Síparadicsom

A meglepetések világbajnokságát hozza eddig a Sankt Moritz-i seregszemle. A második versenynap a férfiak szuperóriás-műlesiklása került megrendezésre. Az előzetes találgatásokat megint nem igazolta a valóság, a norvég tarolás helyett csupán Kjetil Jansrud szerzett érmet, de ő sem bizonyult ma legyőzhetetlennek. A világbajnoki cím Erik Guay zsebébe vándorolt, aminek hála mostantól mindkét gyors számban rendelkezik vb-aranyéremmel. S hogy fokozódjék az örömünnep Kanadában, gondoskodott róla Manuel Osborne-Paradis, aki későbbi indulóként becsusszant a bronzérmes pozícióba – kilökve onnan Aleksander Åmodt Kildét. Sajnos nem úsztuk meg horrorbukás nélkül ezt a napot sem, a monacói Olivier Jenot-t intubálni is kellett az esést követően. Sok más sorstársával együtt a magyar csapatból elsőként bemutatkozó Kékesi Márton sem fejezte be a futamot.

Barokkos túlzás lenne vérbeli Szuper-G- pályának titulálni az olasz által „tűzött” nyomvonalat. Inkább volt ez egy lerövidített lesiklás, kevesebb kapu volt az átlagnál, nagyobb íveket használhattak a sízők, mint általában. Ott volt viszont öt olyan ugrató, amiről sejthető volt, többeket meg fog tréfálni. Kulcsfontosságú helyzeteket teremtettek. Így már nem is oly meglepő a végső sorrend, nemde?

A mezőnyben találtunk egy magyar sízőt, a rendre vagány meneteket teljesítő Kékesi Márton bevállalta az indulást, 68-as rajtszámmal küzdhetett a kicsikkel. (Nagy Bence a lesikló edzéssel letudta kötelezettségeit.)

Fontos és látványos újításként megjelent a sebességérzékelő rendszer, amit a sízők bakancsára erősítettek. Eme kütyü segítségével egyébként egészen fontos mozzanatait ismerhettük meg a versenynek. Konkrétan a kezdősebességet, ami több esetben döntőnek bizonyult.

Vincent Kriechmayr (5.) személyében egy osztrák mutatkozott be a pályán, amit egyébként az olaszok trénere tűzött, mint említettük volt, elsősorban a gyorsaságra helyezve a hangsúlyt. Bátor menettel, tiszta íveket jelentős hiba nélkül húzva remek alapidőt állított fel. Jó darabig úgy tűnt, érem lehet érte jutalma. A sógorok bánatára végül nem így történt, további fájdalom, hogy más osztrák nem is került eléje.

Adrien Théaux (16.) korrekt kezdés után elbaltázta a második ugratót, az ott beszedett uszkve fél másodpercre jócskán rátett a továbbiakban. Peter Fill (11.) kezdése ígéretesebb volt, igyekezett tartani a pontos íveket, csakhogy ez kompromisszummal járt a sebességet illetően. Negyed másodperces hátránnyal szorult a második helyre. Travis Ganong (14.) szélesebb ívekkel próbálkozott a pálya legelején, ám a harmadik ugrató hosszúra sikeredett nála, egy másikat pedig túlcsapkodta, így a középmezőnynél előrébb nem kerülhetett.

A svájciak első, s egyben legnagyobb reménye került sorra. Beat Feuz (12.) azonban már a rajtnál sutba vágta esélyeit. Erőtlen startját kijelezte az a bizonyos sebességmérő szerkezet, pár másodpercen belül 25 századot vesztett az osztrákkal szemben. Eztán bár voltak biztató szektorai, ugrása laposan is túl hosszúnak hatott, így végül fent beszedett hátrányával ért célba. Csalódottsága érthető volt.

Az elmúlt hetek teljesítménye után nem hatott akkora meglepetésként Andreas Sander (7.) futama. Remek rajtot követően egy kis korrigálást kivéve tűrhető ugratók következtek, különösen a kimeneti szakaszokon talált rendre jó íveket. A végén már kevésbé, így az egészen jó sebesség ellenére 9 századdal kikapott az osztráktól. Dominik Paris (9.) sem tudott mit kezdeni az éllovassal. Elsősorban túl hosszú ugratóit okolhatja emiatt, így hiába a tempósan vett ívek, az utolsó alászállás sem volt tökéletes, ugyanaz a 9 század jelent meg neve mellett a célban.

