Síparadicsom

Oberstdorf, Garmisch-Partenkirchen, Innsbruck, Bischofshofen – többet talán nem is kellene írnunk, hiszen alighanem nincs olyan síugrást kedvelő szurkoló, aki ne tudná, hogy mi a közös a felsorolt négy városban, hát persze, hogy a Négysácnverseny, minden síugróversenyek királynője, amelyet egyúttal bátran nevezhetünk a karácsony és vízkereszt közötti időszak legfontosabb sporteseményének is.

Kérdezhettük volna azt is a címben, hogy „vajon meglesz-e a hetedik?”, mármint egymás utáni osztrák turné-győzelem, csakhogy ez nem lett volna fair a többiekkel szemben, hiszen bár – mint manjd arról lentebb részletesebben is írunk – van komoly osztrák esélyes idén is, a főszerepet egyelőre mégsem igazán az osztrák sasok játszották.

Nagy sportközhely, és ilyenformán ha előzetes esélylatolgatásról van szó, akkor túl sokszor is előkerül, hogy egy adott esemény mennyire sokesélyes, ám ha valahol, akkor az idei, immár 63. alkalommal megrendezésre kerülő Négysáncverseny felvezetésében abszolút megállja a helyét ez a megállapítás, hiszen a szezonból eddig eltelt versenyek igencsak változatos képet mutattak az erőviszonyok terén, arról nem beszélve, hogy – legalábbis egyelőre – a főszerepet sem feltétlenül azok játszották, akikre előzetesen talán a leginkább számítottunk.

Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a Négysáncverseny, úgy is mint az aktuális évad első igazán kiemelt eseménye az utóbbi időszakban mindig egy kicsit egyfajta második szezonkezdést is jelentett, akkor tényleg nehéz megjósolni, hogy vajon ki ünnepelhet majd a leginkább vízkereszt napján Bischofshofenben, és bár azért lehet és fogunk is az alábbiakban favoritokról beszélni ez most tényleg az az év lehet, amikor nagyon sokan odaérhetnek.

Roman Koudelka a szezon eddigi történései alapján vitán felül nevezhető az elsőszámú esélyesnek, hiszen amellett, hogy egyedül ő tudott háromszor is győzni pillanatnyilag csak azért nem ő vezet a VK-összetettben, mert két hete a hosszabb távú célok érdekében kihagyta a nizhny tagili hétvégét. Emellett egyelőre úgy tűnik, hogy a turné-győzelemhez elengedhetetlen konzekvens teljesítmény is benne van Richard Schallert tanítványában. Így aztán, bár az évad előtt kevesen számoltak igazán komolyan a 25 esztendős cseh ugróval, most reális esély látszik arra, hogy Jakub Janda 2006-os, a legendás Janne Ahonennel holtversenyben elért sikere után ismét egy cseh ugró nyerjen a végén. Igaz – persze nem csak Koudelkára a mostani éllovasok közül – azt még egyelőre nem tudjuk, hogy mit hoz ki belőle az, ha igazán nagy nyomás alatt kell teljesíteni, így hát ha valami, akkor vele kapcsolatban a rutin viszonylagos hiánya vethet fel kérdéseket, aztán persze lehet, hogy Koudelka a maga módján akár már Oberstdorfban ezekre is csattanós választ ad.

Az esélyeseket felvonultató képzeletbeli listánk második helyére Simon Ammann került, akivel kapcsolatban ki tudja, már hányadszor írjuk le, hogy talán az utolsó esélyt ragadhatja meg a pályafutásából egyedül hiányzó nagy cím, a Négysáncverseny megnyerésére. Tény és való ugyanis, hogy Simi az évad elején igencsak meggyőző formát mutatott, többek között Kuusaomban mindkét versenyt megnyerte és rá is igaz, amit fentebb Koudelka kapcsán említettünk, hogy a pillanatnyi VK-helyezése (5.) a két kihagyott orosz verseny miatt nem feltétlenül tükrözi hűen a formáját. Aztán, hogy a turnén mi lesz az persze már más kérdés, hiszen volt már az évek során nem egyszer kirobbanó formában Ammann a Négysánc előtt, ám ezt mindezidáig nem sikerült turné-győzelemre váltani, mindazonáltal abban biztosak lehetünk, hogy az ellenfelek számára idén is egy veszélyes rivális lesz a svájci.

Az esélyességi rangsor megosztott harmadik helyét Severin Freundnak és Peter Prevcnek adjuk, akikről egyaránt elmondható, hogy az idény elején sokkal kevesebbet láttunk tőlük, mint amennyire magas polcra helyezte őket talán kivétel nélkül minden szakértő az előzetes esélylatolgatások során. Persze nem véletlenül, hiszen mind a német mind a szlovén ugró nem egyszer bizonyította már az elmúlt években, hogy képességei alapján a mezőny legjobbjaihoz kell sorolnunk, így amennyiben maguk mögött tudják hagyni az (annyira azért így sem rossz) „idény eleji formát”, komoly favoritként kell számolnunk velük.

