Síparadicsom

Öt éve nem kezdtek két Világkupa-győzelemmel szezont szlalomban, arra meg egész biztosan nem volt példa, hogy karácsonyig nyolc sikernél járjanak a norvég férfiak alpesi síelésben. Az is ritkaságszámba megy, hogy valaki 33-as rajtszámmal dobogóra álljon egy időjárási szempontból nem problémás versenyen. Márpedig Marco Schwarz, az osztrákok ifjú titánja összehozta ezt a bravúrt. Ezt az alapvetően lefutott versenyt viszont egy döbbenetes jelenet tette sokáig emlékezetessé: egy drón kis híján eltalálta Marcel Hirschert. Szerencsére ép bőrrel megúszta. Ja, Samsal Dalibor kiesett az első futam után.

A kétes sportértékkel bíró hétfői parallelverseny után visszakanyarodtunk az alpesi síelés hagyományosabb irányába, egy érdekesnek ígérkező villanyfényes szlalom következett. A helyszín Val Gardena és Alta Badia vonzáskörzetében, a Dolomitok térségében fekvő Madonna di Campiglio, mely hosszú idő elteltével tavaly tért vissza a versenynaptárba.

Az olasz szervezők megint kitettek magukért, ügyesen sáfárkodtak a műhóval, a lehető legjobb minőségű pályát sikerült összehozniuk. A szép számú nézősereg legnagyobb örömére megnyerték elősízőnek Giorgio Roccát, egykori zseniális szlalomosukat. (Megjegyzendő, másodikként Peter Fill siklott le, így aztán pláne nem értjük, miért nem állt rajthoz a tegnapi parallelen…)

Szokott népes mezőny gyűlt össze a Canalone Miramontin, a 85 síző közt ott találtuk Samsal Dalibort is, a horvát-magyar specialista 60-as rajtszámmal harcolt a pontszerzésért.

Eddigi szereplése terített betli, elsőre mégis szezonbeli legjobbját síelte Fritz Dopfer (9.), hamar rátalált a ritmusra, egy apró bizonytalanságot kivéve egész tisztesen hozta magát. Felix Neureuther (6.) persze átvette tőle a vezetést, de csak minimális különbséggel. A ranglistavezetőnél a kellő dinamika hiányzott. Marcel Hirscher (2.) ennek megfelelően hamar élre állt. Bátran belekezdett, a folytatásban viszont – ezt csak utóbb tudtuk kijelenteni – nem pörgött már teljes frekvencián. Henrik Kristoffersen (1.) csúnyán beárazta a szakági címvédő menetét, a saját edzője által tűzött pályán valósággal lubickolt, rezzenéstelenül és brutális tempóval abszolválta a pályát. Bő egy másodpercet vert Hirscherre, vagyis a komplett mezőnyre! A Val d’Isére-i szezonnyitóhoz hasonlóan ma sem vacakolt Stefano Gross (3.), végigbírta a maga által diktált kemény tempót, 2 tizeddel kapott ki csupán Hirschertől. Alekszandr Horosilov (5.) konszolidált sízéssel nagyon közel került a dobogós helyekhez, mint ahogy Matthias Hargin (8.) is alig fél másodpercet kapott a második osztráktól.

André Myhrer (7.) egy remek utolsó szektorral befért honfitársa elé. Julien Lizeroux (15.) kissé lomhán, fásultan kerülte a kapukat, elsőként nagyon megközelítette a 2 másodperces időkülönbséget. Giuliano Razzoli (4.) rodeózott egy jókorát, hiába a sok rontás, bődületes tempóval korrigálni tudta mindet, egyetlen tizeddel szorult le a pillanatnyi dobogóról. Victor Muffat Jeandet (9.), majd kettővel utána Jean-Baptiste Grange (11.) pattogós menetükkel csatlakoztak a dobogóért küzdők népes táborához. Köztük Markus Larsson személyében lejegyzetelhettük a verseny első kiesőjét, több cikis helyzet után a legvégéhez közeledve lába közé vett egy vertikális kaput. Alexis Pinturault (23.) minden önbizalmát vesztve, kapuktól távol tévelygett a pályán, izgulnia kellett a továbbjutásért is. Sebastian Foss-Solevåg nagyon hamar, valahol a nyolcadik kapu környékén végzetesen besokallt.

