Síparadicsom

A söldeni idénynyitó után egy hónappal, ha az időjárás is úgy akarja, úgy igazából is elrajtolhat a téli sportok karavánja, mely egészen jövő március végéig bőségesen el fog látni minket izgalmakkal, sportcsodákkal. Múltkoriban a hölgyekről szóltunk hosszasan, épp eljött tehát az idő, hogy a férfi mezőnyt is boncolgassuk kicsikét. Marcel Hirscher ötödik sikerére számít a sportközvélemény, az osztrákok gigásza idáig rendíthetetlennek bizonyult a technikás számokban, ami egy viszonylag ponterős Szuper-G mellé elegendőnek is mutatkozhat az újabb címvédéshez. Ha mégsem így történik, arról a norvégok párosa, Kjetil Jansrud és Aksel Lund Svindal tehet. Netán Alexis Pinturault dobbant ezen a télen egy igazán nagyot? 46 versenyen dőlhet el az Összetett Világkupa sorsa.

A 2015/2016-os idény helyszíneit szemlélve a legszembetűnőbb változás a távol-keleti nyitás. A régió ugyan finoman szólva sem az alpesi sí központja, de Dél-Korea jövendőbeli, Japán pedig múltbéli téli olimpiai helyszínként alighanem megérdemli, hogy ellátogasson hozzájuk egy-egy verseny erejéig a Világkupa mezőnye. Újdonság még Stockholm megjelenése a naptárban: ezúttal a svéd főváros ad otthont egy komoly látvány-, ám talán annyira nem nagy sportértékű városi parallelversenynek, vagyis "City Event"-nek. A parallelt a jövő zálogának tekintő FIS-vezérek a nagy múltú Alta Badiát is meglepték egyébként egy paralell- óriásműlesiklással.

Sporttörténelem a láthatáron?

Az Alpesi Sí Világkupa 1967-es életre hívása óta megannyi korszakos sportoló átugrotta a triplázást szimbolizáló lécet. Gondolunk itt a 70’-es évek szlalomkirályára, Ingemar Stenmarkra, vagy épp az egy évtized múlva megkoronázott svájci lesikló legendára, Pirmin Zurbriggenre. A négyszeres címvédés még számukra is beteljesületlen álom maradt.

Marcel Hirscher zsinórban négyszer hódította el a legnagyobb kristálygömböt, összességében beérve a Herminatort, s idén minden esélye megvan arra, hogy ötödik alkalommal is csúcsra érjen. Marc Girardelli rekordja tehát veszélyben van.

S bár képzelőerőnk elég nagy, be kell vallanunk, kevés szól ez ellen. Hirscher bámulatos stabilitásának hála lényegében két erős szám elegendőnek bizonyult az üdvösséghez. Miért ne lehetne ez így ötödjére? Amint aztán kissé szorult a hurok, gond nélkül hozta a szükséges pontokat Szuper-G-ben is, jó néhány kilóval megpakolva a gyors számokban sem tűnt nyeretlen kétévesnek, miközben kedvenc szakágaiban se sokat vesztett dinamikájából.

Legfeljebb négy ellenféllel kell farkasszemet néznie, ha a realitás talajáról nem akarunk elrugaszkodni. Köztük kettő is inkább a mérleg nyelve lehet, mintsem valószerű rivális. Természetesen Ted Ligetyre gondolunk itt első körben. Ténykérdés, világbajnoki címének dacára gyönge idényt zárt tavaly óriás-műlesiklásban, minthogy az is, hogy Söldenben a régi ellenállhatatlan formáját nyújtotta. A sokak szemében az alpesi síelés esszenciáját nyújtó GS döntheti el a versenyfutást, márpedig ebben az amerikainak nagy szerep juthat. Fontos pontokat vehet el Hirschertől, hasonlóan a francia fiatalokhoz. De ha még ez össze is jöhet neki, és Alexis Pinturault-nak, nagyon nehéz elképzelni egy olyan forgatókönyvet, melynek legvégén kettőjük közül valamelyik örülhetne. A jenki szlalomban, a gall lesiklásban túlzottan rapszodikus ehhez.

