Síparadicsom

 hó

Karácsony előtt megszaporodnak az események az alpesi síelők háza táján, egymást érik a versenyek, patinás helyszínek váltják egymást. Ezen a héten Val Gardena, vagy német nevén Gröden fogadta a legjobb lesiklókat, akik egy klasszikus lejtőn, a Saslongon csaptak össze egy héttel az ünnepek előtt. A norvégok diadalsorozata, habár kevésen múlt, de végéhez ért. Sokáig Aksel Lund Svindal vezette a versenyt, dacára egy vállalhatatlanul gyenge szektorának. A papíron legkeményebb riválisokon már túl volt, ám ez a francokat ért neki maximális elismerést, jött ugyanis az edzéseken azért jó időket síző Max Franz, s bő 650 nap elteltével győzni tudott osztrák lesiklóként a Világkupában. A dobogó alsó fokára a lejtő specialistája, Steven Nyman állhatott fel.

Fagypont alatti hőmérséklet és napos, szélcsendes időben kezdődött a verseny, s mivel a körülmények érdemben nem változtak, így közel egyenlő esélyekkel síelhettek a versenynaptár egyik leginkább erőt próbáló pályáján.

Carlo Janka (20.) kapta azt a megtisztelőnek itt nem igazán mondható szerepet, hogy elsőként síelhetett le a Saslongon. Gesztusai „is-is” hangulatot jeleztek a célban, s valóban akadtak túlcsúszások bőven, végül a középmezőnyben ragadt a svájci. De ő legalább gyűjtögetett néhány pontot, ez a franciák első reprezentánsának, Valentin Giroud Moine-nak (38.) nem jött össze. Figyelembe véve, mekkora esést úszott meg sok-sok kapálózásnak hála a „kleine Mauer” nevű ugratónál, aligha bánkódik miatta. A svájciaknak hamar lefőtt a kávé szombatra, a szezont biztató formában kezdő Beat Feuz (14.) egy ugratóval arrébb hibázott egy hatalmasat, míg a világbajnoki címvédő Patrick Küng (14.) nem tudta jól kirugózni a huppanókat. Márpedig ez Grödenben duplán fizet. Mint a helyezési számuk mutatja, hármas svájci vezetésre állt a verseny, de ez nem tartott sokáig…

Érkezett ugyanis a tavaly ugyanitt duplázó Aksel Lund Svindal (2.), méghozzá valami egészen eszement tempóban. A középső szektorokat önkívületi szinten síelte, de legnagyobb ereje a pálya végi sebességében rejlett. Nemhiába, az óriástermet ki szokott fizetődni Val Gardenán. Tökéletesnek azonban véletlenül se nevezhettük menetét, a 4. szektorban bemutatott ugyanis egy akkora lesodródást, két kapun át, hogy otthagyott alsó hangon 8 tizedet. Mondhatni, esélyt adott ezzel riválisainak.

Kezdetét vette tehát a „Ki hibázik kisebbet/ kevesebbet verseny?”, mint az megszokott a Saslongon. Travis Ganong (7.) például hiába egyensúlyozott remekül a huplikon, s adott majd 7 tizedet a norvégnak azon a bizonyos szakaszon, ha a fölső részen volt pár ormótlan kanyarja. Kjetil Jansrud (12.) elegáns sízése kevésnek tűnt az elején. Érezhette ezt a szakági listavezető is, rákapcsolt később, csakhogy meg-megremegtek belső síi. Így is fordított kis híján, de mindhiába, a célegyenesre kevés tempóval fordult. Christof Innerhofer (13.) másodpercen túli hátrányból (hosszúra nyúlt ugratók, sok rontott kanyar, miegyéb) érkezett a 4. szektorba, de amikor már úgy tűnt, váratlan veszélyforrásként jelentkezhet a végén, belefékezett a Zielsprung előtt. Peter Fill (22.) csalódást keltő menettel sokkolta a hazaiakat, csak a kiengedő franciát tudta megelőzni. A norvég dominancia tényállás lesiklásban, Aleksander Aamodt Kilde (6.) gond nélkül befért Svindal mögé. A fölső szektorokban némi előnyt gyűjtött, hogy aztán hiába faragjon 6 tizedet Svindalon, a legvégén ő se bírja tempóval.

Rövid reklámszünet után az olaszok utolsó reménye volt soron. Nos, Dominik Paris (25.) sem kényeztette el a kilátogatókat, s akkor még úriember módjára fogalmaztunk. Középen, a bukkanós részen teljesen elvesztette a fonalat. Sokáig kellett várniuk az osztrákoknak, mire Romed Baumann (11.) személyében sorra került első sízőjük. Nem is ment rosszul, elvégre csupán fél másodpercnyi különbséggel érkezett Svindal gyenge pontjáig. De hiába volt a pici előny, az aktuális dobogóra sem fért fel, igaz, Hirscher jószolgálati nagyköveteként Jansrudot legalább hátrébb lökte a listán.

