Síparadicsom

Újabb technikai szám a férfiaknál, újabb osztrák győzelem a Világkupában. Épp a név okozott kisebbfajta meglepetést, Michael Matt sikerére kevesen tippelhettek csak. A kétszeres világbajnok Mario Matt öccsének két energikus menete is édeskevésnek bizonyult volna viszont, amennyiben Stefano Gross nem izgulja el a délutáni futamot, s nem csúszik a második helyre csaknem másfél másodperces előny birtokában. A dobogó harmadik fokára Felix Neureuther állhatott fel. Marcel Hirschernek ezúttal meg kellett elégednie a negyedik hellyel, ám a nap nyertese így is ő, mivel Kristoffersen kiesésével ezzel is bebiztosította újabb szakági kristálygömbjét.

A szlovéniai Kranjszka Gorán búcsúzott Európából az Alpesi Sí Világkupa mezőnye. Mi tagadás, ennek épp eljött az ideje, beköszöntött ugyanis a tavasz Közép-Európába általános felmelegedés és eső formájában.

Marcel Hirscher (3.) nyitómenete csalóka volt. Egyfelől pár megcsúszást kivéve gond nélkül, szemre lendületesen letudta a pályát, mégis gyanúsan nyugodtan mozogtak lécei. Mármint úgy önmagához képest…

Kétségeinkre Stefano Gross (1.) adta meg a választ. A dél-tiroli minden szektorban temérdek időt adott az osztráknak, előnye a célban már a másfél másodpercet ostromolta. Őrült első futamot láthatott a nagyérdemű, Henrik Kristoffersen tett róla, ne kelljen cidriznie Hirschernek. Már a lejtő tetején fenékre ült, újra kellett indulnia. A közel 5 másodperces különbséggel nem reménykedhetett a második futamban, ennek következtében az osztrák szakági győzelméhez elegendőnek bizonyult volna 42 pont.

Alekszandr Horosilov (10.) sízése lüktetőnek épp nem volt mondható, de legalább gond nélkül célba érkezett. Az időkülönbség már a két másodpercet mardosta. Felix Neureuther (5.) két szektorig még viszonylag közel tartotta (7 tized) az olaszt, a legvégével azonban ő sem tudott mit kezdeni, Hirschertől is kikapott. Akárcsak Manfred Mölgg (6.), a dél-tiroli gyakran lekóválygott a stanglik környékéről a puhácska havon, így hiába a kifogástalan technika, egyetlen századdal Felix mögött kötött ki a listán. Dave Ryding nagyon megnyomta a meredekebb részeket, nemhiába, lent komoly gondok lehettek a hó minőségével. Vesztére, nem sokkal az első szektoridő után kapura lépett.

Marco Schwarz (4.) valami hasonlóval próbálkozott – nagyobb hatásfokkal. A századokkal is szerencséje volt, becsúszott a virtuális dobogós helyre. Daniel Yule megismételte a brit mutatványát, a mezőny egyik nagy öregje, Julien Lizeroux szintén majdnem búcsúzott, de valahogy ívre vezette magát. Kár volt érte, azt a rontást kivéve a második legjobb menetet ő mutatta be. Alexis Pinturault (17.) teljesen elvesztette motivációját a balul sikerült vb-n, ami az idei évet illeti. Erőtlen lötyögésének 3 másodperc lett jutalma. Minden jel szerint remekül alkalmazkodtak az osztrákok a hóviszonyokhoz lécelőkészítés terén. Michael Matt (2.) mozgásán se nagyon látszódott a tavaszias hóréteg hatása. Szektorról szektorra hozta a második legjobb időket, s célban is befért vastagon Hirscher elé. Hátránya azért így is bőven túllépett az egy másodpercen. Manuel Feller kicsit túlmozgásosra vette a figurát, középmezőnyre elegendő futamot dobott a sutba a záró szakaszon. Mattias Hargin (9.) jó néhány méretes késést elkövetett lejtmenet, így hiába volt valamivel lendületesebb, nem tudott mit kezdeni még a szemre kevésbé dinamikusan csúszó André Myhrerrel (8.) sem.

Jonathan Nordbotten (15.) végig úgy fogta meg léceit, mintha vékony jégen táncolna, be is szedett bő 3 másodpercet a célig. Juasza Naoki (12.) valamivel lendületesebben állt a pályához, kevéssel becsusszant a norvég elé. A japán elégedetlensége már inkább a pályának szólt, innentől senki nem tudta megváltani a világot, avagy dacolni az elemekkel. Marc Digruber (16.), majd Leif Kristian Haugen (14.) is a „3 másodpercesek” táborába csatlakozott. Jean-Baptiste Grange (25.) szempontjából lényeges futam következett, a szakági tabella 23. helyezettjeként feltétlenül tovább kellett jutnia a második futamba. A 4 szekundumos különbség ellenére ez azért reálisnak tűnt a versenynek ezen a pontján. Patrick Thaler (28.) személyében egy nagyobb nevet például megelőzött. A második adagot Luca Aerni (13.) szenvedős, de a sebességgel egészen jól sáfárkodó menete zárta.

