Ha csak annyit mondunk, hogy sporttörténelmi, ami ma este történt Vikersundban – hiszen egy világcsúcs mindig az – akkor talán még keveset is mondunk, hiszen a 250 méter, ahol ma Peter Prevc az addig relatíve csendesen csordogáló verseny végén landolt, egy olyan álomhatár volt egészen eddig a síugróknak, mint mondjuk a 90-es évek elején a 200 méter, és bizony az elmúlt években, kiváltképp, mióta 2011-ben átadták az újjáépített vikersundi sáncot elég sok véleményt lehetett hallani pro és kontra egyaránt, hogy vajon a jelenlegi szabályok, és a jelenlegi keretek között lehet-e ekkorát repülni. Mindez Prevcnek köszönhetően mától nem kérdés, aki ezzel természetesen simán nyerte a mai versenyt Anders Fannemel és Noriaki Kasai előtt, s miután az eddigi éllovas Stefan Kraft a VB-felkészülés jegyében ezúttal távol maradt, a szlovén amolyan bónuszként még a sárga trikót is magára húzhatja.

Nem tudom, hogy amikor 1913-ban Ironwoodban Rangar Omtvedt 51,5 méterrel először ugrotta át (legalábbis dokumentáltan) az 50 méteres határt, akkor vajon gondolta volna-e bárki, hogy az akkor még igencsak gyerekcipőben járó sportág majd száz évvel később odáig fejlődik, hogy ennél csaknem ötször messzebb lehet repülni. A kérdés persze magától értetődően erősen filozofikus, viszont tény, hogy az olimpia jelmondata jegyében (gyorsabban, magasabbra, erősebben – messzebb?) a sáncok, és ennek megfelelően az aktuális „világcsúcs” (még ha ezt sokáig nem is hívták így) is szép lassan növekedésnek indultak. Hogy a fontosabb korábbi mérföldköveket említsük, a 100 métert elsőként Josef Bradl ugrotta át 1936. március idusán (101,5 m-el), az akkor nemrég megnyitott „régi” planicai sáncon (aminek a helyén ma az ottani nagysánc van), a 150 métert Lars Grini érte el 1967-ben Oberstdorfban, a 200-at Toni Nieminen (203 méterrel) az 1994-es planicai szezonzárón.

A vikersundi szervezők egyébként a sánc 2011-es rekonstrukciója óta, mióta ez a létesítmény számít a világ legnagyobbjának gyakorlatilag minden évben a 250 méterről beszéltek, mégis, az elmúlt években úgy tűnt, hogy Johan Remen Evensen, a tulajdonképpeni nyitónapon elért 246,5 méteres ugrása még sokáig az etalon maradhat. Egyebek mellett persze ebben az is benne volt, hogy annyira tökéletes körülmények, mint eddig ezen a hétvégén tulajdonképpen nemigen voltak itt azóta.

Hogy nagy dolgok vannak készülőben, az egyébként már a kvalifikáción látszott, ugyanis Anders Fannemel már pénteken mindössze fél méterre volt csak a világcsúcstól (246 méterrel), amivel nyerte is a selejtezőt, de már minősített ugróként Peter Prevc sem maradt el sokkal tőle a maga 245,5 méteres ugrásával, és minden jel arra mutatott, hogy az elsősorban kettejük nagy csatájukat hozhatja a mai versenynap is.

Még mielőtt azonban erről szólnánk, meg kell említenünk a hiányzókat is, akiknek a névsora alapján már-már egy tengerentúli versenyre tippelhetnénk, ha nem tudnánk, hol járunk, hiszen a VK sorozatt tíz legjobbja közül Stefan Kraft, Roman Koudelka, Michael Hayböck, Kamil Stoch, Gregor Schlierenzauer is inkább a VB-felkészülést helyezték előtérbe, ami különösen az eleddig az összetettet vezető Kraft esetében számít érdekes, és voltaképpen elég rizikós döntésnek, hiszen ezzel elég nagy támadási felületet hagyott legközelebbi üldözőjének, Peter Prevcnek, akinek ma már egy 3. hely is elég lett volna ahhoz, hogy átvegye az összetettben a vezetést.

Ehhez egyébként igencsak közel állt Prevc már az első sorozat végén is, hiszen vezette a mezőnyt egy 237,5 méteres ugrással, és elsősorban a remek stíluspontjaival egy kicsit (10,7 ponttal) el is tudott  lépni a távolságot tekintve tőle nem sokkal elmaradó Anders Fannemeltől (236 m), aki további 15 ponttal előzte meg a 3. helyen álló Noriaki Kasait (218,5 m), akit viszont pontszámban nem sokkal lemaradva Andreas Stjernen (226 m), Severin Freund (210 m), Dmitriy Vassiliev (225,5 m) és Kenneth Gangnes (220 m) követtek a sorban.

