Síparadicsom

Délelőtt egyetlen századdal még kikapott, összességében viszont a megszokott erődemonstrációját hozta Marcel Hirscher a szezon utolsó óriás-műlesiklásán. Valószerűtlenül ihletett módon síelt az osztrák a tavaszias időben, ellenfele ma sem volt igazán. Felix Neureuther közelítette meg leginkább, míg a dobogóra harmadik fokára Mathieu Faivre állhatott fel, aki ennek és Pinturault újabb kiesésének köszönhetően előreugrott a szakági tabella második helyére.

Hétvégén a technikai számokban versengenek egymással a férfiak az idény utolsó két napján. Érdemi izgalmat már sem az óriás-műlesiklás, sem a szlalom nem tartogathatott, elvégre mindkét szakágat behúzta Marcel Hirscher. A szakági pontverseny dobogósainak személye itt-ott még kérdőjeles, ez azonban csak keveseket hozott lázba. A nemzetközi sportcsatornát sem, élő közvetítést csak a második futamról találhatott az egyszeri sportszerető.

(Mi tagadás, eme érdektelenség meglátszódott az internetes élő adások keresgélése közben is: szokottnál lényegesen nehezebben lehetett találni használható streamet…)

Michael Pircher, az osztrákok egyik edzője állította össze a pálya nyomvonalát. Nem volt könnyű dolga, hogy valami Világkupa-szintűt alkosson. Délután a francia tréner kapta ugyanezt a feladatot.

Kezdésként a két francia esélyes gyürkőzött neki a pályának.  Alexis Pinturault (3.) egészen pattogós menettel nyitott, igaz, januári önmagát azét nem idézte dinamikája. Mathieu Faivre (4.) végig közel tartotta honfitársát, s lényegében délutánra halasztotta a döntés idejét.

Stefan Luitz (5.) elkövetett egy komolyabb térvesztést a letöréshez érve, onnantól kezdve lemondhatott a két francia megelőzéséről. A vége azért szoros lett. Leif Kristian Haugen (9.) menetét komplexen jellemezte a pontatlanság, a norvégok szezon végéhez érve a legjobb formába lendülő óriás-műlesiklója már közel másodpercnyi hátrányt szedett össze.

Marcel Hirscher (2.) csúszását érdemi kritikával ezúttal sem lehet illetni. Száguldott végig, mint a veszedelem, közben törvényszerűen jött néhány besokallás, de nincs miről beszélni, ez az ő stílusa. Bő két tizeddel szorította lejjebb az etalont. Henrik Kristoffersen (11.) nem rúgott labdába, ó néhány mentése volt lejtmenet, sebessége sem volt az igazi. A szakág legjobbjainak sorát Felix Neureuther (1.) zárta, méghozzá egy meghökkentően erős menettel. Valamennyi szektorideje erős volt, egy tized feszült átlagosan közte és osztrák haverja közt, ami a legvégén egyetlen századnyi előnnyé fordult.

Victor Muffat Jeandet (12.) baja több helyütt meggyűlt az ívvel, egy századdal még a norvégtól is kikapott, sorolt tehát a lista legvégére. Sokáig nem birtokolta ezt a pozíciót, Žan Kranjec (25.) jó másodperccel maradt el még tőle is. Ehhez hozzájárult a tény, hogy a teljes pálya hosszában csak kereste, de nem találta egyensúlyát. Luca de Aliprandini (13.) sízése egészen a záró szektorig egészen épületesen alakult. a végén azonban örült annak is, hogy a célba ért, oly zaklatottan vette csak az akadályokat.

André Myhrer (7.) edzett már egy jót parallelben, s ott tapasztalt formáját átmentette mára. No, nem döntőbeli kiesésére gondolunk: precízen bátor sízéssel befért az aktuális TOP-6-ba. Philipp Schörghofer (8.) becsülettel támadta a kapukat, de nála becsúszott néhány kövér kapuvétel. Jól mentek a svédek a porhanyós havon, Matts Olsson két szektorban veszélyesen megközelítette, sőt a legmeredekebb részen felül is múlta Neureuthert, nem is adta alább a 6. helynél. Manuel Feller (14.) kapcsán ritkán kell ilyet leírnunk, de az első futamban célba ért, tette mindezt viszonylag eseménytelen sízés végén. Csupán a szlovén fiút tudta megelőzni, továbbá az utána érkező dél-tiroli olaszt, Florian Eisath (23.) délelőtt roppant enerváltan síelt.