A reklámszünet után Daniel Yule (23.) méretes rontásokkal együtt is síelt olyat, mint Pinturault, majd a hazaiak bánatára Patrick Thaler akadt meg egy pálya közepi kapunál. Kár, addig igen szépen ment. Axel Bäck (16.) a múltkori viszonylatában biztatóan síelt, ugyanez nem volt elmondható Linus Strasserről (31.), a német végül egyetlen századdal zuhant ki a TOP30-ból. David Chodounsky (14.) középszerű menete nem volt akkora durranás, Manfred Mölgg (12.) ugyanakkor 5 tizedre megközelítette a dobogós helyeket. Jens Byggmark (16.) vérszegény sízése zárta az újabb blokkot.

Reinfried Herbst (21.) és Dave Ryding (25.) csúszása már ránézésre is azonosnak ítéltetett, a helyezéssel alighanem csak utóbbi lehetett elégedett. Anton Lahdenperä (30.) épp befurakodott a továbbjutók közé, Ivica Kostelić (42.) illúzióromboló vergődése, Jonathan Nordbotten elhúzódó, Juasza Naoki villámgyors kiesése és végül Adam Žampa (20.) bátor sízése zárta az első harmincast. Eggyel később Ted Ligety (53.) síelt egyet, teljes reménytelenséggel.

Harmincon túlról az osztrák Marco Schwarz (33-assal a 17.), az olasz Riccardo Tonetti (32-essel a 18.), az osztrák Manuel Feller (55-össel a 22.), Leif Kristian Haugen (42-essel a 27.), a francia Robin Buffet (48-assal a 28.) és még egy osztrák, Marc Digruber (40-essel a 28.) került a második futamba.

Samsal Dalibor (62.) érdemére legyen mondva, ezúttal legalább leért. Aktuális utolsó helyre, végső soron a célba érők közül egy grúz és egy albán fiút sikerült maga mögé utasítania. Hátránya 5,44, minden horvát honfitárs megelőzte, Matej Vidović egy századdal.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------

Kiélezett második futamra volt kilátás, ha jól számoltuk, nem kevesebb, mint 10 síző állt fél másodpercen belül a dobogós helyek környékén. Erre rátett még egy lapáttal az osztrák edző, aki egy nagyon érdekes kapukombinációt tűzött a letöréshez, s akkor még nem beszéltünk néhány trükkös vertikális kapuról.

A pálya roncsolódása azért erőteljesen benne volt a pakliban, ennek jegyében Lahdenperä nagyon odatette magát. Sokáig nem bírta, eldőlt a svéd óriás. Így Digruber (20.) állította fel az alapidőt. Ő sem szaggatta az istrángot, a szezonban másodszor is pontszerző Buffet (23.) és Haugen (22.) ellen azért ennyi elégnek mutatkozott. Jellemzően az alsó részen bukott sokat az osztrák, ez is kiderült Luca Årni (5.) csúszása után. A svájci egészen káprázatosan síelte a meredeket, a végén másfélre növelte hozott előnyét. Messze a legjobb időt síelte, nem volt meglepetés, hogy sokáig közelébe sem tudtak kerülni. Ryding (24.) nem vitte túlzásba a dolgot, Pinturault (26.) próbálta, egy hónaljjal bevett kanyar után kiábrándító kínlódásba csapott a dolog.

Remekeltek a svájciak, Daniel Yule (11.) kisebb ritmustévesztések ellenére masszívan befért a második helyre. Szakított vagány stílusával, ezúttal a biztos pontszerzése hajtott Feller (21.), Herbstnek (25.) komolyabb céljai voltak, de az elrontott „ugratónál” bukott mindent. Žámpa (15.) remek meredekkel legalább annyit elért, hogy befurakodjék a két svájci közé, ugyanez már nem jött össze a végére elfogyó Byggmarknak (19.). Tonetti (27.) mindent egy lapra feltéve nyitott, egy méretes rontás (ami szerencséjére a sorozó kapuk előtt történt) következtében visszavett az iramból.

