Síparadicsom

Síugrásban a naptári év vége rendszerint egyet jelent a Négysáncverseny kezdetével, amely mint mindig, ezúttal is a szezon első igazán kiemelt eseménye. Egy évvel Peter Prevc győzelme után idén fiatalabbik öccse, Domen uralta a VK-sorozat első versenyeit, így ismét egy Prevc utazhat elsőszámú esélyesként Oberstdorfba, de vajon családban marad-e a győztesnek járó trófea is?

Előzetesünkben a Turné és a négy helyszín bemutatása mellett szokás szerint körbejárjuk a favoritokat, és megpróbáljuk megjósolni, hogy ki lehet az, aki legnagyobb eséllyel magasba emelheti a győztesnek járó arany sast vízkeresztkor.

A Négysáncversenyről – nem minden alap nélkül – azt szokták tartani, hogy ezt a négy versenyt talán még az is megnézni, aki egyébként nem követi a síugrást. Nem véletlenül, hiszen nem csak a síugró naptárban foglal el kitüntetett helyet a német-osztrák rendezésű sorozat, hanem bátran mondhatjuk, hogy a karácsony és vízkereszt közötti időszak globálisan is egyik legnagyobb presztízsű sporteseményéről van szó.

A helyszínek

A Négysánc 1953 óta íródó történetében az idei lesz a 65. kiírás, és bár a külsőségek a kezdetek óta rengeteget változtak, az alapkoncepció (amilyen egyszerű, annyira zseniális) ma is ugyanaz, adott négy verseny négy különböző sáncon, és az nyer, aki ezeken (jó esetben nyolc ugrás során) összesítésben a legtöbb pontot szerzi. A rutinos szurkolók körében a Turné egyesen helyszínei is már-már külön fogalomként élnek, nézzük is át gyorsan, hogy melyek ezek:

A nyitófordulónak ezúttal is az oberstdorfi Schattenbergschanze ad majd otthont (a Turné története során két kivétel akadt, amikor nem itt volt a nyitány, 1953-ban az első kiírás alkalmával, amikor Garmisch-Partenkirchenben kezdtek, illetve 1971, amikor Innsbruck volt az első állomás).

Az itteni hangulat rendszerint fantasztikus, ugyanakkor az elmúlt években az oberstdorfi sáncon többször is volt kifejezetten szeles verseny, elég, ha csak a két évvel korábbi versenyre emlékszünk, amikor történetesen egy nappal később sikerült csak megrendezni a nyitófordulót, de hasonlóan emlékezetesre sikerült a 2011-es év is, amikor az esélyesek legalább fele elszállt volna már az első ugrás után, ha a zsűri egy sokat vitatott döntéssel újra nem kezdi inkább a versenyt.

Nagy közhely, de ettől még igaz, hogy ezen a versenyen általában az még nem derül ki, hogy ki lesz a későbbi összetett-győztes, ellenben szinte minden évben akad olyan előzetesen a favoritok közé számított versenyző, akinek már itt búcsúznia kell a győzelmi reményektől.

A program:

December 29. csütörtök 16:45, kvalifikáció

December 30. péntek 16:45, verseny

A második forduló a garmisch-partenkircheni „Neujahrsspringen”, azaz az újévi verseny, amelynek gyökerei még a Négysáncnál is korábbra nyúlnak vissza, az első ilyet ugyanis még 1922-ben rendezték, igaz akkor még „csak” Partenkirchenben. Az eredetileg két különálló települést csak az 1936-os olimpiára egyesítette ugyanis a korabeli német vezetés, a helyiek pedig állítólag a mai napig szeretik magukat megkülönböztetni aszerint, hogy a város melyik felén élnek (ld. még Buda és Pest), így egy partenkircheni őslakos jó eséllyel kéri ki magának, ha valaki a füle hallatára az egyszerűség kedvéért „legarmischozza” a verseny helyszínét.

Az Olympiaschanzét a 2008-as versenyre teljesen felújították, ezzel egyes vélemények szerint a nekifutó némiképp elvesztette a korábbi karakterét, cserébe viszont egy építészeti szempontból is gyönyörű létesítményt kaptunk, amely jelenleg a legmodernebbnek számít a négy állomás közül.

A program:

December 31. szombat 14:00, kvalifikáció

Január 1. vasárnap 14:00, verseny

A modern építészet egyébként a harmadik fordulónak otthont adó innsbrucki Bergisel-sáncon is megcsodálható, hiszen a 2002-ben átadott nekifutó tornyot nem más, mint a nem rég elhunyt sztárépítész, Zaha Hadid tervezte. Ezzel együtt itt nem annyira a nekifutó, mint a stadion-rész kialakítása az, ami igazán megkapó, Innsbruckban ugyanis a kevés hely miatt (a kifutó mögött kezdődik a városi temető) a sánccal szemben meredek ellenlejtőt alakítottak ki a tervezők, így a versenyzők egyenesen az aréna közepébe ugranak le, ahol olykor-olykor akár valamiféle égi gladiátoroknak is érezhetik magukat az osztrák szurkolók tombolása közepette.

