Síparadicsom

Adelboden hű maradt hírnevéhez, a jelen két legjobb óriás-műlesiklójának parádéját hozta a verseny. Az első futamot alaposan megnyomta Alexis Pinturault nagyrészt ennek köszönheti karrierje 19. Világkupa-győzelmét. De kellett ehhez egy bődületesen összerakott második menet is, ami nélkül aligha tartott volna ki előnye Marcel Hirscher űrsízésével szemben. Az osztrákok klasszisa elképesztő színvonalon síelt délután, a francián kívül más nem vehette fel vele a versenyt, mindent elárul, hogy a honfitárs Philipp Schörghofer harmadikként már csaknem két másodperces hátránnyal zárta a versenyt. Holnap hasonló izgalmakat tartogathat a szlalom.

Adelboden egyike a Világkupa legrégebbi helyszíneinek, a svájci pályán közel fél évszázada évről évre összegyűlnek a világ legjobb férfi óriás-műlesiklói. A szakági versenyek legnagyobbika, tán még Alta Badia említhető vele egy lapon. A Chuenisbärgli méltán került minden alpesi síelést kedvelő sportbarát noteszébe.

A lejtő királya a legendás Ingemar Stenmark, neki ötször sikerült győznie óriás-műlesiklásban. A jelenlegi mezőnyben Marcel Hirscher a legeredményesebb, 2012-ben és 2015-ben sem talált legyőzőre, így – minekután egy éve a rossz időjárás miatt nem rendeztek szakági versenyt – az osztrák tekinthető címvédőnek.

S ha még nem lenne elegendő a puszta tradíció, az erőt próbáló pálya, ehhez jött az a tény, hogy a közelgő világbajnokságig már csak egyetlen óriás-műlesiklást rendeznek Világkupa szinten. Két nagy név hiányzott a listáról. Ted Ligety fáradtság és kiújuló térdfájdalmai (s deheroizáló formája) miatt, míg Carlo Janka betegség miatt maradt távol a Világkupától.

Újfent megbizonyosodhattunk róla, az adelbodeni lejtőt nem lehet elrontani, bármilyen is legyen az edző megálmodta tűzés. Az osztrák tréner (Janez Slivnik) lüktetően ritmusos pályát állított össze, a kapuk távolabb kerültek a megszokottnál, ettől még az emblematikus végső letörésnél izzadságszagú pillanatoknak néztek elébe a versenyzők.

Alexis Pinturault (1.) rögtön megadta a futam alaphangját, helyesebben megdönthetetlen időeredménnyel jelentkezett. Tükörsimán száguldta végig a pályát, sízésébe egyszerűen nem lehetett belekötni. Victor Muffat Jeandet (6.) már eleve alacsonyabb fokozaton pörgött, így is szenvedősre vette a figurát, másfél másodperc lett érte jutalma. Philipp Schörghofer (2.) azért lényegesen jobb formának örvend, nagyobb veszélyt fejtett ki a franciára. Volt olyan szakasz, ahol még vezetett, egy gyors korrigálás után azonban jött a Freie Fall, ott pedig már nem volt pardon, nyílt az olló.

Felix Neureuther (10.) a fenti huppanókat még aránylag jól lereagálta, aztán mondhatni átnyergelt egy kapun, s a pálya végét is csak végigszenvedte. Marcel Hirscher (3.) aktivitásával nem volt gond, kereste bőszen a minél jobb íveket. Ám egy nagyon széles ív, s záró szakaszon nyújtott izgatott sízése együttesen 7 tizednyi hátrányt eredményezett. Henrik Kristoffersen (5.) magabiztos ívhasználata egy darabig előrevitte, az utolsó szektorban azonban párszor mélyre került, az ő hátránya is inkább a másfél másodpercet közelítette. Mathieu Faivre (7.) harcban volt a dobogós helyekért, mígnem a szűken vett kritikus fordító után ronda késésbe nem keveredett.

Nem lehetett panasz a norvégokra, Leif Kristian Haugen (4.) szektorról szektorra javult, a pálya kulcsszakaszát konkrétan csak Pinturault síelte meg jobban. Luca de Aliprandini (9.) csúszása zaklatottra sikeredett, bizonyos kanyarokat túl hektikusan, hol korán, hol későn abszolválta. Még gyengébben teljesített Florian Eisath (17.). Az Alta Badián élete első VK- dobogóját szerző veterán már a második kapunál fenékre ült. Miután nagy nehezen tovább bírt menni, hiába tartotta a lépést az élmezőnnyel, onnan már nem volt számára visszaút. Manuel Feller (20.) több ronda kitérést produkált lejtmenet, az egyiket ráadásul pont a relatíve lapos szakaszt megelőzően.

