Síparadicsom

A harmadik versenynap hozta talán a legszebb versenyt Vikersundban, hiszen rengeteg nagy ugrást láthatott a publikum, mi több Andreas Stjernen és Peter Prevc is mindössze 2,5 méterre járt csak a világcsúcstól, jóllehet a sárga trikós nem állta meg a 249 méteres ugrást, ám ezzel együtt is övé lett ismét a győzelem. A 2. helyet Stefan Kraft, a 3-at a másik „249-es”, Stjernen szerezte meg.

Kiváló versenyidő fogadta ma az ugrókat Vikersunban, ami már a selejtező eredményein is látszott, hiszen csak úgy záporoztak a zsűritávolság feletti repülések, ráadásul 6-an (Hauer 243, Tepes 241,5, Johansson 243,5, Stjernen 248,5, Prevc 247,5 ill. Kraft 246,5 méterrel) még a 240-es vonalat is átrepülték.

Ilyen előjelekkel kezdődött a verseny, amelynek első sorozatában nagyrészt kitartott még a remek ugrásokat megengedő szembeszél, ráadásul a zsűri igen bátran a 9-es beülőből engedte indulni az első ugrókat. Ennek eredményeként mindjárt az elsőként ugró Tomas Vancura (31.) túlugrotta a K-pontot, jellemző azonban, hogy még ezzel is éppen lecsúszott a végén a pontszerzésről. Kevin Bicknernek (29.) ugyanakkor pályafutása során először sikerült magát beverekednie a 30-ba, akárcsak a harmadikként ugró Manuel Fettnernek (26.), aki 219,5 méternél landolt.

A következő nagy ugrást a kanadai Boyd-Clowes (221,5 m 22.) mutatta be, aki ezzel vezetett is, de nagyot ugrott Cestmir Kozisek is (226 m 23.), aki azonban annak ellenére is csak a 2. helyre jött be, hogy ő volt az első, aki túlugrotta a második piros vonalat is, ugyanis a szél miatt jócskán levontak tőle. Descombes Sevoie (20.) viszont egy 230,5 méteres repüléssel már az élre tudott állni, a zsűri pedig rögtön hozzá is nyúlt a beülőhöz, így a 7-es kapuból jöhetett a folytatás.

Innen repült 227,5 métert Robert Johannson (12.), ami a kompenzációval együtt elég is volt az első helyhez, ami ezt követően egy ideig maradt is nála, bár Markus Eisenbichler (225,5 m 14.) egészen közel járt hozzá. Új éllovast viszont Simon Ammann (11.) ugrása után köszönthettünk, aki 231,5 méterig vitorlázott, és (legalábbis Johanssonnal szemben) még az is belefért neki, hogy ismét pároslábas volt az érkezése.

A svájcit a világcsúcstartó Anders Fannemel (5.) váltotta az élen, aki egészen 239,5 méterig repült, ráadásul szép talajfogást csinált az ugrása végén. Az utolsó tízes előtt még Jurij Tepestől (10.) láttunk egy 225,5 méteres repülést, amivel a 2. helyre érkezett meg.

A 10 kiemelt versenyző előtt a versenyirányítás még egyel csökkentette a nekifutó hosszát (a 6-os beülőnél jártunk), ám Daniel André Tande (7.) így is 229,5 méterig repült, amivel bejött másodiknak. Még ennél is nagyobbat szólt viszont Andreas Stjernen (3.) ugrása, aki 249 méternél landolt amivel úgy is simán vezetett, hogy a telemarkot már nem tudta megcsinálni (nem mintha ennél a távolságnál nagyon szemrehányást tehetnénk neki ezért).

Ezek után érthető volt az újabb beülőmódosítás a zsűri részéről, ráadásul Severin Freund (4.) az 5-ös kapuból is 236,5 méterig tudott vitorlázni, ám pontszámban kicsivel elmaradt Stjernen mögött, akárcsak Hayböck (6.), aki a németet követően 224 méterig jutott. Stefan Kraftnak (2.) viszont sikerült átrepülnie a zöld vonalat, ugyanis a 238 méteres első kísérlete, az alacsonyabb beülő és a kisebb szembeszél miatt bőven elég volt ahhoz, hogy átvegye a vezetést.

Apropó kisebb szél, az eddig a repülést segítő légmozgás fokozatos megszűnése komoly szerepet játszott a sorozat végének alakulásában, ahogy arról alighanem Noriaki Kasai (21.) is tudna mesélni, aki mindössze 199méterig jutott. A norvégok két utolsó reménysége, Forfang (214 m 9.) és Gangnes (219 m 8.) aztán már nem vesztettek ennyit, de az ő ugrásaikon is látszott, hogy a körülmények annyira már nem jók, mint eddig.

