Síparadicsom

Miután a Világkupa és a Világbajnokság legfontosabb eseményeit részletekbe menőleg már megtárgyaltuk, térjünk át az idei VK legjobb 10 versenyzőjére. Az eleinte roppant izgalmasan induló Világkupa végül szinte sima Stefan Kraft győzelmekkel dőlt el, de Kraft, Wellinger és Stoch mellett még akad jó néhány versenyző, akik megérdemlik a dicséretet. Ne is húzzuk tovább az időt, tekintsünk vissza az idei VK legjobbjainak teljesítményére!

10. Manuel Fettner
Szezon előzetesünkben beszámoltunk arról, hogy Fettner az őszi osztrák bajnokságon dominált, ennek megfelelően nagyobbak lehettek vele szemben az elvárások, mint a korábbi években. Az idén 32. életévét betöltő Fettner finoman szólva sincs abban a korban, amikor a síugrók csúcsformájukat hozzák, az utóbbi években is halványan szerepelt, és eddigi pályafutása során egyéniben csak egyszer tudott dobogóra állni, még 2010-ben. De ez a szezon önmagához mérve kiválóan sikerült az osztráknak. Idén kétszer állhatott dobogóra egyéniben, ezen kívül az osztrák kvartett alapemberévé nőtte ki magát kiegyensúlyozott teljesítményével, amit a csapatversenyeken is hozni tudott. Stabilitását jól jelzi, hogy egyetlen Világkupa versenyen sem szorult ki a legjobb 30 közül, sőt mindössze 4 alkalommal zárt a 20. és a 30. hely között. Azzal, hogy idén 10. lett a Világkupa összetettjében, élete legjobb szezonját zárta.

9. Peter Prevc
Tavalyi dominanciája után a szlovén rajongók, és talán maga Prevc is, arra számíthatott, hogy ez a sikersorozat ott folytatódik majd, ahol abbamaradt, és ideig-óráig úgy tűnt, hogy így is lesz. A szezonnyitón még testvérével harcoltak a győzelemért, és úgy tűnt, sikerült átmenteni remek formáját tavalyról, de a klingenthali 22. hely után kisebb mélyrepülésbe kezdett a szlovén. A Négysáncért folyó csatából hamar kiszállt, majd a wislai versenyt edzés miatt ki is hagyta. A rövid kihagyás jót tett neki, hiszen februárban Sapporóban megszerezte szezonbeli első és egyetlen győzelmét. A továbbiakban két verseny kivételével mindig a top 10-ben zárt, de az átütő siker idén végül elmaradt. Ez a 9. hely persze csalódáskeltő lehet azok után, hogy az előző szezonban mindent megnyert, ugyanakkor rendkívül motiválóan is hathat a még mindig fiatal szlovénre, hogy még jobb legyen. Biztosak vagyunk benne, hogy jövőre újra harcban lesz a kristálygömbért!

8. Markus Eisenbichler
Új német csillag az égen? Úgy tűnik. Eisenbichler nevét nem is olyan régen, a 2014/15-ös szezonban ismerhettük meg igazán, amikor a VK 15. helyén végzett, idén viszont messze túlszárnyalta önmagát és az elvárásokat. A szezonját már is egy 7. hellyel indította, ami a következő hétvégék során bebizonyosodott, hogy nem kiugró eredmény volt a némettől, Lillehammerben ugyanis megszerezte élete első dobogós helyezését. Jó eséllyel pályázott a Négysánc összetett dobogójára is, de a szeles egysorozatos innsbrucki versenyen megszerzett 29. hely visszavetette, viszont így is a 7. helyen zárta a turnét. Ugyancsak volt esélyre a Raw Air összetett dobogóra is, mivel Oslóban dobogóra állt, Trondheimben pedig 4. lett, de a vikersundi 38. hellyel elszálltak az esélyei a jó összetett eredményt illetően. Ennek ellenére nem lehet csalódott Eisenbichler, hiszen Lahtiban két világbajnoki érmet is szerzett, és a szezonzárón, Planicán is dobogóra tudott állni. Eisenbichler ezzel rendkívül stabil és sikeres szezont tudhat a háta mögött, és jövőre akár még jobb is lehet.

