Síparadicsom

A férfi alpesi sízők egy jó kis kombinációval zárták a 2016-os esztendőt. Ez a verseny izgalmára is értendő, két nagyformátumú síző párharcából Alexis Pinturault került ki győztesen. A szakági címvédő oldalán Marcel Hirscher sem búslakodott, mert dacára annak, hogy kikapott, ezt pedig az osztrák hírhedten gyűlöl, Kjetil Jansrud kiesésével jócskán növelte előnyét összetettben. A dobogó harmadik fokára a Szuper-G után még vezető Aleksander Aamodt Kilde állhatott fel.

Két nappal szilveszter előtt elérkeztünk az év utolsó férfi versenyéhez. A tegnapi orkánerejű szélnek szerencsére nyoma se nagyon maradt, verőfényes napsütésben búcsúztatták az évet az alpesi sízők.

A versenyszám alpesi összetett, egykori nevén az alpesi kombináció, a sportág alfája, ami mára csak megtűrt részévé vált a versenynaptárnak. Tavaly még csodával határos módon három versenyre is sor került, idén visszaléptünk megint a kettőre (na jó, a vb-t nem számoltam bele), Santa Caterina után Wengenben rendeznek még egyet. Ami egyszersmind azt is jelenti, hogy a sokáig a téli szezon csúcsaként aposztrofált kitzbüheli kombináció, a nevezetes Hahnenkammrennen eltűnik a süllyesztőben. Ahogyan nemsokára ez a szakág is, átadva helyét a városi és/vagy fedett versenyeknek.

Na, de ne menjünk ennyire előre az időbe, s ne legyünk ennyire májbajosok, örüljünk inkább annak, hogy kereken 70 síző gondolta úgy, kipróbálja magát kombinációban! Egy nagy hiányzó akadt: az augusztusi edzőtáborban hatalmasat eső specialista Thomas Mermillod Blondin a teljes idényt kihagyja.

A szokott módon a gyors számmal, tehát szuperóriás-műlesiklással kezdődött a verseny. Itt mindig kulcsfontosságú a kapuk elhelyezkedése, éppúgy összeállítható elméletben egy megszelídített lesikló pálya, mint egy olyan nyomvonal, amin a technikai számok képviselői is remekelhetnek. Nos, Xavier Fournier személyében francia nemzetbeli volt a tűzőmester, innentől kezdve senkinek kétsége nem lehetett afelől, hogy ez utóbbi alternatíva fog megvalósulni.

Két vérbeli szlalomos mérte fel elsőként a pályát, bárminemű edzéslehetőség nélkül ugyebár. Adam Žampa (36.) egy szemre tőle elfogadható pályát síelt, pontosan, de nagyon lassan. Riccardo Tonetti más elánnal nyitott, s kezdetben a ritmussal sem volt gondja, másodpercen túli előnyt gyűjtött a felső részen. A pálya egyik kulcspontján azonban hibázott, túlugrott egy kis „hokedlit”, kaputól onnan fogott talajt. Mondhatni, benézte a dolgot. Nem egyedül, bár nem láttuk mindet, a 25 kiesőnek egy jelentős részének ott fejeződött be versenye.

Klemen Koši (10.) érkezésével persze szintet léptünk. Lesiklóként hozta erősségeit, a kimagasló eredményről azonban lemondhatott, elvégre egy szektort kivéve nem tudott a kellő szinten dominálni. Jared Goldberg (13.) az amerikaiakra oly jellemző stílusban brusztolta végig a pályát. Pattogtak a századok, a legvégén a kárára fordultak a dolgok. Dominik Paris (5.) a lesiklók élmenőjeként tette dolgát, csaknem háromnegyed másodperccel vette át a vezetést. Másrészről akadt egy hótolós kanyarvétele, meg pár apróbb hibája, úgyhogy sízése a tökéletestől távol volt ma. Jól jelezte ezt a középszerű lesiklók közt számon tartott Valentin Giroud Moine (7.) mutatványa is, ti. a legvégén jó 5 tizedet faragott hátrányán.

