Síparadicsom

Egy napos halasztás után ma végre versenyre alkalmassá vált az időjárás, így rendben lezajlott a férfi szuper-G az alpesi sí VB-n Beaver Creekben. Észak-amerikai hó ide vagy oda, a dobogón csak egy kanadai meglepetésember, Dustin Cook képviselte a kontinenst, méghozzá a második helyen. Az osztrák Hannes Reichelt remekül kihasználta, hogy az ő edzőjük jelölhette ki a nyomvonalat, és magabiztosan előzte meg legfőbb riválisait. A dobogó harmadik fokára a francia Adrien Thèaux állhatott fel. Svindalnak sikerült a visszatérés (6.), Bode Millernek sikerült leglátványosabb eséseit felidéznie, Kjetil Jansrud pedig bizonyította, hogy fejben ő sokszor kevés egy fontos versenyen. Kékesi Márton sikerrel teljesítette a pályát, a 49. helyet szerezte meg.

A nők után végre a férfiak számára is eljött az idő, hogy élesben is kipróbálják magukat a 2015-ös VB-n. Számukra is a szuper-G volt az első versenyszám, ám ők a hölgyekkel ellentétben nem az újonnan épített Raptoron, hanem a nagymúltú Birds of Prey lejtőjén siklottak. A lejtőnél előzetesen fontosabbnak tűnt a pályatűző személye: Florian Winkler nemzetisége jó jel volt az osztrákoknak, személye pedig rossz hír a mezőny nagy részének. Winkler ugyanis a szocsi olimpián azzal került reflektorfénybe, hogy a női szuper-G-n brutális nyomvonala rekordszámú kieséshez vezetett. Nos, egyik kieső se lincselte meg, és mivel az osztrák sportdiplomáciával soha nem volt baj (bezzeg Ante Kostelićet hasonló okból kicsinálta a FIS), most ismét megkapta az esélyt egy világeseményen. Ezúttal aligha fogja bárki is átkozni, honfitársai dícsérni annál inkább...

A nőinél jóval népesebb volt a férfi mezőny, 66 síelő nevezett a versenyre. Köztük ott volt két nagy visszatérő, Bode Miller és Aksel Lud Svindal, valamint 65-össel az egyetlen magyar induló (mint előzetesünkben írtuk, volt még egy olyan magyar állampolgárságú síelő, aki szintén elindulhatott volna, ha van hozzá kedve), Kékesi Márton.

A francia Brice Roger nyitotta meg a versenyt, különösebb gond nélkül ment végig, megadva az alapidőt (12.). Az olasz Matteo Marsaglia követte, aki szereti ezt a lejtőt, ám már az elején volt egy nagyobb megbillenése. A pálya alján se találta az íveket, így hiába volt a nagyobb tempó, századokkal Roger mögé szorult (14.). A hazai nézők elsőként Travis Ganongnak szurkolhattak - nem túl sokáig. Az a kanyar jelentette számára a végállomást, ahol Marsaglia is bajba került, ő már be se fért a következő kapuba. Aleksander Åmodt Kilde folyamatos késésekkel keserítette a norvégeket, a célbaérésen kívül másnak nem örülhetett (19.). A német Josef Ferstl se veszélyeztette az élen állókat, inkább csak edzett egy jót fő számára, a lesiklásra (25.).

Az újabb német, Klaus Brandner szinte az ismeretlenség homályából érkezett (a germánok jócskán engedtek a végén VB-kvalifikációs igényeikből), egész jó részidő után, a középső részen nagy szembeszelet kapva sorolt be az utolsó helyre (28.). Az olaszok második embere, Werner Heel remekül kezdett, ám elrontott egy ugratót, az alján aztán neki is másodperc fölé nőtt a hátránya (26.). Némi várakozás következett egy szétesett kapu miatt, majd első osztrákként érkezett Georg Streitberger. Érezhetően nagy elánnal vágott neki a pályának, majd a harmadik szektort is az addigiak közül legjobban síelte, így végül majd 3 tizeddel át tudta venni a vezetést (8.). Az amerikaiak második indulója, a sérülése után visszatérő veterán Bode Miller alaposan beárazta az addigi meneteket, egy-két letarolt kapuval együtt is vezetett, míg végül aztán egy kapu győzött: kibillent egyensúlyából, majd látványosat bukfencelt az utolsó szektorra fordulva. Hosszan csúszott, ám igazán nagy baj nélkül megúszta - a lábszárát viszont csúnyán elvágta a léc. Carlo Janka kisebb várakozásra kényszerült az esés miatt, talán emiatt kicsit lassan is indult. A pálya aljára beérte az osztrákot, de egy elrontott ív miatt csak Roger idejét tudta beállítani (12.).

