Síparadicsom

Két rendkívül rutinos, és egyaránt a sportág jelenlegi ikonikus alakjai közé számító versenyzőről szólt a szombati versenynap Kuusamoban, hiszen a tegnapi versenyen is győztes Simon Ammann és a 42 évesen még mindig elnyűhetetlen Noriaki Kasai holtversenyben végeztek első helyen, egy nem könnyű körülmények között zajló, ám végső soron korrekt versenyen, míg a dobogó 3. fokára Severin Freund állhatott fel. Ami a címben említett bukásokat illeti, sajnos Andreas Wellinger és Anze Lanisek is elég komolyat esett a verseny során, előbbi saját hibája következtében billent meg a levegőben, míg utóbbival a hirtelen leoldó léce babrált ki.

A péntekihez nagyon hasonló körülmények közepette kezdődött meg a második verseny Kuusamoban, azaz ismét igen erős szembeszél-oldalszembeszél fogadta az ugrókat. Ennek megfelelően a zsűri is igen visszafogott volt a beülőválasztásnál (a 4-esből kezdtük a versenyt), ami így együtt eléggé széthúzta a mezőnyt, és bár a körülmények abszolút alkalmasak voltak erre, igencsak meg kellett dolgozni egy-egy nagyobb ugrásért. Ennek megfelelően viszont a verseny elején kevés látványos repülést láthattunk, így Tomaz Naglic (131 m 15.), Jarkko Määttä (132 m 12.), Robert Kranjec (129,5 m 14.) és Jernej Damjan (136 m 9.) kísérlete inkább az üdítő kivételt jelentették, amivel egyébként Damjan vezetett is 30 ugrót követően.

Aztán ahogy következtek a nevesebb versenyzők, úgy változott az összkép is valamelyest, így például Gregor Schlierenzauertől (129,5 m 13.) és Marinus Kraustól (128,5 m 16.) is egy-egy jobb ugrást láthattunk, hát még Anders Bardaltól (5.), aki egészen 138,5 métereig tudott repülni, és természetesen át is vette ezzel a vezetést. Bardalt követően a honfitárs, Rune Velta (133,5 m 10.) is szépet ugrott, ellenben Richard Freitag (123,5 m 22.), Lauri Asikainen (124 m 20.), illetve a tegnap a 4. helyig jutó Andreas Kofler (125,5 m 18.) első kísérletét ezúttal inkább csak a közepesek közé sorolhattuk. A verseny előtti selejtezőt megnyerő Severin Freund (7.), viszont ezúttal sem okozott csalódást, és egy 135 méteres repüléssel bejött Bardal mögé a 2. helyre.

A VK-összetett tíz legjobbja volt már ekkor csak fent a toronyban, akik közül elsőként Markus Eisenbichlert (17.) láthattuk, akinek az első, 129 méteres kísérlete ha nem is volt rossz, de igazán átütő sem, nem így Peter Prevcé (4.), aki 139,5 méterig vitorlázva a vezetést is át tudta venni. Sokáig azonban nem állt az élen, ugyanis Michael Hayböck (2.) az egyre inkább erősödő szelet kihasználva 143,5 méterig vitorlázott, amivel több mint 5 pont előnnyel vette át az első helyet a szlovén riválistól.

Nem sikerült viszont ilyen jól – és akkor még finoman fogalmaztunk – Andreas Wellinger (55 m 50.) első ugrása, aki az elugrást követően elvesztette az egyensúlyát a levegőben és elég nagy erővel csapódott a talajnak a sánc felső, még viszonylag lapos részén, amelyet követően érthető okokból egy kicsit megfagyott a levegő egy pillanatra a helyszínen, szerencse a szerencsétlenségben, hogy úgy néz ki – legalábbis jelen tudásunk szerint – nagyobb sérülést nem szenvedett.

A versenynek persze ettől függetlenül folytatódnia kellett, így némi szünet után érkezett a tegnap egészen a 2. helyig repülő Daiki Ito (21. 124,5), aki azonban ezúttal nem tudott igazán kiemelkedőt ugrani, annál inkább az eddig remek formát mutató Anders Fannemel (3.), aki egy 140,5 méteres ugrással bejött Hayböck mögé, a pillanatnyi 2. helyre. Ez azonban még mindig semmi nem volt Noriaki Kasai (1.) első kísérletéhez képest, aki 145 méternél landolva még úgy is átvette az első helyet, hogy a talajfogás azért ennél a távolságnál érthető okokból hagyott némi kívánnivalót maga után.

Hárman voltak ekkor még hátra az első sorozatból, akik közül Stefan Kraft (11.) és Roman Koudelka (8.) is a közvetlen üldözőbolyhoz csatlakozott a maga 133,5, illetve 135,5 méteres ugrásával. Így már csak Simon Ammann (6.) maradt fent a toronyban, akit Martin Künzle alighanem elővigyázatosságból a 3-as beülőbe hozott le, amiért 7,3 pluszpont járt, amivel együtt végülis a 6. helyre tudott bejönni a svájci klasszis, még bőven megőrizve dobogós esélyeit. A legkedvezőbb helyzetből viszont így Kasai várhatta a folytatást, aki Hayböckkel együtt egy leheletnyivel meg is lépett az üldözőktől, de ezzel együtt is még abszolút nyílt küzdelemnek néztünk elébe a dobogós helyekért.