Adrien Théaux (4.) még az osztráknál is kompaktabb menetet rakott le, de ez sem volt elég az elsőséghez. Hiába érkezett kb. egálról a záró részhez, végsebességben ő sem konkurálhatott a norvég óriással. Elszállni látszottak az osztrák remények, Matthias Mayer (17.) visszafogott kezdése merő szenvedésbe csapott át, lényegében egy pillanatig nem volt esélye.

Steven Nyman (3.) kemény ellenfél, különösen kedvenc versenyhelyszínén. Az amerikai alaposan ráijesztett Svindalra. Hiába késett le egy ugratót, s állt kis híján fenékre, a záró részt némi előnnyel kezdte. Csak az a fránya végsebesség ne lett volna… Bő 3 tizeddel a második helyre ért be. Johan Clarey (21.) ma nem volt tényező, sajátos ívvételeivel nem ment semmire. Guillermo Fayed (10.) már valamivel elégedettebb lehetett, menetének alakulása a fentiekben taglalt forgatókönyvet követte. Erik Guay (5.) is nagyon érzi ezt a lejtőt, különösen a szintegyenetlenségeket, legyenek azok ugratók, avagy huppanók. Svindal gyönge szektorát rekordot döntött, majd egy teljes másodpercet adott a norvégnek, de ezzel, s az átlagnál valamivel nagyobb sebességével sem ment semmire. Hannes Reichelt (17.) részéről egy átütő szektort sem tudunk kiemelni, vérmes reményei így nem lehettek. Boštjan Kline (39.) érthetetlenül gyönge produktuma után következhetett az újabb szünet. Azért nincs kolbászból a kerítés a szlovénoknál sem…

Andreas Sander (33.) középszerű menete nem ért pontot sem a mai, roppant szoros versenyen. Otmar Striedinger (49.) még Svindalnál is hitványabbra hozta azt a bizonyos szektort, a végeredmény ezek után nem lehetett kétséges. A veterán Klaus Kröll (16.) erős felső rész után a végére kipukkant. Mattia Casse (30.) megúszott egy bukást, a pontszerzés csak amolyan bónusz lehetett. David Poisson (44.) betlije után még egy veszélyes ellenfél következett. Max Franz (1.) remekelt az edzéseken, így hiába a ranglista, látszott, remek formának örvend. Amit igazolt is téthelyzetben. Két szektor után előnyre tett szert, köszönhetően a magasról vett kanyaroknak. A Kammelbucken nevű bukkanós részen sem szenvedett úgy, mint a többség, így sokat fogott Svindalon. 35 századnyi előny pedig alacsonyabb végsebesség mellett is elegendő volt ahhoz, hogy 4 századdal élre ugorjon. Svindal megemelte kalapját, pardon, sapkáját a látottakon.

Blaise Giezendanner (39.) és Andrew Weibrecht (34.) nem volt tényező, köztük Manuel Osborne-Paradis (17.) és Vincent Kriechmayr (27.) gyűjtögetett néhány pontot magának.

Harmincon túl sem állt meg az élet, pontot szerzett két francia, nevesítve Brice Roger (23.) és Nicolas Raffort (24.), aztán a német Thomas Dressen (52-essel a 26.), az amerikai Jared Goldberg (53-assal a 29.), valamint a svájci Mauro Caviezel (42-essel a 28.). Ketten azonban elhomályosították őket, lévén igen magas, 50 fölötti rajtszámmal zuhantak be a TOP-10 közé. Név szerint az amerikai Bryce Bennett (8.) és a svájci Nils Mani (9.). Egyikőjük sem ismeretlen persze a Világkupa színe előtt: előbbinek minden évre jut egy kimagasló eredmény, míg a svájcit ígéretes sízőnek tartották mindig is, a zsinórban megszívott két idény után lassan kezdi utolérni magát. Mást ne mondjunk, a nap legjobb svájcija ő lett.

A verseny részletes statisztikáját elérhetitek, ha rákattintotok erre a linkre.

Három dobogós helyezés után életében először győzött a Világkupában Max Franz. A múltban többszörösen lesérült karintiai sportolónak közel 100 rajtot kellett várnia minderre. Aksel Lund Svindal van már belőle 32, de ma meg kellett elégednie a 69. Vk- dobogóval. Szomorúságára némi gyógyír, hogy immáron ő vezeti a szakági tabellát. Steven Nyman 11. alkalommal végzett pódiumon, ebből négyszer épp Val Gardenán.

Holnap kicsit odébbállnak az urak, óriás-műlesiklás következik a legendás Gran Risáról.