Alexis Pinturault (6.) remek technikával szép íveken abszolválja a pálya kanyargósabb részeit. Az utolsó ugratóit előnyben volt, ott azonban megbillent, egy lábbal érkezett, a korrekció pedig azt eredményezte, hogy 2 századdal ő is elmaradt az osztráktól. Kriechmayr egyébként épp távozott volna a szponzorfaltól, oly biztosra vette a francia vezetését.

Kjetil Jansrud (2.) domináns sízést mutatott be, tanítanivalón tökéletes ugrások után igazolta a papírformát, 43 századnyi előnnyel a lista élére állt. Boštjan Kline ugyanakkor megmutatta a norvég egyik gyengeségét, a visszafogottabb startot. A sokakat megviccelő második ugratóról jövet megcsúszott az íven. Áttrappol a kapun, szerencsére a háló előtt megfogta lendületét.

Reklámszünet után Max Franz (13.) láthatóan előre eltervezett nyomvonalakat húzott, s bizony sokáig tartotta is a lépést. A harmadik ugratóról jövet azonban alig-alig fért be a kapuba. Innentől keresztet vethetett futamára, de hogy tuti legyen, kicsivel később megint túlcsúszott, éppen ott, ahol az edzésen is. Dustin Cook a szám 2 évvel korábbi ezüstérmeseként szintén viszonylag hamar befejezte. Kline helyét nézte ki magának: a nehezen belátható ugratóról túl szélesen vette a jobbos kaput, minek következtében a balost máris lekéste. Aleksander Åmodt Kilde (4.) menetén érződött, edzőjével átbeszéltek egy másik pályatervet. Végig tartja az etalonidőt, a szokott ugratónál fordult csak ki teste a normálisból. 9 századdal Jansrud mögé érkezett, realizálódni látszott tehát a papírforma, vagyis a kettős norvég vezetés.

Ám Erik Guay (1.) beletüsszentett a nullás lisztbe! Eszelősen gyors kezdés után mintabemutatót tart „Ugrástanfolyam a lesiklóknál” címen. Volt olyan ugrató, ahol ő nem is távolodott el érdemben, míg a többiek az életben maradásért küzdöttek. A kanyargósabb részeken persze jöttek a hibák, tetemes előnye csökkenőben volt, hogy aztán az utolsó elemelkedésnél visszahozzon kb. mindent. 45 századnyi előny Jansruddal szemben! (Az alacsony végsebesség nem jelentett gondot.) Joggal érezhettük, innen már nem lehet legyőzni senkit.

Matthias Mayer próbálta menteni a hirtelenjében érmüket veszejtő osztrákok becsületét. Nem sok sikerrel, ugyanott és ugyanúgy búcsúzott, mint Kline és Cook. Josef Ferstl (26.) általános megdöbbenésre lefelé lógott ki a mezőnyből. Sok volt az elkóricálás az ívekről, a mélyről vett kanyar, ugratói pedig szörnyűek voltak mind.

A szám címvédőjeként Hannes Reichelt (10.) csúszott legközelebb. Hihetetlenül gyengén kezdett, kapásból fél másodperces hátrányról vágott bele a pálya érdemi részébe. Ugratóira mondjuk szintén nem lehetett büszke, hátrányát megduplázta, másodpercen kívül zárt. Elmaradt tehát ezúttal is a címvédés, Szuper-G-ben erre egyébként sem volt még példa.

Andrew Weibrecht méltó hírnevéhez reszkírozós menetet tett le az asztalra, már amíg tehette. A harmadik ugratónál annyira rossz helyre érkezik, hogy nem tudott korrigálni – kiesett. A hazaiak utolsó valós esélyese csak azt hozta, mi a lényege. Carlo Janka (8.) tetszetős íveken ment, de nem elég gyorsan. Feuz után ő sem remekelt starthelyzetben, a legjobb svájci jelzővel aligha lehet elégedett. Az első húszast Marcel Hirscher (21.) zárta, méghozzá hamar feledhető színvonalon. A rajtot lekopírozta a svájciaktól, az ugratók után rendre rosszul fogott talajt. A harmadik elvetélt kísérlete után tartalékolva szinte „lelötyögött” a célig. Érthetetlen volt indulása is, a miatta parkoló pályára tolt Romed Baumann bizonyára nem csattant ki az örömtől.