A svájci közönség legnagyobb reménysége sajnos elszállt. Justin Murisier pedig szállíthatott volna egy jobb eredményt, ha a célra fordulva nem trafált volna egy kaput. A komolyabb bukást akrobatikus mozdulatsorral szerencsére elkerülte. Zan Kranjec (11.) végig darabos mozgással síelt, nála nem fizetődött ki az akarat. Stefan Luitz viszont remekelt a pálya legvégéig. Minden bizonnyal befért volna a második helyre, ha nincs az az ütemtévesztés a letörésnél, minek következtében pályán kívül reked. A legjobb 15 zárásaként André Myhrer (16.) ment egy közepeset, miután már a rajtot elbaltázta, majdnem kifordult lába.

A reklámszünet után két norvég összetettes került sorra. Aleksander Aamodt Kilde egy benézett kanyar miatt nem ért célba, Kjetil Jansrudnak (28.) pedig jó darabig izgulnia kellett a második futamért. Nagyot robbantott 25-ös rajtszámmal Matts Olsson (8.), több helyütt bravúros íven siklott tovább. Harmincon túlról finn kollégája, Samu Torsti (52-essel 19.) sízése volt a legnagyobb durranás. Utána egyébként hosszú időn át állt a verseny. A finn előtt startoló Daniel Meier hatalmasat esett a Freie Fallra fordulván. Rövid időre emlékezetet is elvesztette, az első diagnózis szerint agyrázkódást szenvedett.

------------------------------------------------------------------------------------------

Délután a svédek edzőjét érte a szerencse, hogy összeállítsa a pálya nyomvonalát. Az elsőhöz képest valamivel ritmusosabb tűzéssel kellett a versenyzőknek megbirkózniuk.

Christian Hirschbühl (30.) szolid kezdését azonnal érzékeltette a szlovák Andreas Zampa (21.), mivel jóval többet kockáztatott, sima 7 tizeddel a lista élére állt. S négy síző erejéig ott is maradt. Jansrud (22.) kapcsán az akarással nem volt gond, a pontatlansággal annál inkább. Nemhiába, a lesikló favorittá emelkedő norvég elvesztette korábbi dinamikáját óriás-műlesiklásban. Tonetti (27.) borzasztóan zaklatott sízése után a nap egyetlen svájci pontszerzője került sorra. Ám hiába a közönség buzdítása, Manuel Pleisch (23.) küzdelme a minél jobb ívekért az utolsóelőtti kapunál vereséggel ért véget. Valahogy célba verekedte magát, de sok örömük ebből már nem lett a helyieknek. Neve alapján ki nem találnánk az első VK- pontjait jegyző Greg Galeotti (56-ossel a 25.) hovatartozását. A francia síző egy fenéken vett kanyart kivéve korrekt biztonsági menetet rakott össze.

Steve Missillier (12.) szép lassan evickél feljebb a ranglistán, s bár a végső letörésnél akadtak gondjai bőven, a pálya ritmikáját remekül előnyére fordította, nagy előnnyel vette át a vezetést. Bjørnar Neteland (17.) széles íveken, de egész tisztességes tempóban csúszta végig a pályát, élete legjobbját érte el. Kryštof Krýzl (14.) néha túl direkt íveket húzott, így a kevés hibával együtt csak a francia mögött tehette szorosabbá a mezőnyt. Filip Zubcić (16.) erőteljesen támadta a kapukat, kár, hogy a kanyarkimeneteket rendre elrontotta. Manuel Fellernek (18.) még nem volt komoly esélye a franciával szemben, a záró szektort alaposan elfuserálta az osztrák.

Samu Torsti (10.) felidézte egy futam erejéig a szép finn hagyományokat a szakágban. Bátorsága kifizetődött a végén, dacára a túltolt ugratónak, különösen a legvégén volt nagyon elemébe. Más kérdés, sokáig nem állhatott a reklámtábla előtt. Rasmus Windigstad (26.) a mezőny végéig meg sem állt, miután a lejtő közvetítésből lemaradó részén jó másodpercet bukott a finnel szemben. Florian Eisath (9.) összekapta magát rontott első futama után. A szűk kanyarkombinációk helyén sokkal jobb volt, mint addig bárki más, s minthogy a legvégén sem vesztett magabiztosságából, jó másfél tizeddel élre tudott állni. A reklámszünet előtt Myhrer (20.) síelt egy feledésre való pályát.