Peter Prevcot (1.) ez sem tudta viszont megakadályozni abban, hogy egy 237 méteres repüléssel az élre álljon, még ha nem is nagy előnnyel, így már csak Kranjec (35.) volt hátra az első körből, aki viszont pechjére kifogta az egész sorozat legkevésbé kedvező széljárását, és csak 181,5 métert ugrott, ami még a továbbjutáshoz is kevésnek bizonyult.

Az első sorozat eredménye

A két sorozat közti szünetben aztán egyértelműen hátszelessé alakult az időjárás, így nem meglepő, hogy ezúttal jócskán fentebbről, a 11-es kapuból jöhettek a versenyzők. Innen Daiki Ito (209 m 21.) repült a legmesszebb, csak hogy nem sokkal később menjünk még feljebb, így Andreas Wank (19.) már a 12-es beülőből indulva repült 212 métert, és vette át a japántól a vezetést.

A németet Kasai (10.) váltotta az élen, egy nem akármilyen ugrással, hiszen 237,5 métert tudott repülni, ami után alighanem különösen bánhatta a rosszul sikerült első sorozatot. Persze sokáig így is vezette a mezőnyt, hiszen a közvetlenül utána érkezőknek lényegében esélye sem nagyon volt ellene, még ha Zyla (12.) és Takuechi (11.) egyaránt 228, Hauer (16.) 219, valamint Ammann (13.) 222 méteres ugrásait azért a rosszak közé sem sorolhatjuk.

Így tehát lassan eljutottunk az utolsó tízes csoportig úgy, hogy még mindig Kasai állhatott a reklámfal előtt, sőt ez a helyzet Jurij Tepes (14.) ugrása után sem változott, ugyanis a szlovén is megrekedt 214,5 méternél. Nem így Forfang (7.), aki 243,5 méterig repült, ezzel egészen tűzbe hozva a helyi publikumot, amit csak fokozott, hogy ezt követően rögtön Kenneth Gangnes (6.) következett, aki még ennél is messzebb, 248,5 méterig vitorlázott!

De ezzel még nem volt vége, hiszen bár a zsűri ismét módosított, és Daniel André Tande (5.) már csak a 11-esbeülőből indulhatott, így is 242 méternél landolt, ráadásul honfitársaival ellentétben neki az érkezése is viszonylag összeszedett volt, így át tudta venni a vezetést az élen pedig ekkor három norvég versenyző állt!.

És maradt is, legalábbis egy rövid időre, ugyanis Hayböck (9.) másodjára csak 217,5 métert ugrott, és Fannemel (216 m 8.) sem tudta megismételni a remek első kísérletét. Severin Freund (4.) viszont egy 226,5 méteres ugrással éppen a zöld vonalon landolt, és mivel a pontjai rendben voltak, a hozott pontelőnyének köszönhetően át tudta venni az első helyet.

Stjernen (3.) viszont még ezt is túl tudta ugrani, hiszen egészen 231 méterig repült, amivel egyértelműen övé volt a pillanatnyi elsőség, ami ekkor már biztosan egy dobogós helyet jelentett számára. Mint kiderült, ez is lett számára a végállomás, ugyanis Stefan Kraft (2.) szintén 231 métert ugrott, és miután az első körből volt vagy 6 pont előnye, viszonylag simán át is vette vele a vezetést. Így már csak Prevc (1.) volt hátra, akit viszont kicsit megváratott a zsűri mielőtt Goran Janus útjára indíthatta volna, nem mintha ez különösebben látszott volna az ugrásán, hiszen ő is 249 méternél landolt, akárcsak Stjernen az első körben, más kérdés, hogy a keze és egy kicsit a háta is leért még a bukásvonal előtt, így kérdéses volt, hogy a pontjai elegendők lesznek-e a győzelemhez. Végül a zsűri nem büntette annyira, hogy az az első helyébe kerüljön, így a sárga trikós idén már 11. alkalommal ünnepelhetett, amivel már csak kettőre van Schlierenzauer egy szezonban aratott győzelmekre vonatkozó rekordjától.

Ezzel a szlovénok egy újabb rendkívüli hétvégét tudhatnak maguk mögött, hiszen mindhárom vikersundi futamon övék lett a győzelem. Rajtuk kívül a csapatteljesítménnyel a házigazdák lehetnek még elégedettek, hiszen bár győzni végülis nem sikerült, mindegyik versenyen állt norvég ugró a dobogón (ráadásul mindig másik), így a Nemzetek Kupájában jelentősen meg tudták erősíteni helyzetüket.

Részletes végeredmény

VK összetett

Sírepülő VK

Nemzetek kupája

A VK-sorozat a jövő héten Finnországban folytatódik, ahol elsőként Lahtiba veszik majd az irányt a versenyzők, ahol egyébként ugyancsak lesz egy eredetileg nem tervezett, „bónusz” verseny, hiszen a szezon elején elmaradt kuusamoi versenyek fejében a finnek is rendezhetnek még egy futamot pénteken is.