Síparadicsom

Először is köszöntök minden sífanatikust 2016/17-es idényben. A rám vonatkozó, és tőlem elvárható sportágak közül az északi összetettről firkantom le első beszámolómat. Reményeim szerint senki sem rója fel nekem, hogy a blog többi munkatársával ellentétben jómagam nem vezetettem fel az idényt, ezt mindjárt az első két verseny eseményeivel pótolnám.

A nyári idény – mert esztendők óta a kombinált ősi szakágban is kihasználják a nedvesített műgyep adta lehetőségeket – a fiatal norvég, Jarl Magnus Riiber remekléséről szólt, az alig 19 éves tehetség három versenyt is nyert, és pazar felkészítését a tesztversenyekre is átmentette – az utolsó eseményen nem talált legyőzőre.  Aztán a rukai szombaton a kvalifikációs – amúgy szédületes – síugrás után betegségre hivatkozva nem indult el a versenyen.  Ott volt viszont a mezőny színe-java.  Előzetesen újfent német-norvég párharcra lehetett számítani, a szakértők egyértelműen Johannes Rydzek, Eric Frenzel párost vélték a szezonnyitó – és a pontlista végső sikerére is – legnagyobb favoritjának. A germán-duó levesébe a már említett Riiberen kívül az olimpiai bajnok Jürgen Graabak rondíthatott bele, de persze az örök második státuszára kárhoztatott japán Akito Watabe is szót kérhet magának.

Első verseny - Gundersen (HS 140 sánc/10km-es sífutás)

A szezon első hivatalos síugró sorozata aztán sok mindenre fényt derített, először is arra, hogy Rydzek pazarul alapozott a számára nehezebbnek vélt „résztávon”, 140 m feletti repülésénél csak Watabe tudott ponterősebbet. Volt azonban valaki, akinek sífutó kvalitásait ismerve joggal bizakodott az első 100 pont bezsebelésének ügyében. Graabakról volt szó, aki a negyedikként, mindössze 24 másodperces hátránnyal indult el a 10 km-en.

Az etap első körénél Watabe és Rydzek „jóravaló” tempót mutatott, olyannyira, hogy Graabak, Mario Seidl és a finn Eero Hirvonen nem tudott közelíteni. A második körben aztán Watabe állt az élre, és jócskán magára húzta a közvetlen élmezőnyt, ez nem is tetszett Rydzeknek, aki ellépett a felkelő nap országából eredő riválistól, és már ekkor lezárta azt első hely ügyét. Onnantól kezdve minden a további helyezések lemeccseléséről szóltak - Eric Frenzel és Björn Kircheisen talajvíz módjára kúszott fel a többiekre. A 7,5 kilométeres időmérő pontnál alig maradt előnye a második helyért folyó csata szempontjából jól álló egyéneknek (Graabak, Watabe, Hirvonen) Frenzelék előtt. Az utolsó szakasznál Frenzel lerázva magáról a rajttól vele tartó Kircheisen-Seidl duót célba vette Graabakékat, és végül olyan dinamikával lopta a különbséget, hogy meg sem állt a dobogó második fokáig. A nap vesztesei közé tartozott Watabe, aki végül a 7. helyre zuhant vissza (másfél perccel futott lassabban, mint Rydzek), valamint Jürgen Graabak is, aki igencsak szezon eleji sífutóformát mutatott.      

A világbajnok Rydzekre talán méltatlanul kevés időt szántunk, amiről leginkább ő tehet, mivel igencsak hamar tudtára adta a mezőnynek, hogy őt kell legyőznie annak, aki labdába akar rúgni ebben a szezonban.

A verseny részletes statisztikáját a linkre kattintással érhetitek el.

Második verseny - - Gundersen (HS 140 sánc/10km-es sífutás)   
 

Az éjszaka nem hozott olyan körülményeket, hogy felborítsa az előző napi papírformát. Ugyan a síugrás során többen is elvéreztek – köztük Graabak, aki 137 méter után egy nappal később 20 métert esett vissza, valamint Frenzel is, aki 113 méterrel csak a 27. pozícióban vágott neki a 10 kilométer viszontagságainak.

Ott volt viszont a mezőnyben Riiber, aki 18-as rajszámmal a reklámtáblánál végigvárta a mezőny többi részét, és bezsebelte a legjobb síugrónak járó részsikert. A szombati legjobbak közül jól ugrott Watabe, Seidl és Hirvonen is, Rydzek viszont némileg visszaesett, habár a 126,5 méteres repülés, és az 1 perc 4 másodperces hátrány jó eredményt ígért.

A sífutásnál eleinte Riiber, az osztrák Wilhelm Denifl és Watabe állt az élen, viszont 5 km-nél már a nyakukon volt a Seidl-Rydzek páros. Ezt követően Riiber jócskán lemaradt (végül a 10. helyen fejezte be, összességében 2 és fél perccel volt lassabb, mint Rydzek). A szombati első aztán az egyik emelkedőn (a pálya legkritikusabb pontján) mindenkit faképnél hagyott, és iszonyatos iramban haladt az újabb elsőség felé.

A „napi ezüstért” folyó harcban végül a veterán Denifl kerekedett felül, megelőzve Watabét (akinek ez volt pályafutása 41. dobogója), valamint Seidlt.

A legjobbak közül Graabak a 15., Frenzel a 17. lett – neki hosszú évek után ez volt a leggyengébb teljesítménye – a norvég  Magnus Krog a 26., honfitársa, Mikko Kokslien pedig be sem fejezte a versenyt. 

A rukai hétvége előrevetítette, hogy az összetett négyszeres címvédőjének, a még mindig babaarcú Frenzelnek vélhetően Rydzekkel kell megküzdenie a szezon során. Hogy ki tud majd „belekontárkodni” a német háziversenybe az már a következő, lillehammeri hétvégén kiderülhet.
 

A verseny részletes statisztikája a linkre kattintással érhető el.

 
Szép, és havas sportágakban gazdag heteket kívánok mindenkinek!