Síparadicsom

Meglepetést hozott a sapporói hétvége második versenynapja, a változékony szélviszonyokat ugyanis Anders Fannemel tudta leginkább kihasználni, aki sáncrekorddal és mindkét sorozatban zsűritávolság-feletti ugrással a neve mellett szerezte meg a győzelmet honfitársa, Johann André Forfang, és a helyi kedvenc, Noriaki Kasai előtt.

Alaposan megkavarta az erőviszonyokat az időjárás, egészen pontosan a változó erősségű szembeszél a második, magyar idő szerint hajnali (Japánban egyébként délelőtti) versenyen Sapporóban, így aztán ezúttal egy-egy jó ugrás mellett bizony egy kis szerencse is kellett a jó eredményhez.

Ez egyébként már a kvaliban is kiderült, amelyből meglepetésre egyedüli nagyobb névként tovább sem jutott a tegnapi 3. helyezett Robert Kranjec, (hogy az a dobogó volt-e a nagyobb meglepetés vagy a kiesés, azt ki-ki ítélje meg maga).

Az első sorozatban az első ugrókat a 8-as beülőből engedte el a zsűri, és a nagy ugrásoknak alapvetően kedvezőkörülmények között sokat nem is kellett várni az első K-pont feletti ugrásra, hiszen már az elsőként ugró Naoki Nakamura (121,5 m 22.) is átjutott a 120-méteren, amivel karrierje első VK-pontjait is begyűjthette. Nakamurat egyébként egy másik újonc, Bor Pavlovcic (21.) váltotta az élen, aki egy erősebb szélre ráfeküdve 127 métert tudott repülni, csak hogy valamivel később az egy méterrel messzebb repülő David Siegel (128 m 20.) őt is megelőzte, így rövid ideig övé volt a vezetés.

A következő jó ugrást Andrzej Stekałatól (19.) láthattuk, aki jóval enyhébb szélben 124 métert tudott ugrani, ez pedig a kompenzációs pontok levonása után elég volt ahhoz, hogy az első helyre jöjjön be vele. Hasonlóan jót ugrott nem sokkal később a honfitárs Maciej Kot (124 m 16.) is, ráadásul egy kicsit még enyhébb szélben, így az ő vezetésével egy rövid ideig két lengyel állt a mezőny élén.

Egészen pontosan addig, mígnem Vincent Descombes Sevoie (13.) egy erősebb szelet meglovagolva 132 méterig nem repült, a francia ugró ugyanis ezzel az első helyre érkezett meg, de sokáig nem maradhatott, ugyanis Manuel Fettner (7.) még ezt is jócskán túlszárnyalva, 139 méternél landolt, így jó 10 pont előnnyel jött be a mezőny élére.

A zsűri ekkor még nem módosított a beülőn, így amikor a szél engedte, továbbra is lehetett nagyokat repülni, amit a selejtezőben is remeklő Joachim Hauer (10.) jól ki is tudott használni, hiszen 135,5 méterig repült, ami szegény Kamil Stochnak (41.) viszont nem sikerült, mindössze 109 méterig jutva búcsúzni kényszerült a további küzdelmektől.

Sok idő azonban nem volt mindezen merengeni, ugyanis érkezett Daiki Ito (1.), aki egészen 141,5 méterig vitorlázott, fél méterrel túlugorva ezzel Domen Prevc még a pénteki kvaliban felállított hivatalos sáncrekordját, és természetesen át is vette a vezetést. Erre persze a zsűri is lépett és lehozta az ugrókat a 7-es beülőbe, ami nem jelentette azt, hogy ne lehetett volna továbbra is nagyokat repülni, amint azt Simon Ammann (12.) 134 méterrel szemléltette is. Még őt is jócskán túlszárnyalta viszont Anders Fannemel (2.), aki az erős szélben egy egészen elképesztő 143,5 méteres ugrást mutatott be, elvéve ezzel Itotól a frissen felállított rekordot, (itt jegyezzük meg a pontosság kedvéért, hogy ezen a sáncon jegyeztek már hosszabb ugrást, hiszen a „nemhivatalos” csúcs Anze Lanisek 146,5 métere, amit egy COC versenyen állított fel, így az – egyébként jogosan – más kalap alá tartozik). A vezetés viszont mégsem lett ezzel Fannemelé, ugyanis a telemarkot Itoval ellentétben már nem tudta megcsinálni, így egyelőre be kellett hogy érje a 2. hellyel.

Az újabb rekord természetesen újabb beülőmódosítást hozott magával, aminek rögvest megmutatkoztak a hátrányai is, hiszen Andreas Stjernen (28.) a támogató szembeszél hiányában 112,5 méterrel éppen csak továbbküzdötte magát a második körbe. Roman Koudelka (5.) ugyanakkor szerencsésebb volt, és 138 méterrel be is tudott jönni a 3. helyre, de csak egy pillanatra, ugyanis az őt követő Kasai (138,5 m 3.) még őt is túlszárnyalta egy fél méterrel, elvéve ezzel a cseh ugrótól a 3. pozíciót.

Az ezután érkező Andreas Wellinger (121,5 m 24.) és Daniel André Tande (124 m 17.) ugrásain ehhez képest kevésbé lehetetett felkapni a fejünket, Richard Freiatg (134 m 6.) viszont ismét a zsűritávolság magasságában járt, de ezzel is csak az 5. helyre tudott bejönni.

