Síparadicsom

Megkezdődött az alpesi sízők Világkupa-döntője Svájcban, Lenzerheidében. A férfi lesiklók nyitottak, igaz, a pályájuk felső része inkább idézett óriás-műlesiklást. Az irreálisan kanyargós pálya meglepő dobogót eredményezett - igaz, az olimpiai bajnok Matthias Mayer győzelmén annyira nem lepődhetünk meg. Azon már annál jobban, hogy Ted Ligety életében először dobogóra állt ebben a szakágban, vele holtversenyben a hatalmas hibájával biztos győzelmet eldobó Christof Innerhofer állhatott fel a dobogóra. A szakági legjobbak az alsó részen lassuló pályával is küzdöttek, a kis kristálygömböt már korábban elnyerő Svindal 5. lett, így is ő égett legkisebbet közülük.

9:30-kor indult a férfi lesiklás idénybeli utolsó versenye, 26 versenyzővel. A mezőnyben ott találtuk a junior-világbajnok norvég Adrian Smiseth Sejerstedet, valamint az összetett pontszáma jogán induló Ted Ligety-t, valamint az olimpiai kombinációs győzelemmel indulási jogot szerző Sandro Vilettát - tőlük előzetesen a pontszerzés is bravúrnak tűnt. A legnagyobb hiányzó Hannes Reichelt volt, a sérült osztrák hosszú kihagyása ellenére a verseny előtt még mindig a szakági tabella 2. helyét foglalta el. A top-25-ből rajt kívül még egy síző hiányzott, a kanadai Jan Hudec. A szakági kristálygömb már korábban elkelt, Aksel Lund Svindal előnye behozhatatlan volt.

Az olasz Silvano Varettoni kezdhette a versenyt, napos időben, kevéssel fagypont feletti hőmérsékleten. Nem jutott messzire, már az első kapuk egyikénél lesodródott az ívről, fel kellett adnia a versenyt. Az osztrák Otmar Striedinger már messzebbre jutott - majdnem a célig, csak pár centivel vétette el. Az utolsó előtti kapuba akadt bele, nagyot esett, szerencsésnek mondhatja megát, hogy nem a célkapu, hanem mellette a háló állította meg. A háló rendbetétele hosszas fagyoskodásra kényszerítette Manuel Osborne-Paradist, ennek ellenére sokkal jobban jött a kanadai az osztráknál, célbaért, megadta az alapidőt (13.). Ted Ligety menete viszont rögtön helyrerakta Osborne-Paradist, több mint egy másodperccel vette át a vezetést (2.). Igaz, az elméletileg lesikló, és kétségkívül igen meredek pálya kanyargóssága inkább idézte az óriást, mint a szuper-G-t (érdekes dolog ez egy Vk-döntőn), ami nagyban javította az amerikai esélyeit. Adrian Smiseth Sejersted az alján hibázott egy nagyobbat, így kevéssel a kanadaitól is kikapott (14.).

Carlo Janka is majd hét tizedes hátrányt szedett be (9.), majd jött az újabb osztrák, és az újabb esés: a pálya alján egy egyenes szakaszon szétcsúszott a lába, óriásit esett, ám ő is megúszta sérülés nélkül. Christof Innerhofer remek kezdést mutatott be, két szektor alatt nyolc tizedes előnyt gyűjtött be - viszont sikerült ezt el is adnia, egy jobbosban hatalmasat fékezett, holtversenyben jött be Ligety-vel (2.). Matthias Mayer végre célbaéréssel örvendeztette meg az osztrákokat. Lényegesen lassabb tempót vállalt be, ám ő nem hibázott, pár századdal át is vette a vezetést (1.). Az újabb amerikai, Travis Ganong hasonlóan síelt, mint Mayer, a végén viszont alaposan belassult, fél másodpercet kapott (6.).

Peter Fill is ugyanazt a szektort rontotta el, mint Innerhofer - végül két századdal honfitársától is kikapott (4.). Didier Dèfago már az elején nagyot hibázott, majd hiába próbálta faragni a hátrányt, a nagy igyekezetnek kiesés lett a vége. A harmadik olasz, Dominik Paris is fájdalmasan lassú volt a harmadik szektorban, ráadásul ő a pálya többi részén sem brillírozott, utolsó lett (17.). Max Franz jó kezdés után túlágosan visszavett, a végén csak Parist tudta megelőzni (15.). Georg Streitberger több mint fél másodperccel vezetett a pálya felénél, aztán viszont ő is belépett az eső osztrákok sorába. Ami a mutatványa veszélyességét illeti, szoros versenyben alighanem ő nyert, szaltót írt le a levegőben, nagy szerencsével viszont ő is megúszta a sérülést.