A kanadai örömünnepből Jan Hudec (32.) nem vette ki részét, a cseh gyökereihez visszatérő, szokottnál mackósabb alkatú veterán nagyobb hiba nélkül, de lassacskán abszolválta a pályát. Patrick Küng (22.) svájci létére inverz kezdést mutatott, remekül rajtolt. Eztán viszont letarolt egy kaput, onnantól csak a tisztes helytállás lehetett célba. Mattia Casse (19.) jó tempóban, de túl széles íveken síelt, másodpercen belüli hátránya ellenére nem lehetett elégedett. Mauro Caviezel (20.) zárta a hazai versenyzők sorát. Túl nyugodt tempóval haladt, súlyos tizedeket kapott szektoronként, ő sem okozott örömöt a publikumnak. Brice Roger (18.) pár széles ívvel és a második ugratóval eldobta versenyét.

A slusszpoén ezután következett: Manuel Osborne-Paradis (3.) sokáig honfitársát is tartotta, a kanyargósabb szektorban hízott meg hátránya, de csak annyira, hogy beférhessen a két norvég közé. Hat századon múlt az ezüst, hárommal ütötte le a dobogóról Kildét.

Thomas Biesemeyer fogta magát, s jó szokásához híven nekirontott a pályának. Pechére az ugrás szemlátomást nem tartozik erősségei közé, vesztét mégis egy kanyar okozza. Eltaknyolt, de megúszta épen és egészségesen. Blaise Giezendanner (14.) igyekezett közelről venni a kapukat, ugratói így sem sikerült fényesre, nem úgy a pálya legvége, ott javított helyzetén. Thomas Dressen fogalmatlan menete után Klemen Kosi zárta az első harmincast, a szlovén srác valósággal kiugrott a pályáról.

Christof Innerhofer kiújuló sérülése miatt lehetőséget kapott Emanuele Buzzi (23.) a vb-csapatban, szereplése után végképp fejmosást érdemlőnek nevezhetjük az olasz trénerek tűzőmunkáját. Az andorrai Joan Verdu kabaréba illő fejcsapkodással vette tudomásul gyors kiesését. Ezen a ponton térjünk rá a folytatás lényegesebb részére.

Nagyot síelt a folytatásban a szlovénok fiatalja, Martin Čater (17.) a köztes szektorokban TOP-10-részidőket hozott. Előtte szépen ment Bjørnar Neteland (25.), valamint nem sokkal utána egy másik szlovén tehetség, Miha Hrobat (24.). A legjobb svéd helyezést a nemrég a VK-ban is pontszerző Alexander Köll (30.) érte el. A szláv kontingens dicstelen szereplése villantott egy kisebbek Ryan Cochran-Siegle (28.), bár valljuk meg, a lesiklóvá vedlő egykori szlalomosnak már a szerepeltetése keserű képet fest az amerikai férfi lesiklásról.

Kifejezetten szépen teljesített Dánia reprezentánsa, Christoffer Fårup (27.) szép egy ország lakosától, melynek legmagasabb pontja uszkve 170 méter. (OK, Grönlandot most kiközösítettük.) Chile képviseletében Henrik von Appen (29.) is meg lehetett elégedve helyezésével, igaz, lassanként világtalálkozót lehetett volna tartani a pálya környékén, annyian estek ki lejtmenet.

Sajnos ezt a napot sem úsztuk meg horrorbukás nélkül. A monacói Olivier Jenot kegyetlenül nagyot esett a kritikus ugratóról, hátát és fejét csúnyán odaverte. Az érte rohanó stábnak intubálnia kellett egy darabig. Eszméletét nem vesztette, végül nyakrögzítővel hordágyon vitték el a helyszínről. Egyébiránt nem egy nyeretlen kétévesről van szó, anno Universiadét nyert kombinációban és ő volt a monacói csapat zászlóvívője Szocsiban.

Kicsivel később Adam Žampa is bukott egy csúnyábbat, a szlovák két lábon távozott. A horvát Max Ullrich szintúgy, igaz, őt két oldalról is támogatni kellett. Idézzük a belorusz Jurij Danyilocskin (41.) bariton hangon a célban előadott hörgését: „ez veszélyes!”