Az első sorozat eredménye

Nem kezdődött a legszerencsésebben a második sorozat, ugyanis mindjárt az elején az első kört a 30. helyen befejező Anze Lanisek (118,5 m 30.) is hatalmasat bukott, miután még a levegőben leoldott a léce, így megint eltelt néhány nehéz perc, amíg folytatódhatott a verseny. A sorozat elejéről elsősorban Jan Matura (130 m 20.), Richard Freitag (131,5 m 19.) és Daiki Ito (128 m 18.) ugrását emelhetjük ki, amivel mindannyian tudtak egy kicsit javítani az első körös eredményükhöz képest, majd Andreas Koflertől (15.) láthattunk egy 133,5 méteres repülést, amivel ideiglenesen vezetett is, ám mindjárt érkezett Markus Eisenbichler (11.), aki másodjára 140 méternél landolt és természetesen be is jött vele az első helyre.

Robert Kranjec (14.) sem ugrott rosszat ezt követően, ám a 133 méteres kísérletével így is csak a 2. helyre fért be, és hasonlóan járt Gregor Schlierenzauer (134 m 12.) is, ugyanakkor Jarkko Määttät (125 m 17.) és Stefan Kraftot (133 m 13.) mindketten meg tudták előzni, így aztán tíz ugróval a vége előtt Eisenbichler-Schliernzauer-Kranjec volt a sorrend az élen.

A zsűri a fináléra egyel lejjebb, a 3-as beülőbe hozta le a mezőnyt, így innen indult már Rune Velta (10.) is, akinek az ezért járó kompenzációval együtt már egy 131 méteres ugrás is elég volt ahhoz, hogy átvegye a vezetést. Jernej Damjannak (9.) mindehhez a durván hatpontos előnyének köszönhetően egy 127 méteres ugrás is elegendő volt, ám igazán komoly előrelépésre már nem számíthatott, már csak azért sem mert Roman Koudelka (6.) hamar elorozta tőle az első helyet egy 133 méteres ugrással, ám ő is rögtön át kellett, hogy adja az elsőséget Severin Freundnak (3.) , aki 137,5 méterig vitorlázott, amivel akár még a dobogó is elérhetőnek tűnt.

Igen ám, de a szárnyaló Simon Ammannal (1.) szemben még ez is kevésnek bizonyult, aki másodjára 144 métert ugorva állt az élre és bizony komoly feladat elé állította az utána érkezőket, ha meg akarták előzni. Anders Bardalra (130 m 8.), Peter Prevcre (135 m 4.) és Anders Fannemelre (131 m 6.) mindez hatványozottan igaz volt, miután egyiküknek sem volt komolyabb előnye a svájcival szemben, a második helyen álló Michael Hayböck (5.) azonban már 6,6 pont előnyből futhatott neki a második ugrásának, ami azonban nem sikerült annyira jól mint az első, így 132 méternél földet érve csak a 4. helyre tudott bejönni. Ezzel Noriaki Kasai (1.) volt már csak hátra, aki már 8,6 pontos előnnyel rendelkezett, így hiába landolt már 131,5 méternél, még meg kellett várnunk a pontokat is, hogy fény derüljön a győztes kilétére. Nos, végső soron a jobb stíluspontok és a szélkompenzáció (lényegesen enyhébb szembeszele volt) Kasai segítségére siettek és kiegyenlítették a távolságban jelentkező hátrányát, szó szerint, hiszen a végén tizedre azonos pontszám jelent meg az eredményjelzőn a neve mellett, mint Ammannak, azaz holtversenyes győzelem született!

Részletes végeredmény

VK összetett

Nemzetek kupája

S ha mindez még nem lenne elég szenzáció, akkor tegyük hozzá, hogy Kasai pályafutása 17. győzelmével még tovább növelte a legidősebben elért futamgyőzelem rekordját (42 év 5 hónap és 23 nap az új etalon), amely listán egyébként a 33 éves, a hétvégén duplázó (ma a 23. győzelmét megszerző) Simon Ammann is ott van a 3. helyen, illetve három verseny után ők vezetik az összetettet is, az élen természetesen a sárga trikót megőrző svájcival.

Hogy aztán mit hoz a két rutinos ugró számára a folytatás, az persze más kérdés, hiszen azok a versenyzők, akiket a legtöbben az összetett esélyeseiként tartottak számon - aztán persze idővel lehet, hogy ezt is át kell értékelnünk - egyelőre még mindig kicsit visszafogottabban szerepeltek, habár Freund 3., vagy Prevc 4. helye már jelezheti ennek a tendenciának a megfordulását. Ami viszont bizonyos, hogy a folytatás Lillehammerben lesz, ahol a selejtezőre pénteken, a két versenyre pedig már ismét a megszokott rend szerint szombaton és vasárnap kerülhet sor.