Sportszakmai oldalról ez a sánc azért különleges, mert a négy közül ez a legkisebb, így egyrészt ez díjazza talán leginkább, ha valaki elsősorban a sáncasztalon erős, másrészt papíron itt a legnehezebb pontkülönbséget kialakítani a riválisokkal szemben. Ezt azonban többször felülírta már a szél, ami Innsbruckban is gyakran megkavarja az erőviszonyokat, még úgy is, hogy a rosszemlékű 2008-as év után, amikor egyáltalán nem lehetett itt versenyezni elsőként ruháztak be az osztrákok a sáncot védő szélfogó hálókra.

A program:

Január 3. kedd 14:00, kvalifikáció

Január 4. szerda 14:00, verseny

A fináléra hagyományosan vízkereszt napján kerül sor Bischofshofenben, egy a maga nemében igazán különleges sáncon. Az egykoron ugyanitt egy bukás során elhunyt Paul Ausserleitner nevét viselő sánc ugyanis a megszokottnál kevésbé meredek, elnyújtott nekifutójával igencsak szokatlan próbatétel elé állítja a versenyzőket, akiknek rendszerint időbe telik, amíg megtalálják rajta a ritmust, emiatt sokan nem is kedvelik igazán.

Ugyanakkor ez egy relatíve nagy sáncnak számít, így adott esetben akár nagyobb különbségek is megfordíthatók még rajta, bár ezzel együtt is azért sokszor előfordul, hogy mire három verseny után ideér a mezőny már félig-meddig biztos a győztes kiléte, de lehet azért példát találni olyanra is, amikor nagy számolgatás lett a vége, amire a leghíresebb példa talán a 2006-os verseny, amikor Jakub Janda és Janne Ahonen holtversenyben végeztek az élen.

A program:

Január 5. csütörtök 16:45, kvalifikáció

Január 6. péntek 16:45, verseny

A lebonyolítás

A Négysáncot egyebek mellett a versenyek egyedülálló lebonyolítási rendszere is kiemeli a többi közül. Egyedül itt alkalmazzák ugyanis az 1996-os bevezetése óta egyébként sokszor kritizált (mondván, nem feltétlenül a legjobbakat jutalmazza) „KO-rendszert”, aminek lényege abban áll, hogy az első sorozatba bejutott 50 versenyzőt párokba rendezik, amelyek győztese automatikusan bejut a második sorozatba, ahol csatlakozik hozzájuk az 5 legjobb vesztes (avagy „lucky loser”), ezzel kialakítva a megszokott 30-as mezőnyt. Ez a rendszer egyébként azt is magával hozza, hogy a rendszerint a verseny előtti napon rendezett selejtezőnek itt a továbbjutáson kívül is van tétje, hiszen az itt elért eredmények alapján alakul ki a másnapi párosítás (az első az ötvenedikkel kerül össze, a második a negyvenkilencedikkel és így tovább…), annyi csavarral, hogy a Világkupában a 10 legjobban álló versenyző itt is védettséget élvez, így ők adott esetben azt is megtehetik, hogy nem ugranak a kvaliban, persze vállalva azt, hogy így a másnapi versenyen a selejtező győztesével kell megmérkőzni.

Egy kis történelem

A négysáncversenyek történetében a legtöbb összetett győzelem Janne Ahonen nevéhez fűződik (akit idén sajnos nem láthatunk) 5 sikerrel, mögötte Jens Weissflog következik az örökrangsorban 4 győzelemmel, majd Helmut Recknagel és Björn Wirkola 3-3 elsőséggel. Rajtuk kívül még heten: Jochen Danneberg, Andreas Goldberger, Veikko Kankkonen, Hubert Neuper, Matti Nykänen, Ernst Vettori és Gregor Schlierenzauer tudtak egynél többször nyerni.

A jelenlegi mezőnyben négy korábbi négysánc-győztes van: Peter Prevc, Stefan Kraft, Andreas Kofler és Jakub Janda, akik mindannyian egyszer tudták megnyerni az összetett versenyt.

Ugyancsak különleges rekord a „Grand Slam”, azaz amikor valaki úgy nyer összetettet, hogy mind a négy állomást megnyeri, amire eddig egyedül Sven Hannawald volt képes 2001/02-ben. Érdekesség, hogy Hanni ezt követően az ötödik versenyét is meg tudta nyerni sorozatban, ugyanis győzött a következő kiírás nyitányán, Oberstdorfban is, Garmisch-Partenkirchenben azonban Janne Ahonen megszakította a sorozatát.