A pályamunkások kezelték a pályát a reklámszünetben, alighanem ennek is köszönhette jó szereplését David Chodounsky (11.). Az amerikai kevéssel még Juaszát is megelőzte, így közel került a TOP-10-hez. Sebastian Foss-Solevåg (20.) nem volt tényező ma, akárcsak egész idényben, azt pedig testalkatából adódóan előre lehetett sejteni, nem ma fogja szaggatni az istrángot Ramon Zenhäusern (22.). Giuliano Razzoli (32.) végig enerváltan, bizonytalanul síelt, esetében nehéz leírni, hogy szurkolt volna egy esetleges továbbjutásért. Linus Strasser (18.) menete összességében jónak volt minősíthető, pár kövér kapu miatt a nagy átlagból azért nem tudott kiemelkedni. Erik Read (39.) a legvégére vesztette el minden lendületét, Kristoffersenen kívül mást nem bírt megelőzni. Christian Hirschbühl (23.) felpörgette kicsit lábait, nála a VK- finálé múlt ezen. Pillanatnyi 21. pozíciójával mindenesetre reménykedhetett. Döbbenetes mélyrepüléssel immáron 30-as rajtszámmal volt kénytelen síelni, Victor Muffat Jeandet (21.), s a francia nem is igazolta a helyzet indokolatlanságát. No, az előtte induló osztrákot legalább eggyel hátrébb küldte.

Harmincon túlról csak keveseknek sikerült továbblépnie. A legnagyobbat a horvát Matej Vidović (19.) hasította, a legmagasabb rajtszámmal pedig a hazaiak vb-n már bemutatkozó tehetsége, Stefan Hadalin (46-ossal a 30.) került a második futamba. A TOP-30-at Loïc Meillard (24.), Reto Schmidiger (26.), Robin Buffet (27.) és Marc Rochat (29.) tette teljessé.

Samsal Dalibor (58.) is szerepelt a rajtlistán, a honosított horvát célba ért ugyan, de részidői egy pillanatig nem kecsegtettek továbbjutással. Idei VK- mérlege: négy rajt, négy kiesés az első futam során.

Az első futam itt teljes egészében megtekinthető - norvég nyelven!

-------------------------------------------------------------------------------------------------------

Zúgtak a dudák a Podkoren alján, a szlovén szlalom jövője nyitotta a sort a svájci edző által tűzött pályán. Hadalin (22.) viszonylag jó stílusban tudta le a pályát, ennél többre aligha számíthattunk. A hőmérséklet 5 Celsius-fokot is átlépte, a tavaszi eső pedig nem adta alább, sőt! Szemre is rondás nézett ki a kásás hó, embert próbáló állapotok uralkodtak. Rochat (28.) egy túlcsúszással csak a szlovén mögé érkezett, Patrick Thaler (6.) viszont nem ismerve ellentmondás kerek egy másodpercet adott neki két futam alatt. Jelentékeny előrelépésre számíthatott az olasz veterán. Buffet (17.) számára egyetlen reális cél lehetett, mégpedig beférni ebbe a tágas résbe. Ezt sikeresen teljesítette, akárcsak Schmidiger (15.) eggyel utána. Mindkét fiatalnál gyengébben síelt Grange (20.) , akinek így nagyon kellett szurkolnia, nehogy kiszorítsák a pontverseny TOP-25-e közül.

Energikusan egyensúlyozott a porhanyós havon Meillard (12.) , az aktuális második helyre szépen bejött. Hirschbühl (24.) kezdetben támadta a nyomvonalat, az első letöréshez érve viszont olyan szinten letért onnan, hogy lemondhatott az amerikai túráról. Zenhäusern (18.) megváltásként tekintett a célvonalra, kellemetlen látványt nyújtott szenvedős sízése. Victor Muffat-Jeandet (9.) közelítette meg leginkább az éllovast, az esőáztatta pályán egyébre nem nagyon volt esélye. Foss-Solevåg (11.) kifejezetten rendezett mozgással abszolválta a lejtőt, ha másnak nem, hát a VK- finálés kvalifikációnak örülhetett. Vidović (21.) pár ronda kövér kapu miatt alaposan hátrazuhant a listán. Annyira nem tűnt csalódottnak, nemhiába, a jövőben ő tarthatja képen a horvát műlesiklást.