Alexis Pinturault (3.) kétségtelenül élni tudott a reátűzött pályával. Szakági címvédőként kérdést nem hagyva, végig direkt íveket húzva, a végére tán kicsit elfáradva laza 29 századdal beljebb kanyarintotta az alapidőt. Egyetlen századdal Mauro Caviezel (4.) is befért Paris elé, mellette szólt, hogy lendülete a pálya végéig kitartott. Kjetil Jansrud (6.) csúszásánál vált mindenki számára világossá, nem a lesiklók napja lesz a mai. A Szuper-G-ben 3/3-s mutatóval rendelkező norvég nem érzett rá a pálya technikás, világosan óriás-műlesikló szakaszán a ritmusra, s a folytatásban sem kapta el a fonalat. Egyik ugratóról leérkezve tán a combja is kaphatott kicsit, mert a célba tojástartásból kilépve érkezett. Bryce Bennett (25.) gyatra csúszásával vonultunk szünetre.

Adrien Théaux személyében búcsúztunk egy potenciális esélyestől. Már az említett korai ugratóról is csak akrobatikus mozdulattal bírt havat fogni, ami után olyan mérvű késésbe került, hogy képtelen volt pályán belül maradni. Aleksander Aamodt Kilde (1.) keményen belement a kanyarokba, s később sem engedte el a tempót. Mondhatni, egyesítette a kétféle skillt sízésében. 84 századnyi előnnyel vágódott át a célvonalon. Arcáról azért le lehetett olvasni, vérmes reményei így se nagyon lehettek. Victor Muffat Jeandet (20.) a minél kevesebb hátrányért harcolt. Meg kell hagyni, láthatóan nem olyan ritkán síel gyors számban, mint a többi műlesikló, 2 másodperces hátránya ezzel együtt soknak tűnt.

Idén először láthattuk TV-ben is síelni Ivica Kostelićet (41.). A horvátok legendája néhány NOC- futammal a háta mögött küzdött a pontszerzésért. Az óriás-műlesikló részen elkövetett súlyos térvesztéseket bánhatja, máskülönben kicsit leszázalékolhatta volna 5 másodperces hátrányát. Carlo Janka egy az egyben lekopírozta Théaux produkcióját, Matthias Mayer (9.) pedig ugyan nem esett ki, de versenyét ott dobta a felejtős kategóriába. Romed Baumann (28.) tisztességesen végigsíelte a pályát. Ha nem lenne konkurencia, edzésen történt bukása után aligha rajtolt volna el. Peter Fill (23.) mélyponton, a tavalyi idény lesikló bajnokának voltak ugyan egészen jó szakaszai, a többi, különösen a legvége ma is gyötrelmesre sikeredett. Vincent Kriechmayr (11.) térvesztések sorát könyvelte el a technikás részen, Justin Murisier (17.) nem, ő épp ellenkezőleg, a tempós részeknél szenvedett, de látványosan. Kildével szemben két másodperces hátrányt kellett volna ledolgoznia délután.

A folytatásban egymást érték a kiesések, az ívekről történő méretes elkóválygások, s a látványos bukások. Ez utóbbi közé sorolandó Christof Innerhofer esete, a helyiek kedvenc óriása a célegyenesben kapott el egy kaput, lécei leoldódtak, ő maga pedig hason száguldott át a célvonalon. Jóval később a svéd Alexander Köll alighanem még rosszabbul járt. Ő a pálya technikás részén bonyolódott késésbe, s minthogy fékezni is elfelejtett, teljesen erőből vágódott frontálisan a háló közé – felcsavarva azt métereken át.

Itt pedig egy másik, egy chilei versenyzőtől:

Sportszakmailag Marcel Hirscher (2.) menete döntögetett csúcsokat. Remekelt az osztrákok klasszisa a pálya valamennyi kritikus pontján. Szél magasról vett ugrató, agresszív ívhasználat, a pálya középső felén pedig tempótartásban is verte a gyorsasági sízőket. Bátor és összeszedett menetével szűk 8 tizedet kapott Kildétől. Vagyis kevéssel megelőzte Pinturault-t, simán maga mögé utasította Jansrudot, a többi – nála amúgy gyöngébb – szlalomos pedig méretes távolságban hozzá képest. Kilde nem ellenfél 8 tizedről szlalomban. Minden adott volt tehát a győzelemhez.

