Síparadicsom

A győzelem megint nem jött össze, de a szerencse mégsem engedte el igazán Peter Fill kezeit. A dél-tiroli és a kissé visszafogottan teljesítő addigi listavezető Kjetil Jansrud közé szép sorban csordogáltak be a riválisok, amelyek közül többen veszélyeztethették volna Fillt és a napi győztes Dominik Parist, ám egy-egy rontott kanyar jellemzően kevéssel mögéjük sorolta mindet. Fill ezzel megvédte címét lesiklásban, nagy klasszisok közé emelve ezzel nevét.

Igazi unikummal kezdődött az alpesi sí Világkupa-idény fináléja Aspenben: egy olyan szakággal, ahol még volt tétje az utolsó versenynek. A férfi lesiklásban Kjetil Jansrudot ledolgozható, 33 pontos hátránnyal követte a címvédő Peter Fill. A hihetetlenül stabil olasz abban a ritka bravúrban is bízhatott, hogy úgy nyerje meg a szakági kristálygömböt, hogy egyetlen versenyt sem nyert a szezonban. A favorit viszont épp emiatt nem ő, hanem a két évvel ezelőtti győztes norvég volt.

Helyi idő szerint 9:30-kor kezdődött a verseny, de a szikrázó napsütés már ekkorra is a kívánatosnál melegebbé változtatta a hőmérsékletet. 23 síelő vehetett részt a viadalon (nagyon hiányzott Svindal, dehát a sérültlistán már így is túl sokat keseregtünk...), utolsóként a junior-világbajnok, az USA síelője, Sam Morse. Ebben a szakágban várható volt, hogy morzézni lehet majd a különbséget közte, és a többiek között...

Dominik Paris volt a szerencsés, aki elsőként indulhatott. Kisebb hibákkal végigment, bemutatta nekünk a pályát, amely bizony helyenként szuper-G-nek is elment volna (1.). Andreas Sander sokkal óvatosabbnak tűnt, így hiába ment szebb íveket. Csak a végén tudott jobban síelni, 3 tizedes hátránnyal ért célba (6.).

Peter Fill már az első szektorban 4 tizedes hátrányt szedett össze, a kanyargós középső részeken viszont nagyon összekapta magát. A végén 10 km/h-val jött gyorsabban Parisnál, de 8 századdal így is kikapott tőle (2.). Vincent Kriechmayr is hatalmas hátrányt szedett be a fenti részeken, háromnegyed másodperces lemaradását csak fél másodpercre tudta csökkenteni a végén (9.). Meglepetésre Kjetil Jansrud is beszedett fél másodpercet két szektor alatt. Ami még meglepőbb: utána sem talált magára, 54 százados hátránnyal még Kriechmayrtől is kikapott (11.). Ebben a pillanatban Fillé lett volna a kristálygömb.

Guillermo Fayed menete is jelezte, hogy minél később indul valaki, annál nehezebb a dolga. 8 tizedes hátránnyal ő is a pillanatnyi utolsó helyre érkezett (14.). Hannes Reichelt egy balosban nagyot mentett, de szinte leállt, végül másfél másodpercet kapott (18.). Johan Clarey menete felcsillantotta a reményt, hogy nem a rajtszámok fognak dönteni - Jansrud aligha örült ennek, egyetlen századdal ugyanis épp elé sorolt be a francia (10.). Beat Feuz békés reggeli testmozgása a végére síelésbe csapott át, így 7 tized lett csak a hátránya (13.). Aleksander Åmodt Kilde nem igazán törődött a norvég csapat érdekeivel, egy nagy fékezés miatt sorolt csak Jansrud mögé (12.).

Boštjan Kline egy ugratónál elszállt, három hálósor után egy néző fogta meg. Nem az esés volt ennyire brutális, a pálya vizsgázott ennyire elégtelenre. Ezt pedig nem foghatják az időjárásra az amerikaiak... A szlovén megúszta. Jó tízperces kényszerszünet után jött Patrick Küng, jó alaposan szenvedve a latyakban épphogy másodpercen belül maradt (15.). Erik Guay menete után pedig gyakorlatilag kihirdethettük Fill kristálygömbjét: a kanadai ugratókirály sem tudott már mit kezdeni a körülményekkel, a végén remekelve is csak Sanderrel azonos időt tudott elérni - vagyis Fill és Jansrud közé érkezett (6.). Romed Baumann versenyzett egy jót Reichelttel az utolsó helyért, három századdal sikerült alulmúlnia a másik osztrákot (19.). Travis Ganong is hasonló részidőket produkált, végül kevéssel jobbnak bizonyult náluk (17.).