Strasser (16.) egy szektoron át tartotta szorosan Thalert, majd jött egy méretes kibillenés, onnantól csak a veszteségek minimalizálására futotta a némettől. Pinturault (25.) csak a lejtő tetején eladott szűk másodpercet hozott előnyéből. A folytatás is teljes katasztrófa volt: alig előzött meg valakit az idény végére teljesen széteső francia. Digruber (29.) után lendültek csak igazán munkába a karbantartók, pechére, az ifjú osztrák így senkit nem tudott megelőzni.

Ám hiába a brigád munkája, ebből a pályából VK- szintűt már nem lehetett formálni. Nordbotten a kádak kerülgetésével múlatta idejét, s ugyanúgy hátrazuhant a középmezőny végére, mint tette azt utána Haugen (27.) . Luca Aerni becsületére legyen mondva, minden erejét beleadta. Akadt nem egy térdre érkezése, egykezes mentése, tempóban maradt viszont, így az előbbieket azért vastagon felül tudta múlni. Juasza sajátos stílusával nem bírta sokáig, a sorozókapuknál késésbe került, kapura lépéssel fejezte be versenyét. Hosszú idő után Chodounsky (19.) vesztette a legkevesebb a felső szektorban, de hiába, a folytatásban ő sem tudott mit kezdeni a kádakkal, ő is eltűnt a süllyesztőben.

Alekszandr Horosilov (10.) is beszedte a maga másodpercét fent, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy már kétszer annyi előnnyel érkezett délelőttről. Sokra nem ment vele, a legvégére sem jött az extratempó (de ugyan, honnan jöhetett volna?), 4 tizeddel az aktuális 3. helyre sorolt be. Mattias Hargin (13.) fél méterekkel kerülgette a stanglikat, hogy valami ritmusféleségre leljen csúszás közben. Ez a taktika inkább járt időveszteséggel, mintsem előnnyel. Aernival azonos idővel per pillanat a 6. helyet foglalta el.

Újabb reklámszünet, újabb ráncfelvarrás, érkeztek még az első futam legjobbjai. Hargin módszerét André Myhrer hozta tökéletesebb szinten, mert bár a legvégére nagyon darabossá vált mozgása, 5 századocska megmaradt temérdek előnyéből. Julien Lizeroux (8.) nem volt olyannyira dinamikus, mint a svéd, ennyin múlhatott az a pár tized, ami kettejük közé került. Manfred Mölgg (7.) új íveket keresgélt, nem rossz hatékonysággal, pár késve vett kapu miatt szorult Thalerék mögé. Amit ő megpróbált, Felix Neureuthert (3.) vezette sikerre. Az utóbbi időszak legjobb eredményével méretes előnnyel állt a lista élére a német. Igazi rutinmunka volt.

Marco Schwarz (23.) nagy vehemenciával vetette bele magát a pályába. Vesztére, meglátogatta a felhalmozódó hómaradványt a pálya szegélyén, onnantól kezdve csak a visszacsúszás mértéke lehetett kérdéses. Nagyot harcolt délután Marcel Hirscher (4.) , akadtak problémái, de mintha fejében ma a kristálygömb megszerzése ragyogott volna. Felix ellen ma nem volt esélye, a második helyre viszont becsusszant, ezzel bebiztosítva szakági elsőségét. Michael Matt (1.) sízése egyszerre volt dinamikus és precíz, ami a körülményeket elnézve már önmagában bravúrszámba ment. Alig adott el valamit hozott előnyéből, átvette a vezetést. Kérdés csak az volt, elbírja-e idegekkel Stefano Gross (2.)? Nos, az első szektort még szépen síelte, a letöréshez érve azonban teljesen kiesett a ritmusból, s a szűk 3 tizednyi különbségből már lehetett sejteni, elbukja a biztosnak hitt győzelmet.

A verseny részletes statisztikájáért kattintsatok erre a linkre!

Michael Matt életében először nyert Világkupát. Dobogóra is csak az idénynyitón, Leviben állt első ízben. Nem titok, a kétszeres világbajnok Mario Matt öccséről van szó, aki hányattatott évek után lassanként kezdi megtalálni a helyes irányt. Stefano Gross 11. dobogóját ünnepelhetné, ha megint nem szúrta volna el a győzelmet, mint oly sokszor. Idén egyébiránt ez csak a második pódiuma, a karácsonyt megelőző madonnai szlalomon végzett harmadikként. Felix Neureuther már 44-nél tart, ebből a harmadikat gyűjtötte a jelenlegi szezonban. A vb-érem mellé így azért elégedetten zárhatja az idényt.

A férfiak számára már csak a szezonzáró van vissza, a nők viszont versenyeznek még egyet Aspen előtt: Squaw Valley-ben technikai hétvégét tartanak.