Síparadicsom

Huszonnyolc éves átkot megtörve Falunban már nem volt pardon, Ronny Ackermann fiai végre felértek a csúcsra, az elmúlt évek világversenyeivel ellentétben semmit nem bíztak a véletlenre.

Minden valószínűség szerint a németek a faluni északi sí világbajnokság váltóversenyének rajtjára készülve lepörgették lelki szemeik előtt az elmúlt évek peches világversenyeit: leginkább a Szocsi olimpia átka köthetett béklyót Frenzelék lábára. Persze a német csapatfőnök, Ronny Ackermann is tudna mesélni egy s mást, milyen az, amikor a markodból tépik ki az aranyérmet.  

Németország utoljára 28 évvel ezelőtt volt képes kvartettként a dobogó tetejére állni, persze ha a fent említett lélektani hátrányt elengedik, és fizikai erejükre, valamint megfelelő csapategységükre építenek mindent vihetnek Falunban.

A normál sáncos Gundersen forgatókönyvét látva az teljesen egyértelmű volt, hogy Ackermanéknak Johannes Rydzeket kellett betenni a csapat negyedik emberének, mivel ő bármelyik norvéggal pariban tud lenni a sífutásban. Így is történt, Rydzek volt a befejező ember, a harmadik a szintén remekül futó Fabias Riessle, előtte az olimpiai bajnok, ám Svédországban még visszafogott formát mutató Eric Frenzel, a nyitó ember pedig Timo Edelmann.

A reggeli síugrásnál a németek nem tudtak megnyugtató előnyt szerezni fő riválisaikkal szemben, négy ugrás után mindössze 28 másodperc fórral (a jelenlegi szabályok mellett az ugrásban nem lehet perces előnybe kerülni) kezdhették a sífutást a norvégok, 15-tel a franciák, és mindössze 5 másodperccel a japánok előtt.
Az első emberek közül a norvég Magnus Moan volt a legerősebb, alig 2,5 km alatt az osztrák Philip Orterrel karöltve ledolgozta hátrányát a német-francia-japán vezetőtrióval szemben. A táv másik felében viszont Edelmann olyat tett, amire még az őt nyilván tökéletesen ismerő csapatvezetők is csettintettek, az emelkedőn faképnél hagyott mindenkit, s ha nem is markáns, de megnyugtató 4,4 másodperces fórt adott csapattársának, Eric Frenzelnek.  A 26 éves kiválóság, a sportág jelenlegi legnagyobb egyénisége  higgadt tempóban kezdte a maga penzumát, amit a norvégok második embere, Haavard Klemetsen ki is használt, és perceken belül felzárkózott rá, de pihenni sem maradt ideje, mivel Frenzel más dimenzióba kapcsolt, alig 2 km alatt 20 másodperces előnyt szorgoskodott össze.

A harmadik német legény, az idáig semmiféle éremkollekcióval nem rendelkező Fabian Riessle feladata nem tűnt egyszerűnek, hiszen, neki Mikko Kokslien ellen kellett futnia, méghozzá azzal a céllal, hogy megtartsa 18 másodperces előnyét a véghajrában fellépő Rydzek számára. Ez a feladat hellyel-közzel sikerült is Riesslének, ugyan Kokslien csökkentette vele szemben a távolságot, de teljesen nem tudta eltüntetni.

A végső etapban egy olimpiai „visszavágót” láthattak a nézők: az erőtől és önbizalomtól duzzadó Johannes Rydzek a Szocsi olimpia sztárjával, Jürgen Graabaakkal csapott össze. Az összecsapás végül elmaradt, ugyanis a 24 éves németnek teljesen más volt az elképzelése, nem akart semmit a hajrára bízni, futott, mintha ha az élete múlna rajta. Graabak lécei viszont nem tapadtak, kénytelen volt elkönyvelni, hogy ezen a napon nem mutathatja meg a „frenzeli” végsebességét: a vége előtt másfél kilométerrel a kezdeti 6,7 mp.-ről 18 mp.-re nőtt a differencia a két hős között. Rydzek pedig nem lankadt, egészen a célvonalig süvített, amin áthaladva örömujjongás közepette zuhant társai nyakába. Micsoda feszültség tört ki ekkor az összes német versenyzőből…

A dobogó harmadik fokára egyébként a címvédő franciák értek fel, náluk Jason Lamy Chappuis volt a befutó ember, a francia edzett egyet, a negyedikkel szembeni előnye tudatában  a „ hosszútávfutó” magányosságával ért a táv végére.

A verseny eredménysora: LINK.