A végére mintha valamit javultak volna a körümények, talán a fény és árnyék váltakozása miatt. Mindenképp hatalmasat ment viszont Carlo Janka: erős közepes kezdés után a kanyargós középső részeken begyújtotta a rakétákat, végül 18 százados hátránnyal bejött a dobogó aljára (3). Matthias Mayer is ugyanígy remekelt a szuper-G-ben, ám egy szélesre vett ív végül azt jelentette, hogy egyetlen századdal Sanderék mögé sorolt be (8.). Max Franz inkább a mezőny végi labancpartihoz akart csatlakozni - jól számolt, holtversenyben érkezett be Baumannal (19.). Adrien Théaux stabilan végigjött, az alján egy fékezéssel is besorolt Janka mögé (5.). Manuel Osborne-Paradis a pálya feléig tartotta Paris tempóját, ám érthetetlen módon épp az alján nem tudott hozni az olaszon, így csak Janka és Théaux közé furakodott be (4.).

Mauro Caviezel is hasonló kezdést tudott bemutatni, ém egy balosban elcsúszott, nem tudta folytatni. Thomas Dreßen becsülettel végigjött, másodpercen túli hátránnyal épphogy lemaradt a pontokról (16.). Zárásként Sam Morse megtapasztalhatta a Vk-döntő légkörét, ennél több sikerélmény viszont nem jutott neki (21.).

Teljes futam itt megtekinthető - norvég nyelven.

A verseny részletes statisztikáját a linkre kattintással érheted el.

Dominik Paris nyolcadik győzelmét aratta a Világkupában, egy híján mindegyiket lesiklásban. Legutóbbi sikerére lehetett tán a legbüszkébb, hiszen a legendás kitzbüheli lejtőn sikerült révbe érnie, méghozzá másodszorra. Peter Fill huszadik, Carlo Janka 26. alkalommal állhatott dobogóra. Ha belegondolunk említett két sportoló érmeinek, kristálygömbjének számába, ez a szám akár még kevésnek is tűnhetne. Vagy nem kellene mindenkit Hirscherhez hasonlítani?

A Lesikló Világkupa 2016/2017-es győztese:

Peter Fill

Szerencsés csillagzat alatt született a dél-tiroli olasz sportoló. Arra ugyanis tudtunk szerint még sohase volt példa, hogy egy lesikló úgy nyerjen kristálygömböt, hogy a vonatkozó szezonban egyetlenegy versenyt se tudjon behúzni. Igaz, ha más szemszögből nézzük a dolgokat: hatszor is beverekedte magát a TOP-4-be, így még két "homály" is belefért a buliba. Kellett ehhez persze egy szokottnál bizonytalanabb Jansrud és Svindal kidőlése, valamint az osztrák lesiklók visszafogott teljesítménye sem jött rosszul. De egy olyan sportoló teljesítményét felesleges kimagyarázni, aki kétszeres győztesévé lépett elő a királykategóriának. Pláne úgy, hogy rajta kívül olasz férfi egyáltalán nem mondhatja el ezt magáról.

A Világkupa-győztes portréja

Született: 1982. november 12., Kastelruth

Versenyszámai: lesiklás, Szuper-G, alpesi összetett

Olimpia: olimpiai hetedik helyezett (lesiklás, Szocsi 2014), nyolcadik helyezett (Szuper-G, Szocsi 2014), kilencedik helyezett (kombináció, Torino 2006)

Világbajnokság: világbajnoki ezüstérmes (Szuper-G, Val d’Isére 2009), világbajnoki bronzérmes (szuper-kombináció, Garmisch-Partenkirchen 2011), 5. helyezett (szuper-kombináció, Val d’Isére 2009), további 13 TOP-15 helyezés

Junior-világbajnokság: aranyérmes (Szuper-G, Tarvisio 2002), bronzérmes (óriás-műlesiklás, Verbier 2001)

Világkupa-debütálás: 2002, Altenmarkt- Zauchensee

Világkupa-rajt: 326

Vk- futamgyőzelem: 3 (kettő lesiklásban, Lake Louise 2008 és Kitzbühel 2016; egy Szuper-G-ben, Kvitfjell 2017)

Vk- dobogó: 20 (13 lesiklás, 5 Szuper-G, 2 szuper-kombináció)

Vk- összetett: hatodik helyezett (2006/2007)

Vk- szakági: a lesiklás kétszeres győztese (2015/2016 és 2016/2017), a lesiklás 4. helyezettje (2006/2007), a kombináció 6. helyezettje (2005/2006), a Szuper-G 8. helyezettje (2005/2006)

Európa Kupa: 1 futamgyőzelem (lesiklás)

Egyéb: nyolcszoros olasz bajnok (4x kombináció, 2x óriás-műlesiklás, 1x-1x lesiklás és Szuper-G)