Síparadicsom

A tétnélküliség kissé rányomta bélyegét a férfiak idénybeli utolsó Szuper-G-jére. Hannes Reichelt pörgött fel a legjobban, így nyerte megérdemelten az aspeni versenyt, minek következtében előlépett a szakági pontverseny második helyére. A tegnapi győztes ezúttal egy második hellyel gazdagodott, Dominik Paris mögött holtversenyt hirdettek a dobogó harmadik fokán: a tavalyi szakági győztes Aleksander Aamodt Kilde és Mauro Caviezel osztozik ezen a pozíción. Kjetil Jansrud viszi haza a kristálygömböt, de ezt már lassan két hete tudhattuk.

A szezonfinálé második versenynapján sor került a férfiak utolsó szupeóriás- műlesiklására is. A szakági éllovas személye itt nem volt kérdés tárgya, Kjetil Jansrud bebiztosította újabb kristálygömbjét Kvitfjellben. A dobogós helyekre viszont uszkve tízen pályáztak jó eséllyel, az izgalom tehát nem veszett ki teljesen a záróversenyből.

A mezőny létszámára nem lehetett panasz, csupán Aksel Lund Svindal hiányzott a listáról, még Hirscher és Pinturault is ott volt a rajtlistán – nemhiába, egyiküknek sem volt semmi vesztenivalója. A rajtlista végén találtuk a junior-világbajnokat. Nils Alphand neve nem véletlenül csenghet sokunknak ismerősen, a nagyszerű lesikló világbajnok, Luc Alphand fiacskájáról van szó.

A sorsolás szerencsésen alakult a szezon bajnoka számára, Kjetil Jansrud (9.) nyitotta a versenyt, ráadásul a saját edzője által tűzött pályán. Ritmusos, több helyütt óriás-műlesiklást idéző nyomvonalon alkothattak a világ legjobbjai. No, Jansrud kapcsán hamar eldőlt, ma sem fog győzni. A lejtő legmeredekebb részén méretes rontást láthattunk tőle, alig tudta megfogni léceit, így bár visszaevickélt a pályára, jelentős sebességet bukott.

Martin Čater (16.) azzal együtt adott kereken négy tizedet a záró szektorban a norvégnak, hogy ő is csak nagy ritkán találta meg az ideális ívet. Aleksander Aamodt Kilde (3.) érvényesítette már a papírformát, konszolidáltan dinamikus csúszásának hála végig közel tartotta magát az alapidőhöz, hogy aztán a legvégén a maga javára fordítsa a különbséget, szűk fél másodperccel.

Etalonnak persze az ő menetét se tekinthettük, jó sok időt hagyott a pálya felső szakaszában, mint igazolta ezt Mauro Caviezel (3.). Az ifjú svájci 3 tizeddel is vezetett, a legvégén épp holtversenyre hozta a dolgot. Hannes Reichelt (1.) sikeresen ötvözte az előtte indulók erősségeit. Meggyőzően indult, nagy ritkán kóricált le a kék vonalon túlra, s az sem befolyásolta remek végsebességét. Markánsnak tűnő 33 századdal állt a lista élére.

Akárcsak 2 éve nyert vb-ezüstérme idején, kis híján ma is teljes váratlansággal síelte fel magát a dobogóra Dustin Cook. A kanadai néhány századdal rendre jobban állt az osztráknál, s a záró szektor is jól jött ki a számára… Egészen az utolsó cinkes kapuig, amit olyan késve vett, hogy a következőt már képtelen volt szabályosan abszolválni. Beesett a célba.

Dominik Paris (2.) állt már negyed másodperccel is jobban, majd jött két félresikerült kanyarvétel, s csak a tegnapi végtempójában bízhatott. Teljes joggal tette, szorossá tette a különbséget, besurrant a holtversenyes párosunk elé. Ha valahol verhető volt az osztrák, akkor az a záró szektor volt. Jól mutatta ezt Vincent Kriechmayr (5.) menete, ti. középszerű szakaszok után bő 3 tizedet vert rutinos honfitársára.