Roger jó szereplése után Alexis Pinturault jelentett újabb reményt a franciáknak. Eleinte vezetett is, ám a pálya második felében kevéssel Streitberger mögé szorult (11.). Christof Innerhofer menetét alapvetően meghatározta rosszul sikerült rajtja, fokozatosan növelve hátrányát még a legjobb olasz se tudott lenni (18.). Két kiesés után a harmadik amerikaira, Andrew Weibrechtre jó nagy nyomás nehezedhetett, a szokott agyament amcsi menet viszont neki se jött be. Már pár kanyar után kisodródott, szinte megállt, ezután hiába jött végig úgy, mint az éllovas (20.). Miller mellett a másik nagy visszatérő a norvég Aksel Lund Svindal ezen a VB-n, ám ezen kívül más párhuzamot nem fedezhettünk fel. Svindal óvatosan kezdett, látszólag nem kockáztatott, de precízen síelt, és szép lassan begyorsulva a végén már majd két tizedes előnyt mutatott az óra (6.). Sikerült a visszatérés! A harmadik francia, Adrien Thèaux sokkal bevállalósabb menettel, ám rengeteg széles ívvel jött. Úgy tűnt, nem ez lesz a jó taktika, de az alján a nagyobb sebesség majd fél másodpercet jelentett, így egy tizeddel át tudta venni a vezetést a szakági legjobbak előtt (3.).

Az élmenők sorát az osztrák Otmar Striedinger nyitotta, igen gyenge kezdéssel, sok megbillenéssel. A folytatásban a látványos hibák elmaradtak, de a tempó is - az osztrák pálya rajta nem segített (24.). A svájciak nagy öregje, Didier Dèfago végig partiban volt az első helyért, ám nem volt szerencséje: 2 századdal végül Svindaltól is kikapott (7.). A következő induló a harmadik osztrák, Matthias Mayer volt, aki eséllyel pályázott az első helyre, ám végül ő is pechesnek bizonyult: 4 tizedes előnyről indulva produkált 3 századnyi hátrányt az utolsó szektorban (4.). Az osztrák-svájci sorminta következő eleme, Patrick Küng kevéssé idegesítette az élen állókat, a középmezőnnyel versenyzett (16.).

A sorminta újabb tagja viszont az osztrákok legfőbb esélyese volt: Hannes Reichelt. Hamar kiderült, hogy neki tűzték ezt a pályát, végig hatalmas előnyben volt, gond nélkül átvette a vezetést, az alján még egy hiba is bőven belefért (1.). Az idényt uraló Kjetil Jansrud ugyanis mintha nem bírta volna a nyomást: már az első kapuk egyikébe belerongyolt, utána nem sokkal fél lábra billent, ilyen hibákkal az is csoda, hogy a pillanatnyi dobogóra felfért (4.). Az olasz Dominik Paris akadályozhatta még meg az osztrák sikersztorit, ám már egy szektor után nyilvánvalóvá vált, hogy nem fogja - ő is szépen betagozódott a középmezőnybe (14.).