Igazán egzotikus indulót – nagyon helyesen – nem engedtek elrajtolni, a rajtlista végét így csak ukrán, észt, izraeli, koszovói, kazah, s végül egy bolíviai osztrák színesítette.

Szerencsésen túlesett ezen a megpróbáltatáson Kékesi Márton. A magyar vb-csapat első indulója (ha az edzéseket nem számoljuk) vállható, TOP-50-et ígérő részidők után az utolsó kapukig nyugodtan teljesítette feladatát. A záró ugrató után megbillent, így a kapu rossz oldalán síelt el a célig.

A verseny részletes statisztikáját a linkre kattintással érhetitek el.

Erik Guay immár kétszeres világbajnoknak vallhatja magát. A 35. életévét taposó, háromgyermekes québeci síelő 2011-ben Garmischban lesiklásban szerezte első VB-címét, a mostanihoz hasonlóan kisebb meglepetésre. Félúton, a 2013-as schladmingi VB-n címvédőként nem ért el értékelhető eredményt, Szuper-G-ben pedig csak 23. lett. Ez a kétarcúság mindig is jellemző volt rá, szép sikerek közepette hihetetlenül pocsék versenyek kísérték útján.

Az útja pedig meglehetősen hosszú: pályafutása kezdetei még az előző évezredre nyúlnak vissza, a világkupában 2000 végén debütált. Gyorsan berobbant a köztudatba: 2003-ban hazai pályán, Lake Louise-ban lesiklásban már dobogóra állt. Azóta még további 23 alkalommal ismételte meg azt a bravúrt, 5 Vk- győzelmet számlál. Az olimpiákkal viszont nem volt szerencséje: első próbálkozásra, 2006-ban Sestriere-ben Szuper-G-ben épphogy leszorult a dobogóról, azóta is ez a 4. hely a legjobbja.

Guay kétarcúságának legfőbb oka, hogy eredménye nagymértékben függ a pálya milyenségétől. Közismert tény, hogy a kanadai a legjobb "síugró" az alpesi sízők között - az ugratókat kiemelkedő magabiztossággal abszolválja, és mindig megtalálja a lehető legjobb sebességet. A Sankt Moritz-i pálya pedig szokatlanul sok ugratót tartogatott, alighanem ez repítette az élre a kanadait. No de egy VB-címet soha nem kell megmagyarázni!

Pláne annak fényében, hogy Guay másfél héttel Garmisch-Partenkirchenben elszenvedett esése után alkotott ismét maradandót.

Lara Gut és Kjetil Jansrud egy párt alkot! Nyugalom, nem váltunk át bulvárba, és gyorsan rögzítsük: előző mondatunk nem szó szerint értendő. Viszont amennyire jó esélyei voltak tegnap a győzelemre a svájci lánynak, és amennyire közel is járt céljai megvalósításához, annyira közel járt ma favoritként Jansrud a győzelemhez. Sőt, az a bizonyos svájci sajt sokkal inkább ott volt a szájában, mint Larának, hisz tökéletesnek látszó menettel vette át a vezetést. Páncélja viszont már ifjú honfitársa, Kilde menetekor repedezni látszott, és bár ekkor még szerencséje volt, Guay-t nem tudta kiszurkolni. Úgy tűnik, szegény Jansrud a nagy versenyeken nem tud kitörni a másodhegedűs szerepéből.

A kanadai örömünnepet Manuel Osborne-Paradis tette teljessé. A vancouveri síző gyönyörű meglepetést szerzett magának 33. születésnapján, nyugodtan mondhatjuk: teljesen váratlanul. A tudása neki is megvan a sikerekhez, de mostanság ritkán jött ki neki a lépés, főként szuper-G-ben szenvedett. A világkupában 2014 óta nem volt a top-10-ben ebben a szakágban. Igaz, tavaly ő nyerte a kanadai bajnokságot, ráadásul a VB előtt Garmischban lesiklásban 6. helyet szerzett. A mai nap után nagy kérdés, mire viszi lesiklásban a két kanadai.

A világbajnokság versenyprogramja pénteken folytatódik, mégpedig a női alpesi összetettel.