Igaz, egy laza másodperccel rosszabbat ment nála, a rajtszám okán elismerést érdemelt még Beat Feuz (8.) teljesítménye. A folytatásban, egészen magas rajtszámmal csúsztak kiemelkedőt, de ezt jellemzően echte lesiklók hozták, nem valami ütős mezőnyben. Ryan Cochran-Siegle (50-essel a 12.) nevére azért érdemes volt felfigyelnünk, elvégre nem is oly rég pontot szerzett Világkupa-szlalomon az amerikai. 43 síző ért célba délelőtt, a két utolsó helyet Bydinski és az argentin síturista család aktuális tagja foglalta el. Őket tudta csak megelőzni Ivica…

------------------------------------------------------------------------------

A második futam pályája sem okozott meglepetést. Ritmusosabb tűzést, ennél távolabb tűzött kapukat aligha lehetett volna megvalósítani, a norvégok trénere megcselekedte tehát, amit megkövetelt a haza.

Luca Ärni (7.) 66-os rajtszámmal túlélte a gyorsasági futamot, s még szerencséje is volt, elvégre 30. helyezettként elsőként startolhatott szlalomban. Rutinból lehozta a pályát, bárminemű átütőerő nélkül. Nem véletlen, hogy egy szintén technikai síző, a kanadai Erik Read (6.) rögtön kiadós verésben részesítette. A törött hüvelykujjal síző Baumann (29.) persze egyikkel szemben sem rúghatott labdába, akárcsak az alternatív íveken kelebóláló Luca de Aliprandini (28.), ő legalább a kanadaival együtt begyűjthette első pontjait a szakágban.

Akadt egy horvát a középmezőnyben, Filip Zubcic (20.) sem rúgott azonban labdába, pedig a szlalom papíron az ő szakterületének számít. Bennett (26.) lesiklóhoz méltó lötyögéssel simán célba ért, két vetélytársát még maga mögött is tartotta. Finn alpesi sízőt se látunk gyakran manapság. Andreas Romar (33.) keresztszalag-szakadásból visszatérve 65-ös rajtszámmal harcolta végig a délutánt. Senkit nem előzött meg az addig leérkezettek közül, a finn zászlós leányzó ennek is örült. Nem lett belőle pont. Lapozzunk.

Fill (18.) rutinos kombinációs sízőként némi tempót is mert tenni sízésébe, így legalább az aktuális dobogóra jó volt. Kryštof Krýzl (12.) persze rögtön hátrébb taszította, a cseh dinamikája mögött közel 100 VK- szlalom tapasztalata nyugodott. A kanadai-svájci párosra ő sem jelentett semmiféle veszélyt. Josef Ferstl (31.) vérbeli lesiklóként csak Romarnál volt egy hangyányival jobb.

Victor Muffat Jeandet (5.) személyében egy már majdnem élvonalbeli szlalomos következett. Pattogós sízése különösen a pálya végén kamatozódott, bő 4 tizeddel került a lista élére. A legjobb időt azonban változatlanul Read tartotta. Az osztrákok tavalyi EK-bronzérmesének ez még sok volt, az első VK-pontok így is összejöttek Christian Waldernek (24.). Nils Mani (25.) a kapuktól rendre fél méterrel kanyarodott, így hiába volt a viszonylag bátor tempó, fizikai ismereteink szerint ez nem tett jót az időeredménynek.

Justin Murisier (4.) hozta a papírformát: jobb passzban van a franciánál, így bár nem volt hibátlan sízés tőle, 4 tizednyi előnyének úgy negyedét sikerült megtartania. Addig is csak pislákoló dobogós álmait persze elhessegethette minden svájci, annyira átütő nem volt ez a menet sem.