Meglepő lehet talán, hogy a sárga trikós Anders Fannemel nem előrébb szerepel a listán – amelyen innentől kezdve ne keressen senki különösebb sorrendiséget – aminek őszintén bevalljuk kicsit az is az oka, hogy pillanatnyi VK elsőség ide vagy oda, neki nincs még akkora ázsiója, mint a fentebb említett kollégáknak. Mert ha a teljesítményt nézzük, akkor kevés kivetnivalót találhatunk Fannemel szereplésében, hiszen amellett, hogy Nizhny Tagilban életében először győzni is tudott mindössze egyszer csúszott ki a legjobb 10 közül, ez a fajta stabilitás pedig nem csak a VK-ban, hanem a Négysáncversenyen is kamatozhat majd. Mindemellett azért a szezont kissé visszafogott formában kezdő Anders Bardalnak is adnánk egy esélyt Alexander Stöckl együtteséből, hiszen a rutinos norvég nem egyszer bizonyította már, hogy ha formába lendül, ott tud lenni a világ élvonalában.

Kicsit hasonló a helyzet az osztrákoknál is, ahol ugyan papíron még mindig a kétszeres győztes Gregor Schlierenzauer a legnagyobb név, ám az összetettben egyelőre az eddig remek formát mutató Michael Hayböck és Stefan Kraft is megelőzik. Igaz, ők még nem nyertek versenyt, míg Schlierenzauernek ez már a hullámzó formája ellenére is sikerült Lillehammerben, ha pedig a Turnén is a jobbik arcát tudná mutatni, akkor bizony komoly ellenfél lehet bárki számára. Nagy kérdés ugyanakkor, hogy Thomas Diethart, akit címvédő jogán azért mindenképpen illik megemlítenünk idén bele tud-e majd egyáltalán szólni a versenybe, hiszen az idei évadban eddig még a pontszerzés is csak egyszer jött össze a tavaly a „semmiből” Négysáncot nyerő alsó-ausztriai versenyzőnek.

A németek, mint másik házigazda nemzet sem csak egy vasat tartanak a tűzben, hiszen a már említett Freund mellett eséllyel pályázhat egy jó összetett helyezésre az Engelbergben nyerni tudó Richard Freitag, vagy amolyan igazi sötét lóként az eddig a várakozások felett teljesítő Markus Eisenbichler is, amire egyébként már igencsak ki lehetnek éhezve a német szurkolók, hiszen az osztrákokkal ellentétben nekik viszonylag kevés babér termett az elmúlt években, elég talán ha arra utalunk, hogy utoljára az összetett dobogót Michael Neumayer tudta elérni 2008-ban, fordulót pedig 2002-ben nyertek még Sven Hannawald révén.

A japánok idén viszonylag csendesen készültek a Turnéra, hiszen a legjobbjaik az utolsó két versenyhétvégét kihagyva inkább odahaza készültek az évad első kiemelt versenyére. Hogy ez a recept mennyire válik be azt persze majd az idő dönti el, ám hiba lenne, ha kihagynánk az esélyesek sorából a csapat két zászlóshajóját, Daiki Itot és a mezőny rangidős versenyzőjét, a Kuusamoban még versenyt is nyerő Noriaki Kasait.

Nagy kérdés viszont, hogy mire lesz majd képes Kamil Stoch, aki hiába volt a tavalyi évad nagy sztárja, egy eredetileg nem igazán súlyosnak látszó, ám mégis elhúzódó bokasérülés bő egyhónapos kényszerpihenőre ítélte, amely után nehéz megtippelni, hogy milyen formában van. Értelem szerűen így igazán komoly elvárások ezúttal nincsenek is vele szemben, ugyanakkor tény, hogy a lengyel csapaton jelen állapotában még egy nem csúcsformában lévő Stoch is képes lehet lendíteni, hiszen az egy szem Piotr Zylat leszámítva nemigen tudtak eddig labdába rúgni a versenyeken Lukasz Kruczek tanítványai, és hát ki tudja, lehet, hogy éppen ez a viszonylagos teher nélküliség ad majd végre szárnyakat a lengyel sasoknak.

A hivatalos program már holnap kezdetét veszi az oberstdorfi selejtezővel, amelynek ezúttal a Négysáncverseny egyedi lebonyolítási rendszerének köszönhetően a szokottnál több tétje lesz, hiszen ezen a négy versenyen a kvalifikáció a versenyre való továbbjutás mellett a rajtsorrendet is meghatározza. A selejtező eredménye alapján ugyanis az 50 indulót párokba rendezik (Az elsőt az ötvenedikkel, a másodikat a negyvenkilencedikkel, és így tovább) a második sorozatba pedig ezeknek a párosításoknak a 25 győztese lép tovább, kiegészülve az 5 legjobb vesztessel (avagy „lucky loser”-rel).

Innentől kezdve a második sorozat már a megszokott menetrend szerint zajlik a megamaradt 30 résztvevővel, a Négysáncverseny végeredménye pedig összességében a négy verseny során szerzett pontszámokból, azaz ideális esetben 8 ugrás eredményéből tevődik majd össze.

A részletes program:

A képek kattintásra nagyobb méretben is megtekinthetők