Síparadicsom

Nem sikerült a duplázás a gyorsasági szakágakban Ilka Štuhec számára. Mert bár a szlovénok kiválósága remek nagyrészt meggyőzően verte a mezőny többi részét, ma akadt nála egy jobb, aki nem volt más, mint a szakági pontversenyben létező egyetlen rivális. Tina Weirather első kristálygömbjét szerezte a Világkupában, ezzel végérvényesen felnőtt a patinás család sikereihez. A dobogó harmadik fokára ma Federica Brignone állhatott fel, míg a szakági pontverseny harmadik helyét Lara Gut tartotta meg.

A Világkupa-finálé második napján a kanyargósabb gyorsasági szakág utolsó versenyeire került sor az idényben. (Az FIS közelgő nagy kongresszusa kapcsán felmerült ötletek után csak remélni tudjuk, hogy a sporttörténelemben nem az utolsót.)

A női szakági elsőség sorsa még nem dőlt el, Ilka Štuhec csupán 15 ponttal előzte meg a záró futam előtt Tina Weirathert. Igaz, az aktuális forma mindenképp a szlovén sikerét ígérte, Ilka eme szakágban már korántsem annyira domináns, mint lesiklásban. Persze az ott felállított lécet nehéz is lett volna átugrania.

A németek trénere állította össze a pályát, különösebben nehéz dolga nem volt, elvégre az aspeni lejtő alapjáraton mindenre alkalmas, csak épp lesiklásra nem, a tegnapi pálya is simán beleillene karakterisztikailag a Szuper-G-s naptárba.

A sérültek listája népes, továbbá a nemrég junior-világbajnokságot nyert Nadina Fest sem vállalta a részvételt, így csupán 21 lány csatolt lécet a mai napon. A hőmérséklet határozottan a tavaszt karcolgatta, hétágra sütött a nap az enyhe fagyást produkáló éjszaka után, nem véletlen, hogy ma felcserélték a két futamot, s a valós téttel is bíró női versenyt helyezték korábbi időpontra, helyi idő szerint 9:30-ra.

Az osztrákok vb-ezüstérmes lesiklója térképezhette fel elsőként a pályát. (Rövid kényszerhalasztás után.) Stephanie Venier (12.) vnehezen boldogult a szemre is porhanyós hóval, többször lecsúszkált a kék határvonalról, két méretes letérése komoly sebességvesztéssel járt. Tiffany Gauthier biztató kezdés után túllőtt a célon az egyik ugratónál, rossz szögben érte a jobbost, amit aztán be sem tudott már venni.

Nicole Schmidhofer (4.) személyében a regnáló világbajnoknő következett. Súghattak neki, Venier hibáinak helyén taktikusan suhant át, koncentráltan, de dinamikusan. Bő másfél másodperccel adta át a múltnak honfitársa alapidejét. Johanna Schnarf közelebbi kapcsolatba került a lejtőre vitt hóféleséggel. Komplett stadionnyi távolságot tett meg hason, s minthogy támasztékot nem talált, még a reklámtranszparenseken sem, csak a háló ölelésében nyert nyugalmat teste. Magát a kiesést egy klasszikus hiba, lécének túldöntése idézte elő.

A hálókat persze rendbe kellett rakni, így Tina Weirathernek (1.) bizony sokáig kellett várakoznia a rajtállásban. Lelke a helyén volt, összerakta azt a csaknem tökéletes futamot, ami egész évben benne volt. Háromnegyed másodpercet adott a világbajnoknak, ez már méltó kihívóvá tette. Minthogy az ifjú Jasmine Flury menete hamar véget ért, már fókuszálhattunk volna a legfontosabb másfél percre.

Ilka Štuhec (2.) rápakolt még egy keveset a lejtő felső szakaszán, jó másfél tizeddel jobban állt. A folytatásban azonban 9 század hátrányba csapott át az időkülönbség, ami minden igyekezete, határozott ívvételei ellenére megmaradt a zárásig. Sőt a célban 35 századra nőtt. Innentől csak abban bízhatott, hogy jó sokan előzzék meg mindkettőjüket.