Ám kétségtelenül hasznos segítői lehetnek a norvégoknak. A két skandináv pedig jó eséllyel épp Hirschernek. Zavaros logikának tűnik, de gondolkodjunk kicsit! Valljuk be, Kjetil Jansrud decemberi sikersorozatában legalább annyira benne volt a komplett osztrák válogatott gyengélkedése (valójában a világbajnokságra kihegyezett forma), a szerencse hivalkodó ereje, mint a rőt norvég ihletett sízése. Mindeközben egykori kedvenc számában visszazuhant a középmezőny végére, kimondhatjuk, óriás-műlesiklásban mára megszűnt tényezőnek lenni.

S most megkapta maga mellé Aksel Lund Svindalt, aki rögtönzött vb-s visszatérésével is jelezte, bikaerejével, mamuttermetével és kivételesen intelligens sízésével azonnal képes érmekért csatázni. Jó eséllyel egymástól veszik el a kulcsfontosságú pontokat a norvégok, miközben a két gyors számon kívül másutt nem számolhatnak jelentős pontszaporulatra. A lesiklók közt népesebb a konkurencia, az olasz és az osztrák válogatott rutinos sztárjaiban és sikerre éhes fiataljaiban több potenciált látunk, mint például a szlalomos mezőnyben. Mint mondtuk, óriás-műlesiklásban esetleg fordulhat a kocka – Hirscher kárára. De még ebben az esetben is többszörös extrateljesítményre lenne szükség a norvégoktól a trónfosztáshoz.

Dicsőkorszak előtérben – válságjelek a színfalak mögött (Ausztria)

Tudjuk, az akárcsak középtávú előrelátás sem része egy szezont felvezető posztnak, harsognunk kellene inkább az osztrák szurkolók szólamait, miszerint Marcel Hirscher személyében ismét beérett egy világverő zsenijük, tömérdek világversenyen szerzett érem, valamint 31 Világkupa-elsőség önmagáért beszél. Könnyen meglehet, idén újabb kristálygömbökkel bővíti vitrinjét. Na, de érdekes elemzésekre okot adó ez a fogós kérdés: Mi a helyzet a hátországgal?

A válasz keserűen hangzik: néhány őskövület és kevés reményteljes fiatal. Az öreg rókák közt lesiklóik azért változatlanul a nemzetközi élmezőnyt erősítik. Hannes Reichelt egymaga négy VK- diadalt aratott előző idényben, rutinjával jó szolgálatot tehet Hirschernek, amennyiben párszor megkeseríti Svindalék életét. Ha nem ő, hát besegíthet neki a karriermélypontról lassan talán visszakapaszkodó Klaus Kröll, vagy olimpiai bajnokuk, a Saalbachban február derekán duplázó Matthias Mayer. S akkor még nem beszéltünk a szürkeségből alkalmanként elő-előtűnő régi motorosról, Georg Streitbergerről, vagy Max Franzról, aki tehetségét mindeddig nagy ritkán tudta közszemlére tenni.

A lesikló válogatottal tehát még nem is lenne akkora gond, habár sok a veterán a csapatban, a kétfutamos számokban viszont irtó nagy gáz körvonalazódik. Benjamin Raich és Mario Matt visszavonulásával eljutottak odáig az osztrákok, hogy óriásban, illetve szlalomban igazán csak egy-egy életképes sízővel rendelkeznek Hirscher mellett. Philip Schörghofer se nevezhető már mai gyereknek, túllépett a csúcson, nem is szólva az egykori szakági győztesről, Reinfried Herbst kapcsán már egy TOP10-helyezés is sikerként könyvelhettünk el.

A fiatalabbak túlléptek már a tinédzserkorszakon, az igazán fergeteges eredmények elkerülték eddig őket. Lesiklóik (Johannes Kröll, Markus Dürager, Patrick Schweiger, Daniel Danklmaier) nyolc győzelmet termeltek az Európa Kupában az előző télen, némelyik juniorként hozott egy-egy érmet világversenyekről. Óriásban Roland Leitinger, szlalomban Marco Schwarz jelentheti a megváltást, a földöntúli zseni kategóriától azonban mindannyian messze vannak jelen pillanatban.

Fiatalok! Mikor jött el időtök, ha nem most?! (Svájc)

Ausztria nyugati szomszédjánál már a jelen sincs aranykövekkel kikockázva – vagy hogyan fogalmazzunk, na!