Domen Prevc (14.) ugyanakkor csak 125 méterig jutott, mentségére szóljon, hogy a sorozat végére kicsit enyhülő szél neki is behatárolta kicsit a lehetőségeit, akárcsak az utána érkezőknek, akik közül Johann André Forfang (4.) 132 méteres kísérlete egészen értékesnek számított, főleg annak fényében, hogy utána Gangnes (131,5 m 9.), Freund (131,5 m 8.) és a sárga trikós Peter Prevc (130 m 11.) is kisebbet ugrottak nála.

Ezzel tehát meglepetésre Daiki Ito vezetésével várhattuk a második sorozatot, ám miután a körülmények továbbra is elég változékonyak voltak, a széltől függően még elég sokféle végkimenetel benne volt ekkor a pakliban.

Az első sorozat eredménye

A második kört a 7-es beülőből kezdtük, az első nagyobb ugrás pedig Junshiro Kobayashi (130,5 m 21.) nevéhez fűződött, akit az első tízes csoport végén érkező Bor Pavlovcic (129,5 m 16.) tudott leváltani az élen. Tőle Stefan Hula (14.) tudta elragadni az elsőséget egy 128,5 méteres ugrással, de csak időlegesen, ugyanis érkezett Daniel André Tande (9.), aki másodjára 133,5 méterig repült, ezzel egy időre kibérelve magának a reklámfal előtti várakozás lehetőségét.

Maciej Kot (13.) következett, akinek a 128,5 méteres ugrása ugyan nem volt rossz, de Tandéra nem is volt veszélyes, akárcsak Domen Prevc (128,5 m 10.) azonos nagyságú ugrása, de ezzel még mindig jobb helyzetben voltak, mint Descombes Sevoie (19.), aki 116,5 méterrel jócskán visszacsúszott az első kör után elfoglalt 12. helyről.

Simon Ammann (12.) ehhez képest kihozta magából, meg a gyenge szélből, ami benne volt, és 125 métert repült, egy jobb talajfogással talán a vezetésre sem lett volna esélytelen, így viszont be kellett hogy érje a 3. pozícióval. Nem így Peter Prevc (6.), aki másodjára 129 métert ugrott, ami ugyan nem volt annyira átütő, mint azt tőle mostanában megszokhattuk, de az elsőséghez azért elég volt, jóllehet tízen ekkor még fent voltak a toronyban.

Közülük elsőként Hauer (10.) érkezett, aki a továbbra is enyhe szélben 121,5 méterig jutott, így Prevc őt hamar meg is előzte, akárcsak Gangnest (20.), aki az elugrást követően megbillenve csak 111 méterig jutott, így elszálltak az esélyei. Freund (4.) viszont biztos lábbal ugrott 129,5 métert, amivel megelőzte Prevcot és egy kicsit maradhatott is az élen, hiszen őt követően Fettner (125 m 8.), majd a kompenzáció miatt az amúgy fél méterrel messzebb repülő Freitag (130 m 5.) is elmaradt mögötte, Roman Koudelka (18.) pedig 109 méterrel kifejezetten nagyot esett vissza az első körös 5. helyéhez képest.

Az ezután érkező Forfang (2.) aztán 134,5 méterrel már át tudta venni a vezetést, amihez persze kellett az is, hogy ekkor megint kicsit megélénküljön a szembeszél, de hát ez már csak egy ilyen verseny volt. A norvég után Kasai (3.) is jót ugrott, ám 134 méterrel csak közvetlenül mögé, a 2. helyre tudott bejönni, nem így Anders Fannemel (1.), aki 136,5 méterig vitorlázva meg tudta előzni a honfitársat.

Ezzel pedig már csak Daiki Ito (7.) választhatta volna el a világcsúcstartót a győzelemtől, azonban a megint kicsit lecsillapodó szélben 123,5 méterig jutott csak, visszacsúszva ezzel a 7. helyre.

Így viszont a norvégok nagy napja lett ez Sapporóban, hiszen Fannemel ha némi szerencsével is, de Tande és Gangnes szezon eleji sikereit követően idei 3. győzelmüket aratta, ha a küszöbön álló norvég versenyekre gondolunk, akkor alighanem éppen a legjobbkor. Egyébként Forfang 2. helye sem semmi, ugyanis mint utóbb kiderült a hétvége elején még ételmérgezéses tünetekkel küzdött, amihez képest a dobogó mindenképpen egy szép fordulat, és hát mit mondjuk akkor Kasaira, aki újfent bizonyította, hogy tartja még a lépést a világ élvonalával.

Ami az összetettet illeti, Freund ugyan hosszú idő után néhány pontot le tudott végre csípni Prevc előnyéből, ám a szezon első fele után továbbra is toronymagasan vezet a szlovén, és egyelőre szabad előtte az út a nagy kristálygömb felé.

Részletes eredmények

VK összetett

Nemzetek kupája

Ezen az úton a következő állomás a legendás Holmenkollen lesz, ahová idén a szokásoshoz képest jó másfél hónappal korábban látogat el a mezőny, majd maradnak is Norvégiában, hiszen a hét közepén Trondheim, két hét múlva pedig Vikersund lesz az újabb futamok házigazdája.