Ricarda Haaser (6.) nem rúgott labdába, mármint az első kettő vonatkozásában, sem tempóban, sem meggyőződésben nem ütötte meg a kívánt szintet. Kellemetlen meglepetésre a szakági pódiumra hajtó Elena Curtoni (10.) reményei is hamar tovaszálltak, csupán Veniert tudta megelőzni nyögvenyelős, dadogós menete végén, őt se sokkal. Ragnhild Mowinckelnek (13.) is komoly gondjai voltak már a kezdetektől fogva, csúszása oly zaklatott volt, hogy kérdés nélkül besorolt a lista végére.

Rövid reklámszünet után még hátravoltak egy híján tucatnyian, de reálisan csak ketten, nagy jóindulattal négyen szólhattak bele – közvetve – a kristálygömb sorsába. Elsősorban persze a legutóbbi Szuper-G győztese, Sofia Goggia köphetett bele Weirather levesébe. Szokott agresszivitásával támadta a pályát, őrült sebességhajszolásának esés lett a vége. Azok után, hogy néhány századra csökkentette az időkülönbséget, a jobbosban olyan mélyre került súlypontja, hogy szó szerint dobott egy hátast menetiránynak megfelelően. Megúszta.

Christina Scheyer (7.) mozgása jóval konszolidáltabb volt olasz sporttársával, s mi tagadás, ez meglátszott részidőin is. A két rövidke szélső szektort kivéve beszedett szakaszonként 6-7 tizedet. Federica Brignone (3.) tisztább íveken nyitotta a lejtőt, a meredekebb szakaszon azonban talált néhány tizedet, így egy pálya végi méretes túlcsúszással együtt felfért a virtuális dobogóra. Egyetlen századdal maradt el Štuhec idejétől.

Corinne Suter (11.) síelésével visszatért a kissé esztelen rizikózás a pályára. Túl sokat akart a kis svájci, de nagyon hamar kiderült, már a pályán maradás nehézségére válik, nemhogy valami érdemleges helyezést érjen el vele. Tessa Worley (9.) szemlátomást a kanyarvételekre fektette a hangsúlyt, gyakorlatilag tesztként fogta fel a napot, tanulgatta kicsit a pályát. Ő sem úszta meg másfél másodpercen belül.

Az olasz csapat utolsó embereként Francesca Marsaglia (14.) próbált szerencsét. Végtelenül enervált, idényvégi formát idéző menettel búcsúzott e télre a Világkupától. Lindsey Vonn szezonzárása sem sikerült fényesre. Szokásához hűen ma sem elégedett meg egy középszerű menettel, nagyot akart durrantani. Erős két szektor után megbillent egy jobbos bemeneténél, a nagyobb bukást bravúrosan megelőzte, a hálóba csapódást így sem tudta megakadályozni. Közben telibetrafálta fejével az egyik kaput. Ő is saját lécén érkezett a célba.

Lesiklással ellentétben a másik gyors számban sikerült a kvalifikáció Elisabeth Görgl (5.) számára. Kifejezetten jól teljesített, a vb-aranyérmes honfitárson kívül minden osztrákot megelőzött, összességében egész kompakt menetet rakott össze. Semmi gesztus nem utalt arra, hogy ez lett volna búcsúfutama.

Viktoria Rebensburg (8.) szép íveken, csak épp nem igazán versenyképes tempóban haladt lejtmenet, az osztrákok négyese mögött foglalt helyet a tabellán. Laurenne Ross vehemens sízése nem igazán alkalmazkodott a hó minőségéhez, sokadik bizonytalankodása után kanyarra fordulás közben ütötte ki egyik lécével a másikat. Kisegítették a pályáról. Zárásként Joana Hählen (15.) becsusszant az utolsó helyre, igaz, a kiesések végett ez is értékes Világkupa-pontokat hozott a konyhára.