Az elmúlt évek legjobbjai

Az esélyesek

Akárcsak egy évvel ezelőtt, idén is Szlovéniából érkezik a Turné elsőszámú favoritja. Sőt még a családnév is közös, hiszen míg tavaly Peter Prevc, idén a 17 éves, mindössze második szezonját teljesítő öccse, Domen Prevc uralta a VK-sorozat elejét, hiszen hét versenyből négyszer nyert, ezen kívül pedig még elcsípett a második helyet is. Olyan mérleg ez, amit nagyon nem kell magyarázni, annál inkább elemzik most sokan azt a bátor, agresszív stílust, ami a mezőny élére repítette. Ami az eddigiek alapján látszik, hogy ha nem hibázik, akkor azonos körülmények között nagyon nehéz őt megverni, más kérdés, hogy mi lesz a helyzet – mert eddig szerencsénkre ilyet idén keveset láttunk – ha nehezebbek a körülmények, ekkor ugyanis ez a bevállalós stílus rejthet magában kockázatokat is.

A szkeptikusabbak ezen kívül joggal vethetik fel azt is, hogy az aktuális VK éllovasok gyakran teljesítenek meglepően alul a Négysáncversenyen, ugyanis a sárga trikóval járó esélyesség terhe ilyenkor a sokszorosára nőhet, mint egy átlagos VK-futamon. Ilyen tekintetben pedig Domentől sem tudjuk igazán, hogy mire számítsunk, lévén fiatal kora okán hasonló helyzetben még nemigen volt. Meglepetés mindazonáltal semmi esetre sem lenne, ha ismét a Prevc családba kerülne a győztesenek járó trófea, amivel egyébként sporttörtélmet is írnának, hiszen testvérpár még sohasem hódította el korábban az összetett győzelmet.

Ugyanígy sporttörténelmi lenne persze, ha Domen mellett Peter, esetleg a középső testvér Cene (bár ez azért igencsak nagy meglepetés lenne) is dobogóra tudna állni, más kérdés, hogy erre a kimenetelre most nagy összegben azért nem mernénk fogadni. Pedig Peter Prevcot címvédőként mindenki nagy esélyesnek tartotta még a szezonrajt előtt, és még az első verseny is egészen jól sikerült neki Kuusamoban, ahol egy pontig úgy tűnt, hogy a tavalyi formáját hozva agyonveri a mezőnyt. Végül a második ugrásánál elesett, így a győzelem nem jött össze, de így is újfent messze ő tűnt a legerősebb ugrónak. Ehhez képest igencsak meglepő volt látni, ahogy ezután fokozatosan vált egyre instabilabbá a formája és váltak egyre bizonytalanabbá az ugrásai. A szakértők elsősorban a nekifutótartásában látják a visszaesés okát, amit kérdés, hogy a karácsonyi szünet alatt sikerül-e kijavítani, mert ha igen, akkor persze könnyen hozhat számára a Négysánc egy nagy visszatérést, az eddig látottak azonban (csak 13. összetettben) most nem sorolják őt az igazán nagy favoritok közé.

Ha Négysáncverseny, akkor mindig kitüntetett figyelemmel kell kísérnünk az osztrák csapatot, hiszen az elmúlt években messze ők voltak a legsikeresebb nemzet (2009 és ’15 között sorozatban hét győzelmet arattak, az utolsó tíz kiírásban pedig mindig volt összetett dobogósuk) és ezúttal is több esélyesük lehet a dobogóra vagy akár a végső győzelemre is. A legnagyobb esélye talán a 2015-ös győztes Stefan Kraftnak van, lévén ő nyújtotta eddig a csapatból a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt, márpedig a Turné lebonyolítási rendszere elsősorban ezt díjazza. Győznie ugyan eddig még nem sikerült, de háromszor így is odaért a dobogóra, és az összetettben is a 3. helyet foglalja el.

Ugyanakkor Michael Hayböck is éppen jókor látszik igazán formába lendülni, hiszen éppen az ünnepek előtti utolsó hétvégén, Engelbergben szerezte meg idei első győzelmét. Ő ráadásul többször is járt már úgymond a tűz közelében, hiszen tavaly harmadik, egy évvel korábban pedig második volt, könnyen lehet, hogy idén felállhat a dobogó legmagasabb fokára is. Emellett érdemes lesz majd figyelni a 2010-es győztes Andreas Koflerre is, aki ebben a szezonban eddig régen látott jó formát mutatott, és Manuel Fettnertől is láttunk több ígéretes ugrást, így igazán nem lenne meglepő, ha a most akár mindketten ott lennének az elejében.

