Síparadicsom

A német Világkupa-címvédő a szezon eleje óta sokat javult, s már hagyományosan az ünnepekre kezdi elérni csúcsformáját. A 27 éves talentum innentől kezdve szokta unalomba fullasztani a versenysorozatot.

Az északi összetett legjobbjai is minden évben alig várják az ünnepek eljövetelét. Habár sportsikerekben ezek számukra a legínségesebb napok. Ennek okozója nem bibliai eredetű, hanem Germániából érkezik, a neve pedig nem más, mint Eric Frenzel.  Bár a 27 éves sportzseni olyan adottságokkal és zsenialitással bír, ami akár istentől eredendő is lehetne. A német vitalitása, taktikai érettsége olyannyira tökéletes, hogy azt is meg merem kockáztatni, hogy amióta követem ezt a sportot nem láttam hozzá hasonlót. Ez a jelző földöntúli kvalitásokat feltételez – hiszen olyan nagyságokat helyezek mögé, mint a két finn, Hannu Manninen, Sampa Lajunen, a norvég Bjarte Engen Vik, vagy akár az idén pihenő, ám vélhetően még visszatérő francia Jason Lamy Chappuis, de mégsem túlzás.

Hogy melyik az az erény, ami miatt mindenkinél magasabban ragyog Frenzel csillaga? Ez az északi összetett két eleme (síugrás, sífutás) közt kialakult harmónia a futamai során. Mindkét számban az élmezőnyhöz tartozik, amit senki nem mondhat el magáról, és emellett hihetetlen módon tudja beosztani az erejét.

Frenzel ramsaui szereplése eklatáns példája az előzőekben ecsetelteknek: éppen elegendő síugró távolság, kellő erő és kitartás a sífutásban. Ennek eredménye nem is lehetett más, mint az idei első Világkupa-siker (pályafutása során a 24.). A Vk előző három idényének legjobbja a szezon ezen részében szokta elvenni riválisai kedvét azzal, hogy sorra nyeri a versenyeket – a hamarosan elérkező seefeldi helyszínen már kilencszer nem talált legyőzőre.   A többi Vk- aspiráns bizodalmát növeli, hogy a január közepén esedékes klingenthali futam (január 2.-3. között lett volna) a kedvezőtlen időjárási viszonyok (hóhiány) miatt elmarad.

Visszakanyarodva a tegnap történtekhez, azt már tudják, hogy Frenzel győzött, de hogy milyen körülmények között, az még várat magára.

Az ugrást a norvégok ismeretlen fiatalja, az újdonsült bajnok Jarl Magnus Riiber nyerte, megelőzve rutinos honfitársát Haavard Klemetsent, valamint a cseh Tomas Portykot. Az említett hős a 6. lett, de 1 perc volt a hátránya, ami nem ígért könnyű 10 kilométert.  Frenzel szisztematikusan dolgozta le a hátrányát, végül a táv második felében fogta be Riiberéket (ott volt még a szintén német Manuel Faisst is), majd a tőle megszokott forgatókönyv szerint az utolsó kaptatónál állva hagyott mindenkit. Riiber végül egy századdal megelőzte Faiistot, így életében először dobogóra állhatott. Az első három után 20 másodperccel egy 7 fős boly ért a célba, közülük végül az olimpiai bajnok Jürgen Graabaak sáfárkodott a legjobban erejével, maga mögött tudva az összetett éllovas Magnus Krogot, de áldozatai között volt még a Vk második német Fabian Rießle, valamint a tavalyi vb sztárja, Johannes Rydzek is (naná, hogy ő is német).

Az összetettben nincs 70 pont az első négy között, Frenzel pedig már negyedik, és ugye emlékszenek, mint ecseteltem, számára csak most indul a szezon…

Az Északi Összetett Világkupa állása (4 versenyt követően):

1. Magnus Krog: 257 pont
2. Fabian Rießle: 249 pont
3. Vatabe Akito: 194 pont
4. Eric Frenzel: 191 pont
5. Magnus Moan: 147 pont
6. Jarl Magnus Riiber: 140 pont