Férfi vonalon három klasszisukban lehetne minden bizodalmuk. Ha Carlo Janka egészségi állapota valaha helyreállna. Tovatűnik lassan a 2010-es esztendő sikersorozata az obersaxeni fiatalember azóta különféle sérülésekkel, rejtélyes vírusos megbetegedésekkel volt kezelve, idegileg se mindig bírja a nyomást. Sölden előtt is beszedett valamit. Őszintén szólva nehéz kiszemelni olyan szakágat, vagy helyszínt, ahol csatlakozhatna a szűk elithez. Magasabb elvárásokról felesleges már álmodozni.

Hiába ő a regnáló világbajnok, Patrick Küng is inkább felvillanásairól ismeretes, mintsem következetesen erős teljesítményéről. Makacs térdproblémái pályafutását is veszélyeztethetik, Beat Feuz a januári lesiklások idején térhet vissza legjobb esetben.

Ahogy rövidülnek a távok, úgy fogynak az esélyes svájci nevek a kalapból. A Caviezel- testvérekből (a szlalomos Gino és az inkább Szuper-G-s Mauro) eddig hiányzott az átütőerő, Daniel Yule egy-két TOP10-helyezéssel már egyéni csúcsokat döntöget. A helvétek nagy jövőt jósoltak Justin Murisiernek, nos, ha végre összejön neki egy sérülésmentes tél, talán kibonthatja szárnyait.

Összegezve, ne lepődjünk meg, ha VK- győzelem nélkül marad idén Svájc.

Bárhol, bármely szakágban dobogóesély (Olaszország)

Mi tagadás, irigylésre méltó helyzetben vannak az olasz alpesi sí rajongói, nem akad ugyanis olyan szám a palettán, amiben sansztalanul várták volna az idénykezdetet.

Lesiklóik lassan mindenkori csúcsokat döntögetnek, épp csak egy fontos fokmérő hiányzik a statisztikai rovatból, nevezetesen a kristálygömb(ök). A konkurencia minőségi, Itália harcosai számára lassan semmi sem tűnik leküzdhetetlen akadálynak.

Első körben persze idén is Dominik Paristól várható nagy durranás, előző szezonbeli féltucatnyi pódiuma biztosíték minderre. Melléje felsorakozhat a többszörös sérüléshullámból felépültnek minősített világverseny-specialista, Christof Innerhofer vehemenciája a klasszikus lesikló pályákon koronázást érhet. Peter Fill lesiklóhoz mérten valószerűtlen finomsággal sízel, ezúttal az igazán jó eredmények is befigyelhetnek, hasonlóan a mélypontról elrugaszkodott Werner Heellel. Kiemelten Szuper-G-ben alkothat maradandót Matteo Marsaglia és esetleg Matteo Casse.

Kijelenthető, sikeresen levezényelték óriás-műlesiklásban a generációváltást. Simoncelli visszavonulása után és Blardone – ha más céljai is vannak – levezető síelgetése közben üdítő látni, miként csatlakozott a világelithez Roberto Nani. A hírek szerint parádésan sikerült a felkészülés a technikai szakág részéről, így okkal reménykedhetünk Manfred Mölgg sikeres visszatérésében.

Az olasz műlesikló csapat szintén bombaerősnek ígérkezik. Stefano Gross részéről lassan alapelvárás legalább egy győzelem, mellé sokunk örömére előző év végére Giuliano Razzoli is felzárkózott, jellegzetes dobálós stílusa a lécváltással megtalálni látszik a siker felé vezető utat. Szépen javítgatta rajtszámait előző idényben az egykoron a világ legjobbjai közt emlegetett Cristian Deville. S akkor nem említettük még az ifjú szlalomost, Ricardo Tonettit, aki a mögöttünk hagyott télen szoros versenyben szakági és összetettet nyert az Európa Kupában.

Bombaerős csapat, eljön végre az áttörés ideje? (Franciaország)

Férfi vonalon irigylésre méltó helyzetnek örvendenek a franciák. Valamennyi szakágban rendelkeznek győzelemre esélyes sízővel, s ami még lényegesebb, több generációban is akadnak életképes versenyzők.

Nem vita tárgya, Alexis Pinturault a csapat zászlóshajója. Átugrotta kétszer az 1000 pontos határt, s végzett az összetett harmadik helyén, a két technikai szám mellett immáron Szuper-G-ben is a bő élmezőny része. Ettől függetlenül sem váltotta még be a hozzá fűzött reményeket, kristálygömbökért labdába se rúgott igazán, világversenyeken eddig aranyérem nélkül maradt. Márpedig alapelvárás lenne mindez egy Jean-Claude Killy utódjaként kezelt ifjú versenyzőtől.