7. Michael Hayböck
A 26 éves osztrák versenyző az utóbbi három szezonban rendre a legjobb 10-ben zárt, tavaly egészen a negyedik helyig jött előre az összetettben. Idén azonban valamivel gyengébben teljesített — noha ez a „gyengeség” is relatív fogalom, elvégre sok versenyző ölne a top 10-es helyezésért. Az igazán nagy sikerek és dobogók azért is maradtak el, mert többnyire egy jó ugrása majdnem minden versenyen volt, a kiugró eredményekhez viszont épp az a második jó ugrás kellett volna. Az engelbergi győzelem után még úgy tűnt, a Négysáncra is esélye lehet, ám az influenza a turné felénél leterítette, ezzel elszálltak az összetett reményei. Jó eredmények és néhány dobogó összejött, és nem elhanyagolható eredmény, hogy Lahtiban szerzett két érmet is csapatban, valamint az osztrák legénység magját alkotta a csapatversenyeken az egész évben. Az viszont egyelőre kérdés, hogy vajon mennyi van Hayböckben: annyi, amennyit az utóbbi években láttunk vagy esetleg egy Kraft-féle sikersorozat még ott rejlik benne.

6. Domen Prevc
November végén és december elején még úgy tűnt, hogy újabb Prevc dominálta szezonnak vágunk neki, ám ezúttal nem Peter, hanem a család fiatalja, Domen volt az, aki egymás után hozta a szebbnél szebb ugrásokat és a dobogós helyezéseket. A szezont máris egy meglepetés győzelemmel indította, amihez további hármat tudott hozzátenni, még egy második helyet is szerzett, aztán viszont a nagy teherrel bíró Négysáncverseny kisebb törést okozott teljesítményében. Noha a január és február eleje még egészen jól sikerült — köztük két top 10-es eredménnyel első sírepülő versenyein—, Sapporótól kezdve már nem igazán lehetett tudni mit várhatunk tőle. Volt, hogy pontot sem szerzett, máskor a 8. helyen végzett. A még mindig csak 17 éves szlovén nemcsak hullámzó teljesítményével (és olykor kiváló eredményeivel), de extrém repülőstílusával is felhívta a figyelmet. Noha a szezon második felében visszaesett a teljesítménye, a VK-t mégis a 6. helyen tudta zárni, ami összességében véve remek eredmény. Kétségkívül még sokat kell tanulnia a tehetséges fiatalnak, nemcsak stílusának finomítása, de a konzisztens teljesítmény kulcsának megtalálása is kelleni fognak ahhoz, hogy még jobb eredményeket érjen el. Ha ez sikerül, a jövő egyik nagy sztárja lehet.

5. Maciej Kot
A nyári GP-ben már bizonyított, és adott volt a feladat, hogy hasonlóan jól és kiegyensúlyozottan szerepeljen a télen is. Sok versenyzőt láttunk már, akiknek téli teljesítménye szinte elhalványul a nyári mellett, de Kotnak sikerült átmentenie a formát a téli szezonra is. Erősen kezdett, decemberben Lillehammerben pedig már meg is szerezte első VK dobogóját is, rá két hónapra pedig megnyerte első versenyét is – igaz, ekkor még osztozkodnia kellett Peter Prevc-cal, de a pyeongchangi dobogó tetején már egyedül ünnepelhetett. A két nagy turnét tekintve a Négysánc kiválóan sikerült, harmadik legjobb lengyelként a 4. helyen zárta az összetettet, míg a Raw Air-ben 7. lett. Egyszer sem végzett a legjobb húszon kívül, ezzel a rendkívül stabil teljesítménnyel hozzájárult a lengyelek történelmi sikereihez, mint például a csapatban megszerzett világbajnoki címhez és a Nemzeti Kupájának megnyeréséhez is. Talán nem került annyira reflektorfénybe, mint például Wellinger, Kraft vagy éppen a honfitárs Stoch, de a 25 éves lengyel igazán odatette magát a szezonban, és megtette az első lépéseket afelé, hogy a lengyelek még egy emberrel harcba szállhassanak a következő években a kristálygömbért.

4. Andreas Wellinger
Évek óta a németek nagy reménységeként tartják számon Wellingert, akire az utóbbi években még nagyobb teher is hárult, mivel megörökölte azt a bizonyos lila sisakot. Az elvárások csak nőttek, Wellinger teljesítménye viszont elmaradt. Mindezidáig! A szezont gyengén kezdte, leginkább a 10. és a 20. hely között mozgolódott, Bischofshofenben pedig még pontott sem tudott szerezni, viszont pár nappal később, Wislában egy harmadik hellyel minden megfordult. Sorra jöttek a dobogós helyezések, szám szerint összesen 12 a szezonban, köztük egy willingeni győzelem is —, de Kraft bitang formája miatt legtöbbször csak a második hely jutott Wellingernek. Lahtiban a világbajnokságon három érmet is szerzett, köztük a vegyes csapattal bajnok is lett, de idei legnagyobb lehetőségével, a Raw Air összetett megnyerésével végül nem tudott élni, ami jelzi, hogy talán az idegek harcában még nem olyan erős. Ha sikerül azonban a fejében is rendet tenni, jövőre ő is beszállhat a kristálygömbért folytatott csatába.