A norvégok a tőlük megszokott szinthez képest ezúttal visszafogottabban kezdték az évadot, leszámítva az összetettben a második helyet elfoglaló Daniel Andre Tandet, aki pillanatnyi formája alapján a Stöckl-gárda egyetlen igazán győzelemre esélyes tagja. Tande egyébként annak ellenére áll ennyire jól a táblázaton, hogy versenyt nyernie még nem sikerült, ellenben háromszor is volt második és Kuusamo óta mindössze egyszer végzett a 4. helynél hátrébb, a legutóbb Engelbergben, akkor is csak egy bukás miatt, ami nélkül talán már az első győzelmét is megszerezhette volna. Ezzel a stabil, kiegyensúlyozott teljesítménnyel, pláne, ha esetleg a győzelmeket illetően is kijön neki a lépés, igencsak komoly esélyei lehetnek a Négysáncon is, ami az első komolyabb mérföldkövet jelenthetné karrierje során a huszonkét esztendős kongsbergi ugrónak.

Csapatszinten kifejezetten jól kezdték az idényt a lengyelek, akiknek most már határozottan állíthatjuk, jót tett Stefan Horngacher érkezése a kapitányi posztra. Ez többek között megnyilvánult abban is, hogy Kamil Stoch egy gyötrelmes szezont követően lassan úgy látszik, ismét vissza tud térni arra a szintre, ahol két-három évvel ezelőtti sikerei idején járt. A VK-rajt Kuusamoban ugyan még nem sikerült neki igazán fényesen, de Klingenthaltól kezdve sosem végzett a legjobb 10-en kívül, ráadásul Lillehammerben csaknem két évnyi szünet után győzni is tudott. 29 esztendősen különösebben idősnek ugyan nem mondhatjuk (sőt síugróként talán a legjobb korban van), de riválisaihoz képest mellette szól ráadásul most már a rutin is, hiszen olimpiai és világbajnokként legtöbbjüknél jóval több kiélezett csatát élhetett már meg, ami ugyancsak számíthat egy-két métert a kritikus pillanatokban. Nem kérdés tehát, hogy Kamil is a legnagyobb esélyesek között van az összetett győzelmet illetően, ami egyébként ha sikerülne, egy meglehetősen hosszú rossz sorozatot törne meg a lengyeleknél, ugyanis Adam Małysz 2001-es győzelme óta még csak versenyt sem tudtak nyerni a fehér-vörösök a turnékon.

Persze kérdés, hogy vajon Stoch hozza-e el az újabb sikert, avagy mondjuk Maciej Kot, aki a közelmúlt Nyári GP győzteseivel ellentétben a téli versenyeken sem tűnt el, ellenkezőleg, kiegyensúlyozott teljesítményének köszönhetően meg tudta vetni a lábát a legjobb 10 között. A képet ugyan kicsit árnyalja, hogy Engelbergben önmagához képest kicsit visszaesett, ami persze lehetett egyszeri kisiklás is. Ha pedig így van, akkor bátran odaszámolhatjuk őt is az esélyesek közé.

Nem beszéltünk még a németekről, pedig társházigazda nemzetként náluk is kiemelt fontosságú minden évben a Négysáncon való jó szereplés, más kérdés, hogy favoritok tekintetében nem állnak igazán jól. Severin Freund ugyan Kuusamoban kirobbanó formában kezdett, ez azonban nyári csípőműtétjét követően inkább számított meglepetésnek, amit nem követett hasonló jó folytatás és elmondhatjuk, hogy egy négysánc-sikerhez most kiugró formajavulásra lenne szüksége.

A pillanatnyi formák alapján ígéretesebbnek tűnik valamivel Markus Eisenbichler helyzete, aki annak ellenére, hogy az idény előtt kevesen számoltak vele komolyabban, egyetlen kivétellel minden versenyen a legjobb 10-ben végzett, ezzel a 7. helyen áll összetettben. Mindezt ráadásul nem egyszer úgy érte el, hogy egy gyengébb első kísérlet után a második ugrásával verekedte magát jelentősen előre, azaz tulajdonképpen még kihasználatlan potenciál is maradt a formájában, amolyan sötét lóként pedig akár a most kezdődő Turnén is odaérhet az élmezőnybe.

Az elmúlt héten megkérdeztünk Titeket, olvasókat is az esélyek kapcsán. A válaszok nagyjából összecsengenek a mi jóslatainkkal, ugyanis Domen Prevcnak szavaztatok bizalmat kiemelkedően a legnagyobb arányban (34%), őt Kamil Stoch és Daniel Andre Tande követik (15-15 %) a megosztott második helyen, míg rajta kívül még a két osztrák, Hayböck (14%) és Kraft (10%) kaptak jelentősebb arányban szavazatot.

Hogy aztán kinek lesz igaza, az január 6-ig kiderül, addig is tartsatok velünk minél többen!