Hátravoltak persze még jó sokan, ám a reklámszünet egyben az igazi esélyesek blokkjának végét is jelentette. A kanadai Manuel Osborne-Paradis pocsék kezdés után egy elvétett ugratóval idő előtt véget vetett a versenyének, majd a franciák utolsó esélye, Johan Clarey még őt is alulmúló részidőkkel ugyan, de elvergődött a célig (30.). A fiatal svájci, Mauro Caviezel némi felüdülést hozott az unalomba süppedő versenybe, igaz, ő is csak a középmezőny tagjait aggaszthatta idejével, végül kevéssel másodperc fölé szorult (17.). Az amerikaiak újabb reménye, Ted Ligety követte, pocsék versenyei után pozitív meglepetést okozva. Egyetlen szektorig még vezetett is, és jó alsó szektorral csak 7 tizedre nőtt a hátránya a végéig (9.). Két kanadai követte, Morgan Pridy teljesítményére a "tisztes" a legjobb jelző (22.), Dustin Cook viszont végig minimális hátránnyal követte Reicheltet, és az alján alaposan megizzadhatott az osztrák: mindössze 11 századon múlt a VB-cím (2.)! A cseh Ondřej Bank meglepően gyengének bizonyult ma, végül ki is esett - vélhetően az észak-amerikai hó nem az ő világa. A top-30-at az utolsó amerikai, Steven Nyman zárta, erősen középszerű menettel (20.). Az észak-amerikai hó és az osztrák pályatűző viadalából utóbbi került ki győztesen.

31-essel a szlovén Klemen Kosi rögtön jelezte, hogy a verseny azért még nem ért véget, egyetlen századdal Ligety mögé sorolt be (10.). A folytatás viszont már nem a jó menetekről volt emlékezetes - igaz, rögtön utána a gyors számban ki tudja miért elinduló Ivica Kostelić óriásit esett, a háló mögötti védőszivacs fogta meg, így jócskán állt a verseny. Helikopternek nem volt nyoma, így remélhetjük, hogy megúszta a horvát veterán. A továbbiakban a 2 másodperc tűnt álomhatárnak, a német Andreas Sandernek (23.) és a kanadai Benjamin Thomsennek sikerült ezen belül célbaérnie (27.). Rajtuk kívül a szlovén Martin Čater küzdötte még be magát a legjobb 30 közé (29.). A FIS-ranglista sajátosságait jelezte, hogy már viszonylag korán indulhatott kajmán-szigeteki síző (Dean Travers), vagy épp egy a kedvenc Simari Birknereinkből (Cristian Javier SB) - ebből is érezhető, a verseny érdemi része immár lezárult. Lassacskán már nem is az idő, hanem a tér vált hangsúlyossá - vagyis a célba érés bizonyult sokak számára megoldhatatlan feladványnak.

Egy okunk mégiscsak maradt arra, hogy továbbra is figyeljük a verseny történéseit: utolsó előttiként indult Kékesi Márton. 10,16-s hátránnyal ugyan, de célbaért, rendben teljesítette a pályát - ezzel maximálisan elégedettek lehettünk, hisz tőle a kvalifikáció is bravúrszámba ment. Ráadásképp az egyetlen nála alacsonyabban rangsorolt síelőt, a bosnyák Igor Laikertet sikerült is megelőznie, a kiesések miatt a 49. helyen zárt.

Hannes Reichelt alighanem az utolsó esélyét használta ki, hisz 35 évesen sikerült világbajnokká válnia. Korábban se hiányzott neki sok ehhez, legalábbis ebben a szakágban: 2011-ben Garmisch-Partenkirchenben már ezüstérmes volt, legutóbb Schladmingban pedig épphogy leszorult a dobogóról. Ma minden az ő kezére játszott: nemcsak a pályatűzés, de maga a helyszín is az ő esélyeit növelte. Nem hibázott.

A mai napon tulajdonképp egy ember foghatta volna meg az osztrákot: Dustin Cook. A 26. születésnapját a VB alatt ünneplő kanadai esélytelenként indult, és egy tizedes hátrányát elnézve adódik a kérdés: mi lett volna, ha a rajtszámsorsolásnál nem a top-30 végére, hanem az elejére kerül? Persze, aligha panaszkodik, nemhogy VB-n, de Világkupában se volt még soha dobogós. Bármily meglepő, hozzá hasonlóan Adrien Thèaux is most először lett dobogós nagy világversenyen - hiába van ott a Világkupában régóta a gyors számok élmezőnyében, az olimpiák és a VB-k mostanáig nem jöttek össze neki. Most viszont lesiklásban akár még ennél is többen reménykedhet...