Síparadicsom

Holtverseny az élen, mégis jelenleg a nevető harmadikra, vagyis Dominik Parisra tennénk nagyobb összeget, ha a szakági kristálygömb elhódításával van szó. A rafinált olasz egy roppant kiegyenlített versenyt nyert 2 tizeddel a meglepetésember Valentin Giroud Moine és az idén stabil élversenyzőként szereplő Steven Nyman. Változatlanul Aksel Lund Svindal vezeti a tabellát, ám hiába mai gyengélkedése, 10. helyével is felzárkózott mellé Peter Fill, Paris négypontnyi hátránya is elhanyagolhatónak látszik. De Kjetil Jansrud és Adrien Théaux befutása sem okoznak nagy meglepetést. A Világkupa-döntő legérdekesebb végjátéka lesiklásban várható.

Kvitfjell évről évre elhozza az alpesi sí szerelmeseinek a szomorúságot, az Olympiabakkenen rendezendő gyorsasági versenyek ugyanis évtizedek óta az aktuális szezon zárásaként kerülnek lebonyolításra. Valamikor közvetlenül a VK- finálét megelőzően.

A jelenlegi mezőnyből Klaus Kröll mondhatja magát a lejtő legeredményesebbjének, kétszer győzött Norvégiában. A címvédő Kjetil Jansrud számított a verseny favoritjának.

Szép tiszta időben, jelentős szélmozgás nélkül kezdődhetett meg a futam, a szezon utolsóelőtti lesiklása. Foghíjas mezőny veselkedett neki a pályának, mindössze 45 fő nevezett a versenyre. A legújabb sérült Guillermo Fayed, a francia a második tréningen esett hatalmasat, minek következtében elszakadt jobb térdében a keresztszalag, de csontjai is károsodtak. Már a hétvégén megműtik odahaza.

Így múlik el a világ dicsősége, Klaus Kröll (15.) elsőként volt kénytelen teljesíteni a pályát. Nagyobb hibát nem vétett, bár az is látszott, hogy nem állított fel megdönthetetlen alapidőt. A sérüléséből idény végére – idejekorán – visszatért Max Franz (31.) még csak kereste önmagát, megalapozott óvatossággal szelte a kanyarokat.

Manuel Osborne-Paradis (4.) ellenben alaposan ráérzett a pályára, nemhiába, nyert ő már itt. A szélsőségek embere szebbik arcát mutatta, csúnyán odacsapott az osztrákoknak, sokáig úgy tűnt, szereplése egy dobogóra minimum jó lehet. Blaise Giezendanner (14.) nevét idén tanulhatta meg a nézőközönség, ezúttal sem volt adós a jó teljesítménnyel, a tőle elvárt pozícióban zárt. A német Andreas Sander (12.) is tisztes különbséggel követte a kanadait, az aktuális második helyre ez is elégnek bizonyult. Werner Heel (34.) sereghajtásra érdemes vergődése után Andrew Weibrecht (20.) látványos, ámbár roppantmód pontatlan sízése sem váltotta meg a világot.

A hazaiak első reménysége sem taszította le az élről derék Manuelt, Aleksander Aamodt Kilde (7.) úgy szedett össze szűk fél másodpercet, hogy vitte a szíve előre, s durvább rontást nem láthattunk tőle. Na, jó, az ugratók végeztével rendre mélyen fogott havat. Johan Clarey (10.) érdekes futamot rakott össze. Egyfelől az átkötő, részen meglepő módon jobb volt az éllovasnál, a végére azonban olyan szinten belassult, hogy még Kildétől is jócskán elmaradt.

Carlo Janka (13.) ezúttal nem okozott fejtörést a legjobbaknak, nem akadt részéről áttörő momentum. A másik nagy visszatérő korrektül teljesített, Travis Ganong (8.) középütt rendre javítgatott helyzetén, hogy a végén aztán megduplázza hátrányát amerikáner kollégájához képest. David Poisson (24.) nem osztott, s szorzott ma, igazat megvallva, testalkatától mi sem áll távolabb, mint ez a lejtő. Annál negatívabb meglepetést okozott viszont Erik Guay (16.) középszerű sízése, a kanadaiak egykori lesikló világbajnoka ma az ugratókat sem érezte igazán. Christof Innerhofer (26.) minden gond nélkül célba ért, többet nem várhatott magától Kvitfjellben. Romed Baumann (17.) sem adott okot az osztrák örömre, két-három méretes ívtévesztéssel elfuserálta versenyét.