Korrektül teljesített összességében Peter Fill (7.), de az a bizonyos átütőerő hiányzott ma sízéséből, két ronda térvesztést is összehozott a kritikus fordulóknál. Az első tízest Josef Ferstl (13.) erőtlen menete zárta.

Matthias Mayer futama nagyon hamar véget ért. Addig ártalmatlannak tűnő helyen került késésbe, meg sem próbált kifordulni a spirálból, feladta. Andreas Sander lényegében hasonló sorsra jutott, a német a legvégén került pályán kívülre. Egy TOP-10-es eredményt dobott sutba. Reichelt sajnálkozó tekintetét Beat Feuz is előhívta, a svájci búcsúja volt a legveszélyesebb. Nagy tempó mellett billent ki egyensúlyából, lecsatolódott léce után egy lábbal fogta meg lendületét.

Unalmas jutalomjáték módjára lassanként csordogáltak csak az események. Az idény végére ihletett formába lendült Manuel Osborne-Paradis (15.) sem mutatott csodát, kifejezetten enervált sízéssel beleszürkült ma a mezőnybe. A szakág világbajnoka meggyőzőbben teljesített, Erik Guay versenyben volt a dobogós helyekkel, de a kénytelen-kelletlen berakott kanyargós részek kibabráltak vele, hamar pályán kívül találta magát.

Carlo Janka vesztét egy benézett kanyar okozta. Ezután bármit is tett, mind nagyobb késésbe keveredett, egyszer csak képtelen volt nyomvonalon maradni. Max Franz (12.) sanda mosollyal vágott neki a pályának, s végül is a kulcskanyarokat jól megoldotta, épp a kellő dinamikusság hiányzott csúszásából. Travis Ganong (8.) az osztrák menetének eme gyengébb tulajdonságát igyekezett elkerülni, jobban adagolta a sebességet, ívei ezzel együtt aránylag tiszták maradtak.

A setesuta kapuvételek, az erőlködős, roppant bizonytalan ívhasználat persze nem a véletlen műve, 10 Celsius-fokot közelítő hőmérséklet mellett, ragyogó napsütésben finoman szólva nem ideális az egyszeri lesikló élete. Boštjan Kline lett a következő áldozat. Nála is elérkezett az a pont, ahonnan már nem volt visszaút. Adrien Théaux (5.) általában jobban bírja az ilyen körülményeket, s ezt igazolta is. Kriechmayrrel holtversenyben két tizeddel maradt csak el a dobogó harmadik fokát birtokló párostól. Ez alighanem bravúrkategóriába sorolandó 20-as rajtszámmal.

Nem tartottak már reklámszünetet, lezavarták gyorsan a maradékot. Andrew Weibrecht (17.) vergődése egy tükörsima utolsó helyként jelent meg a tabellán. (Többel kapott ki Čatertől, mint amennyivel a szlovén Reichelttől.) Marcel Hirscher (11.) elemében volt. A technikás részeken érvényesült tapasztalata, s nem vesztett annyit a tempós szakaszokon, hogy kikerüljék a TOP-10 közül. A versenyt három francia zárta. Apró, már-már jelentéktelen fricskaként Alexis Pinturault (10.) hat századocskával azért elébe került, esetében a kevésbé precíz kanyarvételek mellé nagyobb tempó dukált. Blaise Giezendanner (14.) pár méretes elfékezéssel dobta el magától a kiugró eredmény lehetőségét, három sízőt utasított csupán maga mögé. Nils Alphand (18.) öröme célba érésének szólt, kétszer is nagyon közel került a kieséshez, de valahogy csak visszatért a bukótér legmélyéről. Fogunk mi még hallani róla.

A versenyt teljes hosszában megnézhetitek itt - norvég nyelven.