A hétközi zágrábi verseny győztese ma hiába támadta a kapukat, Manfred Mölgg (13.) sízésébe sok hiba csúszott. Pláne érvényes volt ez az amerikai fenegyerekekre, Brennan Rubie (24.) teljesen elvesztette a vonalat a legmeredekebb részhez érve, Tommy Ford (19.) csúszása bár valamivel épületesebb látványt nyújtott, így is sok volt tőle a mélyről fordulás. Tűrhető délelőtti futamát követően megint csak idei elképesztő mélyrepülését folytatta Roberto Nani (29.), a letöréshez érve keresztléccel is alig bírt pályán maradni. Kranjec (15.) biztató kezdés után hibát hibára halmozott, s a végén sem tudott eleget javítani. Felix Neureuther (8.) kerek fél másodperccel adta át a múltnak Eisath idejét. Mindezzel együtt sem ment tökéleteset a német, mert hiába kezdte jó magasról a végét, a pálya emblematikus szakasza nagyon erőlködésre sikerült nála is. Ám koránt sem annyira, mint Aliprandininél (28.), az olasznak úgy kellett visszakaptatnia a pályára, oly mértékben kisodródott onnan.

Matts Olsson (6.) nagyjából élni tudott edzője tűzésével. Hiába akadt bizonytalanság az utolsó 2-3 kapunál, fent szerzett előnyéből kevéske kitartott a célig. Ott bukott pár tizedet, ahol senki más, a nehezén már túlvolt pedig. Kár érte, mert elment ott legalább 2 tized, márpedig ennyi hibádzott neki a dobogóhoz. Így, hát Mathieu Faivre (5.) is eléje keveredett 3 aprócska századdal, a francia viszonylag kompakt menettel rá is szolgált erre az igazat megvallva. Victor Muffat Jeandet (7.) a laposabb átkötő részen vesztett tempót, a komplikáltabb szakaszokat hozta a honfitárs tempóját.

Henrik Kristoffersen (4.) technikai képzettsége megmentette pár kényes helyzetben, a vége elég nyögvenyelősre sikerült. 2 századocskával élre állt ugyan, dobogóról azért nem álmodhatott ma. Haugen (11.) jó másodpercet bukott a letörésnél, igazat megvallva bravúr volt már az is, hogy egyáltalán folytatni tudta a versenyt. Marcel Hirscher (2.) számára papíron nem okozhatott gondot az aktuális éllovas megelőzése, célkeresztjében egészen más szerepelt. Ennek megfelelően bődületes tempóban hasította végig a pályát az osztrák, mindezt tette érdemi hiba nélkül. Nem véletlen, hogy egy század híján 2 másodperccel lökte a hátországba szlalomos riválisát. Csak a miheztartás végett.

Philipp Schörghofernek (3.) ebben a dimenzióban nem osztanak lapot, nem is kívánt versenyre kelni kollégájával. Illetve mondjuk ki, kifejezetten gyöngén síelt délután, a verseny furcsaságát azonban jól jelezte, hogy ma a 24. legjobb idővel is dobogóra lehetett állni. Alexis Pinturault (1.) mint oly sokszor idén, felvette a kesztyűt. Alig-alig vesztett a pálya feléig, s bár a letörés kezdetén mintha több élt használt volna a kelleténél, 4 század kitartott jelentős előnyéből. Hirscher sem értette, mi történik, de meg kell lassan barátkoznia a gondolattal, komoly vetélytársat kapott most már óriás-műlesiklásban is…

A verseny részletes statisztikáját a linkre kattintással érhetitek el.

Alexis Pinturault 19. győzelmét aratta a Világkupában, ezzel beelőzte a ranglistán példaképét, Jean-Claude Killyt, ergo innentől kezdve ő számít a legeredményesebb francia alpesi sízőnek. Marcel Hirscher is fontos karriertörténeti, egyben sporttörténelmi sarokkőhöz érkezett. Elérte a 100. Világkupa-dobogót, ami eddig csak két sízőnek, Ingemar Stenmarknak és Marc Girardellinek adatott meg. Philipp Schörghofer hatodik dobogóját jegyezte ma, külön öröm lehet számára, hogy a legendás óriás-műlesikló pályáknak most már mindegyikén elmondhatta ezt magáról.

Holnap szlalom következik. Samsal Dalibor nélkül.