinger (121,5 m 11.) következett, aki azonban nem veszélyeztette Hayböck elsőségét, és bár kevésen múlt, de a vezetést Jakub Janda (7.) sem tudta átvenni, habár egy 125 méteres második ugrást követően a végén így is idei egyik legszebb eredményét jegyezhette a rutinos cseh ugró. Őt egy másik „nagy öreg”, Kasai (8.) követte, aki egy 123,5 méteres kísérlettel éppen Janda mögé jött be a 3. helyre. A japánt követően aztán Simon Ammann (5.) volt soron, aki egy 126 méteres ugrással már meg tudta előzni összesítésben Hayböcköt, még úgy is, hogy a talajfogása most sem volt az igazi (bár a bírák most egész szépen, 18-18,5 közötti pontokkal értékelték). A vele holtversenyben az 5. helyen álló Peter Prevc (4.) másodjára szintén 126 méterig jutott, a minőségi pontjai azonban ha nem is sokkal, de magasabbak voltak, így át tudta venni a svájciól a vezetést. A kérdés már csak az volt, és ami a VK szempontjából most a leginkább számított, hogy a hátralévő négy ugró közül ezzel hány embert tud megelőzni, és legfőképpen hányan végeznek majd közte és Kamil Stoch között.

Nos, ami azt illeti, ebben a tekintetben ezúttal nem a szlovénnak játszottak inkább kezére a dolgok, ugyanis Anders Bardal (3.) egy 127,5 méteres ugrással, ami egyben a legponterősebb kísérlet is volt a második sorozatban, rögtön át is vette tőle a vezetést, majd Ville Larinto (108 m 21.) ugyan másodjára betlizett, azonban az őt követő Severin Freund (2.) már nem hibázott, és egy 125 méteres ugrást követően átvette a pillanatnyi első helyet, amivel már biztos volt, hogy ahogy az olimpia utáni versenyeken mindig, ezúttal is felállhat majd legalább a dobogó második fokára.

Hátra volt viszont még Stoch (1.), aki szinte lekopírozva az első ugrását most is éppen 126,5 méterre vitorlázott, ami elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy ismét az övé legyen a győzelem (idén már hatodszor, pályafutása során pedig 13. alkalommal), ami ráadásul amiatt is különleges, hogy Kamil tavaly is nyerni tudott ezen a sáncon, így a hazai sánca, Zakopane után ez lett a második helyszín, ahol két különböző szezonban is nyerni tudott a világkupában.

Mindezzel ráadásul az összetett-siker felé is tett egy jelentős lépést, hiszen négy versennyel a vége előtt 103 pontos, azaz több mint egy győzelemnyi előnnyel rendelkezik Peter Prevccel szemben, akinek így, hogy ilyen kevés van hátra már egy komolyabb fordulatra lenne szüksége, ha meg szeretné őrizni az esélyeit a végéig. Viszont az most már szinte biztosnak látszik, hogy rajta kívül másnak, ha csak valami nagyon váratlan dolog nem történik, nemigen lesz esélye, hiszen ha az amúgy remek formában lévő Freundnak még adtunk némi sanszot Lahti környékén, most már 244 pont hátrányban ezek az esélyek gyakorlatilag csak a matematikai érdekesség kategóriáját képezik.

Részletes eredmények

VK összetett

Nemzetek kupája

Négy egyéni verseny van még tehát hátra az évadból, amelyek közül a következő kettőt, az előttünk álló hosszú hétvégén Norvégiában rendezik, az elsőt csütörtökön-pénteken Trondheimben, ahol egyébként tavaly ugyancsak Kamil Stoch diadalmaskodott. Persze tudjuk, új szezon, új verseny, de merne most valaki a bombaformában lévő lengyel ellen fogadni?

A felhasznált képek forrásai: sport.onet.pl, fisskijumping.com, skispringen.com