Síparadicsom

Garmisch-Partenkirchenben is a szakág két legjobbjának különversenyét hozta az óriás-műlesiklás. Marcel Hirscher délutáni űrsízésével azonban ezúttal Alexis Pinturault sem tudott versenyre kelni, sőt egy nagy rontás miatt végül a dobogóról is leszorult a franciák klasszisa. Másodikként nagy meglepetésre Matts Olsson végzett, míg a dobogó harmadik fokára a hazai nézők legnagyobb örömére Stefan Luitz állhatott fel. Az összetett régóta formalitássá lett, de Hirscher előnye most már óriásban is közelíti a 100 pontot.

A Kandahar még tovább jegesedett a sarkvidéki hőmérsékletet hozó éjszaka, ezen felül az olaszok trénere sem bánt kesztyűs kézzel az indulókkal, kemény kis nyomvonalat állított össze.

A rutin sokat ért tehát a jeges pályán, pontosan ezért volt meglepő, hogy nyitásként Philipp Schörghofer versenye hamar véget ért. Már az első nehéz kanyarnál lecsúszott az ívről, ahonnan nem volt visszaút. Felix Neureuther (4.) természetesen otthonosabban mozgott a lejtőn: ha néhol mélyen is, de viszonylag gond nélkül teljesítette a kritikus részeken. Alexis Pinturault (1.) még szűkebb rádiusszal húzta meg a kanyarulatokat, magas súlypontjából ítélve magabiztossága is helyén volt. Végül sima fél másodperccel verte a németet. Victor Muffat-Jeandet (7.) dupla ennyi hátrányt szedett össze, minekután hiába szenvedett a jó ívekért, csak ritkán sikerült ott fordulnia.

Marcel Hirscher (2.) – rá nem annyira jellemző módon – vagány sízést mutatott be már a délelőtti órákban. 9 századnyi különbség, a szakág két legjobbja ki-kimeccséről a második futam volt hivatott dönteni. Mathieu Faivre (6.) stílusban, hibákban és időkülönbségben is Muffat-Jeandet menetét idézte. Henrik Kristoffersen (11.) egy jókora lesodródással nyitotta futamát, a folytatásban pedig további rontásokhoz vezetett a fokozott tempó. Másfél másodperc, kiszállt a dobogóért folyó küzdelemből.

Ugyanez volt elmondható az olaszokról, Manfred Mölgg (13.) valamennyi szektorban gyűjtögette a tizedeket, így a sereghajtó pozíciónál jobbra nem aspirálhatott, Florian Eisath (8.) javára annyi mondható, hogy a végén valamicskét faragni tudott hátrányán. Luca de Aliprandini (21.), az új generáció képviseletében több lendületet vitt sízésében, ám pár túl direkt ívvétellel elbaltázott futam lett a dolog vége: először szorult jócskán két másodpercen túlra. Más dimenzióban síelt Leif Kristian Haugen (9.), a legjobb norvég óriás-műlesikló egyedül a végét bánhatja, túl sok teret, s ezzel együtt tempót vesztett.

Stefan Luitz (5.) szektoridei következetesebbek voltak ennél. Elmaradtak a nagyobb hibák, hosszú idő után másodpercen belüli hátránnyal jelentkezett valaki. Svájci részről ugyanerre készült Justin Murisier (12.), ám egy kiváló Steilhangot követően a legvégén, a lankáson teret és sok időt vesztett. Újfent egy emberben bízhattak nyugati szomszédjaink, Manuel Feller igencsak hamar búcsúzott a versenytől, egy direkt íven vett kapu után nem bírt pályán maradni.

A rajtlistán Žan Kranjec következett volna, a szlovént azonban elkésett az előző esti rajtszámsorsolásról (plusz a hozzá kapcsolódó egyéb kötelezettségéről), ezért a rendezők a 45-s rajtszámmal büntették.

A szünet után igazi nagyágyúk sorjáztak, no, nem feltétlenül a szakágat tekintve. Carlo Janka nem rúgott labdába, végig enerváltan síelt, csak az olaszokkal kelhetett versenyre. Erősen kezdett, de hamar kiesett a ritmusból Aleksander Aamodt Kilde (16.), s ha az időkülönbséget nézzük, valami hasonlót nyújtott Kjetil Jansrud (19.) is. Igaz, esetében szolidabb kezdést követően megbízhatott sízést láthattunk. Filip Zubčić (30.) végig több élt használt a kelleténél, nála egy fokkal ambiciózusabban síelt Riccardo Tonetti (14.), a nemrég befutott két norvégot legalább maga mögé utasította. Roland Leitinger (20.) a pálya ritmusát kóstolgatta, s bizony beletört a foga. Egy méretes túlfordulással jelentős tempót vesztett, ő is a középmezőnyt gazdagította. A szezon legnagyobb csalódásaként jellemeztük eddig Roberto Nanit (22.), amire ma is rászolgált. Kompaktnak induló menetét a „szabadesés” környékén ő is elfuserálta.