Az első sorozat eredménye

Ez volt tehát az alapfelállás a második sorozatra, amelyben megintcsak igazán a fináléra kezdett felpörögni a verseny. Húsz ugrót követően, amikor már csak az első kér tíz legjobbja volt fent a toronyban Michael Neumayer (11.) vezetett egy 206,5 méteres repülésnek köszönhetően Piotr Zyla (212 m 12.) és Markus Eisenbichler (204 m 13.) előtt, de mint említettem az igazi parádé még csak most következett.

Kezdésnek Taku Takeuchival (10.) egy 210 méteres ugrással mindjárt átvette a vezetést, majd érkezett Daiki Ito (8.) is, aki a második kör addigi leghosszabb ugrását mutatta be, miután 214 méterre vitorlázott, és természetesen vezetett is vele. A 8. helyen álló Johann André Forfang (10.) viszont rontott egy kicsit az első körhöz képest, ami azért még így is egy 206 méteres ugrást jelentett, egyúttal azt, hogy Ito ezzel egy rövid időre megőrizte az első helyet. Ám nem sokáig, ugyanis Kenneth Gangnes (7.) egy 211 méteres ugrással ezt mindjárt elorozta tőle, akit viszont a másodikra is jót (219,5 m) repülő Dmitriy Vassiliev (6.) válltott le az élen.

Az orosz pedig Severin Freundnak (4.) volt kénytelen átadni az elsőséget, miután a német 219,5 métert repült, ami elegendőnek bizonyult ahhoz is, hogy az utána következő Stjernent (212 m 5.) maga mögé utasítsa. Érkezett viszont a veterán Kasai (3.), aki bizonyítva, hogy ha a síugrás technikai oldalát nézzük – márpedig a sírepülés nagyrészt erről szól – akkor még mindig a mezőny egyik legkiemelkedőbb ugrója és telibe ugorva a zsűritávolságot (225 m) átvette Freundtól a vezetést, ami már egy biztos dobogót jelentett számára.

Na de ekkor már Anders Fannemel (2.) volt soron, aki valószínűleg nem tett le még teljesen arról, hogy hazai közönség előtt felállhasson a dobogó tetejére, és bizony első ránézésre nem is látszott erre esélytelennek, hiszen másodjára 238,5 métert repült, ami ezen a ponton a verseny leghosszabb ugrásának számított, ráadásul a talajfogása is kitűnően sikerült (négy bíró 19,5-el egy pedig 20 ponttal jutalmazta érte), így még a pontelőnnyel együtt is igencsak magasan volt a léc Prevc számára, ha meg akarta nyerni a versenyt.

Ami viszont ezután következett, arra nincs más szó, maga volt a varázslat, hiszen Prevc (1.) kihasználva, hogy a sorozat végére kicsit kedvezőbbé váltak a szélviszonyok (ez egyébként Fannemelre is igaz volt), de közben maradtak két beülővel feljebb az első sorozathoz képest átrepült a (bukásvonalat leszámítva) utolsó, még fenyőgallyakból kirakott „csíkon” is, ami ezen a sáncon a 240 métert jelenti. Amikor pedig néhány másodperccel később az eredményjelzőre kiírták a negyed kilométeres távolságot, szerintem egy emberként ugrott fel a síugró-világ, hiszen egészen hihetetlen új világcsúcs született, s egyúttal elért a sportág egy újabb nagy álomhatárt, a 250 métert.


Az meg ezek után tulajdonképpen egyfajta bónusz (vagy mégis fordítva lenne?), hogy Prevc idei 2., pályafutása során pedig 5. győzelmével a sárga trikót is átvette (és Freunddal holtversenyben vezet a sírepülő összesítésben is), és ha így folytatja, akkor holnap akár tekintélyesre is hizlalhatja a Krafttal szembeni, jelenleg 42 pontos előnyét.

Végeredmény

VK-összetett

Sírepülő VK

Nemzetek kupája

Mert hát verseny holnap is lesz Vikersundban, és ha ugyan világcsúcsot ezek után, hogy ilyen magasra került a léc, nem ígérhetünk, azért azt hiszem jónéhány nagy ugrás benne van még ebben a sáncban, úgyhogy vasárnap 16 órától is érdemes lesz alighanem síugrást nézni.

Kommentek: 0 komment

comments powered by Disqus

Követők

Síparadicsom bendzsi98 adammalysza repens GeoCucc McDave contador96 zbigniew gabesz19 Neuner 79 contador1996 realniku

Elérhetőségünk