3. Daniel André Tande
Kétségkívül rengetegszer hangsúlyoztuk már ebben a posztban is, hogy mennyire fontos a kiegyensúlyozottság a Világkupa legjobbjainak teljesítménye tekintetében, de Tande esetében ez talán még inkább kitűnik. A szezon elején háromszor tudott dobogóra állni, mindháromszor második lett, azonban nem kellett sokáig várni az első győzelmekre sem, melyeket Oberstdorfban és Innsbruckban szerzett meg. A norvég fiatal mindössze hatszor szorult ki a legjobb 10-ből a szezon során, igaz egyik alkalom ezek közül nagyon sokba került neki. Nagy eséllyel pályázott a Négysáncverseny összetettjének megnyerésére, de egy kötésbeli probléma összetörte ezt az álmot. Tande teljesítményén végül annyira nem volt észrevehető ez a tragédiába fulladó Négysánc zárás, a szezon második felében is hozta a top tízes eredményeket, ami ugyan csak Wislában volt elég a dobogóra, de kellett az ő teljesítménye is ahhoz, hogy Lahtiban összejöjjön az ezüstérem Norvégia számára. Tande formája végig kiemelkedő volt, bár a szezon vége felé már kezdett fáradni, Wellinger fel is zárkózott rá, de végül sikerült megtartania összetettbeli harmadik helyét, ami összességében véve kiváló és stabil teljesítményre utal.  

2. Kamil Stoch
A tavalyi gyenge szezon után Stoch idén megint megmutatta, hogy mire is képes. Bár a szezon első hétvégéje még nem sok jóval kecsegtetett, Klingenthaltól már minden úgy ment, mint a karikacsapás. Lillehammerben megszerezte szezonbeli első győzelmét, amit újabb dobogós helyek követtek, köztük kettő a Négysánc első két állomásán, majd jött az idei második győzelem, ami nemcsak a Négysáncverseny megnyerését biztosította a lengyel számára, hanem egy gyönyörű győzelmi sorozat kezdetét is. Stoch négy versenyt tudott egymás után megnyerni, az első a már említett osztrák siker volt, a fennmaradó három pedig hazai pályán jött össze a lengyelnek, ami abszolút eksztázist okozott a hazai drukkereknek. Ezen kívül még összejött egy győzelem Sapporóban és Vikersundban is, Stoch a szezon végéig nagy formában volt, Planicán még 251,5 méterig is elrepült, de még ez is kevés volt arra, hogy megnyerje a VK összetettjét. Stoch viszont így is több, mint elégedett lehet szezonjával, hiszen illusztris társaságba ugrotta be magát, immáron nemcsak kristálygömbje, világbajnoki és olimpiai aranyérme van, hanem a Négysáncverseny összetett győzelme is, amely kiváló sikerek mindössze négy versenyzőnek jöttek eddig össze rajta kívül. Nem mellesleg nagy szerepet vállalt abban, hogy a lengyelek megnyerték a világbajnokságot és a Nemzetek Kupáját is.

1. Stefan Kraft
Kraft jó formában kezdte a szezont, a Négysánc első állomásáig összejött neki három dobogós helyezés is, de az oberstdorfi győzelem és a garmisch-partenkircheni 3. helyezés már jelezte, hogy Krafttal idén is számolni kell a nagyobb versenyeken. A turné végül egy kis betegség miatt nem úgy alakult, ahogy arra számíthattak az osztrák drukkerek, a szezon további szakasza viszont bizonyára kárpótolta Kraftot és szurkolóit. Az osztrák versenyző top formája egy willingeni második helyezéssel kezdődött, amit zsinórban további 8 dobogós helyezés követett a VK-ban, köztük 5 győzelem — amit további kettővel fejelt meg Kraft Planicán. Mindemellett négy éremmel térhetett haza Lahtiból (két egyéni arany, egy ezüst vegyes csapatban, egy bronz csapatban), továbbá megnyerte az új sorozatot, a Raw Air-t is, és még egy világrekordot is ugrott. Ezen sikersorozat után lehetetlen lenne azt mondani, hogy Kraft nem érdemelte meg mindkét kristálygömböt. Mi is még csak keressük a szavakat ekkora Kraft-sikersorozat után, nem is tudunk mit hozzáfűzni ehhez azon túl, hogy 5x20 és, hogy: megemeljük a kalapunkat!

De hogy pontosan, hogyan is fest Stefan Kraft eddigi sikerlistája, és hogyan jutott el idáig, szezonzáró sorozatunk utolsó részéből kiderül!