A verseny részletes statisztikáját a linkre kattintással érhetitek el.

Hannes Reichelt 13. győzelmét aratta a Világkupában. Idén győzött a garmischi lesikláson, négy dobogójából hármat Szuper-G-ben szerzett, az utolsó győzelme 2014 decemberében Beaver Creeken született. Öt dobogója és kitzbüheli lesikló győzelme ellenére nem futott kimagasló idényt, a szezon végén viszont sokat kozmetikázott mérlegén. Mauro Caviezel kilenc TOP-10 helyezéséből mindeddig nem sikerült dobogóra állnia, testvérével együtt nagy ígérete a svájci alpesi síelés férfi vonalának. Aleksander Aamodt Kilde részéről ez a hetedik pódium, szezonban a harmadik.

A Szuper-G Világkupa 2016/2017-es győztese:

Kjetil Jansrud

Alighanem Kjetil Jansrud a legszomorúbb kristálygömbös az idei évben. Jóval többen bízott a szezon előtt, két szakági győzelemmel, több versenyes részsikerrel és talán nem is annyira titkon az összetett pontverseny elsőségről is áhítozott. Ebből csupán legerősebb számában jöttek be igazán számításai, bár a vb-aranyérem ott is elmaradt. Vesztett stabilitásából minden szempontból. Jövőre újult erővel készülhet az olimpiai címvédésre.

A Világkupa-győztes portréja:

Született: 1985. augusztus 28., Vinstra

Versenyszámai: lesiklás, Szuper-G, óriás-műlesiklás, műlesiklás, szuper-kombináció

Egyesülete: Peer Gynt Alpinklubb

Olimpia: olimpiai bajnok (Szuper-G, Szocsi 2014), olimpiai ezüstérmes (óriás-műlesiklás, Vancouver 2010), olimpiai bronzérmes (lesiklás, Szocsi 2014), olimpiai negyedik helyezett (szuper-kombináció, Szocsi 2014)

Világbajnokság: kétszer világbajnoki ezüstérmes (alpesi összetett, Beaver Creek 2015 és Szuper-G, Sankt Moritz 2017), világbajnoki negyedik helyezett (Szuper-G, Beaver Creek 2015 és lesiklás, Sankt Moritz 2017), világbajnoki ötödik helyezett (óriás-műlesiklás, Garmisch-Partenkirchen 2011), kilencedik (szuper-kombináció, Val d’Isére 2009) és tízedik helyezett (szuper-kombináció, Garmisch-Partenkirchen 2011)

Junior-világbajnokság: kétszeres ezüstérmes (GS, Maribor 2004; kombináció, Bardonecchia 2005), további öt TOP10-helyezés

Világkupa-debütálás: 2003. január 19., Wengen

Világkupa-rajt: 281

Vk- futamgyőzelem: 19 (9 Szuper-G, 8 lesiklás, 1-1 parallel és alpesi összetett

Vk- dobogó: 41 (16 lesiklás, 16 Szuper-G, 6 óriás-műlesiklás, 2 parallel, 1 alpesi összetett)

Vk- összetett: második helyezett (2014/2015), negyedik helyezett (2015/2016), hatodik helyezett (2013/2014)

Vk- szakági: a Szuper-G kétszeres győztese (2014/2015 és 2016/2017), a lesiklás győztese (2014/2015), három második helyezés (2x Szuper-G és 1x lesiklás), három harmadik helyezés (2x alpesi kombináció, 1x lesiklás)

Európa Kupa: összetett EK- győztes (2004/2005), az óriás-műlesiklás és a szlalom győztese, 5 futamgyőzelem, 15 dobogós helyezés

További eredményei: ötszörös norvég bajnok (óriás-műlesiklás 2010 és 2011, Szuper-G 2011 és 2015, lesiklás 2015); egy dobogós helyezés az Észak-Amerikai Kupában, 8 győzelem FIS- versenyekről