Guillermo Fayed váratlanul sikeres idénnyel a háta mögött kész az újabb szintlépésre, s ha Adrien Théaux és Johan Clarey számára csak kisiklásnak minősül a 2015-ös tél, akár francia diadalmenet is kerekedhetett a mostani átmeneti évből. Itt persze inkább értsünk stabil TOP- helyezéseket. Egy-két kiugró siklással tarkított tanulóévei végeztével Brice Roger is kitehet magáért.

Ha lehet, ennél is kecsegtetőbb a kép technikai számokban. Megfiatalított óriás-műlesikló csapatuk sikerre éhesen érkezett Söldenbe. Thomas Fanara még régi bútordarabnak számít, a szezonnyitóból ítélve élete formáját hozhatja idén, mi egy kicsit szurkolunk is neki, hátha tízedik dobogója győzelemmel fog párosulni. Mathieu Faivre a szakág specialistája lépeget előre, s előre, két jól összerakott futam hiányzik eddig tőle. Victor Muffat Jeandet részéről pedig jó, s rossz napok váltják egymást, az informatikusra hajazó fizimiskájú francia akár óriásban, akár szlalomban is befuthat.

Műlesiklásukra azért igaz az elkoptatott mondás: „jó az öreg a háznál.” Krónikus vállsérüléséből nehezen épült fel, 4 szűk esztendő végeztével Vailben aztán visszatért a csúcsra, Jean-Baptiste Grange. Regnáló világbajnokként igazolhatja, hosszabb távon is jelentkezik régen tapasztalt versenyképessége. Még ennél is mélyebbről tápászkodott fel Julien Lizeroux. A közönségkedvenc savoyai bal térde miatt két telet hagyott ki, tavaly rettentően magas rajtszámokkal hozott hat TOP15-helyezést.

Rövidebb számokban még mindig erősek (Németország)

Minthogy középszerű lesiklóiktól (Josef Ferstl és Andreas Sander) egy erős pontszerzés is bravúrnak számítana, a német szurkolók minden bizodalma műlesiklóikban lesz idén is. Méghozzá teljes joggal.

Felix Neureuther és Fritz Dopfer személyében ugyanis ketten is az élvonalat képviselik mindkét technikai számban, mi több, előző idényben egy 4., illetve egy 5. hellyel zártak az összetett pontversenyben. Felix gyakori hátfájdalmai aggodalomra adhatnak okot, de hát ez tart már egy ideje, a roppant szerény garmischi sportoló eredményein pedig alighogy látszik. Talán egy szlalomos kristálygömb hiányzik nagyon vitrinjéből (a világversenyes arany mellett), ehhez jó barátját, Hirschert kellene letaszítani a csúcsról. Az osztrákból lett német Dopfer minden tekintetben élete szezonját produkálta a mögöttünk hagyott idényben, innen adódik a következő lépcsőfok egy Világkupa-győzelem formájában. Rajtuk kívül Stefan Luitz hozhat szép eredményeket óriás-műlesiklásban, amennyiben végre két erős menetet össze tudna rakni egy nap folyamán.

Teddy szállíthat csak kristálygömböt (USA és Kanada)

Veterán lesiklóikban mindig benne van évente egy kiugró verseny, Steven Nyman egy éve triplázott Val Gardenán, Marco Sullivan pedig az észak-amerikai lejtőkön szokott remekelni. Az utánpótlás képviseletében már Travis Ganong is belekóstolt a győzelem ízébe, mi több, a kaliforniai fiatalember hazai havon vb-ezüstéremmel is gazdagodott. Vagánysága precizitással párosul, idén akár hosszabb távon is megvetheti lábát az elitben. Andrew Weibrecht Szuper-G-ben vitézkedett tavaly, persze csak relatíve, honfitársai viszonylatában.

Kristálygömböt, mint évek óta mindig, ezúttal is csupán óriás-műlesiklásban várhatnak a jenkik. Ted Ligety söldeni nyitánya mindenesetre bizakodásra adhat okot. Bár előreláthatóan (néhány lesiklást kivéve) szinte minden versenyen rajthoz fog állni, ki merjük azért jelenteni, hogy trónja visszaszerzésére fogja fordítani majd minden erejét. Óriásban még Tim Jitloff számít versenyképesnek, ismeretes hektikus stílusán ehhez változtatnia kellene. (Nem fog.) A jövő nagy amerikai szlalomosát még nem leltük meg, Észak-Amerikai Kupában egy Michael Ankeny nevű srác villogott előző télen.