A reklámszünetet követően érkeztek a szakág legjobbjai. S rögtön az első át is vette a vezetést Osborne-Paradistól. Steven Nyman (3.) valósággal belevágódott minden egyes kanyarba, lelkesedésének hála a pálya közepén, ahol a kanadai azért igencsak verhetőnek bizonyult, a maga javára tudta fordítani a helyzetet. Egész pontosan 6 századnyival. Adrien Théaux (9.) dobogós reményei már az első két szektorban tovatűntek, nem úgy Beat Feuz (5.) kapcsán. A svájciak klasszisa egyetlenegy rosszul vett kanyart okolhat, amiért nem vette át a vezetést. Tucatnyi századdal maradt el úgy, hogy közben egy méretes korrigálást is be kellett mutatnia.

Hannes Reichelt (32.) végig bizonytalan léctartás mellett síelt, két szektor után túllépte már bőven a másodperces lélektani határt. Jobban tette volna, ha Svindallal együtt nyugovóra vonult volna január végén… Kjetil Jansrud (5.) ambiciózus csúszása tökéletes ívekkel párosult, két szektor után masszív, közel 4 tizedes előnyt mutatott a stopper. A folytatásban aztán befigyelt néhány tökéletlen ugrató, s valljuk be, idén a nüánszok nem a norvég pártját fogják. Feuzzal holtversenyben a dobogó harmadik pozícióját birtokolta egy rövid ideig.

Dominik Paris (1.) előnye három szektoron át tartott ki, de amikor már úgy tűnt, rendíthetetlen Nyman vezetése, az olasz brutális tempót talált a végén, minek hála 24 századdal az élre hágott. Peter Fill (10.) nem volt veszélyes a dobogósokra, azzal együtt sem, hogy mindenkinél erősebb felső szakasszal nyitott. A folytatásban egyszerűen nem bírta tartani a lépést.

Az elit papíron célba ért, az érdemi kérdésekhez azonban volt még egy embernek szava. Éppenséggel Boštjan Kline (23.) is lehetett volna ez az illető, de a szlovénok fiatalja ma nem volt a megfelelő koncentráltsági állapotban. Valentin Giroud Moine (2.) volt a napi meglepetésember. Végig századok himbálóztak oda-vissza, faragta becsülettel hátrányát, a legvégén sebességben maradt el Paristól. 2 tized döntött kettejük közt.

Benjamin Thomsen (27.) hibát hibára halmozott, pár pontnál többre nem taksálhatta magát. Ugyanez volt elmondható Vincent Kriechmayr (29.) kapcsán, igaz, az ő napja a holnapi Szuper-G-n jöhet el. Valamivel jobban teljesített Marc Gisin (19.), valamint Marco Sullivan (18.), az első harmincast Mattia Casse (21.) középszerű menete és Otmar Striedinger kiesése zárta.

A folytatásban pontnak örülhetett még a svájci Ralph Weber (32-essel a 25.), a német Klaus Brandner (37-essel a 21.), az olasz Henri Battilani (40-essel a 28. – első VK- pontok) és végül Thomas Mermillod-Blondin (43-assal a 30.).

A verseny részletes statisztikáját a linkre kattintással érhetitek el!

Szerény évkezdet után fokozatosan került formába Dominik Paris, idei második, összességében a hatodik Világkupa-sikerét aratta ma. Nem mellékesen 4 pontra megközelítette a szakági tabellát vezető Svindal- Fill párost. A lélektani előny mellette van. Valentin Giroud Moine mostani dobogója azzal együtt szenzációs, hogy előzménye azért volt neki. 2013 vége óta szerepel a Világkupában Orcieres szülöttje, de jelen szezonig csak ritkán szerzett egyáltalán pontot. A 10-20 közti helyezésekre specializálódott, a pódium azért nem volt kalkulálható. Steven Nyman három dobogónál tart már idén, karrierje során a kilencediket szerezte.

Holnap Szuper-G következik!