A szakági legjobbak sorát Kjetil Jansrud nyitotta, három tizedes előnyt fordított hét tizedes hátrányra a harmadik szakaszon (12.). Nem volt látható hibája, így aggódhattak a többiek: a napfény változásai vélhetően óriási hátrányt jelentettek számukra az alsóbb részeken. Bode Miller fél másodperc feletti előnnyel fordult a pálya második felére, ám a célban már neki is hat tized feletti hátrányt mutatott az óra (8.). Adrien Thèaux gyenge síelését azzal tetézte, hogy nekifutott egy kapunak, és alaposan megakadt (10.). Johan Clarey még honfitársát is alulmúlta, szinte megállt a harmadik szektorban (19.). 

Aksel Lund Svindal már a felső részen eldobta a jó szereplés lehetőségét, nagyot fékezve két tizedet kapott még Mayertől is. Ezt még visszahozta, ám a pálya alján csodát tenni ő se tudott - az is csoda, hogy csak két tizedet kapott (5.). Patrick Küng pocsék síeléssel keserítette tovább a hazai nézőket (11.), majd Erik Guay is óriásit betlizett (20.). A szakági menők közül egyedül Svindal került a top-6-ba - aligha kell bizonygatni, hogy a mai versenyen igencsak különböztek a körülmények a megszokottól.

Werner Heel gyenge kezdés után kiesett, Sandro Viletta viszont a pálya felső részén hozta a már sokaktól látott fél másodperces előnyt. Sokra nem ment vele, a pálya alján ő sem vehette fel a lépést a korábban síelőkkel, fél másodperces hátrányával alighanem a maximumot hozta ki magából (7.). Guillermo Fayed egy szektor alatt bizonyította, hogy csak a mezőny végével küzd, később hatalmasat hibázott, végül kiesett. Az utolsóként induló Klaus Kröll fokozatosan növelte hátrányát, végül másfél másodpercen és a pontszerző zónán túlra jutott (16.).

Matthias Mayer pályafutása 67. Világkupa-versenyén 5. alkalommal állhatott a dobogóra, élete első győzelmét szerezte. Christof Innerhofer 182 verseny után 12 dobogónál, Ted Ligety 249 verseny után 45 dobogónál jár - az amerikai immár minden szakágban dobogóra állhatott. Igaz, a mai verseny legfeljebb papíron felelt meg a lesiklás kritériumainak...

A szakági tabellán Svindal mögött 210 pontos hátránnyal Hannes Reichelt végzett, hisz a betliző élmezőnyből senki sem tudott elékerülni. A ma pontot sem szerző Erik Guay lett a harmadik helyezett.

A szakági győztes portréja:

Aksel Lund Svindal

Született: 1982. december 26., Lørenskog

Klub: Nero Alpin

Versenyszámai: lesiklás, Szuper-G, óriás-műlesiklás, (szuper-)kombináció

Olimpia: aranyérmes (Szuper-G, Vancouver 2010), ezüstérmes (lesiklás, Vancouver 2010), bronzérmes (óriás-műlesiklás, Vancouver 2010), negyedik (lesiklás, Szocsi 2014), ötödik (Szuper-G) és hatodik („óriás”) helyezett (Torino 2006)

Világbajnokság: ötszörös világbajnok és aranyérmes (szuper-kombináció: Val d’Isère 2009 és Garmisch 2011; lesiklás: Schladming 2013 és Åre 2007; óriás-műlesiklás: Åre 2007), ezüstérmes (kombináció: Bormio 2005), kétszeres bronzérmes (Szuper-G: Val d’Isère 2009 és Schladming 2013), továbbá egy negyedik, három ötödik, egy hatodik és két hetedik helyezés

Junior-világbajnokság: aranyérmes (kombináció), ezüstérmes (Szuper-G) és kétszeres bronzérmes (lesiklás, szlalom), mind 2002 Tarvisio

Világkupa-debütálás: 2001.10.28. Sölden

Világkupa-rajt: 340

Vk-futamgyőzelem: 25 (12 Szuper-G, 8 lesiklás, 4 óriás-műlesiklás, 1 szuper-kombináció)

Vk-dobogó: 57

Vk-összetett: kétszeres győztes (2006/2007 és 2008/2009), kétszeres második helyezett (2005/2006 és 2012/2013), harmadik helyezett (2011/2012)
Vk-szakági: ötszörös győztes Szuper-G-ben (2005/2006, 2008/2009, 2011/2012, 2012/2013, 2013/2014), kétszeres győztes lesiklásban (2012/2013, 2013/2014), győztes óriás-műlesiklásban és kombinációban (mindkettő 2006/2007), második helyezett óriás-műlesiklásban (2010/2011)

Európa Kupa: az összetett harmadik helyezettje, a szlalom győztese és az „óriás” negyedik helyezettje (mind 2002/2003), 7 dobogós helyezés, 5 győzelem

További eredményei: 21-szeres norvég bajnok (ötször „óriásban”, Szuper-G-ben és kombinációban, háromszor szlalomban és lesiklásban); két Szuper-G-ben aratott győzelem az Ausztrál-Új-Zélandi Kupában; 12 győzelem különböző FIS-versenyeken.

----------------------------------------

A program holnap szuper-G-vel folytatódik. Jó kérdés, kell-e változtatni egyáltalán a pályán a szervezőknek a maihoz képest...