Kevés a világszínvonalú alpesi síző Kanadában, ők is rendszeresen kidőlnek hónapokra, évekre. Világbajnok lesiklójuk, Erik Guay is hosszabb pauza után tér vissza – kérdés, milyen formában. Cserébe elvesztették a juharlevelesek olimpiai ezüstérmesüket, Dustin Cook nemrég szenvedett keresztszalag-szakadást. Örömteli fejleményként csak Manuel Osborne-Paradis tavalyi szereplését tudnánk kiemelni, pokoli mélységekből tört előre, de hogy ez idén mire lesz elé?... Jan Hudec már a veteránok hadát erősíti, elszántsága sokadik kihagyása után is töretlen. A többi szakágban viszont reprezentánst is nehéz találni, talán Trevor Philp személyében kinőheti magát egy rendszeres pontszerző.

Túlkínálat északon (Skandinávia)

Szisztematikus munkával elérték norvég barátaink, hogy az avatatlan szemek számára észrevehetetlenül mára egy komplett csapatot állítanak ki a Világkupában. Uszkve 5 esztendeje volt egy Svindaluk, aki három számos sízőként rendre harcba szállhatott az összetettért. Hozzá csatlakozott óriás-műlesikló specialistából lesiklóvá avanzsáltan Kjetil Jansrud, aki előbbi kiválásával át tudta venni a stafétát. Időközben kinevelték harmadik világklasszisukat is Henrik Kristoffersen személyében. A még mindig szemtelenül fiatal, mindössze 21 esztendős síző azóta olimpiai bronzéremmel is büszkélkedhet, s lassan megszokott résztvevője egy Világkupa- dobogó csoportképének. Amint a fiatalos hevületet lebirkózza, elérhető közelségbe kerülhet egy kis kristálygömb valamelyik technikai szakágban.

A lista azonban itt sem ér véget. Előző télen robbant be a legjobb szlalomosok közé Sebastian Foss Solevåg. Zágrábban dobogóra állt, s 10 közé került a világbajnokságon. A TOP10 között rendszeres látogatónak számít Leif Kristian Haugen az óriás-műlesiklók mezőnyében. A sor pedig akár folytatható a két esztendeje Európa Kupát nyert Aleksander Aamodt Kildével, vagy a technikai számokban vitézkedő Rasmus Windingstaddal.

Svédeknél nem találni versenyképes lesiklót, Matts Olsson kidőlésével óriás-műlesiklásban se várhatunk tőlük sokat, szlalomban viszont idén is nagyot dobhatnak. Elég legyen annyi ennek alátámasztására, hogy előző év végén hat svéd műlesikló került a VK- döntőbe. Mattias Hargin győzött Kitzbühelben, a következetesség hiányzott az igazán jó szerepléshez. André Myhrer gyönge évet zárt, az egykori szakági győztes nagy terveket szövöget idénre. Jens Byggmark képességeivel mindenki tisztában van, Markus Larsson a rutint jeleníti meg, Axel Bäck meggyőző kiegészítő ember, Calle Lindh pedig a fiatalabb korosztályt képviseli egyre biztatóbb eredményekkel.

A finneknél Marcus Sandell képviseli – mondhatni egyedüliként – az alpesi szakágat, óriás-műlesiklásban, ha térde is úgy akarja, bele-beleszólhat a nagyok csatájába.

S a világ többi tájáról…

Világ körüli utunkat kezdjük a szomszédos országokkal. A volt jugoszláv államok sajnos híján vannak világszinten meghatározó sízővel. A szlovén válogatott esélyeit jól behatárolja a tény, hogy egyetlen szakágban sincs olyan sportoló, aki a ranglista TOP30-ba verekedte volna magát. Lesiklóik közt találunk éppúgy rutinos (Andrej Šporn, Rok Perko), mint fiatal, junior-korosztályban szép sikereket elkönyvelő versenyzőket (Boštjan Kline, Klemen Kosi és Martin Čater). Óriás-műlesiklásban Žan Kranjec, szlalomban Matic Skube csatában lehet a második futamért, ennél többet azért dőreség lenne várni tőlük.

