Síparadicsom

Akárcsak tegnap, ma délután sem volt esély versenyt rendezni Harrachovban a sírepülő világbajnokságon, így aztán, ami eddig példa nélküli a világbajnokságok történetében, pótlás nélkül elmaradt a vasárnap délutánra tervezett csapatverseny, mi viszont azért csak nem hagyjuk szó nélkül az eseményeket.

Harrachovval sajnos valahogy soha nem volt igazán szerencsénk az időjárás tekintetében, hiszen ennél több bosszúságot, mint amennyit ez a helyszín okozott az elmúlt években, talán sehol máshol nem tapasztaltak a síugrást kedvelők, ennél fogva talán nem csoda ha a legtöbben (magamat is beleértve) általában már előre hajlamosak fanyalogni egy kicsit, ha az ördög-hegyi sáncra látogat a mezőny, amit az ember persze mondjuk egy előzetesben igyekszik amennyire lehet minimálisra szorítani, elvégre előre mégsem illik leírni a versenyt, de hát azért mégis…

Sok érdemleges ugyan nem történt, de a rend kedvéért azért mégis nézzük végig kronológiai sorrendben a nap eseményeit (nem lesz hosszú), amely előtt a még tegnapinál is pocsékabb előrejelzés ellenére még bíztak benne az illetékesek, hogy valamikor a nap folyamán találnak olyan időablakot, amikor legalább az egyik sorozatot meg tudják rendezni. 8 csapat nevezett, ami összesen 32 ugrást jelent, egy kevésbé őrült napon talán nem is lett volna mindez elképzelhetetlen, ma azonban ebben az időjárás egyszerűen nem volt partner. Így aztán valamikor dél tájban előbb lemondták a 13 órára tervezett próbasorozatot, majd némi várakozás után már a tervezett kezdés (14 óra) előtt megszületett a döntés, miszerint ma nem lesz verseny, valamint az is hamar egyértelművé vált, hogy a holnapi hasonlóan rossz előrejelzésekre tekintettel pótlása sem lesz a viadalnak.

Egyébként ma már, vélhetően a tegnapi hiábavaló fagyoskodás hatására is, igazából a szurkolók közül sem sokan bíztak a csodában, a legtöbben ugyanis ki sem mentek a sáncra, ha ugyan nem indultak már korábban haza, mert aki látta a prognózisokat, vagy csak mondjuk reggel kinézett a szállása ablakán, aligha lehettek illúziói, és legkésőbb akkor, amikor a bejövő képen láttuk vízszintesen repülni a szélfogóhálót, már nekünk sem igazán.

Persze mint említettük, ha valahol, hát a szélnek igencsak kitett Harrachovban az ilyesmi mindig benne van a pakliban, ami természetesen felveti annak a kérdését is, hogy ugyan mi szükség volt egy már hosszú évek óta problémás sáncra hozni egy olyan kiemelt eseményt, mint a világbajnokság, de a helyzet a sírepülés speciális mivoltából fakadóan ezesetben nem tisztán fekete vagy fehér. Elméletileg ugyanis a sírepülő világbajnokságok rendezési jogát is ugyanúgy pályázati rendszerben lehet elnyerni, mint bármelyik másik nagyobb világversenyét, a lényeges különbség azonban az, hogy itt a lehetőségek eleve korlátozottak, hiszen mindösszesen öt ilyen létesítmény üzemel a világon: Planica, Vikersund, Oberstdorf, Bad Mitterndorf, Harrachov, (a hatodik, az amerikai Ironwoodban az idők során kikopott a körforgásból, bár a felújításán a hírek szerint dolgoznak, a vonatkozó szabványok változása miatt azonban „csak” nagysáncként, amiből viszont a legnagyobb lenne a világon, ha elkészül). Ennélfogva amolyan hallgatólagos megállapodás alapján, egyfajta rotációs rendszer szerint, mindig egyetlen helyszín pályázik csak a világbajnokság megrendezésére, így aztán különösebb konkurencia nélkül, idén a „rettegett” Čerťák sánc is lehetőséghez jutott.

Persze azért a helyzetet nem érdemes túldramatizálni sem, hiszen ha a másik oldalról nézzük, rendeztek már itt ezt megelőzően három ízben is (1983, 1992, 2002) ilyen világversenyt (ha nem is minden probléma nélkül, de eredménnyel), és tulajdonképpen péntekig most is minden rendben haladt, sőt, a cseh szervezők védelmében (akiken tényleg nem múlott semmi, hiszen amit lehetett, például a megfelelő mennyiségű havat a meleg, tavaszias idő ellenére megoldották a versenyre) azt is hozzá kell tenni, hogy a hétvégi szélvihar máshol is okozott komolyabb gondokat (a női világkupán Falunban, és a Kontinentális Kupában Nizhny Tagilban is voltak törlések), ilyen értelemben azt lehet mondani, hogy balszerencséjük volt. Csak hát amivel igazán gond van, azok az arányok, mert egy-egy ilyen hétvégét szinte minden helyszínről fel lehetne idézni, elvégre ez egy ilyen sportág, csak nem mindegy, hogy valahol tízből egyszer-kétszer, vagy mondjuk nyolcszor fordul elő hasonló…

Walter Hofer, versenyigazgató nyilatkozata:

Ami ettől függetlenül mégis minimális pozitívumként könyvelhető el, hogy ha más nem, legalább a fő verseny, azaz az egyéni viadal első fele gond nélkül lezajlott, így Severin Freundot is fair körülmények közepette avathattuk világbajnokká, ami sportszakmai szempontból legalább némi elégtételt jelenthet, még ha azért nyilvánvalóan, összességében a legtöbben keserű szájízzel távoznak majd Harrachovból.

Az élet azonban ettől persze még nem áll meg, hiszen a jövő hétvégén is lesz bőven esemény, amikor is a szezon zárásaként Planicara látogat a férfi mellett a női mezőny is. Sírepülés ugyan idén nem lesz, mivel a szlovénok megcsúztak egy kicsit a sánc eredetileg idénre ütemezett átépítésével, de izgalmakra ettől függetlenül is számíthatunk, lévén két egyéni versennyel a vége előtt Stoch ugyan kényelmes helyzetben van az összetett élén, de az utolsó lépést még neki is meg kell tennie a nagy kristálygömb felé, és akkor a Peter Prevc és Severin Freund között a második helyért zajló csatáról még nem is beszéltünk. Csak a szél kímélje most már a hátralévő versenyeket…