Rövid reklámszünet után jött a maradék. Manfred Mölgg (16.) óvatosabb kezdés után magára talált a meredeken, még valamicskét fogott is a németen, a legvégén viszont ismét átcsapott körülményesbe. Kjetil Jansrud (21.) sízése inkább hatott erőlködésnek, az összetett dobogós reményei kezdtek tovaszállni. Az előzőek viszonylatában más szintet képviselt Justin Murisier (10.), a fiatal svájci épp becsusszant a TOP-10-be. Cyprien Sarrazin (17.) minden létező kockázatot hajlandó volt vállalni egy jobb eredményért. A kiesés széléről visszatérve csatlakozott a sor végéhez, vagy annak környékére. Carlo Janka neve mellé rajtszáma társult, fásult sízése végén mást nem is érdemelt. Steve Missillier (20.) részéről a Világkupa-finálé is nagy szó, amit láthatóan egy nagy lehetőségként fogott fel. A záró szektorban sokat kapott egy méretes elfékezés következtében. Gino Caviezel nevéhez fűződött a nap első kiesése, egyszerűen túl sokat vállalt, a pálya felénél kisodródott. Roland Leitinger (16.) vb-ezüstérmesként kissé lebőgött, sem a sebesség, sem a koncentráció nem volt a helyén. Tommy Ford (24.) képviselte ma az amerikaiakat – dicstelenül, csupán két embert tudott maga mögé utasítani. Aleksander Aamodt Kilde (18.) hozta a tőle elvárható szintet, a szám junior-világbajnoka pedig nem vallott szégyent. Loïc Meillard (22.) bátor sízéssel sorolt a középmezőny végére. Zárásként összetettes eredményei jogán Dominik Paris (19.) is tett egy próbát az óriással, s 19. helyével meg is lehetett elégedve.

Az első futam teljes egészében

-------------------------------------------------------------------------------------------------------

A „délutáni” futam elejéről sajnos megint lemaradtunk, ebben közrejátszott a tény, hogy a meleg idő miatt percenként indították a sízőket. Nagy kincs tud lenni ilyenkor a szűrpálya, na, ezzel Janka (21.), Kranjec (20.) és Ford (18.) sem tudott élni. Nem úgy Florian Eisath (5.), aki egy sokáig megközelíthetetlennek vélt időt állított fel, s reális eséllyel pályázott még akár a dobogóra is. Nem csupán a dél-tiroli viszonylatában tűnt más kávéháznak az elkövetkező négy induló mutatványa: Meillard (19.), Jansrud (22.) és Paris (16.) pontot sem szerzett, Missillier (14.) legalább ezt a célját elérte.

Élő adás utáni kutakodásaink Aleksander Aamodt Kilde (23.) startjánál, az első reklámszünetet követően végződtek sikerrel. A norvég nagy nehézségek árán sem bírt ideális nyomvonalon maradni, kibérelte szépen a sereghajtó pozíciót. Sarrazin (10.) sízése szemre is életképesebbnek tűnt, és a stopper is hasonlóan jelzett, Eisath mögé fél másodpercre sorolt a francia. A még mindig méretes hézagba rögtön befurakodott Roland Leitinger (8.): sokáig tartotta a lépést, de a lejtő alján ő sem bírt konkurálni vele. Feller (16.) egy suta kanyarvétellel már fen eladta minden előnyét, így hiába síelte hasonlóan szépen a meredeket, sokra nem vihette. De Aliprandini (11.) délelőttről fórja a pálya feléig tartott ki, a tavaszi napsütéssel súlyosbított lankán esélye nem volt ezen a tendencián fordítani. Muffat-Jeandet (15.) széles kanyarjai inkább szóltak az egyre mélyülő kádaknak, mintsem technikai hibáinak.

Henrik Kristoffersen (7.) szorongatta meg először úgy igazán az olaszt. Azok után, hogy a napsütötte felső szakaszon ő is túladott minden előnyén, a meredeken új ritmust talált, ami meglepő módon a végéig kitartott. Bravúros egyetlen tizeddel szorult csak a második helyre. Példának okáért Murisier (13.) is beleadott mindent, keményen tette be léceit a kanyarokba, az ő sorsa mégis a hátrasorolás lett. Haugen (9.) már egy árnyalatnyival több dinamikát mentett át a lankára, de ez még a pillanatnyi dobogóra sem volt érdemes.

Villámszünet után hamarjában leüldözték a maradék nyolc sízőt a lejtőn. Schörghofer másodpercnyi előnye is úgy olvadt el a tavaszi időben, mint a természetes hó Aspen térségében. Talán érezhette, bajban van, a végén igyekezett új lendületet szerezni, tarolás lett a mutatvány vége. André Myhrer már az elejétől fogva sokat kockáztatott, közelről csapkodta a kapukat, mígnem az egyik el nem tántorította a pályáról. Társaihoz hasonlóan Matts Olsson (5.) is inkább lépkedett a tojáshéjakon, mintsem élvezetes sízést mutatott volna be. Javára legyen mondva, lelkesedését a sokadik gyomorbajos kanyarvétel után sem vesztette el, sőt a legvégén egálra mentette a helyzetet. Eisath uralmának Stefan Luitz (4.) vetett véget, az ifjú német vagánysága bő 2 tizedes előnyt eredményezett a számára.