Ha mennyiségileg nézzük, ennél is rosszabb helyzetben vannak a horvátok. Kissé érthetetlen módon Ivica Kostelić végül mégis folytatja pályafutását, kiemelten kombinációra és szlalomra fordítja figyelmét, ám ez utóbbi számban is lassan kicsúszik a legjobb 30 közül. Óriás-műlesiklásban azért látszik a fény az alagút végén, Filip Zubčić 22 éves létére már 10 között is járt, az előző tél egyik legnagyobb felfedezettje volt. Natko Zrnčić-Dim is rajthoz fog állni a két technikai számban, releváns eredményre azonban ő is kombinációban számíthat.

Szlovákiát Adam Žampa képviseli az elitben. Képességeit magasra helyezik a szakértők, más kérdés, ebből tavaly keveset láttunk viszont, mintha megrekedt volna egy szinten. Megannyi komoly bukás után (a legutóbb világbajnoki esése szemünkbe égett) is elnyűhetetlen Ondřej Bank, az egykori műlesikló mára a gyors számokra helyezte a fő hangsúlyt, kombinációban pedig bárhol dobogóesélyesnek számít.

Frenetikus szezonnal a háta mögött lépne újabbat előre Alekszandr Horosilov. Az orosz szlalomos dobogóra állhatott a szakági összesítésben, mi több, győzni tudott a Planai-on, a Vail-i világbajnokságon pedig a 8. helyen végzett. Szemrevaló stílusban, rezzenéstelenül síel, ha a favoritok visszafogottabban teljesítenek, megvalósulhat akár a ruszki csoda idén.

Japán szintúgy szlalomban alkothat maradandót, Juasza Naoki révén legalább az éjszakai rendezvényeken várhatunk egy-egy villanást.

Akiket idén már nem láthatunk...

A visszavonulók sorának az élére egyértelműen Benjamin Raich kívánkozik. Igazi legenda távozott a sípályákról, sportemberi hozzáállása csak tovább fokozza elért eredményeit. Kétszeres olimpiai és háromszoros világbajnok, az összetett VK-t is megnyerte egyszer, 36 versenyt nyert karrierje során. A részletekért lásd korábbi videós összeállításunkat.

Az osztrákok egyemberes csapattá válását Mario Matt visszavonulása gyorsította tovább. Lassacskán a 37. születésnapját ünnepli a tiroli szlalomos, mégsem a kora, sokkal inkább sérülései miatt döntött a visszavonulás mellett. 2014-ben olimpiai arannyal koronázta meg hosszú pályafutását, korábban kétszer nyert VB-t is, épp csak a VK-kristálygömb maradt ki a listából. Erre pedig Hirscher mellett már aligha lett volna esélye.

A svájciak két nagy alakjuktól is búcsút vehettek. Didier Dèfago a lesiklás olimpiai bajnoka 2010-ből, 38 évével mostanra a mezőny egyik veteránjává vált. Vancouver óta túlesett egy komoly sérülésen, mégis lehúzott még pár évet, nem is akárhogy: a tavaszi Vk-döntőben lesiklásban ezüstérmet szerzett. Silvan Zurbriggen 34 évesen döntött a visszavonulás mellett. Szlalomban VB-ezüstérmes, kombinációban VB-bronzérmes, 2010-11 körül úgy tűnt, az összetett egyik favoritjává is válhat a valamennyi szakágban versenyképes síelő. A folytatás mégsem ez lett - visszaesett a formája, a technikai számokat egy idő után fel is adta, az utóbbi években elkerülték a sikerek.

A kanadaiak technikai sízője, Julien Cousineau is a visszavonulók táborát gyarapítja. 2010 táján voltak a legszebb eredményei, ám a dobogóra sose fért fel. Az elmúlt években sokat kihagyott, magas rajtszámokkal a második futamokért küzdött.

Az olasz csapatból is nyugdíjazását kérte egy veterán: Davide Simoncelli. Az óriás-műlesiklás meredek letöréseinek királya két Vk-versenyt nyert és 8-szor állt dobogóra hosszú pályafutása alatt. 36 évesen döntött a visszavonulás mellett.

Az alpesi sí világát aligha rázta meg, ám - már csak a földrajzi közelség okán is - emlékezzünk még meg két visszavonuló csehről: Filip Trejbal jó néhányszor ott volt a pontszerző zónában, Martin Vráblik viszont csak a csekély létszámú kombinációs versenyeken reménykedhetett a dús pontszerzésben.