Láthattunk már kiváló futamot Matts Olssontól (3.), ezzel együtt nagyot ütött a svéd délelőtti parádéja. Ésszel adagolta a sebességet, végig ritmusban maradt, így jót versenyzett a harmadik helyért, pár századdal leszorította onnan Neureuthert. Steve Missillier (15.) egy konkrét kaput kárhoztatott, egyébiránt meggyőzően mondhattuk volna menetét. Gino Caviezel (17.) középszerűsége után a „Ligety- iskolát” idéző stílusban síző Tommy Ford (10.) is dobbantott egy nagyobbat, ritmustévesztés nélkül, lendülettel tudta le a pályát. Erik Read (33.) csalódást okozott, és a folytatásban már nem is láttunk igazán kiemelkedő menetet, így hát lapozzunk is tovább!

-------------------------------------------------------------------------------------------

Olasz után norvég tréner tűzésében állt össze a pálya nyomvonala. Valamivel ritmusosabbra sikerült a második pálya, de a Kandahar nehézségeire ugyanúgy épített Nydegger

Zubčić (27.) megkínlódott már azért is, hogy egyáltalán menetirányban maradjon. Letaglózott egy kaput, a célt azért elérte. Fegyelmezetlenségével együtt is síelhetett délután Kranjec (23.), a szlovénok egyetlen képviselője nagy különbséggel élre állt, igaz, ez alapelvárásnak tűnt tőle. Életében másodszor síelhetett második futamot Simon Maurberger (42-essel a 15.), s a pontszerzés küszöbén sem remegett meg. Nem síelt biztonsági pályát, alaposan beárazta az előtte siklókat. Ám a dél-tiroli sem állított fel megdönthetetlen időt, jól jelezte mindezt, hogy Alekszandr Andrijenko (49-essel a 16.) egy darabig hatalmas különbséggel vezetett előtte. Egy kézletétellel végződő késéssorozattal aztán eldobta csaknem másodpercre rúgó előnyét. Ezzel együtt adódik a kérdés: lassan óriásban is előbukkan egy versenyképes orosz? Kryštof Krýzl (24.) végig kereste sebességét és az ideális íveket, mindhiába, egy pillanatig nem volt esélye. Loïc Meillard (12.) minden korábbinál komfortosabban mozgott a pályán. Folyamatosan építette előnyét, talán a végsebességére lehetett panasz, ám a vezetést így is át tudta venni.

Carlo Janka (28.) számára nagyon hamar véget ért a verseny komolyabbik része, egy keresztléc után teljesen kifordult testhelyzetből gyakorlatilag újból neki kellett veselkednie a pályának. A szláv sízés utolsó díszpéldánya a mai napon Andreas Žampa (29.) volt. Nem ment jól a szlovák, majdnem ugyanúgy járt, mint Janka, de a folytatás sem sikerült valami összeszedettre. Nani (26.) vergődése nem akar alábbhagyni, szemre is borzasztó sízéssel alighanem végleg elbukta a vb-indulást. Luca de Aliprandini (10.) javára legalább annyit fel lehetett írni, hogy kereste a határokat, küzdött, így hibái ellenére kevéssel át tudta venni a vezetést. Leitingert sem érheti panasz, amennyiben a kockázatvállalásról van szó. Elvitte viszont a lendület, majdnem letarolt egy kaput, majd két kifordult szaltó után végre maga ura lett testének. A pálya meredekebb részéhez érve minden masszívságát elvesztette Jansrud (25.) sízése, a bizonytalan lécvezetés vége nem is lehetett más, mint visszalépés a listán.

Tim Jitloff (20.) nem hozott mást, csak mi a lényege: rizikós sízése a letörésekhez érve jelentős időveszteséggel párosult. Végig zöldellt Caviezel (18.) eredményjelzője, csak épp a célban fordult hátrányba a dolog, nemhiába, a kellő sebesség elmaradt a záró szektorban. Akárcsak délelőtt, most a második futamban sem totojázott Kilde (13.), végigtámadta a pályát. Technikája azonban még nincs meg ehhez, kevéssel azért felfért a virtuális dobogóra az első reklámszünetet megelőzően.