Újra kellett írnunk a viszonyítási pontot, a kérdés már az volt, ki mer sokat vállalni a szokatlan hóviszonyok közepette?! Mathieu Faivre (3.) felvette a kesztyűt, századonként ugráltak a különbségek, jó tizednyi megmaradt belőle. Fontos futam volt ez, szakági ezüstérmet ért, minekután Alexis Pinturault viszonylag hamar besokallt, joggal forgatta fejét, a házi versenyt is elbukta. Egyetlen apró ponttal.

Marcel Hirscher (1.) futamáról felesleges hosszas elemzésbe bocsátkozni, elég legyen annyi, hogy csak Eisath ment nála jobbat, s egyébként is, íme, itt ez a káprázatos menet:

Felix Neureuther (2.) számára egyetlen reális cél létezett, azt pedig csont nélkül elérte, sőt, a fél másodperces elmaradására még nyugodtan büszke is lehet.

A második futam teljes egészében

A verseny részletes statisztikáját a linkre kattintással érhetitek el.

Marcel Hirscher 45. győzelmét aratta a Világkupában, ez volt idénybeli ötödik sikere legerősebb számában, óriás-műlesiklásban. Felix Neureuther dobogók tekintetében érte el a 45-s számot, ezzel keretbe zárva ezt a szezont, legutóbb ugyanis Söldenben zárt pódiumon. Mathieu Faivre idén harmadik, összességében ötödik alkalommal végzett TOP-3-ban.

Hiába alkotja a mezőnyt egy roppant erős norvég és francia csapat, közte néhány fiatalabb reménységgel, Marcel Hirscher más kalibert képez, az alpesi síelés élő legendája. Közhelyszerű mondaz, de a legnti statisztika önmagáért beszél. Januárig úgy tűnt, izgalmas párharcra lehet kilátás a két technikai szakágban, majd felébredtünk az álomból, s kiderült, az osztrák mindkettőt uralni képes. Kérdés csak az, meddig dominálja, akarja dominálni még a mezőnyt?

Az Óriás-műlesikló és az Összetett Világkupa győztese:

Marcel Hirscher

Született: 1989. március 2., Annaberg-Lungötz

Klub: Skiklub Annaberg

Versenyszámai: óriás-műlesiklás, szlalom, (szuper-)kombináció, szuper-G

Olimpia: ezüstérmes (szlalom; Szocsi 2014), negyedik helyezett (óriás-m., Vancouver 2010 és Szocsi 2014), ötödik helyezett (szlalom, Vancouver 2010)

Világbajnokság: négyszeres világbajnok és aranyérmes (kombináció, Szocsi 2015; szlalom, Schladming 2013; óriás-műlesiklás és szlalom, Sankt Moritz 2017), háromszoros ezüstérmes (óriás-műlesiklás, Szocsi 2015 és Schladming 2013; alpesi összetett, Sankt Moritz 2017), csapatban kétszeres aranyérmes (Schladming 2013 és Vail 2015), világbajnoki negyedik helyezett (óriás-műlesiklás, Val d’Isére 2009)

Junior-világbajnokság: háromszoros aranyérmes (óriás-m., Flachau 2007 és Formigal 2008; szlalom, Formigal 2008), kétszeres ezüstérmes (szlalom, Flachau 2007; szuper-G, Garmisch 2009), bronzérmes (óriás-m., Garmisch 2009)

Világkupa-debütálás: 2007.03.17., Lenzerheide

Világkupa-rajt: 202

Vk- futamgyőzelem: 45 (22 óriás-műlesiklás, 20 szlalom, 2 parallel, 1 Szuper-G)

Vk- dobogó: 91 (49 szlalom, 47 óriás-műlesiklás, 5 kombináció, 3-3 Szuper-G és parallel)

Vk- összetett: hatszoros győztes (2011/2012, 2012/2013, 2013/2014, 2014/2015, 2015/2016, 2016/2017)

Vk- szakági: az óriás-műlesiklás négyszeres győztese (2011/2012, 2014/2015, 2015/2016, 2016/2017), szlalom négyszeres győztese (2012/2013, 2013/2014, 2014/2015, 2016/2017), óriás-m. kétszeres ezüstérmese (2012/2013 és 2013/2014), szlalom ezüstérmese (2015/2016), szlalom bronzérmese (2011/2012), a kombináció 5. helyezettje (2016/2017), a Szuper-G hatodik helyezettje (2015/2016)

Európa Kupa: 28 start, 3 győzelem (2 szlalom, 1 óriás-m.), 9 dobogós helyezés

Észak-Amerikai Kupa: három győzelem (mind óriás-m.), kilenc dobogós helyezés

További eredményei: osztrák bajnok (óriás-m., 2010), kétszeres ezüstérmes (szlalom, 2008 és óriás-m., 2007), három győzelem és nyolc dobogó különböző FIS-versenyeken