A verseny újranézhető itt teljes egészében - norvég nyelven!

A verseny részletes statisztikáját a linkre kattintással érhetitek el.

Tina Weirather nem számított eddig a szerencse kegyeltjének, 31 dobogójánól ez a mostani mindösszesen a hetedik győzelme. Kétségkívül Szuper-G-ben a legsikeresebb, ötödször győzött a szakágban. Idén még nem ért fel csúcsra, dobogóra is csak háromszor állhatott fel. Ilka Štuhec továbbírta egyedülálló statisztikáját: 13. alkalommal állt dobogóra idén, s úgy általában véve a Világkupában. Két kristálygömb, egy vb-aranyérem mellé egy szakági ezüstkarika is jut neki. Federica Brignone 18. dobogónál tart, Szuper-G-ben másodjára mondhatja el ezt magáról, legutóbb Soldeun győzni tudott egy éve.

A Szuper-G Világkupa 2016/2017-es győztese:

Tina Weirather

Hanni Wenzel, az édesanya öt győzelme óta nem volt példa rá, hogy az alpesi törpeállam, Liechtenstein szakági elsőséggel gazdagodjon a Világkupában. Tina Weirather több ízben befért már a TOP-3-ba, ám egy-egy elfuserált futam sokba került a részéről. Idén inkább a stabilitás jellemezte Szuper-G-ben, de ehhez a kristálygömbhöz legalább annyira kellett Lara Gut kidőlése is. Kicsit olyan érzése van az embernek, mint tavaly Frida Hansdotter szlalomos győzelme kapcsán: tudja, hogy idén nem feltétlenül a szakág legjobbja győzött, de mégis olyasvalaki mosolyoghat tiszta szívéből a végén, aki messzemenőkig rászolgált eme elismerésre. A vb-ezüstéremmel együtt most már bátran kijelenthetjük, Tina sportszakmailag is felnőtt családjához. (Édesapja, Harti Weirather ugyebár a lesiklás világbajnoka és VK-győztese volt egykoron.)

A Világkupa-győztes portréja

Született: 1989. május 4., Vaduz

Versenyszámai: lesiklás, Szuper-G, óriás-műlesiklás, alpesi összetett

Olimpia: olimpiai 33. helyezett (szuper-G, Torino 2006)

Világbajnokság: 2. helyezett (szuper-G, Sankt Moritz 2017), 4. helyezett (óriás-m., Beaver Creek 2015), 6. helyezett (szuper-G, Beaver Creek 2015)

Junior-világbajnokság: kétszeres aranyérmes (óriás-m., Mt. St. Anne 2006; lesiklás, Flachau 2007)

Világkupa-debütálás: 2005, Sölden

Világkupa-rajt: 171

Vk-futamgyőzelem: 7 (egy lesiklásban, öt Szuper-G-ben, egy óriás-m.-ban)

Vk-dobogó: 31 (11 lesiklásban, 14 Szuper-G-ben, 6 óriás-m.-ban)

Vk-összetett: 4. helyezett (2015/2016), 5. helyezett (2013/2014)

Vk-szakági: a szuper-G győztese (2016/2017), a Szuper-G 2. helyezettje (2015/2016), a lesiklás 2. helyezettje (2011/2012), a szuper-G 3. helyezettje (2013/2014)

Európa Kupa: a szuper-G ötödik (2006/2007) és hetedik helyezettje (2005/2006), valamint 3 dobogós helyezés, ezen belül két győzelem

Egyéb: svájci bajnok és kétszeres ezüstérmes (mind óriás-műlesiklásban); német bajnoki bronzérmes (óriás-műlesiklásban); liechtensteini bajnok (óriás-műlesiklásban); 6 győzelem különféle FIS-versenyeken.