 Jó darabig persze nem volt ok parára, elvégre lesiklók követték egymást minimális hozott előny birtokában. A szlovén Martin Čater (16.) a szlalomosok mögé érkezett, az amerikai Brennan Rubie (11.) szokatlan koncentráltsággal legalább annyit elért, hogy a csehet maga mögött tartotta. Blaise Giezendanner (22.) erőltetett higgadtsága a végére fogyott el, de valahogy csak célba vergődött. Goldberg (32.) óvatossága nem ismert határokat, néha saját íveit is lekéste. Ryan Cochran-Siegle (10.) lehetett volna a kakukktojás, ám elmaradt a várakozásoktól, épp az addigi lesiklókat sikerült megelőznie. Kriechmayr (14.) sem osztott az élen álló helyeknél, érdemére legyen mondva, legalább bevállalt egy korrekt sebességet. Klemen Košitól (13.) láttunk már elfogadható kombinációs szlalomokat. A pálya első felén ma se ment rosszul, egy szektor után még vezetett is. A végére aztán úgy elvesztette a fonalat, hogy csatlakozott a több lesikló közé. Hasonlóan Mayerhez (15.), az osztráktól egy magához képest egészen épületes szlalomot láthattunk.

Újabb reklámszünet, s jöttek az első futam legjobbjai. Beat Feuz (30.) mozgásán két kapu után látható volt, hogy biztonságra rendezkedett be. Végső helyezése is ezt tükrözte. Valentin Giroud Moine (9.) már valamivel többet vállalt, így legalább egy szektorig kitartott előnye, végső soron azonban ő sem jelentett veszélyt az első négyesre. Kjetil Jansrud előnye már közelítette a másodpercet, amit ő bizony meg kívánt tartani. Kemény iramot diktált, a pálya feléig bírta. Az első komolyabb megtorpanást már nem bírta lereagálni: ez választja el egy szlalomos technikájától.

Valami hasonlóra készült Dominik Paris is, ám ő hamarabb lehűtötte a hazai kedélyeket. Nagy lelkesedésében rálépett egy kapura. Mauro Caviezel (8.) mozgása a pálya közepén vált darabossá, de annyira nem, hogy a Szuper-G utána ne gyűjtsön be egy újabb TOP-10-helyezést a Világkupában.

A lista első négyese ezután már izgulhatott, érkezett Alexis Pinturault (1.) cc. másfél másodperces előnyről! A francia pattogós menete nem is velük, sokkal inkább Hirscherrel vetélkedett. Megsíelte a legjobb szlalomot, 1,87-s fórjával feladta a házit az osztráknak. Aki ezúttal nem írta meg hibátlanra. Különösen a pálya közepén vesztett ritmikájából csúszása, de volt olyan érzete az embernek, mintha a tutira ment volna az osztrák. Tény, a második helyet simán hozta. Ő az összetettel, Aleksander Aamodt Kilde (3.) a dobogót még birtokló Murisier-vel versengett. Ügyes technikával, nagyobb bakik nélkül jó tempóban síelte le a pályát. Tükörsimán, bő 7 tizeddel verte a svájcit.

Habár az érdemi része lezárult, maga a verseny még koránt sem ért véget, tizenhárman várakoztak még a startállásban. Pontot csipegetett a szlovén Stefan Hadalin (23.), Adrian Smiseth Sejersted (19.) és Björnar Neteland (21.) Norvégiából, a német Thomas Dressen (27.), s mindközül a legnagyobbat előrelépő Adam Zampa (17.). Sajnos nem sikerült a pontszerzés Ivica számára, bár a szlalomja nem volt annyira tragikus, túl nagy volt hátránya, így csupán a 36. helyre tudott befutni. Imádjuk Ivicát, de egy zágrábi búcsúversennyel most már ideje lenne ezt befejezni…

A verseny részletes statisztikáját a linkre kattintással érhetitek el.

Alexis Pinturault 18. győzelmét aratta a Világkupában, s kereken 40. alkalommal állt dobogóra, vagyis elmondhatja már, hogy kb. minden negyedik versenyét pódiumon ünnepli. Marcel Hirscher statisztikája ennél is félelmetesebb, egy híján száz dobogónál jár már, ez csaknem 50%-os teljesítmény. Aleksander Aamodt Kilde más kaliber, bár nyert kristálygömböt ő is, hatodik dobogóját ünnepelte.

A férfiak az idei évre befejezték a versenyzést, legközelebb jövő hét végén Zágrábban folytatják.