Síparadicsom

Norvégia hazai pályán megnyerte Oslóban a női 4x6 km-es váltóversenyt. Synnoeve Solemdal, Fanny Horn Birkeland, Tiril Eckhoff és Marte Olsbu alkotta az aranyérmes csapatot. Második lett Franciaország, míg harmadik helyen a címvédő Németország zárt. Csehország és Oroszország leszerepelt. A férfi váltóban szintén a norvégok nyertek, Ole Einar Bjoerndalen, Tarjei Boe, Johannes Boe és Emil Hegle Svendsen összeállításban. Németország lett a második, míg a meglepetés Kanada története első érmét megszerezve váltóban a harmadik.

Az egész világbajnokság legkiegyensúlyozottabb versenyére volt kilátás a női váltó során, ahol az egységes váltók, és a kiugró váltók küzdhettek meg egymással. Utóbbi csoportba tartoztak például az olaszok Dorotea Wierer vezetésével, vagy a fehéroroszok, ahol Nadezda Skardino volt a főember.  A legnagyobb esélyesek azonban az ukránok, a címvédő németek, a csehek és a franciák voltak, valamint a hazai váltó, Norvégia. Az első embereknél Franziska Preuss nagyon lassan kezdett, de aztán szépen és gyorsan lőtt, így az élmezőnybe kerültek a németek. Akárcsak a norvégok, Solemdal  is jól kezdett. Kaisa Makarainen nem meglepő módon elől hozta a finneket, elsőként adta át a stafétát Kiskolának, mögötte Japán és Ausztria volt a sorrend. Aki ezt megtippelte, az jó tanáccsal szolgálhatna sok mindenkinek…. Németország, Ukrajna és Norvégia hátránya elenyésző volt, Olaszország 55, Csehország 60, Franciaország 61 másodperces hátrányt szedett össze.

A második emberek között ott volt az összetett világkupa éllovasa, a cseh Gabriela Soukalova, az egyéni indításosban ezüstérmes Anais Bescond. Ők ketten elképesztő iramban zárkóztak, és a negyedik lövészet után már például Norvégia előtt voltak. Amit Soukalova összeszedett, azt Lucie Charvatova el is dobta, de ne szaladjunk ennyire előre... Ahogy az várható volt, a finn, a japán és az osztrák váltó kihullott az élről, elől maradt viszont az ukrán, a kanadai, a német a francia, a cseh, a lengyel és  norvég váltó, kiegészülve a kazahokkal és a szlovénokkal.

A harmadik embereknél érkezett Maren Hammerschmidt, a sprint világbajnoka, Tiril Eckhoff, Olena Pidrushna és Anais Chevalier. Eckhoff nagyon nagy tempóval kezdett be, ez azonban nem vetette vissza, hibátlanul lőtt a fekvőben, így hatalmas előnyre tett szert. A csehek viszont totálisan elszálltak, az említett Charvatova három(!) büntetőkört volt kénytelen futni. Jól tartották magukat a lengyelek é a kazahok, akik a dobogó mögötti helyekért harcoltak. A norvégok mögött a németek é a franciák következtek. Eckhoff az álló lövészeten is hibátlan maradt, és 10 mp-es előnnyel jött ki a lőtérről. Amit nagyjából meg is duplázott a váltásig, sem Hammerschmidt, sem Chevalier nem volt képes felvenni vele a versenyt.

Marte Olsbu ellenfelei között viszont olyan ,,kis” nevek voltak, mint Marie Dorin Habert és Laura Dahlmeier, akik eddig bármilyen versenyszámban is elindultak, dobogóra álltak. Olsbu azonban nem remegett meg, igaz, az első lövészetében kettőt is rontott, de kijavította, és az előnyét is úgy-ahogy tartotta. Mögötte Dahlmeier és Dorin jött, a német hibátlan volt, Dorin viszont kétszer rontott, de mivel Dorin jobban fut, ezért közeledett nagy riválisához.

Az utolsó lövészetben Marte Olsbu ismét kétszer hibázott, de ezt is sikerült idő előtt kijavítania. Mögötte Dorin 8, Dahlmeier 11 másodperccel következett. Az már az első ellenőrzőpontnál látszott, hogy Dahlmeier és a német váltó marad a harmadik, nemhogy nem közeledett, még le is szakadt. És ami érdekes, hogy a francia sem tudott közeledni sokat a hazai versenyzőhöz. Olsbu még rákapcsolt, és az utolsó néhány száz méteren már csak a különbség megtartásán volt a hangsúly, ami sikerült is. Norvégia a Synnoeve Solemdal, Fanny Horn Birkeland, Tiril Eckhoff , Marte Olsbu összeállításban megnyerte a világbajnokságot. Második lett Franciaország, akik még sosem nyertek női váltóban vb-t, most sem, harmadik pedig Németország. A szakági cím a németeké lett, miután az ukránok leszerepeltek, az ötödikek lettek a meglepetés Lengyelország mögött. Csehország és Olaszország stílusosan célfotóval döntötte el, melyikük a csalódottabb, a csehek nyerték a versenyt. Egyébként a hatodik helyért. Az oroszok a 11. pozícióban zártak, több szót nem is érdemes elvesztegetni rájuk.