Bár egy biztonsági futam is tisztes eredményhez vezetett volna, Marco Schwarz (3.) kegyetlenül odatette magát. A pálya középső szakaszáig másodperc fölé tornázta előnyét, a végére fogyott el kicsit, 25 századdal vette át végül a vezetést. Ezen múlt a második helye. Bäck (18.) óvatoskodóbb, Lizeroux (16.) roppant pontatlan menete után David Chodounsky (9.) következett, az amerikai keményen támadta a pályát, rossz helyen került hátra súlypontja, onnantól csak a visszaesés mértéke volt kérdéses. Thaler (13.) a végét szúrta el, Manfred Mölgg (8.) lendületes, ám sok hibával tarkított siklása sem jelentett veszélyt az éllovasra. Szemre nagyszerűen síelt Jean-Baptiste Grange (7.), maga, s kicsit mi sem értettük, hol bukott el annyit a pálya második felén. Tény, nem fickándozott oly intenzitással, mint az ifjú osztrák. Fritz Dopfer (6.) sem vette át a vezetést, összességében mégsem lehet nagyon csalódott, határozottan érezhető, kezdi összekapni magát. Muffat Jeandet (14.) kereste, de nem találta a pálya ritmusát, lemondhatott az újabb kimagasló eredményről.

Még egy reklámszünet, s máris jött a finálé! Hargin nehezen kapja el újabban a fonalat, ma is csak annyit ért el, hogy kiesésig hergelte magát. André Myhrer (10.) egészen szépen síelt, leszámítva azt a sajnálatos tényt, hogy a kulcspontokon rendre rossz megoldást választott. A címvédő is búcsúzott időnek előtte, Neureuther egy különösebben nem nehéz helyen fejezte be szereplését. Horosilov (12.) elegáns sízéssel haladt szektorról szektorra hátrébb a listán. Giuliano Razzolit (4.) kis híján élre üvöltötték az olaszok, tolta a havat becsülettel, bevállalósága 8 század híján csak a második helyre volt elegendő. Ha lehetséges, ennél is nagyobb tempót diktált Gross (17.), hibái így lassan rodeózásba (ala Bode Miller) csaptak át. Eltűnt a süllyesztőben.

Marcel Hirscher (2.) úgy vágott neki a pályának, hogy legalább minimális nyomásnak tegye ki az élen álló norvégot. Másodperc fölötti fórral persze lehetett gazdálkodni, a harmada meg is maradt. De ez mit sem számított, hiszen csúszása közben elképesztő jelenet játszódott le. Egy meghibásodott drónkamera talán egy méter, pár tized másodperc híján a pályába csapódott. A profizmus mindenesetre kijött, apró kétségek nélkül ment tovább a pályán. Ő maga egy pályamunkás és egy stangli ütközésére gondolt – abban a tizedmásodpercben, míg volt rá módja.

Innentől viszont Markus Waldner versenyigazgatót idézzük: „Őrület, ami történt. Ennek a hibának következményei lesznek. Kevésen múlt a katasztrófa. Függetlenül attól, hogy elvileg engedélyezték, többször biztosan nem fogjuk használni a drónt. A pilóta a második futam során a pályára engedte a drónt, amiről nem volt szó.”

Akárhogyan is, Henrik Kristoffersent (1.) semmi nem tudja kizökkenteni, még földre hulló égi tárgyak sem, Hirschernél másodjára is jobbat síelt, toronymagasan nyerte idei második versenyét.

A verseny részletes statisztikájáért kattintsatok a linkre!

Öt esztendeje nem kezdett szlalomos duplával a Világkupában, hatodik győzelme, 15. dobogója ez már összességében, aminek hála természetesen megszilárdította vezető helyét a szakági pontversenyben. Legnagyobb ellenfele Hirscher lesz, aki – ha vélhetően csak időlegesen is – visszavette vezető helyét összetettben Svindaltól. Szlalomban egyébként David Chodounsky áll a harmadik helyen. Marco Schwarz alig 20 esztendősen, 11. Világkupa-rajtján máris felállhatott a dobogóra. Gyógyír ez a technikai számokban egyszemélyes, szűk esztendőkre készülő osztrákok lelkének. Nagy tehetség Villach szülöttje, háromszoros ifjúsági olimpiai bajnok, junior-világbajnok, s már az Európa Kupában is többször letette névjegyét.

A két ünnep között Santa Caterinán folytatódik a férfiak szereplése, mégpedig lesiklással.