Missillier (17.) sokáig jól tartotta magát, a letöréseknél aztán jobban bedöntötte léceit a kelleténél, sok időt vesztegetett el vele. Változatlanul olasz vezetésre állt a verseny, s eztán került sorra a maradék két talján. Tonetti (22.) nem zavart sok vizet sajnos, kockázatvállalása nem volt összhangban koncentráltságával. Mölgg (19.) direkt íveken kezdett, s aránylag hamar felvette a pálya ritmusát. A záró szakaszon azonban mélyre került, ez a hiba pedig sok időbe került. Utolsó svájciként Justin Murisier (8.) próbált szerencsét. Szűk kanyarvételekkel, remek kimenetekkel tudta le a pályát, és bár eléggé sok időt bukott, hozott előnyéből egy kevés megmaradt. Henrik Kristoffersen (7.) különösen a meredeken volt elemében, rápakolt előnyére jó 2 tizedet arrafelé, hogy aztán pár billenős kanyarral együtt 2 század kitartson belőle a célig. Tommy Ford (14.) ott folytatta, ahol délelőtt abbahagyta. Bár a táv javáig nagyon jól tartotta magát, a sok hiba a végén jelentkezett az időkülönbségben. Haugen (11.) magabiztosságát itt-ott megkérdőjelezte néhány korán vett kanyar. Így hiába a remek sebesség, még a pillanatnyi dobogóról is leszorult a rőtszakállú norvég.

Röpke szünetet követően már csak a legjobbak voltak hátra. Florian Eisath (9.) nagy küzdelmet folytatott, elsősorban magával. Ingázott a határon, agresszív ívvételei magában hordozták a hibákat, de a nagyobbak elkerülték. A századok nem voltak mellette, hiába zárt tizeden belül, csupán a harmadik helyre sorolódott. Muffat-Jeandet (21.) bátorsága a meredekhez érve passzivitásba fordult át, így hiába a tiszta ívek, eltűnt a süllyesztőben a francia. Mathieu Faivre (5.) agilitására sem lehetett panasz a kezdő szektorban, nagy különbség, nála ez a végsőkig kitartott. Remek technikával komoly tizedeket hozott a meredeken a norvégon, így végső soron magabiztosan állt a lista élére. (A visszajátszásokból azért kiderült, volt egy meredek kanyarvétele a jeges Steilhangon.)

Sokáig kellett várniuk a hazaiaknak, míg érkezett az első német. Stefan Luitz (3.) a „mindent, vagy semmit” taktika vékony mezsgyéjén haladva nyomta végig a pályát. A közel fél másodpernyi előny halovány dobogós álmokat feltételezett. Felix Neureuther (6.) sem adta alább, s bár láttunk tőle klasszis mozdulatokat, két hiba megpecsételte sorsát. Fent úgy hátrakerült súlypontja, hogy egy lábon kellett villámgyorsan mentenie; majd a legvégén becsúszott néhány kövér kapuvétel. Végül Faivre is megelőzte.

Kis ráncfelvarrás a pályán, s következhetett a délelőtt TOP-3-a! Élete első dobogójáért rugaszkodott neki a második futamnak Matts Olsson (2.). Tiszta íveken kezdett, s bár ugyanott az ő lábát is megdobta a bukkanó, ritmusban tudott maradni, mi több, sebességéből sem vesztett. A nagy meglepetést ma ő szolgáltatta, közel fél másodperccel állt a lista élére.

Vérmesebb reményei persze nem lehettek. Marcel Hirscher (1.) újfent úgy száguldott, mint a veszedelem, így minden – törvényszerű – nehézség ellenére másfél másodperces előnnyel oktatta a mezőnyt. A délután legjobb idejével üzent egyetlen riválisának. S eljött a pillanat, hogy Alexis Pinturault (4.) is megemelje kalapját az osztrák előtt. Esélye ma nem kínálkozott, egy méretes kitéréssel pedig a dobogóról is lecsúszott, alighanem a szakági elsőséggel egyetemben.

A verseny részletes statisztikáját a linkre kattintással érhetitek el.

Marcel Hirscher a 43. győzelmét aratta a Világkupában, ebből immáron a huszadikat óriás-műlesiklásban. Ha minden igaz, megszerezte Ausztria 100. sikerét a szakágban. Összetettben már a 450 pontot súrolja már előnye, ha történik valami földöntúli fordulat, itt már nem láthatunk szoros versenyt. Mint ahogy szakágiban is kezd kinyílni az olló, a mai eseményeknek köszönhetően Hirscher előnye megközelíti a 100 pontot. Matts Olsson életében először végzett dobogós helyen, de azért valljuk be, tíz TOP-10-helyezéssel a háta mögött rászolgált már erre a sikerre. Stefan Luitz negyedik alkalommal állt dobogóra, legutóbb bő 2 esztendeje, a decemberi Åré-i versenyen zárt TOP-3-ban.

A férfiak számára sincs egyéb hátra a vb előtt, mint a keddi városi verseny Stockholmban. Az eseményekről majd igyekszünk beszámolni.