.........................................................................................................................................

A férfi váltó címvédője is Németország volt, akik az Erik Lesser, Benedikt Doll, Arnd Peiffer, Simon Schempp összeállításra szavaztak. Norvégia váltója viszont erősebbnek tűnt, a huszadik vb-aranyát megszerezni szerető Ole Einar Bjoerndalen, valamint Tarjei Boe, Johannes Boe és Emil Hegle Svendsen. Esélyesek voltak még az oroszok, a franciák, akiknél természetesen Martin Fourcade volt a befejező ember, és Ausztria, akik a csütörtöki két érem után jókedvűen várták a szombati futamot. Az első lövészet után Ukrajna máris elszállt, néhányan beragadtak, mint például az oroszok, de ők nem is a lövészetük miatt, hanem mert Tsvetkov összeakadt Serafin Wiestnerrel az első körben, és az utolsó helyről kellett felzárkóznia. Az orosz váltó a továbbiakban sem tudott felzárkózni, hozzájuk pedig csatlakoztak a franciák, Simon Fourcade-nak két póttöltényt is el kellett használnia a második lövészetben.

A harmadik lövészetre a norvégok, a németek,  csehek, a kanadaiak és az osztrákok érkeztek jó helyen, plusz az észtek, akik váratlanul jól mentek. Aztán persze leszakadtak. Tarjei Boe minden kör elejét meghúzott, de a második emelkedőnél rendre befogta valaki, legtöbbször Nathan Smith és a kanadai váltó.

A csehek és az osztrákok lemaradtak az elejéről a harmadik embereknél, három fősre olvadt az élboly. A norvégoknál Johannes Boe, míg a németeknél Arnd Peiffer volt a soron. Kanadát senki nem vette számításba – hiba volt. Továbbra is ott loholtak a duó mögött, de örültek minden jó lövészetnek. Johannes Boe hibátlanul lőtt mind a fekvő, min az álló sorozatban, míg a kanadaiak az állóban háromszor is rontottak, így Peiffer összesen egyet-egyet, így a norvégok megléptek, mögöttük az első körben még a kanadaiak jöttek, majd az álló lövészet után Németország visszaelőzött. Mindösszesen 5 másodperc volt a ,,juharlevelesek” hátránya a németek mögött.

Emil Hegle Svendsen örökölte meg a váltót Boe-től, míg a németeknél Simon Schempp következett, aki tavaly befejező emberként megnyerte a németeknek a váltót. Brendan Green olyan előnyt örökölt meg (nagyjából fél perc), amit csak megtartani kellett, hiszen Kanadának hatalmas eredmény lehetett volna a bronzérem. Mögöttük Csehország és Ausztria következett, majd Svédország, Bulgária és az Egyesült Államok triója következett. Oroszország csak a 9. volt, míg Franciaország a 11., több mint két perc hátránnyal, és ahogy az várható volt, Martin Fourcade nem is futotta ki magát teljesen, az első körében például csak a 16. legjobb futóidő volt az övé. A 9. helyre azért így is behozta végül a váltót, de ami neki ennél fontosabb, nem hibázott egyszer sem a lőállásban.

Svendsen hibátlan maradt a hetedik kísérletben, Schempp és Green is, így érdemben nem változott semmi sem. A nyolcadik, egyben utolsó lövészet már annál érdekesebben alakult. A biztos előny tudatában Svendsen kétszer is hibázott, de Simon Schempp is rontott egyszer, így nem egyszerre mentek el a záró körre, hanem a 2010-es összetett világkupa győztese 10 másodperces előnnyel várta az utolsó kört. Green hibátlan maradt, de tudta előre nincs esélye jönni, hátulról pedig nem érkezhetett senki, így Kanada megszerezte története első váltó érmét a vb-ken! Svendsen magabiztosan tartotta a záró körben az előnyét, és a végén már kiengedve ünnepelte Norvégia 9. váltó aranyát. De ami még ennél is szédítőbb statisztika, hogy Ole Einar Bjoerndalen megszerezte 20. aranyát a vb-ken! És még holnap következnek a tömegrajtos viadalok, melyek az oslói világbajnokság záró akkordjai lesznek.